Sok éve már, hogy először láttam a filmváltozatot, amiről akkor még nem tudtam, hogy Alice Hoffman regénye alapján készült, így az írónővel is csak jóval később ismerkedtem meg. Később ott motoszkált bennem, hogy el kellene olvasni ezt a könyvét, aztán megfeledkeztem róla, bár a filmet többször is megnéztem.
Időközben a könyv is bekerült az asztalomon lévő kupacba, de én csak vártam. Egyik nap olyan olvasmányt kerestem, ami nem szépirodalom, de nem is valami limonádé, és ekkor húztam elő a kupacból Alice Hoffman könyvét.
Sally és Gillian Owens gyerekként veszítették el szüleiket, ezért nagynénjeik nevelték fel őket. Csakhogy a nénik sem hétköznapiak: ha valami baljós és/vagy rossz történt, annak biztosan a Magnólia utcai Owens nővérek lehettek az okai. Sallyt és Giliant már gyerekként csúfolták, ők pedig rémült arccal, mégis kíváncsian nézték az alkonyatkor a nénikhez érkező, szerelemtől feldúlt nőket, akik bármire hajlandóak lettek volna, csak hogy kiszemeltjüket magukhoz láncolják. Egyik alkalommal a két kislány megfogadja, hogy ők soha sem lesznek szerelmesek.
Telnek-múlnak az évek, és a külsőleg is teljesen eltérő kislányok kamaszodni kezdenek. Míg a csendes, magának való Sally vacsorát főz, mos és megelégszik egy könyvvel a kanapén, addig húga rájön, milyen hatással van a fiúkra és ezt nem rest kihasználni. A két lány eltérő habitusa korán elválasztja őket: Gilian mindenáron menni akar, míg Sally marad.
És egy nap ő is megismeri a szerelmet, férjhez megy és két kislánya születik. Ám az Owens lányok élete sosem volt egyszerű, így eljön a pillanat, amikor Sally is felpakol a lányaival, és elköltözik.
Úgy tűnik, Sally élete is rendeződött, amikor egy nap felbukkan rég nem látott húga, akinek érkezése alaposan felkavarja nemcsak az ő, de immáron két kamaszlánya, Antonia és Kylie életét is.
A hold körüli gyűrű mindig valamilyen törés előjele: időjárás-változás, láz vagy hosszan tartó sorscsapások sorozata kezdődik vele. Ám ha e gyűrű kettős és kusza, mint egy zavaros szivárvány vagy egy tönkrement szerelem, akkor bármi megeshet. Ilyen alkalmakkor a legbölcsebb nem fölvenni a telefont. Akik eleget tudnak, becsukják az ablakukat, kulcsra zárják az ajtót, és soha nem mernék megcsókolni kedvesüket a kertkapu fölött, és nem simogatnának meg kóbor kutyát. A baj elvégre olyan természetű, mint a szerelem: bejelentés nélkül érkezik, és hatalmába keríti az embert, mielőtt föleszmélne.
Nagyon szerettem a babonákat, a családi történeteket, és nekem is eszembe jutott, milyen volt kamasznak lenni, amikor mások szerint kilóg az ember lánya a sorból, amikor kirekesztettnek érzi magát.
Emlékszem, hogy a filmben Sally volt a szimpatikusabb nővér a számomra, és bár a regény elején is így éreztem, a későbbiekben Gilliant is nagyon megszerettem, és örülök, hogy Alice Hoffman így szőtte a szálakat, és Gillian valójában nem az a férfifaló démon, amilyennek hittem.
És milyen furcsa is az élet: Antonia és Kylie is mintha az anyjuk és nagynénjük lenne csak fiatalabb kiadásban. Legalábbis sok hasonlóság akad köztük is.
Bár A tizenharmadik boszorkány annak idején tetszett, mégis úgy éreztem, hiányzik belőle az a bizonyos valami, ami vonz magához akkor is, amikor letettem a könyvet. Nos, ezt a valamit most megkaptam. Ráadásul a valami mellett volt itt izgalom, bánat, öröm, kamaszkori problémák, konfliktus, barátság, összetartás, varázslat és szerelem (a megfelelő mennyiségben adagolva). Mindezt áthatja az orgona, a kert, a nyár, a közelgő vihar illata. Hiányzik még valami? Ugye nem? Úgyhogy tökéletesen teljesítette a feladatát, máskor is szívesen választom majd ki a könyvkupacból.
Nem én vagyok az első, aki szerint is finoman szólva is érdekes választás a magyar cím, de feltételezem, hogy mivel a filmet jóval a regény magyar megjelenése előtt mutatták be, így a filmesek egy jó kis családi mozinak szánták. A Palatinus pedig feltehetően azért tartotta meg, hogy akiknek tetszett a film, ráharapjanak a regényre is.
(Az eredeti cím úgy is fordítható, mint a bejegyzésem címe, ami leginkább egy felsőoktatási tantárgy neve lehetne. Az viszont biztos, ha lenne ilyen tárgy, Alice Hoffman ezzel a regényével jelessel teljesítené.)
Bár A tizenharmadik boszorkány annak idején tetszett, mégis úgy éreztem, hiányzik belőle az a bizonyos valami, ami vonz magához akkor is, amikor letettem a könyvet. Nos, ezt a valamit most megkaptam. Ráadásul a valami mellett volt itt izgalom, bánat, öröm, kamaszkori problémák, konfliktus, barátság, összetartás, varázslat és szerelem (a megfelelő mennyiségben adagolva). Mindezt áthatja az orgona, a kert, a nyár, a közelgő vihar illata. Hiányzik még valami? Ugye nem? Úgyhogy tökéletesen teljesítette a feladatát, máskor is szívesen választom majd ki a könyvkupacból.
Nem én vagyok az első, aki szerint is finoman szólva is érdekes választás a magyar cím, de feltételezem, hogy mivel a filmet jóval a regény magyar megjelenése előtt mutatták be, így a filmesek egy jó kis családi mozinak szánták. A Palatinus pedig feltehetően azért tartotta meg, hogy akiknek tetszett a film, ráharapjanak a regényre is.
(Az eredeti cím úgy is fordítható, mint a bejegyzésem címe, ami leginkább egy felsőoktatási tantárgy neve lehetne. Az viszont biztos, ha lenne ilyen tárgy, Alice Hoffman ezzel a regényével jelessel teljesítené.)
Mindig tarts mentát az ablakpárkányodon augusztusban, hogy kiűzze a dongókat a szabadba, ahová valók. Ne hidd, hogy vége a nyárnak, akkor se, ha a rózsák lekonyulnak és megbarnulnak, vagy ha a csillagképek átrajzolódnak az égen. Ne hidd, hogy az augusztus biztonságos vagy megbízható időszak. A változások ideje ez, amikor reggel hiába várod a madárdalt, az estéli égbolton pedig egyenlő arányban osztozik az arany fény és a sötétlő felhők feketéje. A szikla szilárdsága és a pókháló esetlegessége könnyen felcserélődhetnek, és minden, amit tudni vélsz, megkérdőjeleződik és kétségessé válik.
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák
Eredeti cím: Practical Magic
Fordította: Nagy Nóra
272 oldal
Palatinus Kiadó, 2007
2590 Ft
Eredeti cím: Practical Magic
Fordította: Nagy Nóra
272 oldal
Palatinus Kiadó, 2007
2590 Ft