Archive for április 2026

Fordította: Dóczi Lajos

Mikor Urunk még szegény sorban

Járt itt alant a földi porban,

A hol sok tanulók kisérték,

Kik beszédeit ritkán érték,

Ő csak úgy úton, útfelen

Oktatta őket szüntelen.

Mivelhogy szabad ég alatt

A szó is könnyű és szabad.

Mint rejtett forrás ha kitárúl,

Folyt az igazság ajakárúl,

Főkép a hasonlat és példa…

Ugy, hogy imádság lett a séta.

Igy mendegéltek egyszer békén

Egy mezőváros tar vidékén,

S szemébe tünt egy csillogás:

Patkó az úton, semmi más.

És Urunk Szent Péterhez fordúl,

Venné föl a patkót a porbúl.

Szent Péter nem volt jó kedvében,

Talán nagyobbat álmodt épen,

Világuralmat s mást, miket

Sok ember annyira szeret:

Ő főkép kedvelt ilyenformát,

Mert hisz az agynak nincsen korlát.

Kevesli a vasat tehát,

Hogy meggörbítse derekát.

Igen, ha korona lett volna,

Akkor szivesen meghajolna.

Hát félre néz és úgy teszen,

Mint ki nem hallott semmit sem.

Az Úr, mennyei türelmével

A félpatkót maga szedé fel,

Szó nélkül zsebre rakta szépen,

S hogy a városba értek délben,

Kovács ott a kapúba állván,

Eladta három fillér árán.

S hogy a piaczon végig sétált,

Egy kosár érett cseresznyét lát.

És vett belőle, nem alkúdva,

A mennyi egy garasból futja,

És szót se váltva senkivel

Az ing ujjába teszi el.

Másik kapún immár kimenve

Sík földre érnek, végtelenre.

Se fa, se ház, csak föld, mező,

Sütött a nap, nagy volt a hő –

Ugy hogy korty vízért ottan nyomba’

Egy aranyat is adtak volna.

Az Úr elől ment s véletlenkép’

Elejt ujjából egy cseresnyét,

S Szent Péter kapja, úgy hajolva,

Mint hogy ha arany alma volna,

A friss édesség jól esett…

Perc múlva az Úr uj szemet

Ejtett a földre s mint a kánya

Kap Péter úr megint utána.

S így görnyesztette derekát

Szent Péter hosszu úton át,

Míg végre az Úr megelégli

És mosolyogva szóla néki:

Ha mozdúlsz annak idején,

Elérted volna könnyedén.

Ki apró dolgot föl se vesz,

Apróbbért duplán görnyedez.

Vers: Lovas versek|Lovasok.hu

Kép: Unsplash - Matt Benson

Anthony Summerst az 1980-as évek elején kezdte érdekelni Marilyn Monroe élete, miután újra vizsgálták a színésznő halálának körülményeit. A kutatásai eredményeként először 1985-ben jelent meg az Istennő, majd 2000-ben újabb adatokkal bővült, végül 2022-ben további információkkal gazdagodott.

Marilyn Monroe-t a legtöbben a 20. század ünnepelt szexszimbólumaként ismerik, aki olyan filmekben játszott, mint a Hétévi vágyakozás, a Van, aki forrón szereti vagy a számára a hírnevet meghozó Szőkék előnyben.

Sokan utánozzák ma is a stílusát, a frizuráját, kíváncsiak a szépségápolási rutinjára, a magánélete legintimebb titkaira, azt azonban már kevesebben tudják, milyen is volt valójában minden idők egyik legismertebb dívája. Anthony Summers arra vállalkozott, hogy megismertesse velünk az egykori Norma Jeane-t, aki Marilyn Monroe-ként tette le a névjegyét.

Megválaszolni azt a kérdést: Ki ölte meg Marilyn Monroe-t?, legalább annyira feladja a leckét, mint arra választ találni, hogy Ki ölte meg Borzán Gáspárt?.

Anthony Summers, a BBC egykori haditudósítója, aki a Marilyn Monroe rejtélye: a soha nem hallott szalagok dokumentumfilm (melyet még nem láttam) szakértő-narrátora, ahogyan a könyv fülszövegében is olvasható, sokkal közelebb visz a megoldáshoz.

Ahogy sokan ismerik (és utánozzák) a Hétévi vágyakozásból

A szerző abból indul ki, hogy már számos könyv megjelent a színésznő gyerekkoráról, így ő a fiatalkorától a halálig követi nyomon Norma Jeane, majd Marilyn életét, bár röviden a korai időszakról is ejt néhány szót, ill. az első oldalakon egy pszichiáter segítségével felvázolja Marilyn személyiségzavarát.

Ezt követően a szerző alaposan megismerteti az Olvasót a későbbi filmsztár életének húsz évével, az első házasságkötésétől egészen a temetéséig.

Itt azonban egy aprócska baki csúszott be, ugyanis Norma Jeane és James Dougherty valóban 1942. június 19-én kötött házasságot, azonban ez nem hat héttel a menyasszony tizenhatodik születésnapja után történt, aki (1926.) június 1-jén született, tehát alig három hét telt el azóta.

A repülőgépgyárban, ahol felfedezték 1944-ben

A következő oldalakon részletesen megismerjük, hogyan indult Norma Jeane modellkarrierje, aki filmszínésznő szeretett volna lenni, ám a stúdiók kritikus szemmel méregették és nem hittek a fiatal lányban, aki végül mégis esélyt kapott - immáron új névvel és külsővel, hogy fokozatosan valóra válthassa az álmát.

Sidney Skolsky újságíró, aki a kezdetektől ismerte és a haláláig barátok maradtak, így emlékszik rá:

Megfigyelte, hogy "Marilyn szemmel láthatóan kész volt keményen dolgozni azért, hogy tökéletesítse magát. Színésznő és filmsztár akart lenni. Tudtam, hogy semmi sem állíthatja meg. A benne feszülő lendületet, eltökéltséget és heves vágyakozást semmi sem csillapíthatta."

Megismerjük mindazokat, akik segítették és azokat is, akik hátráltatták, a barátait, a róla szóló pletykákat, a házasságait és azon kívüli kapcsolatait, szorongását, gyógyszerfüggőségét, és választ kapunk arra, mi is történt 1962. augusztus 4-én, ill. 5-én, azon a végzetes hétvégén, melyen Marilyn Monroe befejezte földi pályafutását.

A szerző több mint 650 interjút készített, és valóban látszik az alapossága. Megszólalnak azok, akik személyesen is ismerték Marilynt, és azok is, akik a halála ügyében nyomoztak, ill. szakértők véleményét is olvashatjuk a boncolással és a nyomozással kapcsolatban.

Az egykori BBC haditudósító életre kelti könyvében Marilynt, akinek olyan oldalai is elénk tárulnak, melyeket eddig talán nem is ismertünk. Bepillantunk a siker és a csillogás álarca mögé, ahol egy rendkívül szomorú, magányos és egyáltalán nem magabiztos nőt találunk. Tom Clay, az egyik Los Angeles-i rádió lemezlovasa, aki találkozott vele, mondja róla:

"De hogyan lehetsz ennyire magányos?" Marilyn így válaszolt: "Voltál valaha is egy negyven szobás lakásban? Hát akkor szorozd meg a magányomat negyvennel."

Feltételezem, hogy már ebből is sejthető, hogy nem egy párestés olvasmányról van szó. Közel három hétig olvastam, sokszor csak tizenvalahány-huszonvalahány oldalanként, hogy emésszem a leírtakat, mert Marilyn élete közel sem a sikerről és a csillogásról szólt, ahogyan azt még ma is sokan gondolják.

Anthony Summers könyve egyáltalán nem unalmas olvasmány, mely csak száraz tényeket sorol fel, és az utolsó napok eseményeit rendkívül izgalmasan (de nem bulvár szintűen!, ahogyan a többit is teszi) tárja elénk, és úgy tűnik, végre fény derül Marilyn Monroe utolsó óráinak történéseire is.

Az azonban meglepett, hogy egyetlen szó sem esett arról, hogy Arthur Miller a Kallódó emberek forgatókönyvének írása során egyáltalán nem hallgatott Marilynre, miközben az ő szerepét formálta, melyről Charles Casillo beszámolt a könyvében. Emiatt, ill. más részeket tekintve (pl. Norma Jeane gyerekkorát) a két könyv nagyon jól kiegészíti egymást.

A hat rész elején egy, vagy több nagyon találó idézetet olvashatunk (pl. a volt férjektől: Joe DiMaggiótól és Arthur Millertől, ill. Marilyntől is), mely már előre sejteti a következő oldalak hangulatát, ill. eseményeit.
Tény, hogy a szerző már a könyve elején leszögezi, hogy a következőkben azt tárja elénk, hogy szerinte milyen volt Marilyn Monroe.

Nos, ez sikerült is neki, azonban egy nagyon fontos tényezőt - a könyv tanúsága szerint - egyetlen szakértő sem mondott el neki, és ő sem fedezett fel, melynek fényében még inkább érthetővé válik a személyisége és a viselkedése, mely a tragédiájához vezetett. Talán majd a következő kiadásban már ezzel is bővíti ezt az egyébként nagyon jól megírt életrajzot.

"Marilyn úgy érezte, lényének egy része elpusztul, mert nem képes kifejezést adni neki."
(Jane Russell, akivel már a Szőkék előnyben forgatása előtt is ismerték egymást.)

Anthony Summers: Istennő

Marilyn Monroe titkos életei

Eredeti cím: Goddess. The Secret Lives of Marilyn Monroe

Fordította: Barabás József

511 oldal

Corvina Kiadó, 2022

6990 Ft

A címben szereplő idézet Danny Greensontól, Marilyn pszichiáterének fiától származik.

Képek: Britannica, ATI, MAFAB