(...) tíz nevelőszülő, két év a  Los Angeles-i árvaházban, majd újabb nevelőszülő, végül pedig - miután anyját elmegyógyintézetbe utalták - négy esztendő a megyei hatóságok által kijelölt gyám felügyelete mellett.

Anthony Summers: Istennő. Első rész. A skorpiók országában (15. o.)

   A nélkülözések, viszontagságok e krónikája jellemző okot szolgáltatott a későbbi pszichés zavarokhoz. Dr. Valérie Shikhverg, számos New York-i kórház pszichiátriai szaktanácsadója kifejtette, hogy Marilyn ideális jelölt volt a manapság "határesetinek" nevezett - vagyis "a pszichotikus és neurotikus határán lebegő, gyakran e kettő között ingadozó" - személyiség kialakulásához.

   Az ilyen ember nehézségei - mutatott rá dr. Shikhverg - nagyon korán kezdődnek. A "határeseti" személyiségeket rendesen olyan anya nevelte, aki nem képes legyűrni a bajokat, vagy nyilvánvalóan elmezavarban szenved. Családtörténetüket a kora gyermekkorban bekövetkező különélés vagy válás, illetve az egyik vagy mindkét szülő teljes hiánya jellemzi. Családi háttere Marilynt óhatatlanul "határeseti" állapotra ítélete. A "határeseti" személyiség többnyire érzelmileg ingatag, könnyen indulatba jön, környezete felé közlékenynek és tevékenynek igyekszik mutatkozni. Többnyire szeret ripacskodni, hódítani vagy éppen túl sok gondot fordít küllemére. A "határeset" állandóan mások fejbólintását lesi, örül, ha ünneplik, megtapsolják, nem viseli el a magányt, és környezete visszautasítása "depresszív, összeomlásszerű választ" vált ki nála. A "határeset" hajlik az alkoholizmusra, a kábítószerezésre, valamint arra is, hogy öngyilkossággal való fenyegetőzéssel csikarjon ki segítséget. 

   E több ezer esettanulmány alapján kidolgozott személyiségprofil alapján megdöbbenve ismerünk rá Marilyn Monroe-ra.

Anthony Summers: Istennő. A skorpiók országában (15. o.)

Az interjú szövegét Marilyn figyelmesen átolvasta, bele-belejavítgatott. Úgy tűnt, különösen arra figyel, hogy semmi olyasmit ne mondjon, amivel megbánthatná a mostohagyerekeit, és ezeket a passzusokat hozzáértően és a valóságnak megfelelően javította ki. 

Anthony Summers: Istennő. Marilyn és a Kennedy fivérek. (352. o.)

A könyvet papok írták, így a megváltott alatt az egészséges személyiségűt értsd:

   A megváltott NÉGYESek mindenki másnál jobban képesek megérteni és segíteni a lelki ínségtől szenvedőket. Nem rettenek vissza mások súlyos, bonyolult vagy homályos érzéseitől, mivel ezeket ők maguk is átélték.

Richard Rohr - Andreas Ebert: Enneagramm

Forrás: Reddit/piscesastrology

A kicsi Norma Jeane, akitől ekkor még nagyon távol állt Marilyn Monroe

Forrás: kmaTherapy

Forrás: The Art  of Healing

Forrás: Mind Space

Nézzük meg dr. Shikhverg leírásának egyes részleteit: 

állandóan mások fejbólintását lesi, örül, ha ünneplik, megtapsolják

Ez rengeteg emberre igaz, hiszen hányan posztolnak naponta többször is valamelyik közösségi oldalra és várják a like-okat, hogy emberszámba vegyék őket? Ők is borderline-osak? 

Ez azért van, mert gyerekként nem tükrözték vissza sem az érzéseit, sem a szükségleteit (lehetsz éhes, szomjas, szomorú, csalódott, dühös stb.), így nem alakult ki egy egészséges Énje, akiben lehorgonyozhat. Ha valaki csúnyát mond rá, ezért érzi úgy, összedőlt a világ, mert belül nem tud önmagába kapaszkodni. Ha tudom, hogy ki vagyok, hogy én is értékes vagyok, én is ember vagyok, tehát hibázhatom, akkor nem sújt porig egy negatív vélemény.

Norma Jeane-re kamaszként kezdtek felfigyelni, majd a külseje kapcsán fedezték fel a repülőgyárban, így ez jelentett dopaminadagot a számára. Ha jól nézek ki, észrevesznek, és ha észrevesznek, akkor szeretnek. 

Én pedig óvodáskorom óta a teljesítő, okos kislány szerepét vettem fel. Már ekkor felismertem, ha érmet viszek haza, akkor figyelnek rám és szeretnek. Később jöttek a piros pontok, katicák, ötösök. 

2023. decemberében valaki megkérdezte tőlem: kiért csinálom ezt? Ki miatt? Más(ok) vagy magam miatt? Ez nagyon elgondolkodtatott, és ekkor ismertem fel, hogy nálunk is feltételhez volt kötve a szeretet. Ezt érezte Norma Jeane/Marilyn is, amikor a külsejét dicsérték. Pl. én egy ilyennel nagyon sokáig nem tudtam, mit kezdeni, mert nem voltam hozzá szokva, hiszen mindig az okos kislány voltam, nem a szép. 

Mind az INFJ, mind a 4, mind az Oroszlán folyamatosan keresi önmagát és képes megújulni. 

Dr. Shikhverg szerint, a háromszoros Oscar-díjas Meryl Streep is gyanúsan "határeseti"-nek tekinthető?: 

Többnyire szeret ripacskodni, hódítani vagy éppen túl sok gondot fordít küllemére.

Mi számít túl soknak, ha valakinek a külsejéről van szó? Hogy nem az első kéznél lévő lyukas pólót kapja magára? Ezek szerint a tanácsadó nem hallott még a szexuális ösztönről, és a szelekció azon fajtájáról, amikor egy egyed, ha tetszetős külsejű, akkor azzal könnyebben kitűnik a többiek közül és talál magának szintén tetszetős külsejű párt, akivel az utódaik is szépek lesznek? A három ösztönt, melyről szó esik a bejegyzésben, szintén a már említett Claudio Naranjo fedezte fel, aki szintén pszichiáter volt, ahogy már írtam. 

Amikor nagyon integrálódunk az 1-hez, akkor kifejezetten odafigyelünk az ilyen apró részletekre. A kék-fehér csíkos felsőm a (térdig érő) farmerszoknyámmal vettem fel, hozzá a piros övem és a piros cipőm, és volt, aki (ráadásul nő!) megdicsérte. Ez nálunk ösztönösen jön, és korábban sok öltözködős videót néztem, amik erről szólnak, hogy mit mivel kombináljunk össze. Ők is határesetiek? 

Egyébként nálunk az öltözködés az önkifejezés része, mi nem vagyunk trendkövetők, azt vesszük fel, amit a magunkénak érzünk. A családtagjaim rendszeresen megjegyzik, hogy milyen jó cuccokat találok magamnak, és volt már, aki megmondta, hogy látszik rajtam, hogy tudom, mi áll nekem jól. Ez tényleg így van, azonban a legtöbb ember nem ilyen, hanem azt veszik fel, ami éppen menő, és látszik rajtuk, hogy nem is ők.  Magyarán nem önazonosak. 

Ana ilyen vicces videókat is szokott készíteni a különböző enneagramtípusokról. 😁

Bár nekem sose volt színes szalag a hajamban és ennyi kencét se kenek magamra, de elmesélek egy-két rövid esetet, miken a családtagjaim azóta is jókat nevetnek, én meg most már tudom, hogy a domináns szexuális ösztönöm miatt van: 

Amikor kilencedikesként az iskolában tankönyvtámogatást kaptunk, abból egy ezüstszínű körömlakkot vettem. Nekem ez volt az, ami Anne Shirleynek a puffos ujjú ruha, és annak idején volt sötétbarna, babarózsaszín, jégkék, metálzöld, cukorkarózsaszín, sötétlila és aranyszínű körömlakkom is.

Kb. harmadikos középiskolás voltam, amikor reggel, útban a buszmegálló felé felfedeztem, hogy otthon hagytam a Labellóm, és utánam kellett hozni. Utána mindig megkérdezték otthon: Odatetted a szájkencéd? 

Pár évvel később már a buszon vettem észre, hogy nem fújtam be magam parfümmel, ezért amikor leszálltam, gyorsan bementem a drogériába, és az egyik teszterrel befújtam magam. Nem úgy, mint Ana a videóban, csak két diszkrét fújás volt. 

Ajánlom ezt a videót Kate Moss-szal, aki megmutatja, mi van a táskájában (neki is  Oroszlán aszcendense van és gyanúsan sx4 😁).

 A "határeset" hajlik az alkoholizmusra, a kábítószerezésre, valamint arra is, hogy öngyilkossággal való fenyegetőzéssel csikarjon ki segítséget.

Kezdjük az utolsóval, mivel az első kettőt lefedi dr. Máté Gábor videója: Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors c. könyvében egy egész fejezetet szentel A nem kívánt gyermek drámájának. Ebben ír a világhírű magyar pszichoanalitikus, Ferenczi Sándor (aki Freud tanítványa volt) 1929-es tanulmányáról, melynek címe: A nem kívánt gyermek és a halálösztön. Ferenczi szerint minden magzatban ott van ez az ösztön, melyet az anya szeretete képes lecsendesíteni, magyarán van értelme annak, hogy létezik a gyerek. Ha ez a szeretet nincs meg, vagy valaki más nem igazolja vissza a gyerek létének jóságát, akkor a gyerek önpusztítóvá válik. Ferenczi szerint ezek a gyerekek túlérzékenyek(!!!), nem érzik magukat biztonságban. 

Orvos-Tóth Noémi a továbbiakban mindezt alá is támasztja: ha egy gyerek nem kívánt gyerek, az egész életére megbélyegzi. 

Charles Casillo szerint Norma Jeane egy egy éjszakás kapcsolat gyümölcse, Anthony Summers szerint pedig azé a férfié, aki Clark Gable-re hasonlított és a kislány látta az anyjánál a fotót. Bárki is volt az apa, sosem vállalta a kislányt. Előbbi valószínűleg sosem tudott róla, míg utóbbi tagadta, hogy köze lenne hozzá. Ehhez jön, hogy az anyja sem volt képes gondoskodni róla, így képzelhetjük, mennyire aláásta mindez az önbecsülését, a kialakuló Énjét. 

Mindez pedig egy szuperérzékeny gyerekre még erősebb hatással van, még jobban megrengeti, mint egy átlagosan érzékenyt, mivel sokkal alaposabban dolgoz fel mindent az agya és az idegrendszere. A szuperérzékeny olyan mélyen él meg mindent, hogy azért nyúl a különböző szerekhez, hogy tompítsa ezeket az intenzív érzéseket, elnyomja őket ideig-óráig. Marilyn éveken át szedett különféle gyógyszereket. Valamint arról is megfeledkeztek, hogy Marilyn depressziós volt, és a depressziós ember sötéten látja a világot. Ajánlom az idegtudós Dr. Dean Burnett Az idióta agy c. könyvének utolsó fejezetét, melyben részletesen kitér arra, miért ne ítéljük el az öngyilkosokat, miért ne gondoljuk azt, hogy csak a könnyebb utat választották. 

Nyilván, ez a kislány is csak "határeseti" és fel akarja hívni magára a szülei figyelmét: 

Az internet szerint dr. Shikhverg 1965 óta praktizál, így feltételezem, az elmúlt 61 évben minden reggel úgy kelt fel, hogy tudta, valahol valaki várja. Elvégezte az egyetemet, majd rögtön kapott egy rezidensi állást, szakvizsgázott és folyamatosan praktizált. Csakhogy nem minden pálya olyan kiszámítható, mint az orvosi. Tudom, nem minden orvosé ilyen egyenes, akinek nem inge, ne vegye magára. Nem mindenki indul úgy az életben, hogy amint tudja, mivel szeretne foglalkozni, azonnal lehetőséget kap, és azért írtam, hogy dr. Shikhverg az elmúlt 61 évben így kelhetett fel minden reggel, mert el sem tudja képzelni, milyen az, amikor valaki szeretné használni a képességeit, a tehetségét, de nem kell sehova. Hogy nem érzi, hogy bárki is támogatná, csak azt, hogy feleslegesen van a világon. Ez vezetett Marilyn rengeteg öngyilkossági kísérletéhez is, amiket nem jókedvében követett el, hanem mert nem törődtek vele. 

Ajánlom ezt az INFJ-s videót, de biztos vagyok abban, ha valaki öngyilkossággal akarja magára felhívni a figyelmet (személyiségtípustól függetlenül), ahogy a szakértő írja, ott már nagyon nagy a baj. 

Családtörténetüket a kora gyermekkorban bekövetkező különélés vagy válás, illetve az egyik vagy mindkét szülő teljes hiánya jellemzi. 

Szorongás. Stresszhelyzetben a Négyesek olyanok és úgy viselkednek, mint az egészségtelen Kettesek. Elnyomják a szükségleteiket, és túlzottan függővé válnak másoktól. Ki vannak éhezve a figyelemre, és rengeteg biztatást és megerősítést várnak a barátaiktól és a társuktól, és nem áll tőlük távol a féltékenység. 

Ian Morgan Cron - Suzanne Stabile: Enneagram. Úton önmagunkhoz

   - Mindenki ide néz először - magyarázta. - Így nagyszerű lesz. Ha végigmegyek a Hollywood Boulevard-on, mindenki engem fog nézni.

   - Igazából nem akarod ezt, szívem.

   - Jaj, dehogynem - vágta rá Marilyn. - Azt akarom, hogy mindenki szeressen.

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Egy sérült lány. "Kóbor kiscica" (51-52. o.) 

   És miért ne hinnénk neki, amikor bevallja: "A szeretetlen gyermekkor kifejlesztette bennem a vágyat, hogy szeressenek." Megható, ahogyan dicsőséges éveiről kijelenti: "Hinni szeretném, hogy azzal, hogy szerették, amit csinálok, engem is szerettek, engem az alkotásaimon keresztül." Milyen elkeseredett vallomás!

Henry Gidel: Coco Chanel

"A sajátunkként bántunk vele -nyilatkozta Ida Bolender 1966-ban -, mert szerettük." A kor mércéjével mérve a Bolanderéknél töltött időkben Norma Jeane-t valóban nem érte komolyabb bántalom, ám ettől a kislány még nem érezte magát biztonságban. Balszerencséjére Bolenderék nem igazán tudtak mit kezdeni az érdeklődő, érzékeny és fantáziadús gyermekkel, aki olyan kérdésekkel ostromolta őket, mint például "Kicsoda az Isten?", "Hol lakik?", vagy "Hányan vannak a világon?".

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Egy sérült lány. Harc a túlélésért (19. o.) 

A vakbuzgó párnál a szeretet mindig kéz a kézben járt a fegyelemmel - szabályokkal, regulákkal, napirendekkel, büntetésekkel.

   Bolenderék úgy nevelték a kislányt, ahogy helyesnek tartották. Semmi sem bizonyítja, hogy szántszándékkal kegyetlenkedtek Norma Jeane-nel. Szépen öltöztették (Ida sokszor maga varrta a gyerekek ruháját), és jól táplálták (a legtöbb élelem a farmról származott), ám emellett "rettenetesen kemények voltak - mesélte Marilyn. - Nem rosszindulatból, ilyen volt a vallásuk. Szigorúan neveltek, és úgy büntettek, ahogy soha nem szabadott volna: egy bőrszíjjal."

   Bolenderék valóban szigorú fegyelmet tartottak, de ettől még tisztes embereknek számítottak. Csak azt tették, ami szerintük a legtöbbet használt Norma Jeane-nek. "A saját érdekében voltam vele kemény", védekezett később Ida. Így ugyan megkapta a szükséges útmutatást, de sosem érezte a szeretetüket.

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Egy sérült lány. Harc a túlélésért (20. o.) 

Norma Jeane sosem érezte, hogy a családhoz tartozna, és abban is kételkedett, hogy szeretik. Nagyon eszes, intuitív kislányként könnyedén megértette az embereket, a helyeket, a dolgokat. Átlátta a család struktúráját, és korán megtanulta, hogy igazából nem tartozik egyhez sem. 

(...) Már egészen kis korában azt érezte, hogy ő más, nem tartozik sehová. Norma Jeane számára meghatározó pillanat érkezett el, ami súlyosan károsította érzékeny szívét és törékeny önbizalmát.

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Egy sérült lány. Harc a túlélésért (22-23. o.) 

   "Sidney? Tudod, kihez fogok hozzámenni?"

   "Hozzámenni? De hát miről beszélsz?"

   "Arthur Millerhez megyek feleségül" - jelentette ki Marilyn.

   A meghökkent Skolsky azt mondta, nem érti.

   "Várj csak" - folytatta Marilyn. "Majd meglátod."

   Bő egy évvel Marilyn Skolskynak tett megjegyzése után a színésznő és a drámaíró már mély vonzalmat tanúsítottak egymás iránt, rá egy évre pedig Marilyn beteljesítette jóslatát, és feleségül ment Millerhez.

Anthony Summers: Istennő. DiMaggio - Egy kudarcba fulladt kapcsolat (129. o.)

Lady Gaga INFJ sx4

   - Csak egyszer találkoztam Marilynnel, futólag Lee Strasberg házában - emlékezett vissza.  - Emlékszem, hogyan tündökölt, smink nélkül és fejkendőben is. Három embernél éreztem ezt az aurát: Elvisnél, Marilynnél és az apámnál. Életem során rengeteg hírességgel találkoztam, de közülük csak hárman ragyogtak így. 

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Mindenki szőkéje. Mániás depresszió. (235. o.)

   Egyszer, a Cseresznyéskert egyik jelenetének a közepén Csehov megállt, és megkérdezte Marilynt, vajon nem járt-e a fejében a szex, miközben a szerepét alakította. Marilyn nemmel válaszolt. Csehov erre vesébe látóan azt mondta: "Most már értem, mi a bajod a stúdióddal. Te olyan fiatal nő vagy, aki - függetlenül attól, hogy éppen mit csinálsz, vagy mire gondolsz - szexuális rezgéseket bocsát ki magából. A stúdióbeli főnökeidet meg csak a vibrálásod érdekli. Most már látom, miért nem színésznőként tekintenek rád. Nemi vágyfokozóként érdekesebb vagy nekik."

Anthony Summers: Istennő. Első rész. A skorpiók országában (71. o.)

„Az erotikus kisugárzás erőssége személyenként más és más, mint ahogy hatásának ereje is attól függ, hogy kit ér el. De jelenléte mindenképpen érezhető. Független szépségtől, okosságtól, műveltségtől, erkölcstől vagy erkölcstelenségtől."

Popper Péter: A meghívott szenvedély. Férfiak, nők és a szex.

Norma Jeane imádott szerepelni (a kis Oroszlán és 4, akik számára a világ egy nagy színpad), már egészen kis korában eldöntötte, hogy egyszer színésznő lesz (Ni). Ida ezt határozottan ellenezte, és a maga ellentmondást nem tűrő hangján megfeddte a gyermeket, amiért ilyen istentelen vágyakat dédelget. Norma Jeane a mozik közelébe sem mehetett. Ida vehemensen figyelmeztette: "Ha eljön a világvége, míg te a moziban ücsörögsz, tudod, mi történik veled? Együtt égsz el azzal a sok rossz emberrel. Mi templomba járunk, nem moziba."

   Ida a hiúság bűnével is állandóan harcban állt. Kikelt a rosszéletű nők ellen, akik a megjelenésükre pazarolják a drága időt, és nem átallnak a küllemükkel kérkedni. Az ő szemében az effajta gőg csakis az ördög munkája lehet.

   Miután következetesen vallási alapon ítélte meg az emberi viselkedést, Ida néni megnehezítette Norma Jeane számára a jó és rossz szétválasztását, így a számára természetesnek tűnő dolgok is összemosódtak a bűntudattal és a szégyennel. 

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Egy sérült lány. Harc a túlélésért (21. o.) 

   Valójában kezdett rádöbbenni, hogy DiMaggio nem illik a terveibe. Talán őszintén szerették egymást, de mint kiderült, néha ez sem elég. Egy olyan nőnek, mint Marilyn, állandó ösztönzés és izgalom kellett. Minden érdekelte, mindig új tapasztalatokra áhítozott, míg DiMaggio beérte azzal, hogy sportközvetítéseket nézett a tévében, és maga mellett tudta Marilynt. Nem hiányzott neki, hogy minden nap merész felfedezőút legyen vagy valamilyen váratlan esemény történjen, Marilynben azonban pezsegtek a kiaknázatlan lehetőségek. Meg kellett találnia, hogyan eressze szabadjára. 

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Mindenki szőkéje. "Elegánsan közönséges" (118. o.)

   Bezárkózott lakása sötét hálószobájába, ahol háborítatlanul átadhatta magát a depressziónak. Aludni vágyott, de mindhiába, dacára a rengeteg gyógyszernek. Sokszor már nem is számolta a tablettákat, melyek végül a mélybe rántották. Amikor kábultan és letargikusan magához tért, feltett valami lemezt - legtöbbször Sinatra melankolikus balladáit.*

* Sinatra számai mérhetetlenül nagy hatást gyakoroltak rá. Gyakran hallgatta őket hálószobai magányában, sőt az öltözőjében is, miközben próbált ráhangolódni az előtte álló jelenetre.

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Mindenki szőkéje. Egy magányos asszony. (207. o.)

    Ekkor küldött nekem egy dalt, melynek "Dance Again", azaz "Táncolj újra" volt a címe. Addigra már eltelt pár hónap, Marckkal pedig már szétváltak az útjaink. Legbelül haldokoltam - magányosnak, szánalmasnak és szomorúnak éreztem magam. Nem emlékszem a dal pontos eredeti szövegére, de ez volt a refrénje: "I want to dance... and love... and dance again." Csak arra tudtam gondolni, hogy hiszen én pontosan ezt akarom. Én is táncolni akarok, és szeretni és újra táncolni!

   Szükségem volt arra a dalra. Az életemnek olyan pillanata volt ez, amikor azt éreztem, lehet, hogy soha többé nem lehetek boldog. Ez a bizonyos sor az összes akkori érzelmemet kifejezte.

(...) A zene az élet és az élettel kapcsolatos vágyaink kinyilatkoztatása.

   És ennek a dalnak az érzelmessége... olyasmi volt, amit magam is közölni akartam a világgal.

   Ez az én dalom volt. 

(...)

   Enriquétől nagyon becses ajándékot kaptam. Valamiképp minden dal ilyen, mivel a zene önmagában is ajándék. Amikor a számunkra tökéletes dallamot hallgatjuk, a dalszöveg pedig a legigazabban fejezi ki az érzéseinket, a zene megemeli a lelkünket - és ez csodálatos dolog. Már fiatal lányként így éreztem, a rádió dalait hallgatva. Most pedig az, hogy művészként ezt a zenét én magam csinálom és éneklem - magamnak és másoknak -, ezt az egyik legnagyobb áldásnak tekintem, amit valaha Istentől kaptam.

Jennifer Lopez: Igaz szeretet

Norma Jeane nem tudott beletörődni abba, hogy árvaházba dugták. Sosem tudott beletörődni. Itt tanulta meg, hogyan leplezze hatékonyan a valódi érzéseit. Kilencéves korára már pontosan tudta, hogy a túlélés kulcsa a  gyors alkalmazkodás. Bármilyen helyzetbe is kerül, túl kell élnie. Elrejtenie belső vívódását. Tennie, amit várnak. Elégedettnek mutatkoznia. 

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Egy sérült lány. Légy jó kislány! (35-36. o.)

Los Angeles végtelenül magányos és hitvány hely egy fiatal lány számára, akinek nincs sem családja, sem kapcsolata. Marilyn megtanult hát a saját eszközeivel boldogulni. A túlélési ösztön mozgatta. Az életben maradáshoz kaméleonná kellett változnia. Ez volt az ő igazi tehetsége, ami a szépségével együtt vált csak igazán lehetővé: a képesség, hogy azzá váljon, akinek látni akarják. Még csak nem is holmi számításból - Marilyn számára mindez ösztönösen jött. 

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Egy sérült lány. "Kóbor kiscica" (50-51. o.)

   A férfi, akit azzal bíztak meg, hogy Marilynt munkába vigye, a francia Alain Bernheim - a majdani producer  volt, aki a negyvenes években érkezett Hollywoodba. Ebben az időben Charles Feldmannel és Hugh Frenchcsel dolgozott, akik Johnny Hyde halála után Marilyn ügynökeiként tevékenykedtek. Ahogyan ő és mások is felfedezték, Marilyn csupa ellentét volt, egyben született átváltozóművész.

Anthony Summers: Istennő. A skorpiók országában. (69. o.)

"Soha nem akartam Marilyn lenni - ez csak úgy jött magától. Marilyn olyan, mint valami fátyol, amit Norma Jeane felett viselek."

Anthony Summers: Istennő. Epilógus (467. o.)

Természetesen Marilyn akkor használta fegyverként a nemi vonzerejét, amikor jónak látta, és nem utolsósorban azért, hogy felrázza stúdiófőnökét, Darryl Zanuckot tompaságából. Az író Robert Cahn örökítette meg, hogy 1951-ben milyen hatást ért el egy este Marilyn.

"A Café de Paris-t - közismertebb nevén a Twentieth Century-Fox éttermét - zsúfolásig megtöltötte a stúdió fejeseinek és kikent.kifent ügynökeinek jókedvű gyülekezete. A magukat whisky-szódával meg különböző előételekkel frissítő látogatók olyan hírességekkel találkozhattak, mint Susan Hayward, Jeanne Crain, June Haver, Anne Baxter, Gregory Peck és Tyrone Power. A bárpultnál egy elcsigázott sajtóügynök éppen az ötödik szódás whiskyjét kérte, amikor az ajtó felé pillantott, amelyen éppen Marilyn Monroe, a stúdió újonnan szerzett fiatal sztárja lépett be. A kivágott koktélruhában feszítő szőke jelenés ott állt az egyre súlyosabb csend kellős közepén, szaporán véve a levegőt, mintha Hamupipőke volna, aki éppen most lépett ki a tökhintóból. Miközben a már befutott női sztárok némán méregették, a fiatal Marilyn Monroe, akinek addig kevesebb, mint ötven perc jutott a filmvásznon, mindenkit elhomályosított maga körül... Amikor a vendégek végül vacsorához ültek, a szőkeséget az egyes számú asztalhoz, a cég elnökének, Spyros Skourasnak a jobbjára ültették."
Anthony Summers: Istennő. A skorpiók országában (72. o.)

Nem egyszerű egy fényforrással házasságban élni.
(Joe DiMaggio)

 Anthony Summers: Istennő. DiMaggio - Egy kudarca fulladt kapcsolat (87. o. mottó)

Én nem vagyok sem szexszimbólum, sem híresség, nem öltözködöm kihívóan sem, és nagyon sokszor észrevettem, vagy valaki, akivel épp voltam, figyelt fel rá, hogy valaki néz, bámul. Ez nagyon zavaró tud ám lenni, azonban ezekből megtudtam, miért van, és igyekszem nem foglalkozni vele. 

Egyszer az egyik szobatársam mondta: Te nem csinálsz semmit, mégis odamennek hozzád. Így működik ez. 

És tényleg van olyan, hogy valaki azonnal megkedvel. Tőlem is voltak, akik megkérdezték régebben: Miért szeret (nem romantikus értelemben)téged X. ennyire?, és nem tudtam rá válaszolni. Nos, ezért.

Megfigyeltem, hogy van, akit megijeszt a puszta jelenlétem, zavarba jön, az energiavámpírok pedig imádták, míg nem tanultam meg határokat húzni.

💋💋💋💋

Mindkét szerző ír arról, Marilynt mennyire érdekelte az anatómia, és ilyen rajzokkal dekorálta ki a falait. Egy INFJ-t és egy sx4-t minden érdekel. Summers leírja, hogy Marilyn a különböző gyógyszereket is ismerte, amiket szedett.

Annak idején az iWiWen kitettem Rembrandt Tulp doktor anatómiája c. festményét. Az egyik ismerősöm meg is lepődött rajta, aztán azt mondta, tök jó, hogy festményt tettem ki. Ez nem volt jellemző arra a közösségi oldalra. 

Húszévesen volt egy bőproblémám, és a bőrgyógyász epicutan allergiatesztet végzett. Számokat írtak két sorban a hátamra, és három napon át naponta ezekre csepegtettek a különböző allergénekből és ellenőrizték. A harmadik nap végén megtudtam, hogy a naponta megjelenő számok mit takarnak, a kezembe nyomtak kis cetliket, amiken le volt írva, hogy mi az és miben található. Utána anyámmal bementünk a drogériába, ahol tusfürdőt kerestem magamnak, amiben nincsenek a kijött összetevők. Aztán tüdőgyógyász-allergológushoz jártam, aki azt hitte, vegyésznek készülök, mert ismertem, mire vagyok allergiás és tudtam, miben találhatóak. 

A legtöbb ember elmegy az orvoshoz, ott kap receptet, kiváltja, beveszi, magára keni, és ennyi. Minket érdekel, mit szedünk és kenünk magunkra, meg hogyan működünk. Marilyn májinjekciókat adott magának, én meg megtanultam beadni a kis molekulasúlyú heparinkészítményt, magyarán a hasba szurit trombózis ellen. Eleinte - az Se miatt - nagyon bénán tudtam kötözni meg fáslizni, aztán belejöttem. 

Amikor rólam is megtudták mások, hogy érdekelnek ezek a dolgok, kissé perverznek tartottak, anyám is csak nézett, amikor volt egy időszakom, amikor rajongtam az igazságügyi orvosos sorozatokért, aztán megszokták.

Nézzük a jó oldalát: ha egyszer elmegyünk a Legyen Ön is milliomos!-ba, bekerülünk játékosnak és ilyen témájú kérdést kapunk, jó esélyünk van, hogy meg is tudjuk válaszolni. 😉

💋💋💋💋

Marilyn és az állatok

   

  A connecticuti Roxbury vidékén amatőr gazdálkodók és olyan családok leszármazottai éltek, amelyek már nemzedékekkel korábban felépítették vidéki rezidenciájukat. Akadt néhány a szórakoztatóiparban működő művész is - többek között Richard Widmark, aki Marilynnel együtt szerepelt a Ne is kopogtass! (Don't bother to Knock) című filmben - de itt senki sem háborgatta őket. 

   Marilyn - afféle egzotikus színfoltként - könnyen beilleszkedett ebbe az összeszokott vidéki társaságba. A közvetlen szomszédságban lakó Dieboldék, akikkel egy koktélpartin ismerkedtek össze, nagyon megkedvelték. Nem filmsztárként, hanem saját gyerekükként bántak vele, amit - úgy látszott - Marilyn örömmel vett. 

   Ezek a vidéki "földesurak" Marilynben afféle falusi lány szerepében tetszelgő Marie Antoinette-et láttak. Itt, jobban, mint bármikor kiélhette a minden élőlény iránt érzett kényszeres vonzalmát. Az esőtől lucskos, nyakig sáros Hugo kutya előtt nyitva állt az újonnan berendezett nappali ajtaja. Marilyn Cindyt is befogadta, ezt az éhenkórász korcs ebet, amelybe az udvaron botlott. Az egyik juharfára madáretetőt szerelt, és azon rágódott, vándorlásuk idején vajon mivel táplálkoznak a madarak. Beszerzett két beszélő papagájt, amelyekkel gyakran repül oda-vissza Hollywoodba. (...)

   Az állatok és a természet iránt megszállottként rajongott, ami a pszichiátereknek sok munkát adott. (...)

   Arthur Millernek meg kellett ismernie, milyen terhes lehet az élet valakivel, akit bármely élőlény kimúlása kétségbeeséssel tölt el. "Kérlek, ne ölj meg semmit" című novellája témájául az az este szolgált, amikor Marilynnel a halászokat figyelték, amint zsákmányukat a partra vonszolják. Marilyn odarohant, és az otthagyott halakat visszahajította a vízbe, túlélési esélyüket latolgatva.

(...)

   Egyszer New Yorkban, amikor az East 58th Streetnél fekvő kis parkban sétált, Marilyn találkozott két fiúval, akik galambokra vadásztak. amikor elmondták neki, hogy a madarak darabjáért ötven centet kapnak a piacon, kifizette nekik az összeget, hogy engedjék szabadon zsákmányukat. ezután még sokáig hetente visszajárt a parkba, hogy kifizesse a váltságdíjat. 

   Egy másik epizód igazán megrendítő volt. Egy alkalommal megérkezve Roxburybe, Marilyn észrevette, hogy a távollétében lenyírták a fűvel beültetett szegélyeket. A fű között sarjadó vízitorma most elkaszálva, narancssárga hulladékként hevert a földön. Marilyn "sírva fakadt, mint aki megsebesült", és kérte Millert, állítsa meg a kocsit. Aztán odarohant, és elkezdte felszedegetni a virágokat, és száraikat visszadugdosta a földbe, hátha életre kelnek.

   Arthur Miller csak bámult, hallgatott, közben keserű érzések mardosták. A "Kérlek, ne ölj meg semmit" című novellájában azt írta, hogy "míg szívének egyik fele csodálta a lány szenvedélyes gyöngédségét minden iránt, ami él, a másik fele tudta, hogy végre föl kellene már fognia, hogy nem fog a lepkékkel, a pókokkal meg a madárfiókákkal együtt meghalni."

Anthony Summers: Istennő. Tönkrement házasság - megtört lélek (221-223. o.)

Marilyn és Hugo

Ezt a részt többször is elolvastam, és nem értettem. Aztán megint a Pinterest segített: 

Valószínűleg Arthur Miller nem tudott Tippyről, ill. itt  a bizonyíték, hogy ő INTJ volt és nem INFJ.

Figyelem, ez nagyon durva lesz!

   Nem sokkal Norma Jeane hetedik születésnapja előtt egy kis fekete-fehér kutya hazáig követte Wyne Bolendert. Norma Jeane imádta az állatokat, ezért Bolenderék megengedték neki, hogy megtartsa a lármás kis korcsot, amit a Tippy névre keresztelt. Fogadott testvérei szerint Norma Jeane sok boldog órán át játszadozott a  kutyával. 

   Egy napon, amikor hazajött az iskolából, Norma Jeane ott találta Tippy véres tetemét egy kerti kapa mellett. Egy szomszéd, akit felbőszített folytonos ugatása, egyszerűen félbevágta. Norma Jeane újabb megsemmisítő csapást szenvedett el. A korai éveitől kivételesen érzékeny lány képtelen volt elviselni a halál gondolatát. (Amikor Marilyn Monroe harmincöt évesen leszerződött a Something's Got to Give [Valakinek engednie kell] című vígjátékra, melyben egy nő ötévnyi távollét után újra találkozik a családjával és annak kutyájával, ragaszkodott hozzá, hogy a filmben szereplő kutya a Tippy nevet kapja. A Sztanyiszlavszkij-módszer híveként tudta, hogy szeretett gyermekkori kedvencének neve olyan érzelmeket szabadít fel benne, melyek hitelesebbé teszik a játékát.)

   Tippy elvesztése olyannyira megviselte Norma Jeane-t, hogy Bolenderék kezdték aggasztónak találni a gyászát. Jobb híján értesítették az anyját.

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Egy sérült lány. Harc a túlélésért. (24. o.) 

Norma Jeane és Tippy

Kezdjük ott, hogy számunkra egy állat nemcsak házi kedvenc, hanem a legjobb barátunk, a társunk, aki tényleg feltétel nélkül szeret, nem kell előtte szerepet játszani, teljesíteni, aki elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Túlságosan érzékenynek, fáradtak, akármilyenek. Sajnos, ezt a legtöbb ember képtelen megérteni, nem érti, hogy számunkra minden élőlény ugyanolyan fontos. 

Egy állat elvesztése pedig ugyanolyan gyászfeldolgozást igényel, mint egy szeretett személyé. 

Buddha INFJ

A családi legendáriumunk része, hogy egyéves voltam, amikor kint aludtam a babakocsiban az udvaron, és egyszer csak azt vették észre, hogy a macska ott fekszik a kocsiban a lábamnál. 

Amikor apámék voltam, és nem foglalkoztak velem, a drótkerítésen keresztül játszottam a szomszéd néni kutyájával. 

Gyerekkorom óta minden állatunkhoz beszéltem, és meglepő módon, engem szerettek a legjobban. Tudományosan bizonyított, hogy ez nem infantilizmus, hanem az intelligencia jele. Hoppá. 

Tavaly, miután felpakolva kijöttem bevásárlás után, ahogy a bolthoz közeli kertes ház elé értem, felfedeztem egy gyönyörű kis fehér terrierlányt, akinek kis csurkája is volt, és egyértelmű volt, hogy megálljak és beszéljek hozzá. Nem simogattam meg, csak beszéltem hozzá és látszott rajta, mennyire örül nekem, ami kölcsönös volt. 😍

Januárban teljesen nyomtalanul tűnt el hat év után a macskám, aki egy őszi napon bukkant fel a szomszédságból, mert az akkori otthonában nem kapott eleget enni, és azonnal elhatároztam, hogy megtartom. És a kis girnyó két nap múlva már teljesen otthon érezte magát. Amikor nagyanyám hallotta, hogy beszélek hozzá, azt mondta, más a gyerekével nem beszél úgy, ahogy én beszélek a macskámmal. 

Hamarosan pedig kapok két kiscicát. 😍😻

Ahol tíz éve dolgoztam, nem fértünk el az irodában, így át kellett költöznöm a tárgyalóba (második emelet, tetőtér). Az egyik kolléganőm átjött, én meg felfedeztem egy tücsköt, akit végül a százas zsebkendő zacskójával fogtam meg, és vittem ki a közeli virágos területre. A kolléganőm azt mondta: Te vagy Mulan, mert neki is volt tücsökje. 

Múltkor, ahova ki szoktam ülni olvasni, a betonon felfedeztem egy halott méhecskét, akit eltemettem, kb. két éve pedig egy kisegeret, akit az udvaron találtam. Nyilván a macskám hozta ajándékba, akinek szintén elmagyaráztam, hogy nem kérek ilyen ajándékokat, de hát könyvet nem tudott rendelni. 

Évek óta a kiürült arckrémes üvegeimbe szoktam befogni a tücsköket, pókokat, darazsakat, akiket a különböző helyiségekben találok és kint elengedem őket. Igen, én is kényszeres vagyok, ahogy Fermina Daza a Szerelem a kolera idejénben, Gerald Durrell, Jane Goodall, Szabó Magda és az apja, Szabó Elek is azok voltak: 

Apám egy bogarat nem tudott meghalni látni, nemhogy tovább élni egy hajdani barát halálának erkölcsi felelősségével. 

Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak. Sziluett

Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak és Páduai Szent Antal prédikál a halaknak. Két szintén kényszeres, akiket a katolikus egyház ráadásul még szentté is avatott. Vajon a pszichiáterek milyen címkét aggatnának rájuk? Ma bezárnák őket?

Tavaly már idéztem a Szabó Magdáról írt bejegyzésben, amit Russell Rowe-nál találtam a sexual 4-ról: Able to be extremely open-hearted, compassionate and loving toward all sentient beings.

Ez igaz az INFJ-re is, és úgy általában, a szuperérzékenyek is egyetértenek vele személyiségtípustól függetlenül. 

Marilyn itt egyáltalán nem játszott semmilyen falusi lány szerepében tetszelgő Marie Antoinette-et, csak önmaga volt. És megint csak elutasítást kapott...

A Szépség és a Szörnyeteg

Arthur Millernek szembesülnie kellett azzal, hogy Demónát vette feleségül:   

   Arthur Miller először Angliában láthatta meg teljességében, hogy mennyire zaklatott és sérült Marilyn. Elborzasztotta amatőrökhöz illő viselkedésével és kiszámíthatatlanságával. Tudta róla, hogy sebezhető és érzékeny - részben emiatt is szeretett  bele -, most azonban a kétségbeesés, bizonytalanság és irracionalitás határozottan viszolyogtató keverékének látta.

   Világosabb pillanataiban Marilyn is elismerte, hogy nem éppen könnyű ember. "Szörnyű tudok lenni" - állapította meg tényszerűen évekkel később. - "Amikor összeházasodtunk, annyira csak a hollywoodi farkasokkal küzdő szépséget és ártatlanságot látta, hogy igyekeztem azzá válni. Már-már tanított az életre és az irodalomra, ahogyan Lee a színészetre, de amikor előtört belőlem a szörnyeteg, Arthur nem hitt a szemének. Csalódást okoztam neki, amikor ez történt, pedig úgy éreztem, hogy mindenemet szereti és ismeri. Nem voltam mindig édes. A szörnyeteget is szeretnie kellett volna."

   Miller sosem tudta, mikor változik át vádaskodó és bosszúszomjas hárpiává. Marilyn gyanúja szerinte egyetértett Olivier-vel abban, hogy elviselhetetlen, és ezért nem állt ki mellette. Ugyanúgy viselkedett, mint a többiek, ettől Marilyn tehetetlenül magába omlott, haragját felváltotta a mélységes önsajnálat és önmarcangolás. Miller egyszerűen nem tudta, melyik fázisával szembesül, és hogy megfelelően kezeli-e.

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Mindenki szőkéje. Szende szörnyeteg. (154-155. o.)

Számomra Arthur Miller férjként teljesen megbukott. Igen, Marilyn is hibás volt, azonban Casillo leírja, hogy Miller nem akart konfrontálódni vele, csak a naplójában írt róla, amit szándékosan otthagyott, hogy Marilyn elolvashassa, aki ettől csak még jobban magába zuhant. 

Summers a Joe DiMaggióról szóló részben azt írta, hogy mind DiMaggio, mind Marilyn érzelmileg éretlen volt, mert nem tudták rendezni a konfliktusaikat. DiMaggio nyíltan számon kérte Marilynt, míg utóbbi visszavonult. DiMaggio sp8 volt, és a 8-ok nagyon közvetlenek, olykor fel is emelik a hangjukat és ezért úgy viselkednek, mint elefánt a porcelánboltban. A 4, még az sx4 és az INFJ is, pedig visszavonul ilyenkor. Megint csak az van, hogy gyerekként senkit sem érdekelt, mi a baja, és most itt a számonkérés. Természetesen mindketten hibáztak, amikor nem ültek le és beszélték meg, mi a problémájuk. De Miller sem volt kivétel ez alól.

Arthur Miller nem volt INFJ, hiszen akkor megértette volna Marilyn állatmániáját is, ő INTJ volt és Enneagram 1. Urbino doktort (ENTJ szociális 1) juttatta eszembe a Szerelem a kolera idejénből. 

Gondolkozzunk egy kicsit Miller fejével: 

Az 1-ek a reformerek, az újítók, akik mindent és mindenkit meg szeretnének javítani, azt szeretik, ha a világban minden rendben működik, nem szeretik látni a tökéletlenséget. 

Mire van szüksége az 1-nek, aki a mintapolgár?

• legyen hol laknom
• legyen pénzem, állásom
• legyen párom (és ha már XNTJ vagyok, akkor nézzen jól is ki)
• legyen kutya, macska, gyerek

Ha mindezeket kipipálta, akkor érzi jól magát. Ez teljesen rendben is van, csakhogy egyikünk sem tökéletes, mindannyian emberek vagyunk. Mivel Miller tudta, Marilyn milyen hatással van másokra, úgy érzem, az is szerepet játszott abban, hogy feleségül vette, hogy ezt felismerte. Ha egy olyan nővel vagyok, mint Marilyn, aki bárhol magára vonja a figyelmet, reflektorfényben van, akkor én is kapok belőle, írnak rólam az újságok, újra ott lesz a nevem a köztudatban, előveszik valamelyik drámám újra a színházak, felkérnek, hogy írjak valamit, esetleg egy forgatókönyvet (Ni-Te).

És ott követte el a hibát, hogy nem mondta meg a szemébe, hogy zavarja, amikor így viselkedik. Mert teljesen más, amikor azt mondom valakinek: Utálom, hogy egy szörnyeteg vagy, vagy: Nem szeretem, amikor így viselkedsz/így beszélsz. 

Ha Miller annyira jó férj lett volna, Marilyn nem szedte volna tovább mellette a barbiturátokat és nem kísérelt volna meg egy újabb öngyilkosságot. 

Egy házasság két emberen múlik, nem mutogathatunk állandóan csak a másikra, hogy ilyen vagy olyan. 

A mesében a Szörnyeteg is sx4, és csak úgy törhet meg az átok, ha valaki így is, önmagáért szereti. A Demóna (aki INFJ sx4) első része is úgy végződik, hogy megtudjuk, a jó és a rossz egyszerre jelen lehet valakiben. Mert személyiségtípustól függetlenül, mindannyiunknak van egy ilyen oldalunk, csak máshogy jelentkezik, más a neve. 

Láttál már halkan üvöltő oroszlánt? - ahogy az egyik asztrológus kérdezte.

Az, hogy így reagálunk, ugyanúgy kellett gyerekként a túlélésünkhöz, mint a lemondás a szükségleteinkről, hogy Pom Pomok lettünk. Hihetetlen, de így van. Ez valahol és valamikor a túlélésünket szolgálta.

Arthur Millernek nagyon tetszett Marilyn külseje, és látott is valamit a felszín alatt, ami elkezdte érdekelni. Ő is csak abba az illúzióba, a felszínbe szeretett bele, melybe annyian mások, akik akkoriban Marilynről álmodoztak.

Találtam olyan INFJs pint, melyen le van írva, hogy tetszik a gondolat, hogy romantikus kapcsolatba kerülj velem, de ha megismered a sötét oldalam és mindent, ami ezzel jár, már nem fogok tetszeni. Ez ugyanígy igaz az sx4-re (aki egyáltalán nem dühös 24/7-ben, mint ahogy leírják) és az Oroszlánra is. Van, amikor Múria fölött sötét fellegek gyülekeznek és elfedik a Napot. 

Akkor nézzük meg az én sötét oldalam. Ez a két eset főiskoláskoromban történt.

Akkoriban sztrájkoltak a vasutasok, és egyik csütörtökön felszálltunk a vonatra a csoporttársammal, akivel egy kollégiumban is laktunk, amikor észrevettem, hogy baj van a jegyemmel. A vonaton a kocsiban a távolsági buszokhoz hasonlóan voltak elrendezve az ülések, így többen is voltak a környékünkön. Ahogy megláttam a jegyet, felhúztam magam és mondtam pár csúnyát. Nem üvöltöttem, nem ordítottam, csak felemeltem a hangom, amin a közelünkben lepakoló csoporttársam nagyon meglepődött, mivel nem ilyennek ismert. A kalauzzal nem rendeztem patáliát, megbeszéltük, mi a helyzet, és később a MÁV-nál reklamáltam, ám ott már nem használtam csúnya szavakat. Tényleg, és kaptam kuponokat. 

A kollégiumunk valójában szálloda volt, ahol két szinten laktunk mi, kettőn pedig a vendégek. Második féléve laktam a szobatársammal, és bizonyos dolgai elkezdtek zavarni. Tényleg apróságok, ám nem szóltam miattuk, hiszen gyerekként megtanultam, hogy úgysem érdekel senkit, ha valami bajom van. Ő látta rajtam, hogy valami bajom van, de ilyenkor mindig a szokásos Semmivel válaszoltam, és belül fortyogtam tovább. Korábban nagyon tudtam magam hergelni dolgokkal, és ekkor is emlékeztettem magam, hogy nemsoká itt az őszi szünet, és addig otthon lehetek. Majd egy hétfő este kitört a vulkán: nem használtam csúnya szavakat, csak közöltem a szobatársammal, hogy költözzön el, mert nem tudom már elviselni. És igen, itt már előjött a Commodus: 

Joaquin Phoenix a filmben improvizálta az 'Am I Not Merciful?"-t, és azért volt annyira hiteles, mert mind Commodus a filmben, mind a színész, a valóságban szexuális 4-ek. És ha mi dühösek vagyunk, akkor ilyenné válunk. 👿😕

Az én szobatársam is sírt, bennem még mindig ott volt a Commodus, a többiek is nagyon meglepődtek, aztán lecsillapodtam, és később beláttam, hogy nagyon megbántottam az akkor már volt szobatársam. 

Pár hét múlva kiderült, hogy a szállodát bezárják, és mindenkinek ki kell költöznie, mire az egyik fiú már poénkodva mondta: Ez is a te műved. Elárulom: tényleg nem volt az. 

Januárban az egyik másik kollégiumba költöztem két lányhoz (automatikusan hozzájuk irányítottak), az egyiküket már ismertem korábbról. Épp kijöttem a kollégiumból, amikor összefutottam az egyik évfolyamtársammal, aki a szomszédos (felújított) kollégiumban kapott helyet (ő is a szállodában lakott, és kb. első nap óta ismertük egymást), és mondta, hogy nincs szobatársa, unatkozik, nem akarok-e hozzá költözni? Mivel a Kollégiumi Bizottság tagja volt, így gyorsan elintézte, én meg átköltöztem, tehát tudott a dühkitörésemről, és vele nem történt hasonló, nagyon jól kijöttünk. 

Emlékszel, amikor azt írtam, hogy emlékezz arra, hogy a szexuális 4-nek van az a bizonyos erotikus töltöttsége, ahogy Naranjo nevezte? A dühe is ugyanonnan fakad.

Ez tényleg ilyen tud lenni

Utólag már tudom, hogy a viselkedésem az okozta, hogy nem szóltam a szobatársamnak a zavaró apróságok miatt, ezért is meséltem el a bejegyzés elején a két gyerekkori történetet, mert azok vezettek ide. Három éve kezdtem el igazán nemet mondani, először még bűntudatom volt, azóta már nincs, és két éve megy az, hogy szólok, ha valami zavar (pl. ha huzat van).

Mindkét szerző ír arról, hogy amikor Tony Curtist megkérdezték a Van, aki forrón szereti forgatása kapcsán, milyen volt megcsókolni Marilyn Monroe-t, azt felelte: mintha Hitlerrel csókolóztam volna, ami nagyon rosszul esett Marilynnek. 

Azonban Curtisnek igaza volt, ugyanis a Führer is INFJ sx/so 468 volt. És szerette a kutyákat. 

Amikor az emberek csak ezt olvassák a szexuális 4 leírásában, nem látják, mi van mögötte: amikor kitör a vulkán, alatta rengeteg szomorúság, fájdalom, csalódás, elutasítottság, szégyen, túlingereltség és megnemértettség van. Már írtam korábban arról, hogy a szexuális 4 előbb érez haragot, ha van valami, és ezt meg kell tanulnia kezelni. Mióta ezt tudom magamról, szépen felismerem, amikor Commodus elkezd bennem motoszkálni, tudatosítom, hogy: Igen, ez Commodus, és el tudom engedni. Esetleg egy kicsit pufogok, ám már nem harapok. Tényleg. 

Ennek a hátulütője, amikor nem tudunk róla, hogy egy negatív spirálba ránt, és minden apróság elkezd bosszantani. Erről írtam Anne Shirleynél, és Marilynnel is ez történt élete utolsó napján. 

Nemrég több ismerősömnek is elmondtam, hogy amikor nagyon dühös vagyok, Commodus vagyok a Gladiátorból, amin jót nevettek (ők nem látták még élesben...), és egyikük azt mondta, hogy tök jó, hogy így felismerem és elneveztem. 

Egy dolgot pedig megtanultam: olyan emberekre van szükségünk, akik elfogadnak bennünket, akik megtanulják, vagy legalábbis próbálják megérteni, hogyan működünk (tudom, ez kb. a kétkötetes nagyszótárnyi lenne nyomtatva) és nem kritizálnak, hogy túl érzékenyek vagyunk stb. És természetesen nekünk is megvan a felelősségünk, hogy megszelídítsük a Szörnyetegünket. 

Emlékezzünk arra is, hogy Millert a későbbiekben mennyire zavarta Marilyn iskolázatlansága, és Summers megfeledkezett arról (úgy éreztem, ő Millert pártolja és hasonló típus lehet, mint az író), hogy amikor a Szeressünk! és a Kallódó emberek forgatókönyveit írta, mennyire nem vette figyelembe Marilyn kéréseit, tanácsait, ill. mindkettőbe mennyire belevitte, hogy a két női főszereplő iskolázatlan. Állítólag megbékélt Marilyn öltözködési stílusával és a múltjával, azonban azt gondolom, egy Veszta-szüzet kellett volna feleségül vennie, annak biztosan nincs múltja és még tanult is. 

Tanulhatna Javier Bardemtől. Ó, bocsánat Javier Bardem Halak Nap, INFJ sx/so4 , szóval túlságosan érzékeny és dramatikus.

Megértem, hogy zavarta  a tanulatlansága, azonban megfeledkezett arról, hogy teljesen más lehetőségeik voltak, és Miller intellektuális körökben mozgott. Egy ilyen ember számára pedig meglepő, sőt, érthetetlen, ha valaki nem tudja azt, amit ő.

- Van egy könyves blogom.

-  ....

Tudom, milyen, és éppen ezért Miller értékelhette volna Marilyn kérdezősködését, mert valóban tanulni akart, és nem volt ignoráns.

Maradjunk még egy kicsit a Szörnyetegnél: 

Szintén Casillo ír arról, hogy Marilyn egy repülőúton milyen gonoszul bánt a sajtósával és barátnőjével, Pat Newcomb-mal, aki nagyon meglepődött rajta, és a a többiek is a viselkedésével. Valószínűleg Pat valamit elkövethetett ellene, és kitört a Marilyn vulkán. 

Ralph Roberts (Marilyn masszőre és barátja) emlékszik vissza rá, hogy miután Marilynt kiengedték az elmegyógyintézetből, ahol négy napot volt kénytelen tölteni, az autóban, ahol hárman ültek az őt beutaló pszichiáternővel, Marilynből kitört mindaz a félelem és indulat, ami négy napig benne volt, és üvöltözött a doktornővel, aki ráébredt, mekkora hibát követett el. Egyszerűen kitört belőle is az, ami belőlem annak idején. Nem hallgatták meg az elmegyógyintézetben, és a leírás alapján úgy éreztem, ott nagyon is tudatában volt a dolgoknak. 

Amikor pedig bizonyos emberekkel megszakította a kapcsolatot, egyszerűen doorslamelte őket. Az INFJ (és INTJ, ahogy Millerrel sem beszélet k a válásuk után) Doorslam az, amikor betelik a pohár és végleg megszakítjuk a kapcsolatot valakivel. A másik fél természetesen nem érti, hogy az eddig mindig kedves és figyelmes INFJ hogy tehetett vele ilyet, hogy lett egyszerre ilyen gonosz? Miért történik ez? A doorslamelt fél nem látja azt, hogy mennyi ideje kapott a figyelmünkből, az időnkből, az energiánkból, a szeretetünkből,. amit ő teljesen természetesnek vett és megfeledkezett arról, hogy ezt viszonozni is kellene. Amikor ezt felismerjük, az egy nagyon fájdalmas pillanat, és a saját érdekünkben, hogy védjük magunkat, kizárjuk az életünkből a másikat. Ahogy Dosztojevszkij írta: számunkra halott. Ha úgy van, akkor köszönünk neki, ám a régi, bizalmas kapcsolatnak vége. 

💋💋💋💋

Marilyn a Kennedyekkel a kubai helyzetről is beszélgetett, és aggódott, hogy az USA megtámadja Fidel Castro országát, ezért kommunistagyanúsnak érezték. Nos, nem kommunista, hanem humanista volt. Ha a világ bármely más országáról lett volna szó, akkor is aggódott volna az ott élő emberekért, akik ellen atomfegyvereket akartak bevetni. Ez igaz mind az INFJ-re, mind az sx/so4-re, mivel nagyon sokat használjuk a szociális ösztönünket. 

A nagy újítók sx/so ösztönpárosúak. Gondoljunk csak a szintén sx/so4 Gabrielle Chanelre, aki megszabadította a nőket az ormótlan és kényelmetlen ruhadaraboktól, és helyettük praktikusakat (pl. esőkabátot) és kényelmeseket adott rájuk, vagy Steve Jobsra az iPhone-nal. 

💋💋💋💋

Marilynnek gyakran voltak anyagi gondjai, alulfizetett volt és nagyon szeretett ajándékozni 

Ajánlom Jenny és Lauren videóit az INFJk pénzügyi problémáiról. 

A pénz is sp-dolog, én is szeretem  elintézni gyorsan őket, és aztán mással foglalkozni. Egyébként én is nagyon szeretek ajándékozni, akár csak úgy is, ha látok valamit, ami tudom, hogy tetszeni fog másnak, legyen szó akár csak egy apróságról is. Pl. az egyik rokonom is szereti a macskákat, és vettem neki macskás tollat és hozzá tollbetétet, aminek nagyon örült. 

💋💋💋💋

Marilynt érdekelte az asztrológia és médiumnál is járt

Ez is számunkra teljesen természetes. Minket nagyon érdekelnek a spirituális dolgok. Az INFJ spirituális éhséget tapasztal, mindenféle módokat keres, hogy ezt gyakorolja, Andreas Ebert és Richard Rohr pedig leírja, hogy a Bibliában a 4-ek a próféták. Képeld el a kettőt egyben. Pl. az álomfejtő József az Ószövetségben is INFJ sx4.

Elaine N. Aron is arról ír a Szuperérzékeny vagyok?-ban, hogy amikor spiritualitás kerül szóba, minden szuperérzékeny szeme felcsillan. 

Megjegyzem, hogy amióta alaposabban megnéztem a saját asztrológiai leírásom, nagyon sok mindent megértettem, és az Oroszlánom rengeteget segített abban, hogy pl. ezt a bejegyzést megírjam, és teljesen vállaljam önmagam. Mert az Oroszlán is szerepel, maszkot visel, másokhoz igazodik, szerkesztgeti magát, mint Pom Pom, akarom mondani, az INFJ. 

Van olyan mém is, amelyen az asztrológia is ott van a listán

💋💋💋💋

Marilyn és a lámpaláz

Nézzük, mit mondanak róla a színjátszástanárai:

Peggy Feury: "Marilyn nagyon jól tudott játszani. A baj csak az volt, hogy annyira beijedt, hogy képtelen lesz megcsinálni, teljesen begörcsölt, aztán mindenki azt hitte, fafejű."

   Jó néhány feladat természettől fogva jobban állt Marilynnek, mint másoknak. Amikor az improvizációs órán azt kérték, legyen kiscica, teljes sikert aratott. Előtte kölcsönkért egy kismacskát, órákon át figyelte, majd tökéletesen gubbaszkodott-nyújtózkodott. Marilyn azt tekintette feladatának, hogy leküzdje rettegését, az ijesztő lámpalázat, amikor közönség előtt kellett játszania.

Anthony Summers: Istennő. Tönkrement házasság - megtört lélek. (169. o.)

Ebből is láthatjuk, hogy Marilyn alaposan felkészült. 

1956 elején Lee Strasberg a következő elismerő szavakkal méltatta: "Száz meg száz színésszel  és színésznővel dolgoztam együtt - mondta Joshua Logan rendezőnek -, és közülük csak kettő emelkedik ki magasan a többi közül. Az első Marlon Brando, a második Marilyn Monroe..."

Anthony Summers: Istennő. Tönkrement házasság - megtört lélek. (187. o.)

Ezek után nem meglepő, hogy Marlon Brando is INFJ sx/so4 volt (és nem 8), ill. Al Pacinóról mondták azt, hogy olyan, mint Brando. 

Hihetetlen, hogy egy olyan nő, mint ő, rettegett kiállni a kamerák elé, ill. minden szerepléstől? 

Ennek két oka van: nem érezte magát biztonságban

és félt önmagától, a saját nagyságától. Az Oroszlánnak a trónon van a helye, nem az olcsó székeken. Ezt tanultam meg én is, hogy bármilyen kényelmetlennek is tűnik, meg kell mutatnom magam, és nem magamutogatásról beszélek. Ez benne van az INFJ-ben és a szexuális 4-ben is. 

Megint csak Jennifer Lopez jutott az eszembe, aki a könyvében leírja, hogy őt is megdicsérte az egyik jelenet felvétele után a színésztanára, és sosem gondolt abba bele, hogy nagyszerű. Tudta, hogy teszi a dolgát, belead mindent, de hogy nagyszerű??? Marianne Williamson szavait idézi, melyek kb. megegyeznek a Jónás-szindrómával, melynek lényege, hogy félünk a saját nagyságunktól, a saját fényünktől, attól, hogy nagyszerűek vagyunk.  Ezért fontos a Jung által felfedezett Árnyék integrálása, ahová nemcsak a haragunkat száműztük, hanem az ambícióinkat, a vágyainkat, a tehetségünket is. Az Árnyéknak csupán 20%-a sötét (Commodus), 80%-a arany. 

Emlékszem, hogy kilencedikesként, amikor szeptember végén fizikából feleltem, olyan ideges voltam, hogy folyamatosan levertem a szivacsot, végül ötöst kaptam és annyira meglepett és boldog voltam. Később is, amikor akár szavalóversenyen, akár valahol szavaltam, az volt a módszerem, hogy kinéztem egy sarkot, és annak mondtam el a verset. Nagyon izgultam minden vizsga és egyéb szereplés előtt, és amikor elkezdtem csinálni, pl. a nyelvvizsgákon éreztem, hogy elfogadnak, érdeklődőek, már szépen feloldódtam. 

Bármilyen hihetetlen is, de tényleg úgy van, hogy egy INFJ/Oroszlán és 4 sincs tisztában azzal, milyen képességei vannak, ill. hogy azok értékesek. Másokban meglátják, azonban magukban nem, mert csak tesszük a dolgunkat. Ez nem álszerénység, nem arról van szó, hogy mindenki dicsérgessen. Többen is ismerősem mondták már rám, hogy milyen szerény vagyok, nem vágok fel semmivel. 

Cheryl  Strayed meséli el a Vadonban, hogy az egyik születésnapjára egy barátja meglepte azzal, hogy egy asztrológus elkészítette a születési táblázatát és el is magyarázta neki (Cheryl Szűz Nap Oroszlán Holddal és Ikrek aszcendenssel), amit felvettek magnóra. Azt mondta neki az asztrológus, hogy azok a gyerekek, akik apa nélkül nőnek fel, később sokszor elbizonytalanodnak, mert az apa feladata, hogy megtanítsa a gyereknek, hogy üljön fel a lovára és induljon a csatába. 

💋💋💋💋

Élete utolsó szakaszában Marilyn fűvel-fával összefeküdt

Anthony Summers fogalmaz így. Ezt foghatnánk a domináns szexuális ösztönére, hogy ennyire nem bírt magával. Nem egészen. Az egyik traumás online sorozatban mesélte az egyik szakértő, hogy amikor valaki ezt csinálja, kapcsolódni szeretne. Ez pedig teljesen logikus, hiszen ideig-óráig ezt meg is kapja. 

Ha pedig egy szexuális 4 csinálja, akkor valakit keres. Emlékszel, Marilyn minden férfiban az apját kereste. Marlon Brando ugyanezt csinálta, és a YouTube-on olvastam egy rövid videó alatti kommentben, hogy a könyvében (E dalra tanított anyám) le is írja, hogy minden férfiban és nőben ekkoriban az anyja szeretetét kereste, amit iskolásként elveszített, mert az anyja alkoholista volt, és már nem törődött vele. Vagy ott van Tiffany Maxwell a Napos oldalból, aki a férje halála után feküdt le az egész irodával, és mindenki csak egy oltári nagy ribit lát benne, holott mindenkiben csak a férjét keresi. 

💋💋💋💋

Marilyn átváltozásai, félelme a homoszexualitástól 

Marilyn kikérte magának, hogy benne bármi maszkulin is lenne. El kell szomorítanom, mivel az Oroszlán egyértelműen maszkulin jegy, a védikus asztrológia leírásában pedig szinte teljesen megegyezik az Enneagram 8-sal, ám a nyugatiban is rengeteg a hasonlóság. Pl. Muhammad Ali és John Wayne 8-ok voltak Oroszlán aszcendenssel. 

Gendertől függetlenül az a jó, ha mindkét nem energiájából van bennünk valamennyi. Pl. ha csak a feminin energiáim használnám, ez a bejegyzés sosem készülne el, és Marilyn sem forgatott volna egyetlen filmet sem. 

Az, hogy ennyire kikérte ezt magának, ill. hogy leszbikus hajlamai/kapcsolatai legyenek, azt gondolom, hogy a sérülékeny Énje miatt volt. Az Enneagram 4 félelme, hogy nincs identitása, amit eleinte én sem értettem, aztán rájöttem, hogy a gyerekkorunkból, a visszatükrözés hiányából ered. Ahogy ő is Marilynné tudott válni, kipróbálunk különböző identitásokat, azonban önmagunkhoz kell visszatalálnunk. 

Hatalmas a különbség a Self-image és Identity között, hogy milyen képet sugallok magamról, és ki is vagyok valójában. Hogy arra vágyott, hogy mindenki szeresse és csábító legyen, csak a 2 negatív tulajdonságainak átvétele volt. 

A kaméleonsága, a színészi tehetsége pedig segített neki Marilynné válni. Ezért nagyon jó színészek az INFJ-k és az sx4-ek. Julianna Margulies elmeséli a könyvében, hogy melyik az a jelenet a Ványa bácsiból, amelyet mindig elővesz, ha egy jelenetben sírnia kell. Ez nem mentális probléma, hanem  így működünk, és valóban tudunk egyik pillanatról a másikra egyik érzelemből a másikba kapcsolni: 

Massimiliano Allegri INFJ sx/so 4. ráadásul férfi, és nem - egyesek szerint hisztis - nő. A videó alatt egy olyan kommenttel sem találkoztam, hogy gáz lenne a viselkedése. 

Fred Karger, aki nős volt, amikor összejött a fiatal Marilynnel, szintén sokat bántotta a tanulatlansága és az érzékenysége miatt: 

   Karger megkérdezte: "Neked mi a legfontosabb az életben?"

   "Te" - felelte Marilyn.

   "Majd ha már nem leszek itt" - mondta erre Karger mosolyogva. 

   Amikor Marilyn erre elsírta magát, azt mondta neki: "Túl könnyen bőgöd el magad, mert még nem érett meg az eszed. Az alakodhoz képest embrionális."

Anthony Summers: Istennő. A skorpiók országában. (60. o.)

Láthattuk a videóban, hogy az 58 éves Max Allegri is a legszívesebben sírna, mert a csapata megnyerte a milánói derbit. Ha Karger tudná, hányszor sírtam mindkét könyvön, és egy ilyen mondat után milyen csúnyán néztem volna rá, ha nekem mondja. A sírásról pedig csak annyit, hogy ilyenkor a paraszimpatikus idegrendszer kapcsol be, mely így segít megnyugodni, szabályozni bennünket, és a sírás szó szerint gyógyít. 

Egy igazi dramatikus, figyelemfelkeltő viselkedés (ripacskodás?) a háromszoros Oscar-díjas Meryl Streeptől (kb. 7:15-9:15)

💋💋💋💋

Marilyn és a művészetek

Norman Rosten költő, Marilyn egyik közeli barátja volt:

 

   Rosten Kaliforniában töltött utolsó napján egy limuzinba szálltak, és kiállításnézőbe indultak. Marilyn tekintete egy Rodinen akadt meg, csakúgy, mint hét évvel korábban - ugyancsak Rostennel - a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban. Ez a Rodin - egy bronzmásolat-sorozat egyik darabja - ölelkező férfit és nőt ábrázolt - a férfi kezdeményező, a nő behódoló pózban. "Nézd csak őket - mondta Marilyn -, milyen szépek. A férfi fájdalmat okoz neki, ahogy szorítja a nőt, de egyben szeretni is akarja." Azon melegében meg is vette a szobrot - 1962-es árfolyamon több mint ezer dollárért -, és mindenáron azt akarta, hogy rohanjanak dr. Greensonhoz, hogy megmutathassa neki a szerzeményt. Ami ezután következett, az mind Rostennek, mind  a pszichiáternek kellemetlen volt. 

   Greenson a szobrot feltűnően érdekesnek minősítette, de Marilyn ezzel nem elégedett meg, továbbra is tapogatta-simogatta az alkotást. "De hát mit ábrázol?" - érdeklődött. "Vajon a férfi éppen dugja, vagy az egész csak átejtés? Tényleg szeretném tudni. És ez micsoda? Úgy néz ki, mint egy pénisz." Furcsán, izgatottan beszélt. A vizsgálódás azt mutatta, hogy a kérdéses valami nem pénisz, de Marilyn csak nem hagyott fel a faggatózással. "Mit gondol, doktor? mit akar ez jelenteni?"

   Rosten úgy vélte, Marilyn a megválaszolhatatlanra keresi a választ - vajon hogyan érezheti, hogyan ismerheti fel a szerelem gyöngédségét vagy brutalitását, hogyan védekezhet ellene? "Igazság szerint - jelentette ki - a személyisége ekkor már szétesőben volt."

Anthony Summers: Istennő. A gyertya csonkig ég. (339-340.o.)

Na ugye, hogy ezeknek máson sem ját az eszük? Még szerencse, hogy a bejegyzés elején ott a nagy🔞karika! Kész erkölcsi fertő ez az egész bejegyzés meg ez a nő Marilyn Monroe-val együtt!

Auguste Rodin: Isten keze (Forrás: Alberti's Window)

A Sketchfaben meg lehet nézni a szobrot 3D-ben, az egérrel forgatható és nagyítható is, ám itt van a YouTube-on is:

Mi van, ha azt mondom, Marilyn nagyon is magánál volt, amikor megvette ezt a szobrot, nagy lelkesen elrohant vele a pszichiáteréhez, hogy megmutassa neki és kielemezze? Szándékosan nem emeltem ki az idézetben Marilyn kérdéseit. Mi van, ha azt mondom, Marilyn egyszerűen csak az Ni-át használta, miközben meglátta, majd alaposan szemügyre vette a szobrot és azokat a furcsa, a két férfit zavarba ejtő kérdéseket feltette? 

Do any other Infj try to find the hidden meaning in everything?

Every situation, every small thing I experience, I will try find some sort of lesson in it.

If I’m watching a film, I’ll be analyzing everything that happens to find meaning behind it.

Does anyone else relate to this?

Forrás: Reddit/INFJ

A MyPersonalityn arról is írnak az Introverted Intuition kapcsán, hogyan fejleszthető: 

Play around with symbols. Introverted intuition thrives on symbols, so make an effort to be more aware of the symbols around you—even if it’s a McDonald’s logo. Analyze them, look for hidden meanings, and see how they relate to other symbols. You might want to integrate metaphors into your speech to train your brain to think symbolically.

Ki is volt itt szétesve, és ki is a perverz? Marilyn egyszerűen talált egy érdekes szobrot, és úgy gondolta, a pszichiátere, aki mégiscsak tanult embernek számít, segíthet neki jobban megérteni. És még meg vannak lepődve azon az emberek, hogy a pszichiáterek sem tudtak vele mit kezdeni... 

Az Ni a legritkább kognitív funkció, és akik erős Ni-használók (INFJ, ENTJ, INTJ, ENFJ), a legritkábbak az MBTI-ban. Mégis csak lehet valami ebben az áltudományban. 

💋💋💋💋

Milyen volt az igazi Marilyn Monroe? 

A születésnapja kapcsán megjegyezte, hogy az Ikrek jegyében született.

   "Hogyan jellemezné az Ikreket?"

   " Jekyll és Hyde. A kettő egy személyben." - hangzott a válasz.

   "És ön?"

   " Én több vagyok kettőnél. Oly sokan laknak a bőrömben, hogy néha megdöbbent. Annyira szeretném, hogy csak én volnék! Többször is eszembe jutott, hogy bele fogok ebbe őrülni, míg nem jöttem rá, hogy jó néhányan, akiket csodálok, ugyanígy vannak ezzel."

Anthony Summers: Istennő. A skorpiók országában. (11. o.)

Mivel az Oroszlánt a Nap uralja, így az aszcendens felerősíti a Napjegyet. Most képzelj el engem a Halak Napommal. A Halak utolsó jegyként magában foglalja az előző tizenegyet. Csak emlékeztetőül a korábbi listáról: John Steinbeck, Kyle MacLachlan és Josh Groban is Halak Oroszlán aszcendenssel. 

"Hogyan tudnám Marilyn lényegét összefoglalni? Minél jobban megismerjük az embereket, annál bonyolultabbnak tűnnek. Ha Marilyn egyszerűbb teremtés lett volna, könnyen lehetett volna segíteni rajta."

(Arthur Miller)

Anthony Summers: Istennő. Tönkrement házasság - megtört lélek, mottó (153. o.)

Hogy mekkora egy ostoba fajankó volt ez az Arthur Miller! Igen, ha Marilyn egyszerűbb teremtés lett volna, valóban könnyebben lehetett volna rajta segíteni. Csakhogy akkor nem Marilyn lett volna, hanem valaki más, akire lehet, hogy soha rá sem nézett volna. Pff. 

Mindaz, amit most elmondtam, arra vonatkozik, ami a meccsen, valamint kevéssel előtte és utána történik. Egyfajta egyensúlygyakorlat ez az ösztönösebb, szenvedélyesebb és a higgadtabb, analitikus énem között: mindkettő én vagyok, mindkettő engem gazdagít.

Massimiliano Allegri INFJ sx/so 4: Ilyen egyszerű

Marilynnel egyszerűen csak az volt a probléma, hogy ennyire komplex a személyisége, és senki nem segített neki abban, hogy összeegyeztesse őket. Hogy elmondta volna neki: egyáltalán nem baj, hogy ilyen vagy, hogy ennyien élnek benned. 

Az idézet nőkre vonatkozik, ám gendertől függetlenül mindenkire igaz, akinek komplex személyisége van, pusztán az istennőket cseréljük ki archetípusokra: 

 Általában mindenkiben él egy uralkodó (vagy domináns) archetípus, amelyik áthatja a személyiségét, s így eldönthető például, hogy az illető kifelé vagy befelé forduló-e. Minthogy azonban tiszta típusokat sohasem találunk, és ilyeneket egyetlen személyiségelmélet sem tételez, amikor valódi emberekre alkalmazza a kategóriáit, ez sem kötelező. Ha két vagy több istennő dominál, olykor az egyik, olykor a másik reagál a külvilág eseményeire a körülményektől, vagy a megoldandó feladattól függően. Minél többen vannak, annál gazdagabb a személyiség, és annál több lehetősége van rá, hogy a legkülönbözőbb területeken hatékonyan működjék.

Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők

Magyarán: az INFJ rendkívül komplex, ráadásul a legritkább a Myers-Briggs típusok közt. Az Enneagram 4 szintén komplex, pláne a szexuális ösztönnel, és ehhez vegyük hozzá az Oroszlán aszcendenst (Max Allegri Oroszlán Nap, az aszcendensét nem találtam meg a neten). 

Sokan azt mondják, Marilyn a Szőkék előnyben c. filmben Lorelei Lee-ben önmagát alakította. Ez bizony igaz, csak megint nem úgy, ahogy ők gondolják. 

Kinek tűnt fel, hogy a film elején, amikor már elindulnak a hajón, valaki megkérdezi Loreleitól: Mikor érezte magát magányosnak?, mire ő azt válaszolja: Csak emberek között. 

Nézd meg ezt a videót a végéig, kérlek:

Érezted már úgy egy társaságban (mindegy, hogy iskolában, munkahelyen, buliban, akárhol), hogy Mi a túrót keresek én itt?. Marilyn ezt érezte itt, és ha megkérdezed bármelyik INFJ-t és/vagy 4-t, tudni fogja, miről van szó. 

Naranjo sx3-nak tipizálta, mivel csak a Marilyn Monroe-képből indult ki, nem vette figyelembe az alatta rejlő Norma Jeane-t. A 4 könnyen kapcsolódik a saját érzelmeihez, mindhez, beleértve a szomorúságot is, míg a 3 utóbbit tagadja. 

A NÉGYESek egyik szimbolikus állata a hangosan turbékoló gerlice. Ha létezik olyan beszédstílus, amelyről a NÉGYES felismerhető, úgy az a vágyaktól fűtött siránkozás és panaszkodás. További állatuk a kurta lábú, lógó fülű és szomorú tekintetű francia vadászkutya, a Basset ("Hush Puppies). A legtöbb NÉGYES tekintetében meghatározhatatlan szomorúság fedezhető föl, amit többnyire ők sem vesznek észre. Még mosolyuk is "könnyes" mosoly.

Richard Rohr - Andreas Ebert: Enneagram

A videó alapján egyértelműen INFJ is. Érdekes, hogy Hugo is Basset hound volt.

Volt, aki álmatagnak és csábítónak nevezte Marilyn szemeit. Van egy leírás, melyben valaki Billie Ellish Ocean Eyes c. dalához hasonlítja az INFJk szemét, míg a szexuális 4-ét úgy jellemzik, mint a vákuumot, mely magához vonz, mert van benne valami, ami kíváncsivá tesz: szomorúság, kifürkészhetetlenség,intenzitás.

Érdekes módon Arthur Miller így is nyilatkozott róla:

"Ahhoz, hogy Marilynt a legjobban megértse valaki - magyarázta -, gyerekekkel kell látnia. Rajonganak érte, és Marilyn az ő egyszerű, közvetlen látásmódjukkal szemléli az életet."

Anthony Summers: Istennő. Tönkrement házasság - megtört lélek. (220. o.)

Joan Copeland színész, Arthur Miller nővére volt:

   - Amikor a fiam gyermekbénulással kórházba került - idézte fel Joan Copeland -, Marilyn bement hozzá, és vitt egy óriási tévét a gyerekosztálynak. Egy olyan igazán hatalmas tévét. Azt mondta: "Ez Ericé és a többi gyereké." És milyen édes volt! A fiam úgy tízéves lehetett. Marilyn vele maradt, és addig játszott a gyerekekkel , míg véget nem ért a látogatás. Megpuszilt mindenkit. Alig akart elmenni. Annyira kedves ember volt. És imádta a gyerekeket. Legszívesebben örökbe fogadta volna őket.

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Mindenki szőkéje. Házasság. (167-168. o.)

Jim Haspiel 16 éves volt, amikor összebarátkozott az általa rajongott Marilynnel, akit a későbbiek folyamán ide-oda is elkísért és vigyázott rá. 

   A Haspiel által megismert Marilynt csak kevesen láthatták, a nőt, aki még sminket is alig viselt, aki a mindennapi életben utált kiöltözni, és aki "bokazokniban rohangált New York utcáin." Láthatta, amint vadonatúj angol biciklijén egyensúlyozva tekert a Central Parkban, vagy amikor kiruccant a Coney Island-i Nathan's hotdogozóba. Segített neki vásárolni a 93. és a Lexington Avenue sarkán álló kedvenc drogériájában, a Whelan'sben. 

   Azt is megfigyelhette, hogy Marilyn több volt egy New York-i élettel ismerkedő újoncnál. Saját maga tökéletesítésén fáradozott; Hollywoodban ezt lebecsülték és akadályozták.

Anthony Summers: Istennő. Tönkrement házasság - megtört lélek. (165. o.)

Ez a videó csupán felújított, semmi köze az AI-hoz:

Marilyn összebarátkozott Peter Lawforddal (a Kennedy fivérek sógorával, akiket az ő révén ismert meg) és baráti körével, akikkel össze is jártak:

   Ezek a hírességek elvárták Marilyntől, hogy szabad szájú, tündöklő és mókás legyen. Mindenki ismerte személyiségének ezt az elragadó oldalát, amit oly élvezettel csillogtatott mások előtt. Ha ő "beindult" és sziporkázott, senki a közelébe sem érhetett.

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Mindenki szőkéje. Mániás depresszió. (235. o.)

Paula Strasberg lánya, Susan így emlékszik rá:

"Sokan pillangónak nevezték. A pillangók csodálatosan szépek, sok örömet adnak az embernek, de nagyon rövid ideig élnek."

Anthony Summers: Istennő. A gyertya csonkig ég. (404. o.)

A Personality Psychologyn ezt írják az sx/so variánsról:

SX/ SO (The Butterfly)

If you get too close, they’ll flutter away gracefully, onto the next flower. You can look, but not touch, like a peacock in a zoo. The SX/SO is the superstar or idol figure; a scintillating fantasy. Their charisma and magnetism is unmatched, which makes them the rarest instinctual stacking.

Stressors for the SX / SO:

Getting “too close” to someone

Having to focus on menial or monotonous tasks

Losing popularity and status

Other people rejecting their energy

Dealing with boring events or people

Anthony Summers ráhibázott, mert ezt az ösztönpárost szokták Istennek/Istennőnek is nevezni. 

Mi volt Marilyn problémáinak gyökere?

Olyan szeretetet próbáltam másoktól megkapni, amit magamnak nem adtam meg.

Jennifer Lopez: Igaz szeretet

Anthony Summers idézi Fred Karger húgának legjobb barátját, aki szerint Marilyn nem tudta szeretni önmagát. De hogyan is szerethette volna, ha ezt senki sem tanította meg neki? Vagy az amerikai középiskolákban harmadik-negyedik osztályban tanítják ezt? Mert azokat már nem végezte el. De mégsem, mert J. Lo sem ott tanulta meg, hanem már felnőttként, és én is 2020-ban hallottam először erről. 

A következőkre jutottam a két könyv elolvasása, alapos áttanulmányozása és a saját önismereti munkám után:

Norma Jeane a születése pillanatától túlélő üzemmódban élt. Megtanult lemondani  a saját szükségleteiről, hogy mások elfogadják, szeressék, hogy ne hagyják újra el. Egész életében csupán önmaga szeretett volna lenni, ám ha ezt megpróbálta, a legtöbbször csak elutasítással, bántással, megnemértettséggel szembesült.

Túl érzékeny, túl érzelgős, túl dramatikus - Fred Karger és Arthur Miller szerint

Túl gyenge - Frank Sinatra szerint

Túl követelőző - Hollywood szerint

Túl tehetséges - Sir Lawrence Olivier szerint

Túl kommunista - a Kennedyek és az FBI szerint, holott csak humanista volt

Túl érdeklődő, túl kíváncsi - Bolenderék és dr. Ralph Greenson, a pszichiátere szerint

Mindenki csak Marilyn Monroe-t látta, a fényében akart sütkérezni, ám ha baj volt, csak nagyon kevesen álltak igazán mellette, és még a pszichiáterek sem tudtak vele mit kezdeni, mert rosszul álltak hozzá. Ahogy láttuk, dr. Shikhverg megközelítése is hibás, akkor csodáljuk, hogy több mint hatvan évvel ezelőtt sem sikerült nekik? 

Mi olyan meglepő, hiszen az INFJ-t az AI sem tudja olvasni.

Marilyn abban hibázott, hogy nem volt hajlandó szembenézni a sebeivel. Amikor újra és újra elmesélte a gyerekkorát, nem csupán mártírkodott (amire igen, mind az INFJ, mind a 4 képes, még a szexuális is, hogy együttérzést váltson ki), hanem minden alkalommal belül újra és újra azt érezte, amit gyerekként, azt a fájdalmat, elhagyatottságot és még ki tudja, mi mindent. Amíg ezt nem sikerül begyógyítani, ez így megy. Tényleg. 4-ként pedig képes az identitását a szenvedésére építeni, és ha ezt elveszik tőle, mi marad belőle? 

Csak, ahogy említettem, nem jól közelítettek hozzá. Nem Freudra, hanem Jungra lett volna szükség, aki maga is szuperérzékeny volt, mellesleg INFJ sx4. A Perszephonét kellett volna erősíteni benne, aki megjárja az Alvilágot és végül ő lesz a királynője. 

Hollywoodban megváltoztatták a nevét, elvették azt a gyenge identitását is, ami volt és rákényszerítettek egy újat, egy Fantasy Selfet, ahogy angolul hívják, átszabták az arcát, átfestették a haját, és senkit sem érdekelt, hogy komoly szerepekre vágyik. 

Amikor a Be That Girl és It Girl-videókban azt mondja valaki: 

Just Create An Alterego like Marilyn Monroe, emlékezzünk, ennek mekkora ára van, és hogy Marilyn Monroe-t valójában Hollywood alkotta meg, mert a Norma Jeane Mortenson nem egy sztár neve. 

Amilyen ő volt valójában, azt már sem gyerekként, sem felnőttként nem fogadták el. Képzeld el, mit érezhetett. Ezért született ez a bejegyzés, hogy megmutassam azt, amit többszáz interjú után sem látott és értett meg Anthony Summers, és a világ sem. 

Ezekből hányat találunk, amik ráillenek Marilyn Monroe-ra?

   Halála előtt egy hónappal a Twentieth Century-Fox Stúdió főnökével, Peter Levathesszel beszélgetve Marilyn csüggedten nyilatkozott önmagáról.

   "Nőként kudarcot vallottam" - állapította meg. "A rólam alkotott képük meg a magamról mint szexszimbólumról alkotott képem alapján a férfiak, akikhez közöm volt, túl sokat várnak tőlem. A férfiak oly sokat várnak el, én meg nem tudok megfelelni ennek. Azt várják, hogy ragyogjak, mint a Nap, hogy magam körül mindenkit elhomályosítsak, de hát ugyanolyan anyagból gyúrtak, mint bármely más nőt. Nem tudok megfelelni ennek."

Anthony Summers: Istennő. Epilógus (473. o.)

Itt megint csak azt látom, hogy Marilyn félt a saját ragyogásától, és a férfiak csak ennyit akartak tőle, ennyit láttak belőle: 

   Marilynt nemcsak kivételes testi adottságokkal áldotta meg az ég, de eleven, fürkésző értelemmel is. Tudásvággyal. Kedvességgel. Együttérzéssel az elnyomottak és a szenvedők iránt. A gyermekek szeretetével. Oly érzékenységgel, ami egyedivé avatta tehetségét. Ám mindezek semmit sem értek számára, ha már nem tartották gyönyörűnek.

Charles Casillo: Marilyn Monroe. Az aranykor vége. Vészkommunikáció (346. o.)

Ha azt hiszed, ezek után már mindent tudsz rólunk: 

Mielőtt az INTJ-k és/vagy Enneagram 1-ek megköveznének, tisztában vagyok vele, hogy vannak köztük, akik szintén képesek magukba nézni és fejlődni, és nem viselkednek úgy, mint Arthur Miller. 😊

Képek, ahol nem jelöltem a forrást: Wallpapers.com, Wikipedia, Perros y gatos famosos blog, Pinterest