Könyvörömök
  • Főoldal
  • A blogról
  • Ismerd meg az Enenagram 4 típust!
  • Versek A-tól Z-ig
  • Verslelőhelyek

Vers hétfőn

Vers hétfőn

Szuperérzékenység

Szuperérzékenység

Enneagram

Enneagram

Önismeret

Önismeret

INFJ

INFJ

Művészet

Művészet

Krimi

Krimi

Dráma

Dráma

A bejegyzés címét nemrég a rádióban hallottam az M5 nyári kulturális műsoraiból összeállított ajánlóban, és azonnal tudtam, nagyon fontos gondolatot mondott ki valaki. 
 
Ha szétnézünk valamelyik közösségi oldalon, jó eséllyel belebotlunk egy mémbe vagy videóba, melyből megtudhatjuk, hogyan viselkednek bizonyos személyiségtípusok (legyen szó egy csillagjegyről, Myers-Briggs vagy Enneagram-típusról) a diplomaosztón, a strandon, egy állásinterjún vagy egy randin, ill. hogyan nézték a foci-vb-t.
Valljuk be, ezeken jókat lehet szórakozni, könnyen magunkra ismerhetünk, így megvan a Barnum-hatás is. 

Vagy beírhatjuk a keresőbe valamelyik típust, esetleg személyiségtípus-rendszert, és a találatok segítségével (kis képes összefoglalók pár sorban az Instagramon vagy a Pinteresten, ill. a képtalálatok közt, rövidebb-hosszabb leírások egy honlapon, ill. videók) megérthetjük magunkat vagy másokat.  És ezeknek hála, ma már sokan egy-két ilyen tartalom elfogyasztása után szakértőnek érzik magukat a témában: 

Amy: Én lakberendező vagyok. 
Rachel: Berendezted apa irodáját, és most már lakberendező vagy? Jól van. Tegnap voltam az állatkertben, és ma már jegesmedve vagyok. 
(Jóbarátok, 9. évad 8. rész, Rachel húga)





Ezek a jegesmedvék pedig az internetnek köszönhetően egy avatar és egy becenév mögé rejtőzve határozottan ismertetik a megdönthetetlen elméleteiket arról, hogy egy adott Myers-Briggs személyiségtípus csak ez az egy Enneagramú lehet. Tehát, az a típus az Enneagramban csak érzékelő lehet, csak és kizárólag ilyen csillagjegyű és extrovertált lehet, aki a Big Five személyiségteszten csak és kizárólag a következő eredményeket érheti el. És itt jönnek a magas/alacsony, amik szerintük kőbe vannak vésve, holott csak pillanatnyi értéket mutatnak minden esetben, hiszen másnap, egy hét/hónap stb. múlva más-más arányok jöhetnek ki. 

Tisztában vagyok vele, hogy nekem is itt az enneagramos sorozatom a blogban, amely nem jegesmedveként, hanem hosszas kutatómunka után született, és egyetlen valós vagy fiktív személyről sem csupán két mondatban jelentettem ki, hogy Enneagram 4 típus. 

"Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...)."
(Szabó Magda)

Akkor mégis miért írom ezt a bejegyzést? Mert szeretném megmutatni, hogy a különböző személyiségtípusok lehetnek hasznosak is, és mégsem kell őket halálosan komolyan venni, pláne nem csak egyre felesküdni, ezért is választottam a kirakós darabokat képként. 😊

Az eltört lámpa

Múlt héten, egyik délután sikerült leütni a lámpát az ágy melletti könyvespolcról (ami éjjeli szekrényként is funkcionál), ami ezúttal nem az ágyra, hanem a kettő közti helyre esett és eltört. Nézzük meg, mit tennének a különböző részeim az internetes mémek és videók szerint! 😊

Halak Nap ♓: eltört a lámpám! *sírdogál* Valaki vegyen nekem egy újat, mert nem akarok leszállni a rózsaszín pihe-puha felhőcskémről és kimozdulni abba a csúf és érzéketlen világba. 😢😭
Skorpió Hold ♏: ő Hádész maga, lételeme a sötétség, nem kell neki lámpa. 
Oroszlán aszcendens ♌: ő maga a Nap 🌞, a fényforrás, minek neki egy másik? Konkurenciának? 
INFJ: mivel esténként olvas, így kénytelen kimozdulni a barlangjából, ezért megkeresi a legközelebbi üzletet, kifigyeli, amikor nincs bent más vásárló, és végül hosszas elemzés után vesz egy újat. 
Enneagram szexuális 4: iszonyatosan dühös 😈😈😡😡, villámokat szór a szeme, megkeresi a gyártó elérhetőségét, és azonnal ír neki egy e-mailt, melyben kifejti, hogy selejt a termékük és soha többet nem vesz tőlük semmit! 👿👿👿👿😡😡😡😡 Elküldi, aztán ripityára töri a lámpa maradványait, miközben a földhöz csapkodja és Monte Cristo grófjaként bosszút esküszik a gyártó ellen. Rögtön megkeresi azokat az oldalakat, ahol a lámpát lehet értékelni, és elárasztja ezeket az egycsillagos értékeléseivel. Majd várja a megmentőt, aki megveszi neki a világ legkülönlegesebb és leggyönyörűbb lámpáját, mert ő nem alacsonyodik le, hogy a plebsszel vegyüljön, akár csak egy lámpaboltban is. 

Ez bizony egy elég skizofrén személyiséget takar...

Mi történt a valóságban? Felvettem a lámpa maradványait és kihúztam a konnektorból. Behoztam a porszívót és feltakarítottam. Megállapítottam, hogy ennek annyi, úgyhogy másnap megyek és veszek egy újat. Este pedig áttettem az íróasztalról a lámpát az ágy mellé.
Másnap tényleg csak én voltam az üzletben 😁, pedig nem figyeltem ki, és amíg nézelődtem, jött más is, megvette, amit akart és elment. Valóban alaposan megnéztem, milyen lámpák vannak és végül egy ugyanolyan típust vettem, csak más színben. Az izzóm megúszta, így azt csak be kellett csavarni, és ezt is képes voltam megcsinálni, nem volt szükségem egy megmentőre hozzá.

Nézzük meg, hogy az egyik legismertebb szakértő, Beatrice Chestnut mit mond a szexuális 4-ről: 




Tehát, megtudtuk, hogy a szexuális 4 a dühös 4, aki mindent és mindenkit csak nagy hangon kritizál. Ezek szerint a trollok, a különböző hírportálokon, a tömegközlekedésen vagy az utcán dühöngők mindannyian szexuális 4-ek lennének? Aligha. 

Évekkel ezelőtt a drogériában álltunk az egyik polcnál a csoporttársammal (ez egy kis területű üzlet volt, U alakban lehetett benne közlekedni, csupán az U közepén volt még egy átjáró a polcok közt), amikor meghallottuk, hogy egy kb. 50-es nő elégedetlenkedve (nem ordított, a hangját sem emelte fel) mondja az egyik eladónak: "Már megint átrendezték a boltot, így nem találom amit szoktam venni háromhavonta!" A csoporttársammal összenéztünk, és jót mosolyogtunk azon, hogy nem túl gyakran jár ide vásárolni és most kiakadt, mert a bal oldalról a jobbra tették át, amit venni szokott. 

Itt van Beatrice Chestnut és Uranio Paes podcastje, kedves kolléganőjükkel, a szexuális 4 Nancyvel, aki párterapeuta, SPOILER!!! és akit - az önmagát létfenntartó/szociális 2-nek mondó - Beatrice a beszélgetés folyamán nem egyszer provokál, ám mindvégig higgadtan és nyugodtan viselkedik. Pedig azt várnánk, hogy jól megmondja a magáét Beatrice-nek. 




Itt nemcsak Beatrice Chestnut elmélete, hanem mindenkié megbukott, aki bármely személyiségtípus (legyen szó akár egy bolygóállásról az asztrológiában) leírását kőbe vésettnek tekint, ahogy a stílustanácsadó Kovács Yurkov Orsolya mondta egy online summiton: Nincs tiszta típus. Nincs egyetlen tiszta alma, körte, homokóra, egyenes, stb. testalkat. 

És ahogy ez igaz a testünkre, úgy igaz a személyiségünkre is. Mindannyian képesek vagyunk a változásra és a visszaesésre egyaránt. Hogy egy filmes példát hozzak: a Hogyan veszítsünk el egy el pasit 10 nap alatt c. filmben Andie címadó cikkét a kolléganője és barátnője, Michelle magánélete ihleti, akivel most szakított a barátja. Andie elhatározza, hogy felszed valakit, akit 10 nap alatt (ennyi ideje van a cikk megírására) az őrületbe fog kergetni azokkal a tipikus hibákkal, amiket nagyon sok nő hajlamos elkövetni egy kapcsolat kezdetén. 

Andie az első este felhívja Michelle-t a kiszemelt, Ben fürdőszobájából és azt mondja: "Holnap átkapcsolok." Mindannyian így működünk (gendertől függetlenül), nagyon sokszor észrevétlenül átkapcsolunk, ezt hívják szituacionizmusnak, melyről Dean Burnett ír Az idióta agy c. könyvében a személyiségtípusokról szóló fejezetben. 

Másként viselkedünk, ha valakit ki akarunk üldözni a világból (akár öntudatlanul is), és másként, ha meg akarjuk kedveltetni magunkat. Másként viselkedünk otthon, a munkahelyünkön, az iskolában és egy temetésen. 


Van a filmben még egy nagyon fontos jelenet, amely szintén kapcsolódik ehhez: amikor Andie a pókerpartin tényleg az őrületbe kerget mindenkit a viselkedésével, mérgében felkapja a Szerelempáfrányt, és otthagyja Bent, aki utána megy és azt mondja neki:
Ben: Ez kezd nagyon eldurvulni. Totál őrülten viselkedsz. Tudsz róla?
Andie: Szóval, örült vagyok? 
Ben: Őrülten viselkedsz. 

(A videóban nem ez a jelenet van, csupán a borítóképe miatt választottam.)




És itt a különbség. Ben nem Andie-t címkézi, a továbbiakban sem, hanem a viselkedését. Mert nem mindegy, hogy valakit őrültnek/diktátornak/antiszociálisnak/lustának stb.-nek címkézünk, vagy csupán egy bizonyos viselkedési formája nem tetszik éppen most benne. Vagy általában. Ben utána rá is kérdez, hogy hol az az Andie, akit megismert? 


Kőbe vésett leírások, általánosítás, beskatulyázás és elidegenedés
Számos cég használ valamilyen személyiségtesztet, hogy megtalálja a megfelelő embert a megfelelő pozícióba, ill. a már meglévő alkalmazottakat a megfelelő munkakörbe irányítsák, ill. a különböző tréningeken, coaching foglalkozásokon is szeretik bevetni ezeket (Belbin-teszt, DiSC). 

Annak idején a trénerképzőn megismertem a DiSC-et, ami a jegyzeteim szerint: négy viselkedésmódot jelöl, mindegyik különböző érzékelést és reakciót tükröz. "Ahogyan az élethelyzeteket látjuk és ahogyan azokra reagálunk." 

Két tengelyen (extrovertált és introvertált) négy altípust jelöl egy-egy színnel: 
az extrovertált piros a versengő, aki szeret újítani, ő a főnöktípus; az extrovertált sárga a nagydumás, aki nagyon lelkes és szeret beszélni, a középpontban lenni; a két introvertált: a zöld, aki barátságos, a harmóniát keresi, amolyan gondos bocs; míg a kék, aki analitikus, észreveszi a hibákat, ám kimért. 
Csakhogy itt is megfeledkeztek arról, amiről mindjárt szó lesz. 

Amikor megkaptam ennek a tesztnek az eredményét, kiderült, hogy sárga-zöld-kék vagyok, pedig amikor előtte megismertük a négy típust egy-egy leírásból vagy filmrészletből, már a pirosnál éreztem, hogy igaz rám, hogy bennem van. (Ekkor még csak a Myers-Briggs személyiségtípusom ismertem, az Enneagramot még nem és az azstrológiába sem ástam úgy bele magam.) Aztán kiderült, hogy az MBTI szerinti domináns kognitív funkcióm, az introvertált intuíció is imádja az újdonságokat, ahogyan a domináns szexuális ösztönöm (a szexuális/szociális ösztönpárosúak a nagy újítók), a Kos MC-m és a Vízöntő Vénuszom is. Ráadásul az Enneagram-szakértők a szexuális 4-t Versengőnek nevezik. 


A Belbin-teszt azt méri, milyen csapatjátékosok vagyunk, mit viszünk az asztalra, ha csapatba kerülünk? 
"Az alábbi kérdőív 7 részből áll. Minden rész egy megkezdett mondatot, és annak 8 féle befejezését tartalmazza. Minden egyes résznél tíz pontot osszon szét az egyes mondatbefejezések között aszerint, hogy melyik írja le legtalálóbban az Ön viselkedését. A pontokat bármilyen arányban eloszthatja: akár az összes válasz mellé írhat pontokat (a tíz pontot szétosztva), de közülük egyre is adhat tíz pontot."
Az Ablak.neocities-en ki is tölthető (innen hoztam a leírást is). 

A teszt kitöltése közben ismét skizofrén állapotba kerülhetünk, mert mi van, ha egy részen belül mind a nyolcat érvényesnek érzem magamra? Vagy ötöt, ám ebből kettőt nagyon, és többit is annyira, hogy megjelöljem? Amikor elkészültünk, a honlap értékeli és kiírja, hogy ilyen és ilyen típusba (itt általában kettőt ad meg, pl. Megvalósító, Feladatbefejező, Koordinátor, Ötletgyártó stb.) tartozunk.

Csakhogy nekem az volt a bajom, hogy ezek közt van átjárás, és ezt magamon és másokon is megfigyeltem, míg  a teszt csak két típusba sorolt. Ez meg ez vagy, és kész. Az MBTI szerint introvertált vagyok, és aki introvertált, az csendben ül a sarokban, meg sem nyikkan, csak akkor, ha már nem térhet ki. Ez nem így van. Van olyan helyzet, ahol azonnal látom, hogy pl. a többiek fáradtak, olyan helyzetben vannak, hogy most nem tudnak úgy koncentrálni (pl. a Zoomon, hogy nincs otthon, vagy nyüzsgés van náluk, esetleg a szomszédságból hallatszik át valami), és átveszem az irányítást. Vagy senki sem akar első lenni, még a legnagyszájúbb extrovertált is megkukult. Vagy én vagyok fáradt, és csak annyit teszek bele, amennyit muszáj, és hagyom, hogy más koordináljon. Olyan is volt, hogy más volt a főnök, ám én is vittem az ötleteket, és raktam össze a közös prezentációt.

Tehát, ugyanabban a csoportban/csapatban sem feltétlenül viselkedünk minden alkalommal ugyanúgy. Van, amiben nagyon jók vagyunk, másban kevésbé. Pl. egy tréningen a tréner azt látja, hogy X szereti átvenni az irányítást, míg Y-t passzívnak találja, Z-t pedig ötletelőnek, és ezt leadja a főnöküknek, aki ezentúl ilyennek könyveli el őket. Holott lehet, hogy X éppen otthon volt a témában, Y meg nem, ill. már elfáradt, mire ehhez a feladathoz értek, esetleg más okból viselkedett így (lehet, előző este/éjszaka rosszul volt, beteg volt a gyereke, a háziállata, de ezt nem akarta a többiek orrára kötni). A tréningeken el szokott hangzani, hogy az Itt és most számít, tehát az, hogy ebben a pillanatban, ebben a helyzetben, ezen a tréningen hogy érzed magad, és nem az, hogy van-e otthon vagy egyébként a munkahelyeden problémád, túl vagy-e már a (gyerekkori) traumá(i)don.  Csakhogy ezeket nem mindig lehet kizárni, és az Itt és most ≠ Akkor és ott (pl. a munkahelyi viselkedéssel). 

Halak nőként pedig világoskék szemeim vannak. Akárhogy nézem, ezek barnák, és a gyönyörű, álmodozó tekintetemtől volt már, aki megijedt. 😄Mi a helyzet Cindy Crawford, Rihanna, Eva Mendes, Eva Longoria, Juliette Binoche, Jennifer Love Hewitt, Elizabeth Taylor vagy Queen Latifah szemeivel? 😉 Elnézést, a cikk a legtöbb Halak nőről szól, így a felsoroltakkal együtt és azokkal, akiket nem is említettem (akár híresek, akár nem), mi a kisebbséghez tartozunk, és ezek szerint a leírás többi része sem vonatkozik ránk. Jó, akkor keresek egy olyat, ami a kisebbségben lévő nem kék szemű Halak nőket írja le. 😁 Ez egy meglepő példa volt, mert a legtöbb leírás minden azonos típust ugyanolyan viselkedésűnek, testalkatúnak stb.-nek ír le. 

Az egyik leírás szerint az Ikrek a legintelligensebb csillagjegy, a Halak a legbutuskább. Erre csak azt mondom: Albert Einstein, Rudolf Hertz, Ljudmila Ulickaja (akinek biológus végzettsége van) és Galileo Galilei. Valóban eléggé csekély értelműek mindannyian... Általános iskolában az Ikrek osztálytársam a magyar témazáró előtt eljött, hogy oldjam meg a feladatokat, amiket másnap kapunk, mivel az idősebb unokatestvérének megvolt még a munkafüzet, amit mi is használtunk.
Egy másik cikk szerint épp az Ikrek a legkevésbé intelligens jegy.
Az X-aktából pedig tudjuk: az igazság odaát van. 

Az asztrológiában a Skorpió Hold szinte tökéletesen megfelel az Enneagramban a szexuális 4-nek, amelyre itt lennék élő bizonyítékként, csakhogy Marilyn Monroe-nak Vízöntő, Steve Jobsnak Kos, Gabrielle Chanelnek Halak, Szabó Magdának pedig Szűz Holdja volt. (Megnéztem.)

Pár hónapja egy INFJ-knek szóló videóban azt mondta egy INFJ, hogy NF-típusokkal (INFP, ENFP és ENFJ) barátkozzunk, mert az érzékelőkkel (ráadásul ők vannak többségben a világon) nem fogunk boldogulni. Egy másik szerint az INTJ-kkel közös az Ni-unk, azonban a Te-jük sok lehet, nem is beszélve az ENTJ-kről, akiknek ráadásul domináns Te-jük van, míg nekünk az csak a 7. kognitív funkciónk. Erre láttam egy mémet, mely szerint az INFJ tiszteletbeli NT-típus. 

Ha mindezt megfogadnám, akkor a múltkori Amikor a szuperérzékenység toxikussá válik bejegyzésemben leírt különjáratokon már csak NF Myers-Briggsű, Halak, Rák, Skorpió, esetleg Bika, Szűz (juj, ők az ellentétes jegyünk! 😱) és Bak csillagjegyű szuperérzékenyekkel lennék hajlandó együtt utazni. Jó, az aszcendensem miatt még ideveszem az Oroszlánokat is. Érted már, hova akarok kilyukadni? 

Ha pedig csak egy szempont szerint nézzük meg, milyen munka való nekünk, szintén melléfoghatunk. Gondoljunk pl. arra, hogy az egyes személyiségtípusok leírásaiban találunk javaslatokat, milyen foglalkozás a legjobb számunkra: pl. CEO, ügyvéd, coach, pszichológus, tanár, politikus, mérnök, de nem találunk közte olyat, mint pl. hentes, hegesztő, villanyszerelő, postás, futár, bolti eladó, takarító vagy közmunkás. Mi van azokkal, akik az utóbbi területeken dolgoznak? 

Arról már nem is beszélve, hogy pl. az egyik asztrológiai oldalon elolvashatjuk, a Napjegyünknek (ezt tudja a legtöbb ember magáról) mi lenne a legjobb munka, aztán ott a Holdjegyünk, az aszcendensünk, mások szerint az MC-nk (a 10. ház jegye, amely a születésünkkor az ég legmagasabb pontja volt), megint mások szerint a Marsunk, aztán jön az MBTI, az Enneagram és a többi. Mielőtt újabb skizofrén állapotba kerülünk, inkább azt érdemes megnézni, van-e valami közös ezekben, és egyáltalán: tényleg minden leírás minden pontját igaznak érezzük magunkra? Ami pedig a legfontosabb: jól éreznénk-e magunkat abban a pozícióban? Tényleg azzal akarunk foglalkozni?



Akkor mégis mire jók a személyiségtípusok? 

Legyünk rugalmasak, és fogadjuk el, hogy minden ember személyisége képlékeny, képes a változásra, és legyen szó bármelyik leírásról, az csak a kirakós egyetlen darabkája. Ahogy pl. az asztrológiában hiába beszél valaki csak a Napjegyről, ehhez jön a többi is, amik együttállásokat, ellentéteket és különböző fényszögeket képeznek, tehát hatnak egymásra.  Ugyanígy nincs két egyforma Enneagramú, MBTI-ú, egyéb személyiségtípusú ember sem. 

Pl. két testvér is lehet teljesen eltérő személyiségű, és nemrég hallottam valakitől, hogy két azonos csillagjegyű, azonos nemű gyereke van, akik közt nyilván van pár évnyi korkülönbség, azonban a születésnapjaik közt csupán pár nap az eltérés, mindketten ugyanabban a családban nevelkednek, mégis mások. Bagdy Emőke mondta egyszer a Ridikülben, hogy az egypetéjű ikrek génállománya sem egyezik meg 100%-osan. 

Érdekes és izgalmas lehet megnézni a Wikipedián, hogy kikkel születtünk egy napon, és megláthatjuk, milyen sokféle területen tevékenykedő embert találunk közöttük. 

Ezek nagyon jók arra, hogy jobban megértsük magunkat és esetleg másokat is. Tudatosítsunk bizonyos dolgokat magunkban, felismerjük a vakfoltjainkat (pl. egy olyan képességet, ami számunkra természetesen, míg másoknak nehezebben megy, ill.  a "rossznak" bélyegzett viselkedési mintáinkat). 
Elmondom, miket tanultam belőlük: a Halak kapcsán tanultam meg, vagy inkább tudatosítottam, nem mindegy, milyen környezetben vagyok, magyarán: elfogadnak-e vagy sem. 

A Myers-Briggsből megismertem a kognitív funkcióim, és már értem, miért asszociálok állandóan és hogy miért tanulok eleinte lassan. Az introvertált intuícióm a kapcsolatokat, a mintákat keresi, és ha jön egy új információ, amit még nem tud egy korábbihoz kapcsolni, addig káosz van és teljesen tökfejnek érzem magam. Amint megvan a kapcsolat, már tökéletesen működik. 
Középiskolában angolórán felbukkant a defend ige egy szövegben, azonnal bekapcsolt az agyam, és magában pörgette: defend, defend. Ismerős volt, csak nem tudtam hova tenni. Aztán bevillant: defendo, defendere, defendi, defensum - ezek a szótári alakjai a latin defendere (megvéd) igének. Bumm, megvan a minta, innentől használható. 

Az Enneagramom szerint egy nagyon szépen kivitelezett tankönyvre van szükségem a megfelelő tanuláshoz, csakhogy lehet bármilyen szép az a könyv, ha rám zúdít egy csomó információt, amit még nem sikerült rendszereznem. Ahogy a nagy Hercule Poirot is mondja: Módszer és rendszer. Szóval, nem elég a szép tankönyv.

Azonban ebből megértettem, hogy azért fordult elő velem korábban is és még ma is, hogy este már kiesik a kezemből a könyv, de még olvasnám tovább, mivel a létfenntartó ösztönöm csak a harmadik, és a szexuális ösztönöm (ehhez az Ni-t és a Skorpióim is hozzávehetjük, mert utóbbiból is van több is) hajt. Ha valami nagyon érdekel, addig olvasom, míg így nem járok. Vagy csak később megyek enni, mert már megint találtam valami érdekeset. Vagy csak akkor, ha már befejeztem, amit elkezdtem. 

Ezért lenne fontos, hogy felismerjük, egyetlen leírás sincs kőbe vésve, másként viselkedünk a különböző helyzetekben, sőt, akár napközben a munkahelyünkön is, vagy az iskolában, vagy otthon sem biztos, hogy ugyanolyan hangulatban vagyunk 24/7-ben. 


Mielőtt pedig egy személyiségtípust kikiáltanánk fő gonosznak vagy a legkedvesebbnek, jusson eszünkbe a bejegyzés címe. 😉Egyikünk sem csak jó, vagy csak rossz. Ahogy Tiffany Maxwell mondta a Napos oldal c. filmben:

Mindig lesz egy perverz és mocskos részem, de szeretem.

Amikor először láttam a filmet és hallottam ezt a mondatot (fogalmam sem volt a személyiségtípusokról), nagyon elgondolkodtatott. Mert számomra ez az önismeret csúcsa, amikor ismerem minden részem, elfogadom és szeretem. A múltbeli hibáimat, hogy olykor kiesik a könyv kezemből már este vagy leverem a lámpát a polcról. 



A jegesmedvék pedig nagyon aranyos állatok, de ne váljunk azokká, legfeljebb, ha jelmezbálba megyünk. 😉

 A különböző feladatkörökben vagy gondolkodásmódokban megrekedt emberek nem igazán olyannak látják a világot, amilyen. Figyelmen kívül hagyják a körülményeket, bármik is legyenek azok. A világot a saját skatulyáik szerint osztják fel, ezeknek pedig nem feltétlenül van közük az adott felálláshoz. 
Susan David: Érzelmi rugalmasság 


Képek: Unsplash - Annie Spratt és Hans-Jurgen Mager

Fekete jegenyék között
Pirosan kelt a nyári hold,
A táj bársonyba öltözött,
A Tisza csöndben szunditott.

Majd, mint az ezüst, fényleni
Kezdett a boglyák bús sora.
Az egész földre ráborult
A ragyogó éj mámora.

Szikráztak fönn a csillagok
És lenn a rőt pásztortüzek:
Az ég és föld szerelmesen
Egymásnak titkokat üzent.



A kép Tiszafüreden készült, ám ez most lényegtelen, mert 😍




Vers: MEK - Juhász Gyula összes versei
Kép: Unsplash - Zoltan Tasi
Miss Marple imádott unokaöccse, a sikeres regényíró, Raymond jóvoltából az Antillákon nyaralhat, ahol minden tökéletes: szikrázóan süt a nap, kék a tenger, kényelmes a bungalója és sokféle emberrel van körülvéve. Csakhogy ez olyan unalmas, ám amikor hirtelen meghal Palgrave őrnagy, mindenkit meglep. Végül is mindegy, úgyis öreg és fárasztó volt. De mi van, ha mégsem természetes halál végzett vele? 






Miss Marple eddig jól érezte magát az Arany Pálma Szálló lakójaként, melyet egy fiatal házaspár, Tim és Molly Kendall vett át nemrég, akik igyekeznek a lehető legjobban kiszolgálni vendégeiket, akik között számos nemzet képviselteti magát, ám többségben vannak az angol anyanyelvűek. 

Két házaspár, Greg és Lucky Dyson, ill. Edward és Evelyne Hillingdon szinte teljesen elválaszthatatlanok. Aztán itt van Prescott kanonok és a nővére, akik az előbbi házaspárokhoz hasonlóan már nem először töltik itt a nyarat. A vendégek közt találjuk a rendkívül gazdag és rossz természetű idős férfit, Mr. Rafielt, akit a titkárnője, az özvegy Esther Walters és a masszőre, Jackson is elkísért, mivel munkaadójuk nélkülük mozgásképtelen. (Megjegyzem, hogy a regényben senkit sem zavar különösebben Mr. Rafiel sajátos természete, aki szeret parancsolgatni, mert vagyonos ember, így elnézik neki. Nos, Mr. Rafielnek vannak jó tulajdonságai is természetesen, ám úgy gondolom, az, hogy ő a leggazdagabb vendég, nem ok a gorombáskodásra.)




   Kellemes és meleg az idő, igen, és olyan jót tesz a reumájának, és szép a környezet, bár talán - kicsit egyhangú? Annyi pálmafa! Mindig minden egyforma - soha nem történik semmi. Nem úgy, mint St. Mary Meadben, ahol mindig történik valami. Az unokaöccse egyszer azt mondta, olyan az élet St. Mary Meadben, mint esőcsepp a halastavon, de ő méltatlankodva azt felelte, hogy ha tárgylemezen mikroszkóp alá csúsztatnák, éppen elég életet lehetne látni benne. (...) Bárcsak itt is volna valami, amin - nos - elrágódhatna kissé...


Miss Marple igazán színes társaságba került, ám az imposztor-szindrómája így is erős: elvégre hogyan nyaralhatna drága unokaöccse segítsége nélkül ilyen helyen valaki, ráadásul az ő korában?. Tudjuk, hogy könnyen beszélgetésbe elegyedik másokkal, ám Palgrave őrnagy sokszor előadott történetei az indiai és afrikai útjairól és a tigrisvadászatokról, bizony őt is untatják, ám tudja, hogyan leplezze mindezt kötögetés közben. Egyik alkalommal az őrnagy egy évekkel korábban történt bűntényről mesél, mely szerint egy feleség öngyilkos lett, azonban a férj keze lehet a dologban, majd eszébe jut valami: 

   - Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét?  

A fotót végül nem mutatja meg, témát vált, és másnap holtan találják. Miss Marple gondolkodóba esik, és minden színészi képességét beveti, hogy bogarat ültessen a szálloda orvosának, dr. Grahamnek a fülébe az eset miatt. Amikor pedig valódi gyilkosság történik, tudja, hogy cselekednie kell, ehhez azonban segítőtársra is van szüksége. Ki lehet az, aki alkalmas erre a feladatra? 

Ha valaki megfigyeli a szelíd külsejű, idős hölgyet, amint tűnődve álldogál a bungalója előtti verandán, nyilván azt gondolta volna, hogy semmi más gondja sincs, mint annak eldöntése, hogyan ossza be a napját. - Talán egy kirándulás a Kastély-sziklához - látogatás Jamestownba - kellemes kocsikázás és utána ebéd a Pelikán-fokon - vagy csak egy nyugodt délelőtt a strandon...
   De a szelíd öreg hölgy egész máson törte a fejét - harcias hangulatban volt. 
   - "Valamit tenni kell!" - gondolta Miss Marple. Ráadásul meg volt győződve róla, hogy nincs veszteni való ideje. Az ügy sürgős.
   De ki az, akit meggyőzhet róla? Ha elég ideje volna, úgy hitte, egyedül is rájönne az igazságra. 


Természetesen ez az eset sem fog ki Miss Marple-ön, aki csak egy szolid, kötögető idős hölgynek tűnik, ám ha arra van szükség, nagyon is józanul tud gondolkodni és nem átall cselekedni is, sőt, némi fortélyt bevetni. 

Van egy nagyon érdekes és elgondolkodtató mondat, melyet Miss Marple mond ki az 1964-ben megjelent regényben: Honnan tudhatja, hogy az az ember, akivel beszélget, valóban az, akinek mondja magát? Manapság, ha szállodába megyünk, elkérik a személyi igazolványunkat, ám annak idején talán nem voltak ilyen formaságok, ill. könnyen gyárthatott valaki magának egyet a digitális világ előtt. 

Miss Marple kívánsága teljesül: az unalmas és túlontúl tökéletes nyaralást alaposan felkavarja az újabb gyilkosság, és a kötéstudománya mellett ismét megmutatja, hogy bár már nem fiatal, az esze nagyon is a helyén van. Agatha Christie ismét különböző személyiségeket válogatott össze, hogy akár Miss Marple-höz hasonlóan a nyaralásunk alatt, akár otthon olvassuk, biztosan jól szórakozzunk és próbáljuk kideríteni, ki és miért tette, amit tett?

A regény folytatása a Nemezis c. Miss Marple-történet. 


- Sohasem voltam oda az öreglányokért. Csupa pamutgombolyag és terefere. De őbenne van valami. Van szeme, van füle, és használja is. 


Agatha Christie: Rejtély az Antillákon
Eredeti cím: A Caribbean Mystery
Fordította: Rubin Péter
247 oldal
Európa Kiadó, 2007
Képek: Unsplash - David Vives, a könyves pedig a saját tengeripartomon készült 😉
Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,
és felrettentik lombjukon a csöndet,
a síró felhők halkan rádköszönnek,
fürge csikók zablájukat kioldják.

Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,
a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják,
minden vízen feszülnek a vitorlák,
torony körül vad csillagok keringnek.

Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák,
álmos virágok kelyhüket kitátják,
az érhetetlen égből gyöngy pereg,

a napraforgók szirmuk fényre tárják,
az Óra összecsukja csöndbe szárnyát,
lábadhoz ejti arcát s szendereg.






Vers: DIA - Szabó Magda: Szüret. Összegyűjtött versek
Kép: Unsplash - Pascal Debrunner
Ezért nem járok ma sem nyaralni, mert nem bírnám elviselni, hogy ne a legjobb fürdőhely legjobb fogadójának legszebb szobájában szálljak meg, hanem valahol mellette; a gyermekkori sértődöttség, a paradicsomból való száműzöttség keserű emléke üldözne mindenfelé, ahol van első és másodosztályú élet, s nekem az utóbbit kellene választanom. Inkább a magam világán belül maradok, amely a maga módja szerint első osztályú (...).
Márai Sándor: A szegények iskolája



 

Mivel Márai Sándorhoz hasonlóan idén se megyek nyaralni, hanem a saját első osztályú világomban maradok, szétnéztem a könyvespolcaimon, hogyan oldhatom meg a nyaralást itthon, mindenféle hercehurca nélkül? És rájöttem, hogy ki sem kell lépnem az ajtón, mivel lényegében az egész világ egy-egy darabja ott van valamelyik polcomon! 
Írtam is egy listát, majd, ahogy elkezdtem összegyűjteni a könyveket, újabbakra bukkantam (most, írás közben is eszembe jutott, mik maradtak le), és végül 21 (ami nyerő számnak számít) könyvvel indultam el a saját, első osztályú tengeripartomra egyik délután, hogy elkészítsem a fotókat ehhez a bejegyzéshez. 

Szándékosan hagytam, hogy belógjon a szatyor széle, amelyben lepakoltam és némi gaz is teljesebbé teszi a tengeriparti romantikát, ahol garantáltan senki sem zavart meg, míg a képek elkészültek. Külön figyeltem, hogy a virágos szatyrot használjam, ami még inkább fokozza a hangulatot. 😉

Nézzük, milyen könyvekkel nyaralhatunk otthon, a saját tengeripartunkon (ami lehet természetesen a kert, az erkély, vagy bármelyik helyiség egy szobanövénnyel 😉), és biztosak lehetünk benne, hogy így is jól fogjuk érezni magunkat. 😎





A krimi szerelmeseinek rögtön öt regényt is találtam Agatha Christie-től: 
Újraolvastam a Rejtély az Antillákont (bejegyzés is lesz róla), melyben Miss Marple is nyaralni megy imádott unokaöccse jóvoltából, és ahol az idős hölgy felbukkan, biztosak lehetünk benne, hogy gyilkosság is történik. A történet folytatása a Nemezis, amely már nem a Karib-térségben játszódik, mégis idevettem. 

A Poirot-rajongóknak pedig ott A titokzatos Kék Vonat, mellyel a Riviérára utazhatunk, vagy részt vehetünk egy nílusi hajókázáson, a Halál a Níluson-ban, esetleg elkísérhetjük kedvenc belga nyomozónkat Hastings barátjával nyaralni, ahol Nyaraló gyilkosokkal is találkozhatunk, esetleg egy ásatáson is részt vehetünk a Gyilkosság Mezopotámiában olvasásakor. 

Ha valamelyik könyvet mostanában szeretnéd beszerezni, és esetleg nem tudtad, Agatha Christie átkerült a Helikon Kiadóhoz, így az ő könyveik közt keresd. Megnéztem az egyik webáruházban, szinte mindegyik kapható (érdemes persze másikban is szétnézni 😉). 





Ha inkább az önismeret és a spiritualitás jegyében nyaralnánk, nem fogunk csalódni Cheryl Strayed memoárjában, a Vadonban, melyben a Pacifikus Túraösvényen tett útját meséli el, ill. Elizabeth Gilberttel eljuthatunk a három i betűs országba: Itáliába, Indiába és Indonéziába, miközben magunkról is megtudhatunk akár néhány dolgot az Eat, Pray, Love - Ízek, imák, szerelmek olvasása során. 😉

Elizabeth Gilbert időközben a Partvonal Kiadóhoz került, és kaphatóak is a művei, míg Cheryl Strayed könyvét utoljára 2015-ben adta ki a Helikon. 





Ha szívesen okosodnánk is utazás közben, elolvashatunk egy krimit a tavaly elhunyt Mario Vargas Llosától, akinek Halál az Andokban c. regényében ismét találkozunk Litumával, megismerjük a helyi hiedelmeket is, és a szerzőtől megszokott 🔞tartalmak sem maradnak ki. Tudom, kicsit kakukktojásnak tűnhet, ám ebbe a kupacba választottam. A perui-spanyol író is átkerült a Helikonhoz az Európától, azonban ezt a regényét nem adták újra ki, nekem a 2009-es európás van meg, így antikváriumban érdemes keresni. 

Karen Blixen memoárjában a Dániában született úrilányt kísérhetjük el Afrikába, és ha kedvünk tartja, megnézhetjük a belőle készült filmet is, a Távol Afrikátólt Meryl Streeppel és Robert Redforddal a főszerepben. A Volt egy farmom Afrikában utoljára 2021-ben jelent meg az Európa Kapszula Könyvek sorozatában. 

Ha már olvastuk a Korfu-trilógiát, folytathatjuk az utazást Gerald Durrell-lel, akit A részeg erdőben és A susogó tájban ezúttal Dél-Amerikába kísérhetünk el, ill. A véznaujjú maki meg énben pedig Madagaszkárra. Állatokból és humorból egyikben sem lesz hiány, és a madagaszkári útra immár a második feleségével, Lee-vel indul. Utóbbit antikváriumokban érdemes keresni, a másik két kötet pedig nemrég, új köntösben, újra megjelent az Európánál. 

Elizabeth Gilberttel a modern Itáliába utazhatunk, míg Charles Fitzroy a múltba kalauzol bennünket, a Reneszánsz Firenze napi öt forintból lapjain, mely segít alaposan felkészülni egy időutazásra, ám az itt szerzett információk egy későbbi, valódi firenzei út során is jól jöhetnek. 😉A könyv a Scolar Kiadónál jelent meg korábban, antikváriumokban érdemes ezt is keresni.




Ha inkább magyar szerzőkre szavaznánk, akkor is van miből választani.
A Palatinus Kiadónak volt egy nagyszerű novellaválogatás sorozata, és 2018-ban egy online antikváriumban fedeztem fel a Nyári mulatságok - Magyar írók novellái a nyaralásról c. kötetet, melyet éppen újraolvasok. Ismert és kevésbé (Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Heltai Jenő, Móricz Zsigmond, Rákosi Viktor, Bertha Bulcsú, Kemény Simon, stb.) ismert hazai szerzők humoros, elgondolkodtató, nosztalgikus, romantikus és állatos írásait olvashatjuk benne, így nagy valószínűséggel mindenki talál benne legalább egy kedvencet. Talán még ma is van belőle valamelyik antikváriumban. 

Nem maradhatnak ki Fekete István klasszikusai sem, itt a Tüskevár és folytatása, a Téli berek. Utóbbit annak idején én is a nyári kánikulában olvastam. A Móra Kiadó pedig gondoskodik róla, hogy folyamatosan beszerezhetőek legyenek.

Szerb Antal klasszikusában, az Utas és holdvilágban Velencébe utazhatunk (ez több kiadásban is beszerezhető), míg Nemes Nagy Ágnessel (és Lengyel Balázzsal, ill. egy erdélyi út során Polcz Alaine-nel és Mészöly Miklóssal) Európában és Amerikában kalandozunk a Magyarul és világul-ban. Annak idején nagyon szerettem ezt a könyvet, amely 2014 óta nem került újra kiadásra, így antikváriumokban érdemes keresni. 

Márai Sándor regényében a háború utáni Nápolyba utazunk, a San Gennaro vérében, és megtudjuk, mit is jelent a helyiek számára a csoda, ill. az Európa elrablásában az öreg kontinensen járunk, és tesszük ezt is máraisan, azaz alaposan elgondolkodunk közben. 
A San Gennaro vére 2024-ben ismét megjelent a Helikonnál, míg az Európa elrablása antikváriumokban kapható. 

Végül, de nem utolsósorban, Szabó Magdával utazhatunk Észak-Európába, Oroszországba, Németországba, Angliába és Olaszországba is, a Hullámok kergetésében, amely egyszerre elgondolkodtató és a humort, az öniróniát sem mellőzi. A Jaffa Kiadó újabb kiadásában beszerezhető, ill. elolvasható online, a DIÁ-n is. 


Ez az én listám, ami természetesen bármikor bővíthető. Te mit viszel Magaddal a tengeripartodra? 😎


(Amikor a legutóbbi polctakarítás közben felfedeztem a bejegyzésindító idézetet A szegények iskolája belső fülén, elkezdtem röhögni, mert biztos vagyok benne, hogy minden Enneagram-szakértő felsikítana ezt olvasva. 😁)
Alaposan megvizsgáltam a különböző személyiségtípusaim és az asztrológiai képletem, és a következőre jutottam:
Én vagyok a legérzékenyebb, legintuitívabb, legspirituálisabb, legempatikusabb, legmélyebben érző, legmegnemértettebb (INFJ, Halak Nap Skorpió Holddal, utóbbi egy négyesfogat Stellium része), legritkább és legkülönlegesebb (Enneagram sx/sxo4), legmagnetikusabb és legkarizmatikusabb (a már említett Skorpió Stellium és az Oroszlán aszcendensem a maga 5 fokával) unikornis az egész világon, aki mindezt a Vízöntő Merkúrjával a 7. és a Jupiter Bakjával a 6. házban még szavakba is tudja önteni! 🦄🦄🦄🦄🦄🦄

Tehát, kedves Olvasó, figyelmet kérek, és Mindenki álljon fel és tapsoljon meg! 👏👏👏👏👏👏


És mégsem teszem. 

2022 tavasza óta tudom, hogy szuperérzékeny vagyok, és ahogy sokak számára, számomra is pozitívum és megnyugtató volt a felismerés, hogy ez nem egy betegség, mások is vannak és voltak, akik ilyenek, egyszerűen csak másként működöm, mint a legtöbb ember, és van néhány dolog, amire fontos, hogy figyeljek. 

Mostanában azonban azt látom, hogy szuperérzékenynek lenni már nem csupán egy állapot, hanem egyfajta kiválasztottság, privilégium lett, ami bizonyos dolgok alól akár felmentést is ad.





Tény, hogy engem is elszomorít, amikor az empátia hiányával találkozom, és már 2011-ben kitaláltuk a VIP Zárt Osztály gondolatát (akkor még nem a szuperérzékenység kapcsán), ahová csak bizonyos embereket engednénk be. 😁Ez adta az ötletet ehhez a bejegyzéshez is, melybe minimális politikát is viszek ezúttal. 
Nézzük meg, hogyan érhetjük el, hogy Magyarországon megkapjuk a nekünk járó privilégiumokat, melyek a szuperérzékenységünk miatt egyértelműen megilletnek bennünket:

Köztudott, hogy a kormány tervei között szerepel, hogy új vonatokat vásároljanak a régiek helyett. Nos, akkor mi pedig kérjük az illetékes miniszterektől a következőket:
minden egyes településen, Budapesttől - Tahófalváig (ezt Maggie Carpentertől tanultam az Oltári nőből, mert mi senkiről sem feledkezünk meg), minden áldott nap a megszokott napi járatokkal (legyen szó buszról, vonatról, metróról, villamosról, troliról, bármiről) egy időben induljon egy másik, csak és kizárólag szuperérzékenyeknek. 

Ezek a járművek kapjanak megkülönböztető színt is, amely csak és kizárólag valamilyen megnyugtató szín és annak árnyalata lehet (zsályazöld, halvány rózsaszín vagy pasztellila, esetleg égkék), alacsony padlósok és elektromosok legyenek (itt a buszokra gondolok), hogy könnyen felszállhassunk rájuk és a lehető leghalkabbak legyenek utazás közben. Természetesen a sofőr is csak szuperérzékeny lehet, aki, ha zenét hallgat is útközben, az csak és kizárólag a megfelelő, idegrendszert nyugtató frekvenciájú lehet, semmi apró zaj, nehogy bárki is mikrotraumát szenvedjen, míg elér A-ból B-be. 

A kisebb üzletektől kezdve a nagy bevásárlóközpontokig megszokott, hogy szól a rádió (saját vagy valamelyik nagyobb állomás, ahol óránként negatív híreket is bemondanak). Nos, a Covid alatti idősek sávjához hasonlóan legyen külön idősáv szuperérzékenyeknek, azonban az lenne az optimális, ha az üzletbe érkezésemkor azonnal kikapcsolnák a rádiót, az még jobb lenne, ha a járatokon használt nyugtató frekvenciájú zenére váltanának és a nem szuperérzékeny vásárlók csapot-papot otthagyva (a táskájukat természetesen magukkal vihetik, csak a bolti kosarat hagyják bent), elhagynák az üzletet, és miután kiléptem az ajtón (mindegy, hogy csak pár dolgot vettem vagy akár negyven percet töltöttem bent) térhetnének csak vissza. 

Ezeket természetesen uniós szinten, majd globálisan is elfogadottá tennénk.

Most pedig szálljunk le egy kicsit a pihe-puha, fodros szélű bárányfelhőnkről, mielőtt az óriásira nőtt spirituális egónk rántana le bennünket. 


"Te leckéztetsz engem? - kérded. - Magadat már megleckéztetted, meg is javultál, ugye? Ezért van időd mások javítgatására?" Nem vagyok olyan 
elvetemült, hogy betegen gyógyításra vállalkozzam, de mintha ugyanabban a betegségben feküdnék, megbeszélem veled a közös bajt, és közlöm az orvosságot. Úgy hallgass hát rám, mintha benső énemmel társalognék. Bebocsátlak magányomba, és füled hallatára vitatkozom önmagammal. 
Seneca: Erkölcsi levelek XXVII. 

Éveken át én is a saját múltbeli sebeimre építettem az identitásom, én voltam a szegény - meg nem értett - kislány, a blog miatt is sokat nyafogtam korábban, ezek a bejegyzések ugyanúgy megtalálhatóak most is. Aztán egyszer csak elkezdtem magamba nézni, és észrevenni olyan dolgokat, amik fölött korábban a mártírkodásommal és a nyafogásommal elsiklottam. 

Megtanultam, hogy a régi sebeim begyógyíthatóak, ami igaz, hogy egyénenként változó hosszúságú folyamat, és bármilyen fájdalmas is, sokkal jobb belevágni, mint továbbra is az önsajnálat leple mögé bújni.

Ha még mindig a meg nem értett szegény kis hópehelyként vagy felsőbbrendű különcként tekintenék magamra, azzal csak elidegeníteném magam másoktól, akár olyanoktól is, akik el tudnak fogadni olyannak, amilyen vagyok. Mert rájöttem, hogy mindig voltak ilyen emberek az életemben.

Az érzékenységem pedig valóban jár bizonyos előnyökkel, azonban van, amiben mások jobbak nálam, és ezek fejlesztésében segíthetünk egymásnak. Olyan ez, mint amikor az egyikünk jó egyik tantárgyból, a másik meg a másikból. Azért, mert neki az nehezebben megy, nem lenézem, hanem segítek neki megérteni, ahogy ő is segít nekem. 


Éveken át buszoztam naponta, amikor semmilyen kütyüm (hordozható CD-, mp3-lejátszó) nem volt. Nem egyszer vagy egy könyvet vagy magazint olvastam, esetleg még átolvastam valamit valamelyik füzetemből vagy tankönyvemből, mialatt szólt a rádió és a többiek is beszélgettek, nyüzsögtek. Csak jóval később volt már ott a telefonom és a fülhallgató, hogy ezeket kiszűrhessem. 

Túléltem, ahogyan sokan mások is, a tanteremben folyamatosan pislogó neoncsövet, és több napot töltöttem egy kórteremben öt másik emberrel, akik közül többnek sokkal nagyobb fájdalmai voltak, mint nekem. Volt, aki naponta morfiumot kért, nekem elég volt egy prózai fájdalomcsillapító tabletta. 


A tömegközlekedés és az üzletek megreformálása helyett vannak egyszerűbb módszerek is a túléléshez. 


Velem is előfordul, hogy amikor fáj valamim és/vagy túlingerelt vagyok, pufogok miatta, mert tudom, hogy ezzel is tudatosítom a dolgot, és segít levezetni a gőzt. Ezekre az esetekre pedig ott vannak a legegyszerűbb módszerek: csoki (vagy csokis zab- vagy rizskása, keksz a magnéziumtartalma miatt), fejfájás esetén a hajmosás nálam csodát tesz, és a friss levegő, ha végre kimegyek. A digitális detoxról már nem is beszélve.


 

Mert ebben teljesen egyetértek az egyik legismertebb szuperérzékennyel, Frida Kahlóval, akiről köztudott, hogy nem kímélte az élet: Lépésről lépésre valóban képesek vagyunk megoldani a problémáinkat és túlélni. Legyen szó a tömegközlekedésről, a bevásárlásról vagy az életünk bármely területéről. A nap végén, vagy akár néhány év, esetleg évtized távlatából pedig meglepődve tapasztaljuk, mennyi mindent kibírtunk. 





Képek: Unsplash - Ante Hamersmit, Pinterest
- Hányan sirják, panaszolva
   ezt az életet:
   milyen szép lehetett volna
   s milyen csúnya lett!

Nyerstejjel és citromkővel
eltünik a folt.
Csak az életről nem tűn el
ami foltja volt.

- Nem én, nem én szennyeztem be
   hófehér ruhám.
   Más emberek keze kente 
   szutykait reám.

Olyan voltam mint fehérre
meszelt tiszta ház,
kit az utcák csőcselékje
behány s meggyaláz.

- Mit csalod magad, bús sárház?
   Sárból a falad!
   Fehérséged csak hitvány máz,
   sár vagy az alatt.

Sárból vagy, s ha besároznak:
sírni nincs jogod
saját elemeddel dob csak
aki sárral dob.

- S ha tetszett az Ég Urának
   hogy e sárvilág
   szinén sárból vert magának
   ily kis kalibát...

1934. ősz-tél






Vers: MEK - Babits Mihály összegyűjtött versei
Kép: Unsplash - Gowtham AGM
Miután beláttam, hogy azon a szombaton képtelen vagyok klasszikus szépirodalmat olvasni, hallgattam a megérzésemre, és újra Poirot egyik történetét választottam, melyet egyébként is terveztem újraolvasni. 




Hercule Poirot egyik reggel felfedezi, hogy Miss Lemon, a titkárnők gyöngye (akire bármikor számíthat, hiszen ugyanolyan precíz, mint a detektív, ráadásul sosem beteg) három(!) hibát is ejtett egy levélben! Ám ahelyett, hogy megdorgálná, Poirot meglepődik, és érdeklődéssel fordul alkalmazottja felé. 

Kiderül, hogy Miss Lemonnak van egy nővére, aki évekig Szingapúrban élt a férjével, aki néhány éve elhunyt, és Mrs. Hubbard visszatért Angliába. A hölgy jelenleg egy diákszállót vezet, ahol az elmúlt időszakban különös dolgok történtek. 
Teljesen összefüggéstelen dolgok tűntek el (természetesen a nagy Hercule Poirot szerint ezek is összekapcsolhatók, és egy nagyszerű játékot is ajánl ehhez 😉), ill. kerültek elő szétvagdalva vagy egyben. 

   Poirot behunyta a szemét. Lelki szemével kaleidoszkópot látott, nem többet, nem kevesebbet. Szétvagdosott sálak és hátizsákok darabkáit, szakácskönyveket, rúzsokat, fürdősókat, neveket, furcsa diákok rögtönzött arcképvázlatait, összefüggéstelenül, alaktalanul. Emberek és események keringtek a térben. De Poirot nagyon jól tudta, hogy valahol, valahogy összefüggenek... a kérdés az, hogy hol kezdje...

A detektív szeretne találkozni Mrs. Hubbaddal, majd a szállóba is ellátogat. 
Feltételezem, hogy legtöbben a diákszálló alatt egy kollégium-szerű épületre asszociálunk, ahol egyetemisták és főiskolások élnek. Nos, itt dolgozó fiatalok is akadnak, akik számára ez megfizethetőbb, mint egy albérlet. 

Akad köztük, aki a kórházban, ill. annak gyógyszertárában, és van, aki egy szépségszalonban dolgozik, ill. számos különböző kultúrából érkezett külföldit is találunk, aki Londonban tanul. 

A diákok számára pedig Mrs. Hubbard olyan, mintha a pótmamájuk lenne, így többen Mamának szólítják. A tulajdonost, Mrs. Nicoletist ellenben nem szívelik. Utóbbi hölgy jobban aggódik az intézménye hírneve, mint a lakói miatt. 





Poirot él a gyanúperrel, hogy a látszólag összefüggéstelen tárgyak és események (pl. villanykörték és egy fél pár cipő eltűnése) mögött valami sötét dolog rejtőzik, és ő a rendőrséghez  fordulna, mielőtt nagyobb baj történik. 

   - Vigyázzak? Mire vigyázzak?
   - Bár tudnám - mondta Hercule Poirot.

Meg is érkezik Sharpe felügyelő, aki Poirot-val ellentétben nem híve a pszichologizálásnak, unja a sanyarú gyerekkorok történetét hallani (mintha csak a legtöbb embert személyesítené meg, akik nem hajlandóak tudomásul venni, hogy a gyerekkori események bizony nagyon is személyiségformálóak), így máshogy közelítené meg a történteket. 
Szerencsére Poirot részvételének nagyon is örül a nyomozás során, mivel már ismeri a detektívet, aki ezúttal is felgöngyölíti a szálakat, főleg, miután az első halálesettel szembesülnek.

Mivel épp csökkent agykapacitású állapotomban olvastam, mostanáig vártam a bejegyzéssel, és ebben a pillanatban villant be, hogy Agatha Christie ismét megmutatta a zsenialitását az 1955-ben megjelent regényében. 

Ma már klasszikusnak számít, hogy egy épületben vagy helyen (pl. egy szigeten) összezárjunk különböző (habitusú, nemzetiségű, foglalkozású stb.) embereket (gondoljunk csak a mindenféle valóságshow-kra, amiknek épp ez a lényegük vagy a Masterchefre (amely szintén gasztro-reality), amikor a két csapat külső helyszínen főz), és biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb valami történni fog. (Persze, ez már ismerős az 1939-ben megjelent Tíz kicsi négerből (nekem ezzel a rasszista címmel van meg, az eredeti: And Then There Were None) is.) A különböző habitusú és jelen esetben kultúrából érkezők között kialakul valami. Megnyugtatok Mindenkit, szó sincs idegengyűlöletről a regényben, csak a külföldiek tisztában vannak a saját történelmükkel és származásukkal. Utóbbi kapcsán elég, ha csak arra gondolunk, hogy Poirot is mindig tisztázza, hogy ő belga, nem francia. 

   - Ugyan már! - mérgelődött Mrs. Hubbard.  - Nem hiszek ezekben a babonás ostobaságokban. Itt csak valami hétköznapi lény okoz másoknak kellemetlenséget. Ez van, és semmi több.
   Sally szája még szélesebb vigyorra szaladt.
   - A hangsúly - mondta - a hétköznapin van. Az az érzésem, hogy ebben a házban van valaki, aki egyáltalán nem hétköznapi.

Poirot ebben a történetben is hű marad önmagához, és van egy nagyon vicces rész, melyben egy olyan oldaláról mutatkozik be, amit eddig talán nem ismertünk. Mert Poirot-nak humora is van. Annyit elárulok, hogy köze van ahhoz, hogy új hobbiként hátizsákokat boncol. 😁😂 

Ki gondolná, hogy egy levélben ejtett három hiba egy rejtélyes bűntényhez vezethet? Poirot ebben egy pillanatig sem kételkedik, és a kis szürke agysejtjei most sem hagyják cserben, miközben nemcsak számos érdekes személyiséggel találkozunk, hanem akár új információkkal is gyarapodhatunk, hála a krimi királynőjének a gyógyszerészetben szerzett tapasztalatainak. 

   - Nahát, Poirot! A középkorban minden bizonnyal máglyán végezte volna. Honnan a csudából tudja azt, amit tud? 

Elárulom: a woo woo-ból. 😉

Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállóban
Eredeti cím: Hickory Dickory Dock
Fordította: Sarlós Zsuzsa
244 oldal
Európa Kiadó, 2012
Kép: Unsplash - Alexander Jawfox
Régebbi bejegyzések Főoldal

Mottó

"Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...)." (Szabó Magda)

.

.

Aki keres...

.

"A hősök sem teljesen makulátlanok, és egyetlen antihős sem csak rossz."

A bejegyzés címét nemrég a rádióban hallottam az M5 nyári kulturális műsoraiból összeállított ajánlóban, és azonnal tudtam, nagyon fontos go...

Andrea

"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!" (Tennessee Williams: A vágy villamosa)

Itt is megtalálsz

Népszerűek a héten

  • "Én mindig egyedül vagyok, teljesen egyedül."
  • Amikor a szuperérzékenység toxikussá válik
  • Nyaraljunk könyvekkel!
  • "A hősök sem teljesen makulátlanok, és egyetlen antihős sem csak rossz."
  • Agatha Christie - Rejtély az Antillákon
  • Vers hétfőn ~ Szabó Magda - Napraforgó
  • Testvériség
  • Vers hétfőn ~ Babits Mihály - Újév
  • Vers hétfőn ~ Babits Mihály - [Hányan sirják panaszolva...]
  • Legbelső félelem
Üzemeltető: Blogger

Bejegyzések

  • 2026 60
    • július 8
      • "A hősök sem teljesen makulátlanok, és egyetlen an...
      • Vers hétfőn ~ Juhász Gyula - Régi nyári éj
      • Agatha Christie - Rejtély az Antillákon
      • Vers hétfőn ~ Szabó Magda - Napraforgó
      • Nyaraljunk könyvekkel!
      • Amikor a szuperérzékenység toxikussá válik
      • Vers hétfőn ~ Babits Mihály - [Hányan sirják panas...
      • Agatha Christie - Gyilkosság a diákszállóban
    • június 8
    • május 7
    • április 10
    • március 10
    • február 8
    • január 9
  • 2025 111
    • december 14
    • november 8
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 7
    • július 9
    • június 10
    • május 10
    • április 9
    • március 9
    • február 9
    • január 8
  • 2024 112
    • december 13
    • november 8
    • október 10
    • szeptember 10
    • augusztus 10
    • július 9
    • június 8
    • május 8
    • április 11
    • március 8
    • február 9
    • január 8
  • 2023 126
    • december 11
    • november 9
    • október 10
    • szeptember 8
    • augusztus 11
    • július 10
    • június 12
    • május 12
    • április 10
    • március 10
    • február 12
    • január 11
  • 2022 50
    • december 13
    • november 10
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 2
    • július 1
    • február 2
    • január 4
  • 2020 1
    • március 1
  • 2018 66
    • június 8
    • május 11
    • április 12
    • március 12
    • február 10
    • január 13
  • 2017 92
    • december 11
    • november 13
    • október 13
    • szeptember 15
    • augusztus 14
    • július 12
    • június 10
    • május 2
    • január 2
  • 2016 10
    • december 3
    • november 1
    • október 2
    • március 3
    • február 1
  • 2015 92
    • október 1
    • szeptember 1
    • július 4
    • június 15
    • május 12
    • április 13
    • március 16
    • február 16
    • január 14
  • 2014 139
    • december 15
    • november 12
    • október 8
    • szeptember 13
    • augusztus 9
    • július 14
    • június 14
    • május 13
    • április 11
    • március 13
    • február 9
    • január 8
  • 2013 103
    • december 13
    • november 10
    • október 8
    • szeptember 12
    • augusztus 1
    • június 6
    • május 9
    • április 10
    • március 13
    • február 8
    • január 13
  • 2012 130
    • december 14
    • november 16
    • október 13
    • szeptember 13
    • augusztus 8
    • július 8
    • június 11
    • május 12
    • április 9
    • március 10
    • február 8
    • január 8
  • 2011 97
    • december 10
    • november 9
    • október 7
    • szeptember 6
    • augusztus 11
    • július 11
    • június 8
    • május 9
    • április 7
    • március 7
    • február 3
    • január 9
  • 2010 31
    • december 7
    • november 4
    • október 2
    • szeptember 2
    • augusztus 5
    • július 2
    • június 3
    • május 1
    • április 3
    • március 2

Szerzők

A. A. Milne Ada Negri Adolf Meschendörfer Ady Endre Afonso Cruz Agatha Christie Alan Brennert Alberto Moravia Alejandro Romualdo Alekszandr Blok Alekszandr Szergejevics Puskin Alekszandr Szolzsenyicin Alessandra Fregolent Alessandro Baricco Alessandro D'Avenia Alessandro Manzoni Alexandre Dumas id. Alfred Tennyson Alice Hoffman Almudena Grandes Almási Kitti Amanda Palmer Amelia Blas Nieves Andreas Ebert Andrew O'Hagan Andrássy Réka Anette von Droste-Hülshoff Angelo Tartuferi Anna Gavalda Anne Brontë Anthony Summers Anton Pavlovics Csehov Antonietta Abbruscato Arany János Aranyosi Ervin Arthur Miller Arthur Rimbaud B. Radó Lili Babits Mihály Bagdy Emőke Balassi Bálint Baranyi Ferenc Barbara Corrado Pope Bea Johnson Bedő Gábor Benedek Elek Berg Judit Beth Coates Beth Hoffman Betti Alver Bezerédj Amália Boda Magdolna Boldizsár Ildikó Boris Dänzer-Kantof Borisz Paszternak Bozzay Margit Bret Easton Ellis Bródy Sándor Buda László Bálint Ágnes Bódás János Bókay János Böjte Csaba Böszörményi Gyula C. W. Gortner Carlo Goldoni Carlos Ruiz Zafón Carol McCleary Carol S. Dweck Carolina Pérez López Cecília Meireles Cesare Pavese Charles Baudelaire Charles Bukowski Charles Casillo Charles Dickens Charles FitzRoy Charles Frazier Charlotte Brontë Cheryl Strayed Chuck Palahniuk Claire Tomalin Clarissa Pinkola Estés Claudia Hammond Csiky Gergely Csokonai Vitéz Mihály Csukás István Csáth Géza Csíkszentmihályi Mihály Csóka Judit Czesław Miłosz Czóbel Minka D. H. Lawrence Damjan Damjanov Danielle Steel Danyi Magdolna David Foenkinos Dean Burnett Delmira Agustini Denis Diderot Dimitri Casali Dizseri Eszter Dr. Gyarmati Andrea Dsida Jenő Dutka Ákos Dömötör Adrienne Edgar Allan Poe Edith Eva Eger Edmund Spenser Eduardo Sacheri Elaine N. Aron Eleanor H. Porter Elena Ferrante Elena Ginanneschi Elif Shafak Elisabeth Szél Elizabeth Barrett-Browning Elizabeth Foley Elizabeth Gilbert Emauela Marri Emily Brontë Emily Dickinson Eric-Emmanuel Schmitt Erich Kästner Erlend Loe Ernest Hemingway Ernestina Champourcín Eszéki Erzsébet Eugenio Montale Eva Wenzel-Bürger F. G. Haghenbeck F. Scott Fitzgerald F. Várkonyi Zsuzsa Fabio Geda Faludy György Federico García Lorca Fehér Béla Fekete István Fernando Pessoa Fiorella Nicosia Fjodor Tyutcsev Flavia Frigeri Frances Mayes Francesca Marciano Franz Kafka François Trassard Friedrich Dürrenmatt Friedrich Schiller Füst Milán G. B. Shaw Gabriel García Márquez Gabriel Harvey Gabriela Mistral Georg Trakl George Byron George Orwell George Sand Georges Feydeau Gerald Durrell Giacomo Leopardi Gilles Néret Giosuè Carducci Giuseppe Tomasi di Lampedusa Giuseppe Ungaretti Graham Spence Grégorie Delacourt Gulyás Pál Gyalwa Dokhampa Gyulai Pál Gyurkovics Tibor Győrei Zsolt Gábor Andor Gárdonyi Géza Géró Györgyi H. M. R. Hajnal Anna Halina Poświatowska Halász Péter Hamvas Béla Heinrich Heine Heinrich Mann Helen Fielding Heltai Jenő Henrik Ibsen Henrik Nordbrandt Henry Gidel Hermann Hesse Hilda Conkling Hilde Domin Hilde Østby Honoré de Balzac Hozleiter Fanny Ian McEwan Ian Morgan Cron Illyés Gyula Isabel Allende Italo Calvino J. L. Runeberg Jack London Jackie Bouchard Jacques Prévert Jakupcsek Gabriella James Herriot Jane Austen Janikovszky Éva Javier Marías Jean Shinoda Bolen Jean de La Motte Jean-Gabriel Causse Jean-Paul Didierlaurent Jeanette Winterson Jeannie Labno Jennifer Crusie Jennifer Lopez Jesús Moncada Joanne Harris Johann Wolfgang von Goethe Johannes R. Becher John Banville John Irving John Keats John Vermeulen Jorge Amado Jorge Luis Borges Josefina Pla José Gomes Ferreira José Saramago Juan Ramón Jiménez Judith Sills Juhász Gyula Julianna Margulies Jászai Mari Jékely Zoltán Jókai Mór József Attila Jörg Kastner Kaffka Margit Karafiáth Orsolya Karel Schulz Karen Essex Karinthy Frigyes Kassák Lajos Kasza-Marton Lajos Katarina Mazetti Kate Chopin Kathryn Stockett Katie Fforde Kazuo Ishiguro Keresztes Ágnes Kertész Erzsébet Kertész Judit Kiss Angéla Kiss Judit Ágnes Komjáthy Jenő Kondor Lajos Kosztolányi Dezső Kozma-Vízkeleti Dániel Krúdy Gyula Kádár Annamária Kálnay Adél Kányádi Sándor Károlyi Csaba Kölcsey Ferenc Kövecses Anna Laurel Corona Lawrence Anthony Lea Singer Leonardo Da Vinci Lev Tolsztoj Lewis Carroll Liane Schneider Lily Prior Lisa Genova Lope de Vega Lord Chesterfield Louis Aragon Louisa May Alcott Louise Labé Lucius Annaeus Seneca Lucy Maud Montgomery Luigi Guarini Luigi Pirandello Luis De Góngora Luis Leante Lux Judit Marcello D' Orta Marcos Ana Margarita Görrissen Marilyn Monroe Mario Puzo Mario Vargas Llosa Mariolina Venezia Mark Crick Mark Wolynn Martin Pistorius Mary Shepard María Dueñas Massimiliano Allegri Mathilde Campilho Matthew Quick Maurice Lever Max Lucado Melinda French Gates Michael Kumpfmüller Michael Ondaatje Mihai Eminescu Mihail Bulgakov Mihail Jurjevics Lermontov Mikszáth Kálmán Milan Kundera Milena Busquets Modla Zsuzsanna Mohás Lívia Molière Molnár Ferenc Moretti Gemma Muriel Barbery Márai Sándor Mészáros István Móra Ferenc Móricz Zsigmond Mörk Leonóra Nagy Lajos Nagy László Nagy Szilvia Nemes Nagy Ágnes Niccolò Ammaniti Nicholas Evans Nicholas Oldland Nick Bruel Nick Hornby Nicole Krauss Nicolás Guillén Nikolaus Lenau Nora Ikstena Nyikolaj Vasziljevics Gogol Nyáry Krisztián Nádori Lídia Octavio Paz Odysseas Elytis Orbán Ottó Orosz Katalin Orvos-Tóth Noémi P. L. Travers Pablo Neruda Paksy Gáspár Paolo Santarcangeli Parti Nagy Lajos Passuth László Paul Fleming Paul Valéry Paul Verlaine Paul Éluard Paula McLain Pedro Calderón de la Barca Percy Bysshe Shelley Peter Mayle Petőfi Sándor Philippa Gregory Pierre La Mure Polcz Alaine Popper Péter Publius Ovidius Naso Pál Ferenc Quintus Horatius Flaccus Radnóti Miklós Raeleen d'Agostino Mautner Rainer Maria Rilke Rakovszky Zsuzsa Ray Lionel Rejtő Jenő Reményik Sándor Reviczky Gyula Richard Dehmel Richard Maltby Jr. Richard Rohr Richard Wilbur Robert Browning Robert Burns Robert Capa Robert Desnos Robert Frost Robert Fulghum Robert Merle Robin Maxwell Romain Gary Romain Puértolas Rose Tremain Ross King Rudyard Kipling Rupert Brook Rupert Livesey Salman Rushdie Salvatore Quasimodo Samuel Beckett Schlachtovszky Csaba Schmidt Lívia Sibilla Aleramo Silvia Avallone Silvia Borghesi Simon Józsefné Sofi Oksanen Sofia de Mello Breyner Andresen Somlyó György Somlyó Zoltán Sophia Loren Srečko Kosovel Stan Phillips Stefan Augustin Doinas Stefan George Stefano Benni Stéphane Mallarmé Sully Prudhomme Sulyok Vince Susan Cain Susan David Suzanne Stabile Sylvia Plath Sylvie Matton Szabadi Lívia Szabó Lőrinc Szabó Magda Szabó T. Anna Szalai Vivien Szendi Gábor Szendrey Júlia Szentkuthy Miklós Szerb Antal Szergej Jeszenyin Szilágyi Domokos Szilágyi Rita Szondy Máté Szádeczky-Kardos György Száraz Miklós György Szécsi Margit Szécsi Noémi Szép Ernő Szűcs Judit Sárbogárdi Jolán Sárközi Mátyás Sütő András T. S. Eliot Tarbay Ede Tari Annamária Telegdi Ágnes Tennessee Williams Tersánszky Józsi Jenő Thomas Gray Tihanyi Tóth Kinga Tolnai Lajos Tomas Tranströmer Tracy Chevalier Truman Capote Tótfalusi István Tóth Enikő Enci Tóth Eszter Tóth Krisztina Tóth Árpád Török Sophie Túrmezei Erzsébet Umberto Eco Umberto Saba Vanora Bennett Varga P. Melinda Varga-Körtvélyes Zsuzsanna Varró Dániel Vas István Vicente Cervara Salinas Victor Eftimiu Victor Hugo Vidra Krisztina Virginia Woolf Viviane Villamont Vjacseszlav Ivanovics Ivanov Vladimir Nabokov Váci Mihály Vágó István Vámos Miklós Váradi Krisztina Várnai Zseni Vörös Tibor Vörösmarty Mihály Walt Whitman Walter Tevis Walter Trier Wass Albert Werner Lansburgh Weöres Sándor William Black William Blake William Butler Yeats William Glendown William Shakespeare William Somerset Maugham William Wordsworth Woo-kyoung Ahn Yael Adler a dalai láma ifj. Alexandre Dumas Ágai Ágnes Áprily Lajos Émile Ajar Émile Zola Étienne de la Boétie

Műfajok, egyebek

A Költészet Világnapja II. világháború Karácsony LMBTQ Négy évszak - öt könyv a saját könyvespolcomról Serie A Színházi világnap Vers hétfőn a Költészet Napja abszurd advent adventi gondolatok allegrizmus antológia babona ballada barokk bestseller buddhizmus carmen családregény családállítás cserokik disztópia divat dokumentumregény dolgozat dráma dvd egészség elbeszélés elbeszélések emigráció epigenetika erotika esszé evolúciós pszichológia farsang felvilágosodás feminizmus festészet film filmadaptáció filmadaptációk fotózás füveskönyv gasztronómia gasztroregény groteszk gyerekszemmel gyerekszáj gyermekirodalom gyász gótikus regény hangoskönyv hiedelmek holokauszt hulladékgazdálkodás humor humoreszk hétköznapi mágia idegtudomány ifjúsági regény illusztrált impresszionizmus interjú irodalmi karikatúrák irodalomtudomány ismeretterjesztő jelenet kalandregény kisregény krimi kvíz képzőművészet kétnyelvű költészet környezetvédelem levelezés levélregény ló melankólia memoár mese meseregény meseterápia mesék mitológia mágia mágikus realizmus művelődéstörténet művészet művészettörténet napló naplóregény naturalizmus novella nyelvkönyv nyelvtanulás nyelvvizsga népszokás opera operamese posztimpresszionizmus posztmodern pszichiátria pszichológia publicisztika pályázat rajzfilm-adaptáció realizmus reklám reneszánsz romantikus sakk sorozatadaptáció spiritualizmus szakmai szókincs szatíra szegregáció szimbolizmus szonett szuperérzékenység színház színháztörténet színmű szórakoztató irodalom szótár szúfizmus thriller tánc társadalomkritika társadalomtudomány töltelékbejegyzés történelmi vers válogatás vígjáték zsidóság életrajz életrajzi életrajzi regény építészet érdekesség érzelmi rugalmasság évforduló önfejlesztés öngyógyítás önismeret önéletrajzi útirajzok útiszótár

Kiadók

Akadémiai Kiadó Akkord Kiadó Alfaguara Alinea Kiadó Art Nouveau Kiadó Aréna 2000 Athenaeum Kiadó Bethlen Gábor Könyvkiadó Bioenergetic Kiadó Bookline Könyvek Cartaphilus Kiadó Centrál Médiacsoport Ciceró Könyvstúdió Corvina Kiadó Duna International Editorg Kiadó Európa Kiadó Gabo Kiadó General Press Geopen Kiadó Grafo Kiadó Grimm Kiadó HVG Könyvek Harmat Kiadó Helikon Kiadó Holnap Kiadó Háttér Kiadó Interpopulart Könyvkiadó Jaffa Kiadó Jelenkor Kiadó K.u.K. Kiadó Kalligram Kiadó Kelly Kiadó Klett Kiadó Kortárs Kiadó Kossuth Kiadó Kulcslyuk Kiadó Könyvmolyképző Kiadó L'Harmattan Kiadó Lexika Kiadó Libri Kiadó M-érték Kiadó Magvető Kiadó Magyar Helikon Magyar Könyvklub Maxim Kiadó Mojzer Kiadó Míves Céh Móra Kiadó Naphegy Kiadó Nemzeti Színház - Palatinus Nyitott Könyvműhely Open Books Osiris Kiadó Palatinus Kiadó Pannon Könyvkiadó Papirusz Books Park Kiadó Partvonal Kiadó Saxum Kiadó Scolar Kiadó Sensum Donum Kiadó Sensus Kiadó Strucc Kft. Studium-Effektive Kiadó Szent István Társulat Szukits Kiadó Szépirodalmi Könyvkiadó Talentum Kiadó Tarandus Kiadó Tessloff Babilon Timóteus Társaság Typotex Kiadó Ulpius-ház Unikornis Kiadó Ursus Libris Kiadó Vince Kiadó XXI. Század Kiadó Zeneművészeti Kiadó i.P.C. Könyvek Édesvíz Kiadó

Hozzászólások

Híres ember

Ady Endre Beatrix Potter Boleyn Anna Caravaggio Cesare Borgia Claude Monet Coco Chanel El Greco Elizabeth Barrett-Browning Eugène Delacroix Fedák Sári Fernando Pessoa Filippo Brunelleschi Flora Tristán Franz Kafka Frida Kahlo Gabriel Harvey Gazsó György Giacomo Puccini Giotto Gálffi László Henri de Toulouse-Lautrec Isadora Duncan Jane Austen Jászai Mari Jósika Júlia Jósika Miklós Kovács Zsolt Kulka János Leonardo Da Vinci László Zsolt Marie Antoinette Marilyn Monroe Marlene Dietrich Mary Anning Michelangelo Molière Molnár Ferenc Mácsai Pál Máté Gábor Niccolò Machiavelli Paul Gauguin Rembrandt Roger Casement Sophia Loren Steve Jobs Szabó Magda Szendrey Júlia Szervét Tibor VIII. Henrik Varga Zoltán XVI. Lajos

Ország, város

Anglia Azerbajdzsán Belgium Brazília Brüsszel Cortona Csehország Erdély Firenze Granada Görögország Hawaii Honolulu Indonézia Itália Kecskemét Kongó Korfu Lisszabon London Madrid Marokkó Milánó Márrakes New Orleans New York Nápoly Németalföld Pacifikus Túraösvény (PTÖ) Palesztina Portugália Párizs Róma Salzburg San Francisco Savannah Siena Spanyolország Svédország Szahara Szentpétervár Toledo Toscana Törökország Velence Írország

Nemzetiség szerint

amerikai angol belga brazil chilei dán dél-afrikai dél-koreai francia görög holland japán kanadai kolumbiai kubai lengyel magyar mexikói norvég német olasz orosz osztrák perui portugál román skót spanyol svájci svéd török walesi észt ír

Személyiségtípusok

INFJ INTJ enneagramm

Sorozatok

A Rougon-Macquartok A krimi királynője A magyar dráma gyöngyszemei A magyar próza klasszikusai A világ múzeumai Anne Arany klasszikusok Arany pöttyös könyvek Barcelona-trilógia Barátnőm Bori Csokoládé-trilógia Francia história Katalán Könyvtár Kisasszonyok Korfu-trilógia Lyra Mundi Lélekbúvár Könyvek Magvető Remekírók Magyar királynék és nagyasszonyok Magánélet sorozat Micimackó Millenniumi Könyvtár Miss Marple Modern Könyvtár Mrs. Ariadne Oliver Móricz Zsigmond prózai művei Művészet_történet Nagy művészek élete Nemzeti Színház Színműtár Nobel-díjasok könyvtára Nyaralás-trilógia Nyitott Akadémia Nápolyi regények Osiris Klasszikusok PONS Paletta Poirot Pom Pom meséi Radnay-trilógia Romantikus Klasszikusok Szerelmes Világirodalom Talentum Diákkönyvtár Történelmi útikönyvek Ungvári Tamás színműfordításai Vörös Pöttyös Könyvek

Feliratkozás

Bejegyzések
Atom
Bejegyzések
Megjegyzések
Atom
Megjegyzések

Copyright © Foodicious Theme. Designed by OddThemes