Mivel továbbra is a lassú olvasók közé tartozom, ezen a héten ilyen bejegyzés van.
Már hetek óta érlelődött bennem egy elhatározás, amihez kaptam is közvetetten jeleket, megerősítéseket, majd ezt találtam a Pinteresten:
 |
| Ő is INFJ4 volt. |
Elhatároztam, hogy befejezem az Ismerd meg az Enneagram 4 típust! sorozatom. Még egy utolsó, nagyon hosszú bejegyzéssel készülök egy olyan személyről, akivel valóban megkoronázom az elmúlt bő másfél évet. Egyrészt már nem szeretnék ezzel foglalkozni, másrészt nem tartozom senkinek sem magyarázattal, főleg olyanoknak, akik korlátolt gondolkodásúak és nem képesek más szemszögből is látni a dolgokat, ill. gondolkodni.
Elegem lett abból is, hogy többször is belefutottam olyan tartalmakba: Senki sem ért meg, mert szuperérzékeny/4/INFJ vagyok. Aztán múlt hónapban jött az Anne INFJ-s videója, és tudtam, hogy jól döntöttem.
Végre teljesen elfogadtam, hogy nem fogja mindenki elolvasni a bejegyzéseim, sem rákattintani, sem követni a közösségi oldalakon, mert nem menő, és főleg nem felszínes - ahogy Massimiliano Allegri mondaná: tápos csirkéknek való - tartalmaim vannak, ezek pedig csak keveseket érdekelnek, ami nem is baj.
Meg is állapítottam, hogy nagyon kevés olyan tartalmat találok, ami igazán érdekel, úgyhogy elvagyok a YouTube-bal, és teljes mértékben megértem azokat, akik egyik közösségi oldalon sincsenek jelen.
A LinkedIn is csak csalódás lett számomra, és azt is megtanultam, hogy egyik közösségi oldalon sem érdemes senkit betagelni, mert úgysem reagál rá. Így ezt az energiát is fordíthatom másra.
Ezen a héten már be is vezettem, hogy meddig netezhetek, mert hiányoztak az esti olvasások, amik évekkel ezelőtt teljesen természetesek voltak.
💮💮💮
Végre itt a tavasz, és már tavaly év végén éreztem, hogy több offline dolgot szeretnék csinálni. Úgy látom, nem csak én vagyok így ezzel.
Nagyon jó dolog az internet meg minden kütyü, ám amikor valaki folyamatosan csak rajtuk csüng, ill. odaragadt, az már nem. Továbbra sem hiányzik, hogy a telefonom állandóan értesítésekkel bombázzon.
Nem értem, mi értelme ezeknek a kb. 15 másodperces kis videóknak? Ill. ez biztosít 15 másodperc hírnevet nekik a korábbi 15 percet helyett, mert annyira már nincs idő. Le is tiltottam minden ilyen értesítőt. Nagyon vicces, amikor fent megjelenik a telefonomon az értesítő, hogy a Lomtáram épp üres, ám, ha lenne rajta 24/7-ben internet, folyamatosan bombázna a különféle hírekkel, amikből már jó ideje nem kérek.
Szoktál-e néha meg-megállni,
és néhány percre megcsodálni
a zöld mezőt, a sok virágot,
az ezerszínű, szép világot,
a dús erdőt, a zúgó fákat,
a csillagfényes éjszakákat,
a völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!
Nos, én szívesebben nézegetem kint a virágokat és örülök, hogy végre süt a Nap.
💮💮💮
Ahogy karácsony előtt, most sem vettem egy rakás dekorációt, mert minek? Néhány éve nagyon elgondolkodtam azon, amit egy YouTube-videóban hallottam, hogy a karácsonyi díszek pár hétig vannak kint, aztán az év legnagyobb részében valahol a helyet foglalják. Nyilván nem kell mindent kidobni, csak érdemes megnézni, mennyi is az elég. Évek óta már semmilyen húsvéti díszem nincs, mert amiket annak idején készítettem, mindet elajándékoztam. Minden évszakra volt egy-egy dobozom.
A héten láttam az egyik üzlet Instagramján egy képet, és azt kérdezték: Mi jut eszetekbe az üzletünk tavaszi dekorációs választékáról? (Nem szó szerint idézem a kérdést, ám ez volt a lényege.) Nekem három is eszembe jutott: porfogó, lom, kacat.
Vannak valóban olyan dekorációik és más üzletekben is, amiket legalább húsvét után is kint lehet hagyni, és felfedeztem, hogy vannak szép üveges illatgyertyák is, amiknek a poharát később másra használhatom, nem csak az unalmas sima, vagy nekem nem tetsző üvegesek, amik nem a szelektív kukában végzik, úgyhogy ezekből is lehet észszerűen válogatni.
💮💮💮
Az én naptáramban ma is az október az év kezdete.Gyerekkorom nevelése nem ismert szilveszteri vigasságot, december utolsó napján templomba mentünk, szerényen vacsoráztunk, családi körben, nem illett boros szájjal köszönteni az új esztendőt. Január elseje is csak annyiban különbözött egyéb napoktól, hogy munkaszünet lévén ismét templomba mentünk, s anyám az ebédnek ünnepibb jelleget adott. Aggodalommal átlépni évküszöböt hívő embernek nem illett, hitetlennek nem volt érdemes, tudni való volt, bármi, ami ránk következik, akár alázattal, akár daccal fogadja az ember, mindenképpen kivédhetetlen szakasza lesz az életnek.Tervet sem év végén készítettünk, az otthoni életrendet az iskolai és a magánoktatás kívánalmai szabályozták. (...)Ami más házban szilveszteri rutin volt, nálunk októberben történt, ünnepeltünk, de nemcsak rendkívüli ételekkel, hanem különleges, ritkán játszott, épp ezért nagy szórakozást jelentő játékainkkal, és persze azzal az évente ismétlődő, leginkább valami önvizsgálathoz hasonlító szertartással, amely anyám akaratából bizonyos számvetésre késztetett. Nem illett másképpen, mint tiszta lappal átlépnem életem új esztendejébe, ami az elmúlt tizenkét hónapban függőben maradt, meg kellett oldanom, ami feleslegesnek bizonyult, nem vihettem át értelmetlen tehernek. (...)Megtehetném, hogy ne alkalmazkodjam az elporlott ajkak utasításához, de a családi szokás csontosult bennem, az év számomra változatlanul az októberrel kezdődik, akit örömmel kell fogadni, különben érkeztekor nem néz be az ablakunkon, ami pedig nagy szégyen a famíliára, amellett kényes hónap is, megsértődik, ha összevissza hányt holmit meg felesleges papírfecniket lát a fiókban, ezt tiszteletlenségnek tekinti, legcélszerűbb hát úgy megbecsülni, ha úgy várjuk, hogy kiszórunk minden lomot, porfogót, s csak azt tartjuk meg, amit valóban érdemes.Így tanítottak hajdan, így teszek most is, mintha volna, aki ellenőrizné. Sorra kiürítem a fiókokat, és szállnak a valamikor valakinek választ ígérő, de végképp anélkül maradt levelek, lejárt szerződések, postai küldemények feladóvevényei, telefirkált, üres borítékok a papírkosárba. A legkomolyabb figyelmet a témaforgácsok helye érdemli, ahol minden együtt van, amiről glosszát vagy tanulmányt terveztem, de a komolyabb vállalkozások embrióinak is ez a fiók az inkubátora, ennek az átnézését nem szabad elsietni, mert maradhat egy téma akár évtizedekig is eleven, de mint a zseblámpa eleme, gyakoribb eset, hogy kimerül, érdektelenné válik, s mert érzi már, úgysem valósulhat meg, mint egy dacos öngyilkos, sértetten kivégzi önmagát.
Nagyon szeretem Szabó Magdának ezt az írását is, és idén nálam nem sikerült minden fiókot időben kiüríteni, hanem fokozatosan haladok. Sok mindentől időben megszabadultam, és milyen érdekes, hogy Szabó Magda is rendet rakott az ötletei között és elengedte, ami már halott volt.
Ezért sem írok TBR (To Be Reading - Ezeket olvasom el) listákat, hanem továbbra is meghagyom magamnak a választás szabadságát, és véletlenül sem fogom azt érezni, hogy már megint milyen lassan olvasok, már x. könyvet el kellett volna olvasnom, és még mindig csak ennél tartok. Amióta tudom, hogy olvasás közben folyamatosan (ön)reflektálok, kapcsolom a most olvasottat valamihez (korábbi olvasmányhoz, egyéb élményhez) és észreveszem azt, amit mások nem, már nagyon örülök, ha aznap egy komoly olvasmányból akár csak 15 oldalnyit haladtam.
Tavaly volt egy nem időhöz kötött listám a határidőnaplómban (amiket szeretnék elolvasni és újraolvasni), és ettől is megszabadultam.
Ill. egy kötelező olvasmányom van erre a hónapra, mivel két hét múlva lesz a Színházi világnap, melyre több kiszemeltem is van. Hogy ki győz, kiderül 27-én. 😉
Jelenleg őket olvasom (és az új békám is megmutatom 😁):
Képek: saját és Pinterest
.png)
.webp)
Bejegyzések
