Könyvörömök
  • Főoldal
  • A blogról
  • Ismerd meg az Enneagram 4 típust!
  • Versek A-tól Z-ig
  • Verslelőhelyek

Vers hétfőn

Vers hétfőn

Szuperérzékenység

Szuperérzékenység

Enneagram

Enneagram

Önismeret

Önismeret

INFJ

INFJ

Művészet

Művészet

Krimi

Krimi

Dráma

Dráma

Úgy döntöttem, félreteszem a különböző személyiségtípusokat, ugyanis az emberi érzelmek univerzálisak, tehát életünk folyamán mindannyian megtapasztaljuk őket, és nem mondhatjuk azt, hogy csak az x. típusba tartozók irigykednek, félnek, dühösek stb. Félre tehát az Enneagrammal, az MBTI-jal és minden egyébbel. 😉

Az elmúlt hét rapszodikussága után végül ugyanitt folytatom a blogolást, miután alaposan magamba néztem és felismertem néhány fontos összefüggést. 





Múlt hónapban újraolvastam az Anne férjhez megy c. regényt, és már az elején felfedeztem, hogy ez a könyv valójában egy önismereti aranybánya! 😮😍 Lucy Maud Montgomery olyan dolgokról írt az 1917-ben megjelent - leginkább ifjúságinak címkézett - művében, melyek ma is ugyanúgy aktuálisak. 
Nézzük, mi mindenben segíthet nekünk Anne és környezete! 😊

Ha még nem olvastad a regényt, 
a bejegyzésben alaposan részletezem a cselekményét!

🍁🍁🍁🍁

Egy korszak lezárul

   - Hála az égnek, egyszer s mindenkorra végeztem a geometriával, a tanulásával meg a tanításával is - állapította meg Anne Shirley majdhogynem bosszúszomjasan.
   Viharvert mértankönyvét egy vaskos kötetekkel zsúfolt ládába hajította, diadalittasan rácsapta a fedelet, lezöttyent a láda tetejére, és a Zöldmanzárdos-ház padlásszobájában vele szemben üldögélő Diana Wrightra vetette reggeli égbolthoz hasonlatos, tiszta, szürke szemét. 


Vannak, akik számára Anne lépése dramatikus és túlzó, ahogy elköszön a geometriától, ám épp egy ilyen gesztus az, amely segít még inkább a lezárás és az elengedés tudatosításában. Emlékszem, amikor hazajöttem a matematika érettségimről, délután az összes könyvem és füzetem bepakoltam egy dobozba, hogy soha többet ne is lássam őket. Aztán később újratalálkoztam a matematikával és egyéb számolós tantárgyakkal, amikor főiskolás lettem. Ez is a sors rendelése - ahogy Anne mondaná. 





A regény végén pedig, amikor új házba költöznek, Anne végig járja az álomházukat (ahogy ő nevezte), hogy elköszönhessen minden zugától. Nyilván ez is dramatikusnak tűnik, ám nem vagyunk egyformák, és ez így jó. 😊

Anne hamarosan férjhez megy, és a szobáját a most 17 éves Dora örökli. Itt is nagyon szépen láthatjuk, hogy van, aminek ugyanaz marad a funkciója, csak új gazdára talál. Ugyanez igaz pl. a kiselejtezett dolgainkra is. Nekünk már nincs szükségünk rájuk, más pedig örömmel használhatja őket. 

🍁🍁🍁🍁

Félelem a boldogságtól


   Anne a maga részéről olyan boldogságot érzett, hogy az szinte megrémítette. Az ősi babona szerint az isteneket zavarja a mértéktelenül boldog halandók látványa. Ezt ugyan csak sejteni lehetett, az viszont biztos volt, hogy némely halandó is hasonlóképpen vélekedik. 

Angolul cherophobiának hívják, ha valaki fél a boldogságtól. Anne nagyon boldog, azonban meg is ijed!

Emlékezzünk rá, hogy amikor Matthew az állomásról hazavitte az akkor tizenegy éves kislányt, Marilla rögtön azzal kezdte, hogy ők egy fiút kértek. Anne szülei pedig pici korában meghaltak, őt pedig ide-odaadogatták, gyerekként ingyen bébicsőszként funkcionált Mrs. Hammondnál, akinek sorra ikrei születtek. 

Amikor a Zöldmanzárdos-házba került, úgy érezte, végre révbe ért, azonban Marilla vissza akarta küldeni.  Amikor már megesett rajta a szíve, kezdett biztos lenni benne, hogy megtartja, mégis bizonytalanságban tartotta a kislányt, és csak az utolsó pillanatban közölte vele, hogy maradhat. 
Anne pedig a kezdeti öröm után azt érezte, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Most is ez az érzés bukkan fel újra. 





Ám jó hír, hogy ez legyőzhető, és hozzászoktathatjuk magunkat és az idegrendszerünket az örömhöz és a boldogsághoz. Akkor is, ha látjuk, hogy mások szenvednek. Nem elsiklunk a fájdalmuk fölött, hanem megértetjük magunkkal, hogy ettől  mi még lehetünk boldogok. Nyilván nem toljuk a boldogságunkat az arcukba, csak szabaduljunk meg a bűntudattól. Tudom, nem könnyű, ám ahogy írtam, ez is tanulható, mert én is nagyon jól ismerem ezt az érzést, mely az életünk bármely területén jelentkezhet.

Több évezredes küzdelmei során az emberi faj általánosságban véve hozzászokott a fájdalomhoz és a viszontagságokhoz... Csak nemrég fejlődött ki az a képességünk, hogy hagyjuk jól éreznünk magunkat, és engedjük, hogy a dolgaink jól menjenek hosszú időn át. 
Gay Hendricks: A NAGY UGRÁS
(Az idézet Danielle LaPorte Vágytérkép c. könyvében található.)

És én is azon a véleményen vagyok, hogy nem az isteneket, hanem bizonyos halandókat zavarja a boldogságunk:

Mindenkinek megvan a saját idővonala

Régi ismerősök érkeznek látogatóba a Zöldmanzárdos-házba, akik egy-két csípős megjegyzést tesznek a menyasszonyra. 

Anne nehogy azt gondolja, hogy olyan jól járt az ifjú Blythe doktorral, és ne higgye, hogy még mindig úgy imádja, mint korábban. 

Továbbá Mrs. Harmon Andrews felhozza, hogy Anne már igencsak benne van a korban (ahogy az ismerőseimtől hallottam), hiszen 25 éves, de a vörösök fiatalabbnak látszanak... 

Megfeledkeznek arról, hogy mindenki életútja más és más. Anne főiskolára ment, majd tanított, aztán egyetemre ment, megint tanított, míg Gilbert az orvosi tanulmányait végezte, így nem is lett volna értelme korábban összeházasodniuk. Csakhogy ezt az ismerősök nem látják, ők csupán Anne korát nézik. Ezért érdemes mindent figyelembe venni, mielőtt bárkiről ítéletet mondunk. 😊

🍁🍁🍁🍁


Ha a Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül...

Marilla nagyon örül Anne és Gilbert esküvőjének, mert eszébe jut, hogy annak idején a büszkesége miatt kikosarazta John Blythe-ot. Pedig most Gilbert akár az ő fia lehetne! Nos, kedves Marilla, ez nem így van. Ha Gilbert Marilla és John Blythe fia lenne, lehet, hogy nem is Gilbertnek hívnák, nem úgy nézne ki, ahogy most és a természete is valószínűleg más lenne, ha Marilla nevelte volna. Az utólagos racionalizálással nem megyünk semmire.

🍁🍁🍁🍁


Az örök kritikusok

Az előbb már találkoztunk Mrs. Harmon Andrews-zal, aki mindjárt visszatér, addig is itt van Mrs. Rachel Lynde, aki ezúttal nem tud vitatkozni Anne érveivel:

   - (...) Igazán rettenetes, hogy ahányan vagyunk, annyifelé szóródtunk szét!
   - Amondó vagyok, ez ellenkezik az Úr akaratával! - nyilatkozta Mrs. Rachel ellentmondást nem tűrően. - Fiatal koromban az emberek ott nőttek fel, ahol születtek, vagy legalábbis onnan nem messze; ott is házasodtak, és ott is telepedtek le. Hála az égnek, hogy te ragaszkodtál a szigethez, Anne. Tartotta tőle, hogy amint befejezi a tanulmányait, Gilbert világgá megy, és téged is magával cipel. 
   - Ha mindenki ott maradna, Mrs. Lynde, ahol született, hamarosan nem férnénk el egymástól.
   - Ó, nem akarok én vitatkozni veled, Anne! Nekem nincs diplomám! Mikor is lesz a szertartás? 

Mrs. Lynde az a típus, aki azt gondolja, hogy a kora miatt mindent jobban tud, és minden jobb volt annak idején. Csakhogy a világ változik: Mrs. Lynde fiatalkorában kevesebben tanultak tovább, hiszen kevesebb ilyen jellegű lehetőségük volt. Érezni, ahogy a kisebbrendűségi érzését még ki is emeli, ahogy hangsúlyozza: Nekem nincs diplomám! Anne sosem éreztette sem vele, sem Marillával, sem mással, hogy amiért neki diplomája van, lenézné őket. 

- Mi mindent nem tehetünk meg az életben, csak mert attól félünk, hogy Mrs. Harmon rávágná: "Igaz, hogy sajnálatos, és sajnálatos, hogy igaz!" Mennyi csodálatos élménytől esünk el Mrs. Harmon Andrews miatt!

Mindannyian találkoztunk már a magunk Mrs. Harmonjával, aki negatívan nyilatkozott egy elképzelésünkről, azonnal vissza akart húzni bennünket, ill. elkezdte nyesegetni a szárnyainkat. Egy-egy megjegyzése valóban rosszul esik, én is nem egyszer megtapasztaltam, csakhogy mindannyiunknak megvan a maga élete, a saját vágyai, képességei és lehetőségei, így érdemesebb inkább ezekre koncentrálni, mint Mrs. Harmon negatívkodására. 

Aki sosem ugrott ki ejtőernyővel egy repülőből, az nem fog tudni segíteni abban, hogyan kell ejtőernyővel ugrani; helyette arról kezd győzködni, hogy inkább én se ugorjak.
Szendi Gábor: Értelmes szenvedés: a boldogság


🍁🍁🍁🍁

A dühöngés pozitív oldala


Anne-ék egyik közeli szomszédja, Miss Cornelia Bryant rendkívül segítőkész, ám csípős a nyelve és gyűlöli a férfiakat és a metodistákat. Elmeséli Anne-nek, hogy előttük Miss Elizabeth Russell élt a házukban, akire ha rájött a hoppáré, darabokat harapott ki az íróasztalából (?!), hogy visszafojtsa, ezért nem is ment férjhez. 

   - (...) Én persze megmondtam neki, hogy ez még nem ok arra, hogy pártában maradjon. Végül is mért hagynánk, Mrs. Blythe kedves, hogy az őrjöngést csupán a férfiak sajátítsák ki maguknak?
   - Én sem vagyok mentes a dühkitörésektől - sóhajtott fel Anne.
   - Ennek szívből örülök, kedves. Legalább nem tapossák be olyan könnyen a földbe, nekem elhiheti!

Miss Corneliának bizony igaza van, hiszen egy ilyen eset, alaposan elgondolkodtatja a velünk packázót. Ráadásul nem egészséges, ha elfojtjuk az érzelmeinket, azonban ezt is meg lehet tanulni szépen csatornázni. 





Pl. felismerjük, hogy mi, vagy ki az, aki ezt hozza ki belőlünk, és ha sikerül rögtön abban a pillanatban nyakon csípni, nyert ügyünk van. A hippokampuszunk ugyanis a mostani eseményt egy korábbihoz kapcsolja (Pl. Anne esetében, amikor a haja vagy a soványsága miatt tett rá valaki megjegyzést, bepöccent), és ezt az amygdalánk fenyegetésként érzi, és jelez: Támadj! 🤬

Ám ha megvan a kiváltó ok, már nem ejt túszul az amygdalánk, nem fogunk harapni (sem az asztalt, sem átvitt értelemben). A saját tapasztalatomból mondom, hogy ez is tanulható, és ha már egyszer sikerült egyszer elcsípni, másodszor is menni fog. Később pedig már automatikusan tudni fogjuk, hogy "ez egy olyan pillanat", és mégsem harapunk már. Kifejezetten megnyugtató, amikor ráadásul valaki provokálni próbál bennünket, és nyugodtak tudunk maradni. 😌

Ha pedig egyéb miatt érzünk haragot, dühöt (pl. igazságtalanság ért bennünket vagy valakit a környezetünkben, a világban), akkor érdemes ezt is csatornázni. Tudatosítani, hogy mit és miért érzünk, hangosan kimondani, esetleg leírni, hogy hamarabb el tudjuk engedni. 

🍁🍁🍁🍁


Gyász

A regényben Anne elveszíti a kislányát, aki reggel született és már nem éri meg az estét. A gyász és a fájdalom hatására pedig olyan igazságokat mond ki, amelyek - sajnos - ma is aktuálisak. Marilla úgy érzi, elvesztette a józan eszét, pedig nem. Anne nagyon jól tudja, mit beszél. 

Lucy Maud Montgomery a kisfiát vesztette el úgy, mint hősnője, és ezt a fájdalmát dolgozta fel Anne történetében. A szerző azonban egy másik nagyon fontos dolgot is kimondat Anne-nel: 

   - Ez egyszerűen nem igazság! - lázadt Anne. - Ott, ahol nem várják, és nem akarják őket, kisbabák születnek és maradnak életben, pedig csak elhanyagolják őket, és esélyük sem lesz a boldogságra. Én úgy szerettem volna a kicsikémet, olyan gyengéden gondoskodtam volna róla, és próbáltam volna minden lehetőséget megadni neki. Mégsem tarthattam meg!
(...) De mintha egy darabot önmagamból a kikötőn túli kis temetőben hagytam volna, és ez annyira fáj, hogy rettegek az élettől.


Valószínűleg mindannyian találkoztunk már olyan anyával, aki egyszerűen ráripakodott a a gyerekére 🤬, ha pl. sírni kezdett, hogy csak egy hétköznapi példát említsek. Mert ezekről valahogy Anyák Napja környékén meg szoktak feledkezni. Mert olyankor valahogy minden anya a legcsodálatosabb a világon, és senki nem beszél pl. az elhanyagoló, érzelmileg elérhetetlen stb. anyákról. Ilyenekkel is találkozunk a regényben. Miss Cornelia épp egy hamarosan érkező nyolcadik babának varr ruhát, ám ez esetben is csak a férj bűne, hogy a felesége egy mártír. Ez már egy másik téma, úgyhogy itt nem is folytatom tovább.

Anne lassacskán feldolgozza a kislánya elvesztését, és megszületik az egészséges kisfia: 

   - A legszebb álmom vált valóra - áradozott a sápadt, de mámoros Anne. - Jaj, Marilla, a múlt nyári szörnyű nap után alig merem elhinni. azóta is fáj a szívem... csak most szűnt meg.
   - Majd ez a baba elfoglalja Joy helyét - mondta Marilla. 
   - Ó, nem Marilla, az lehetetlen! Sem ő, sem más nem foglalhatja el soha. Az én apró, kedves férfipalántámnak megvan a maga helye. És a kis Joynak is a magáé, amit megtart, amíg világ a világ. 


Ezek a gyerekek mindig is a család(i) rendszer részei maradnak, ezt (is) megtanultam az elmúlt évek traumafeldolgozással kapcsolatos online eseményei során. Egy éve az AVAIYA UNIVERSITY egyik ilyen eseményén az egyik szakértő elmondta a bemutatkozásában, mivel és hány éve foglalkozik. Majd azzal folytatta, hogy két élő és egy már nem élő (nem emlékszem, pontosan hogyan, ám nagyon szépen fogalmazott) gyerek anyukája és már unokái is vannak. Miközben hallgattam, arra gondoltam, milyen jó (tudom, furcsán hangzik), hogy ezt is megosztja, mivel így segíthet azoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek.

Nagyon sokan, még egyes orvosok is úgy állnak a dologhoz, mint Marilla. Fiatalok még, majd lesz másik gyerekük. Csakhogy ez nem olyan, mint amikor tavasszal elhagytam a fülhallgatóm (kiesett vásárlás közben a filctokjával együtt a táskámból), és vettem helyette egy másikat, tartóm meg volt még itthon.

Ha valaki nem ad teret a gyászának, akkor a későbbiekben a család egy helyettesítő gyerekkel bővül. Helyettesítő gyereknek lenni pedig óriási teher, elég csak kicsit elmélyedni Maria Callas, Vincenth van Gogh és Salvador Dalí életrajzában. Vajon hány nem híres helyettesítő gyerek született, mióta világ a világ? A helyettesítő gyerekben mindig ott lesz az az érzés, hogy neki egy másikat kell pótolnia, és nem a saját jogán szeretik és él.





Ugyanez igaz a házi kedvenceinkre is, bármilyen furcsán is hangzik:

Egy nap elpusztult az öreg kutyája, és Leslie keservesen megsiratta:
   - Sokáig volt a barátom - bánkódott Anne-nek. - Dické volt; amikor összeházasodtunk, már vagy egy éve megvolt. Velem hagyta, amikor a Négy Nővérre szállt. Carlo nagyon megszeretett. A hűsége, odaadása segített át az anyám halálát követő szörnyű első éven, amikor teljesen egyedül maradtam. Alighogy Dick visszaérkezését meghallottam, félni kezdtem, hogy elveszítem Carlót. De soha nem mutatott iránta szeretetet, noha valamikor kedvelte. Gyakran utánakapott vagy megmorogta, mintha csak egy idegen volna. Én még örültem is neki. Jó volt, hogy van egyvalaki, akinek a szeretete csak az enyém. Az öreg kutya volt minden vigaszom, Anne. Ősszel úgy legyengült, hogy már attól tartottam, nem él sokáig; reménykedtem, hogy egy kis babusgatással kihúzza a telet. Ma reggel úgy tűnt, hogy egész jól van. A tűz előtti szőnyegen feküdt, aztán egyszer csak feltápászkodott, odakúszott hozzám, az ölembe fektette a fejét, szeretettel felnézett rám azzal a nagy, kedves kutyaszemével, majd megrázkódott, és vége volt. Nagyon hiányzik majd!...
   - Hadd adjak neked egy új kiskutyát, Leslie! - kérte Anne. - Gilbertnek egy édes Gordon szettert ajándékozok karácsonyra. Boldogan adok neked is.
   - Most nem, Anne, köszönöm - rázta a fejét Leslie. - Nincs kedvem új kutyához; -nem maradt a számára szeretetem. Talán egyszer... idővel... szívesen venném tőled. Házőrzéshez feltétlenül szükségem lesz majd kutyára. De Carlo majdhogynem embert volt; kedves öreg pajtásom, nem lenne illő ilyen hamar betölteni a helyét.

Sem a kutyánkat, sem a macskánkat nem érdekli a családi állapotunk, van-e diplománk, mennyi pénzünk van, mivel foglalkozunk, hány követőnk van a közösségi oldalakon. Ők valóban képesek önmagunkért szeretni. Éppen ezért fontos, hogy az elvesztésüket is meggyászoljuk.

Január elején szőrén-szálán eltűnt macskám, aki már több, mint hat éve került hozzám. Hetekig tartott, míg el tudtam engedni, és június második felében kaptam két kiscicát, akik nem foglalták el a helyét, hanem a sajátjukra kerültek a macskáim sorában. 🐈🐈‍⬛


🍁🍁🍁🍁


Ugye, mennyi mindent tanulhatunk ebből a regényből? Tudatosíthattuk, hogy a dolgok változnak, ahogyan az életünk során újabb korszakhoz érünk, megismertük a boldogságtól való félelmet, találkoztunk az örök kritikusokkal, megtudhattuk, hogy a dühöngésnek is van pozitív oldala, és hogy minden veszteséget fel kell dolgozni, hogy továbbléphessünk.

Ahogy a cím is mutatja, ez csupán az első rész volt. Hamarosan újabb fontos önismereti pontokat hozok Lucy Maud Montgomery regényéből. 😊



Képek: Unsplash - alexey turenkov, Nick Fewings, Jacqueline Munguía, Mitsuo Komoriya, Jamie Street
Merj s indulj! heverőt nem pártol semmi szerencse.

1835





Vers: Vörösmarty Mihály összes költeményei - MEK
Kép: Unsplash - Jukan Tateisi
Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.







Vers: Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei - MEK
Kép: Unsplash - Eugenia Pan'kiv
A nyárutónak méla bája
Megejti árva lelkemet,
A múlás melankóliája
Halkan a fák fölött lebeg.

Oly szép az élet búcsúzóban,
Oly szép a nyár, ha távozik,
Oly szép az este a kioszkban
És olyan szépek a mozik.

A szalmaözvegy újra férj lesz
És pótvizsgázik a diák
S a városi színházban tényleg
Marad továbbra is divánk.

1908






Vers: Juhász Gyula összes versei - MEK
Kép: Unsplash - Natalia Trofimova
Augusztus 20. Az államalapítás ünnepe. Tűzijáték. Virágkarnevál. És sokunk számára egy biztos szabadnap, kivéve természetesen, ha hétvégére esik. De vajon mennyit tudunk a történelmi hátteréről? Jó, jó, az iskolában megtanultuk, hogy István király felvette a kereszténységet, koronát kapott a pápától és elvette a bajor Gizellát, hogy megszilárdítsa a hatalmát, törvényeket hozott és templomokat építtetett.  

Csakhogy nem mindig figyelünk az összefüggésekre. Időrendben elhangzanak az évszámok és a hozzájuk kötődő események, és nem biztos, hogy látjuk a kapcsolatot egy-egy korábban történt és egy későbbi esemény között, melyek ma már nagyon távolinak tűnnek a számunkra.  





Szabó Magda ebben a drámájában a kereszténység kezdetét, annak traumáját vetette papírra. 

A dráma 994 őszén játszódik, Esztergomban Vajk másnapi megkeresztelésére készülnek. Adalbert püspök böjtöt rendelt el, amivel sem Gyula (Géza apósa), sem Géza fejedelem nem tud és nem is akar követni, Vajk azonban szigorúan betartja, miközben a német küldöttséget várják a fejedelmi rezidenciába.  

Rögtön a darab elején szembesülünk Géza és Vajk eltérő nézeteivel. A fejedelem kénytelen volt megölni a sámánt, nehogy a keresztény németek meglássák mint a pogányság még élő bizonyítékát. 

VAJK   Ebben a várban a józan ész rendelkezik, és ezt te százszor jobban tudod nálam. A püspök úr, az apát úr mindjárt indul az első misére, és a német delegáció közeledését már este jelezték. Öltöznöd kellene.
GÉZA   Még nincs ereje hozzá. Nem is védekezett.
VAJK   Így akart rád hatni. Gondolta: megfélemlít.
GÉZA   Nem volt fegyvere sem.
VAJK   Ó, dehogynem. Tele volt aggatva a ruhája csengőkkel az ártó hatalmak ellen. (Megfogja a sámán amulettjét, amely apja kezében csüng, és felmutatja.) Mit érnek a varázsszerei, most meggyőződtem róla. Semmit.
GÉZA   (Elkapja a Vajk nyakában csüngő keresztet. A két szimbólum szinte keresztezi egymást a levegőben.) Te csak ne légy olyan fölényes. Ha Adalbert püspök úrba szúrok, éppúgy felfordul, mint a sámán, hiába dugdossa az orrom alá a keresztjét. Vadul, gonoszul. Kipróbáljuk? Akkor mindjárt két mártír fekszik egymás mellett. Vagy azt hiszed, a sámán nem mártír? Nem hitvalló?
VAJK   Morbid ötleteid vannak ma reggel.
GÉZA   Más egyelőre nem telik tőlem. Gyászom van, fiú.
VAJK   Sose láttalak ilyennek. Akkor sem, amikor anyámat temettük.
GÉZA   Sarolt meghalt. A sámánt megöltem.
VAJK   Anyám a feleséged volt. A sámán ellenség.
GÉZA  (Most áll fel, elkezd öltözni, Vajk segít neki. Csendesen, szomorúan.) Nekem nem. Szeretett engem.
VAJK   A terveidet nem szerette. Nem hallottad, mit ordított? Ahogy meglátja az első vendégeket, a kapuba csődíti a népet, és a német urak előtt végzi el a szertartást. Ki hitt volna nekünk? Mit szóltak volna az idegenek?
GÉZA   (Fáradtan.) Dögöljenek rakásra. (Csend.) Nem gyanított semmit.
VAJK   Persze hogy nem. Hónapokon keresztül itt a várban agitáltad.
GÉZA   Tegnap meg is ütött. Pedig csak arra kértem, tűnjön el a környékről néhány napig.
VAJK   Már régen meg kellett volna halnia. – Az öved.
GÉZA   (Földhöz vágja az övet.) Ha majd király leszel, és meg kell szabadulnod valakitől, akit együtt szeretsz önmagaddal, meg az emlékeiddel, te se találod majd olyan természetesnek azt, ami elkerülhetetlen.

Közben megérkezik Tata (becsületes nevén Deodatus), Vajk nevelője és Adalbert püspök is, akik szemtanúi egy csonka külsejű ember megjelenésének, akiről kiderül, hogy egy augsburgi gyászvitéz, aki a fejedelem apósához, Gyulához jár emlékezni és már oda nem illő dalokat énekelni. Bár Gyulát évekkel ezelőtt megkeresztelték, mégsem lett igazi keresztény, ezért nagyon fontos, hogy a következő órákban felügyelet alatt tartsák. 

Három generáció, három különböző gondolkodás és szemléletmód. Gyula még emlékszik az augsburgi vereségre, melyet szívesen idéz fel a még élő gyászmagyarral, Böngével. Géza bár elítéli a viselkedésüket, mégis megérti apósát, és titokban szimpatizál vele. Vajk pedig teljesen másként látja a helyzetet, mint nagyapja és apja. 

Uralkodónak lenni hatalmas felelősség, amellyel most Vajk is szembesül. Választania kell: mit tart igazán fontosnak? A három szemléletmód közül csak egy győzhet, az, amelyik a legjobban mérlegel, aki hosszú távon a nagy képet nézi, beleértve az ország jövőjét, stabilitását, nemzetközi helyzetét és megítélését, nem csak a saját érdekeit.

Talán emlékszünk még rá, hogy a magyarság fontos választás elé került: vagy felveszi a kereszténységet és békét köt a korábbi ellenségeivel, vagy ugyanúgy él tovább, ám ez egyenlő a pusztulással. Csakhogy minden változás veszteséggel jár: ezt mindannyian megtapasztaltuk már a saját életünkben, hogy egy váltás, változás érdekében valamit (akár egy régi szokásunkat) hátra kellett hagynunk, és ehhez egy új identitásra is szükségünk volt. 

Vajknak tehát választania kell: ő is látja a múlt sebeit, ahogyan Gyula és Géza, ismeri a pogány hagyományokat, azonban tisztán látja, ha ő is ezt követi, az ország és a magyarság előbb-utóbb elpusztul. Itt erős kézre van szükség, aki képes túllépni a múlton, és a jövőre, a következő generációkra koncentrálni. 


A dráma komor hangulatát a humor oldja, hiszen a tragédiában is ott a komédia: 

TATA   Uram, hagyjuk a gyűlölködést, az éneket, a vitát is. Tudod, mi lesz holnap. A fejedelem úgy méltóztatott dönteni, hogy részt veszel a szertartáson.
BÖNGE   Na, mit mondtam?
GYULA   (Elképedve.) Én?
TATA   Te, uram. Azonnal hozzák a ruháidat, a megfelelő ékszereket. A fejedelem azt kívánja, különös gonddal nyírják meg a hajadat.
GYULA   (Már összeszedte magát, és döntött is. Gyanús szelídséggel.) A hajamat, Tata?
TATA   Azt, uram, a diadém miatt, amit viselni fogsz. Mindjárt itt a borbély. Menj, Bönge, szegény jó fiam, menj, és kerüld az idegeneket.
GYULA   Itt maradsz. Tata, mondd meg a vejemnek, hogy nem veszek részt a szertartáson.
TATA   Gyula úr, ez parancs.
GYULA   Valaha diplomata voltam, és a hallásom jó. Persze hogy parancs. Fütyülök rá.
TATA   A fejedelem haragudni fog.
GYULA   Amilyen indulatos, az is lehet, megöl. De mondd meg neki, ma tegye. Holnap sok a program.
TATA   Ó, az Isten szerelmére! (És kirohan.)


Van, hogy egy diadém miatt egy hajnyírásra van szükség. Hogy elfogadja-e Gyula a díszes köntöst és a fejdíszt, természetesen nem árulom el, csupán annyit, hogy a fentiekhez hasonló kis riposztokkal a többször is találkozunk. 

VAJK   Indulunk, Isten kegyelmével. Ha eszembe jut, mi mindent terveztem, néha el se tudok aludni. (Most oldott, lelkes, boldog.) A mi udvarunk lesz a legstabilabb Európában, a mi közigazgatásunk a legmintaszerűbb. Mindent kidolgoztam a legapróbb részletekig. Megmutatja az apjának, egymás mellett ülnek. Úgy illik majd intézkedés intézkedéshez, mint lánc a láncszemhez.
GÉZA   (Jókedvű.) Előbb csak várd meg, mit szólnak a törzsek, ha meghúzod a birtokok határvonalát, és hogy nyelik le azokat a fogalmakat, hogy vármegye meg magántulajdon. Csupa frank varázslat lesz minden a törzsfők szemében, a pénzeddel együtt, amit veretni akarsz. A vár alatt nem sokat tudnak Nagy Károlyról, de van valami sejtelmük, hogy a frank újításokat utálni kell. Öröklött ellenszenv.
VAJK   (Nagyon komolyan – ez már királyi koncepciója!) Az államszervezést nem befolyásolhatja sem öröklött, sem új keletű ellenszenv, mint ahogy nem befolyásolhatja rokonszenv sem. Csak a nép érdeke, még akkor is, ha annak momentán fogalma sincs, mi van javára. Majd megtanulja! Lelkesen, vidáman. Megtanultak a törzsek már eddig is egyet-mást Hunor és Magyar óta. És akkor mi is elfelejtjük, amit el kell felejtenünk, amazok is odakinn, bocsánatot kérünk mindazért, amit tudatlan pogány létünkben Európa ellen vétettünk. És élünk lovagok módjára a lovagok közt.


Egy újító, egy más utat választó mindig nehéz választás elé kerül: biztos lehet abban, hogy sokan nem fogják megérteni, nem támogatják az elképzeléseit, jó nekik úgy, ahogy eddig volt. Vagy ha mégis, akkor sem értenek mindenben egyet vele. És itt az a bizonyos választási lehetőség és súly: a járatlan út, mely egyelőre bizonytalan, talán azonnali eredményekhez sem vezet, mégis elindulni rajta, mert bízik benne, hogy csak ez vezethet célhoz. Egy ilyen választás előtt állt Vajk is, amikor Esztergomban felvázolta apjának az elképzeléseit. A történelem pedig őt igazolta. 

Szabó Magda olykor modern szavakat ad a 10. századi őseink szájába, azonban ezt megbocsáthatjuk neki. 

A drámának 1981-ben tévéfilmváltozata is készült, olyan színészekkel, mint Sinkovits Imre, Koncz Gábor, Jordán Tamás és Bujtor István.

VAJK (...) Én segítek neked újjászervezni az országot, hogy ezen a mindig gazdát cserélő földön megvethesse végre a lábát Európa; nemcsak azért, mert tudom, mint ahogy te is rájöttél, hogy másképp nem lehet, de mert vonz a feladat. Boldoggá tesz. Kiirtom innen Isten dudváját, gázolok vérben Krisztusért, ha másképp nem megy. 

Szabó Magda: Az a szép, fényes nap
Négy dráma 
Európa Kiadó, 2008
451 oldal (5 - 92. o.)
A kötet legálisan megtalálható a DIÁ-n, az idézeteket is innen hoztam. 
Augusztus. „Rapsonné-idő”.
Hívott a vár, az ősi kő.
Azúr volt ott a kedv, az ég,
és minden perc gyönyörüség.

1966. augusztus 25.


Ossana vára, Olaszország


Vers: Áprily Lajos összes költeményei - DIA
Kép: Unsplash - Gianluca Gentile
Amennyiben még nem olvastad a Rejtély az Antillákont, a bejegyzés némi cselekményleírást tartalmaz!




Miss Marple szokásához híven, délután böngészi át a második napilapját, melyben a halálozások közt egy ismerős nevet olvas: Rafiel, ám nem tudja hova tenni, honnan ismerte az elhunytat. Aztán eszébe jut: amikor az Antillákon nyaralt, Mr. Rafiel volt, aki segítségére sietett a nyomozásban. 

Egy hét múlva levelet kap egy ügyvédi irodától, amely az elhunyt Mr. Rafiel jogi ügyeit intézte, és arra kérik, keresse fel londoni irodájukat. Az idős hölgyet alaposan meglepi a levél, és a kért időpontban megjelenik. Mr. Broadribb tájékoztatja, hogy Mr. Rafiel egy megbízást és - amennyiben teljesíti - húszezer fontot ajánl Miss Marple-nek, ennél többet azonban nem árul, csupán egy szót: Nemezis. 


   - Szeretnék még valamit kérdezni, Miss Marple. Jelent valamit önnek ez a szó: "Nemezis"?
   - Nemezis... - ismételte elmerengve az idős hölgy. Aztán lassan elmosolyodott. - Ó, igen, jelent valamit számomra, és Mr. Rafiel számára is jelentett valamit. Én ejtettem ki előtte, és ő pokolian mulatott azon, hogy magamra alkalmaztam ezt a kifejezést.
   Ezt aztán igazán nem várta Mr. Broadribb. arcán ugyanaz az elképedt meglepetés tükröződött, amilyet annak idején Mr. Rafiel érzett egy hálószobában a Karib-tenger partján. Egy kedves és meglehetősen értelmes öreg hölgy. No de hogy éppen... Nemezis!

Az idős hölgy elgondolkodik a dolgon, majd egyszer csak egy buszon találja magát tizenöt útitársával egyetemben az Anglia híres kastélyai és parkjai társasutazáson. 

   - Hiszek az örökkévalóságban. Nem tudom pontosan, hol van most Mr. Rafiel, de kétségkívül van valahol... Megteszem, ami tőlem telik, és teljesítem a kívánságát. 

Mr. Rafiel mindent előre elintézett, ám Miss Marple továbbra is csak a sötétben tapogatózik, mígnem felbukkannak az első nyomok, és hamarosan baleset történik... 

   Ez pontosan olyan, mint szénakazalban keresni egy varrótűt. Ha sokáig turkálunk  benne, biztosan, biztosan ráakadunk valamire, még ha megszúrjuk is közben az ujjunkat. 

Vajon mivel bízhatta meg Mr. Rafiel idős ismerősét? Kinek lehet köze a bűntényhez a buszon ülők közt? Van-e köztük ellenség? Esetleg egy szövetséges rejtőzik köztük? 
Milyen ismeretségben állt az elhunyt a társasutazás egyik állomásán élő három nővérrel, akiket Miss Marple is megismer? 





Természetesen most is választ kapunk ezekre a kérdésekre, miközben Miss Marple a pamutgombolyagja mellett a bűntény szálait is felgöngyölíti. Mert ki gondolná, hogy a már nem olyan jó hallással bíró, kedves, olykor kissé feledékeny, kötögető néninek rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy megérezze a gazságot? És Miss Marple szimata és előérzete most sem csal. 

Van itt valami a levegőben. 

A bűntény nagyon érdekes és egyben elgondolkodtató is egyben, főleg az, ahogy az idős hölgy vélekedik a gyilkosról. 

Két aprócska észrevétel: Miss Marple-nek új gondozója van Cherry személyében, aki nagyon kedves és valóban odafigyel rá. A sétálni induló Miss Marple-nek ad még egy sálat, majd a férje elé teszi az ebédet, akivel az idős hölgyről beszélget. A beszélgetés aztán abbamarad, mert Miss Marple-nek viszi be a kávét. Ezek szerint Miss Marple a séta végén nem haza, hanem Cherryékhez ment? Hogy is van ez, Dame Agatha? 😉

Ha még a  Holttest a könyvtárszobábant sem olvastad, érdemes sorra keríteni a Nemezis előtt, mert fontos dolgot árul el belőle Miss Marple. 😊


A krimi királynője ezt a pici bakit leszámítva, most sem hagy bennünket cserben. Ahogyan említettem, nagyon érdekes esetet tár elénk, amely nemcsak Miss Marple-t, hanem minket is elgondolkodtathat. Talán a társasutazás látnivalóiból nem sokat kapunk, helyette ismét tehetünk egy utazást az emberi lélek legsötétebb bugyraiba, miközben a kirakós minden darabja a helyére kerül. Miss Marple pedig ezúttal is emlékeztet bennünket arra, hogy sose ítéljünk a látszat után. 

 
 - (...) Ragyogó munkát végzett, Miss Marple, gratulálunk!
   - Attól féltem, nem leszek képes megtenni, amit kívánnak tőlem. Olyan nagyon nehéznek, szinte lehetetlennek látszott eleinte.
   - Bizony, ami azt illeti, nekem még most is érthetetlen az egész. Nem is tudom, hogyan csinálta, Miss Marple. 
   - Ó, némi kitartással célhoz érünk. 

(Azt is tegyük hozzá, hogy Miss Marple-t igencsak érdeklik a bűnügyek, így még inkább azon volt, hogy igazságot szolgáltasson 😉.)


Agatha Christie: Nemezis
Eredeti cím: Nemesis
Fordította: Vermes Magda
303 oldal
Európa Kiadó, 2011
Kép: Unsplash - Oksana Zub. 
A könyvborítót Éjszakai módban, napnyugta után fotóztam, ám a tengeriparton még nem volt olyan sötét. A hőség nyomai azonban rajta is láthatóak. 
A város izzad. Este jár pedig.
Tárt ablakok és kézelőtlen ingujj.
... Bocsáss meg múzsám. Nem szalonba viszlek
de egyszerű jó emberek közé
s tán én is jó és egyszerü leszek:
légy te is múzsám jó és egyszerű.
Beteg vagy múzsám. Mennyi vágyakat
éltél át múzsám! Mennyi borzadást!
Előbb a létet, minden életet,
aztán létlen szépségek keresését
múzsám! és cicomáztad magadat
mint vágyodó és árva vén leány
pedig oly ifju vagy még. És beteg...
Jer most velem! Tekints, tekints körül
az egyszerü és nyájas arcokon:
talán meggyógyulsz. Lásd a jó ipar,
nyugodt ipar, most este, izzad és
ingujjban veszi vidám vacsoráját
s beteg szépség nélkül is élni boldog.
Dicsérd múzsám a sokkezű ipart
mely láthatatlan élni így kitart
s nem él hiába s áldatlan nem él:
ki alkot, az csüggedni rá nem ér
s munka után édes a nyúgalom.

Ah!... mi szakítja félbe így dalom?
Múzsa! mi ez? Valami... ah!... sikoltás!
Tűz van? Jerünk!... mert van-e szebb a tűznél?
(Múzsám, múzsám! megint a régi vagy?
Nem szebb-e tűznél, nem jobb-e az oltás?)

Ah - ujra, ujra, ujra csak sikoltás!
hogy rezdül rá az izzadt esti lég
s minden felugrik és minden kiváncsi -
ó ez a nyájas szent egyszerü nép!

Ne menj velük múzsám! Maradva hallgasd
a sikoltást mint drága szent zenét.
Ne tudd okát! Folytasd és dalba jajgasd
e sikoltás mélységes ütemét.

Tán megmérgeztek valakit
és az sikít és az sikít
mindennek, érzi, vége van
Boldogtalan! boldogtalan!
Nincs semmi tenni, menteni:
üvölteni! üvölteni!
Más eszik, iszik, andalog...
Ő halni fog! ő halni fog!
Ki ment meg engem, orvosok?
Mindent adok! mindent adok!
Hisz eddig még nem éltem én -
nincsen remény! nincsen remény!

(Gyermekkoromban este
kezem a játékot kereste,
  álmoktól féltem, utáltam az ágyat,
a lelkem is játékra vágyott
és könnye buggyant a panasznak:
Nem játszottam eleget aznap!)

Jaj eddig még nem éltem én -
nincsen remény, nincsen remény.
Nincs semmi, tenni, menteni:
üvölteni! üvölteni!
hadd hallja az egész világ:
segíts világ! pusztulj világ!
Hadd hallják meg az emberek:
Gazemberek! gazemberek!

Ah! nyughass! minden hasztalan! 
Magam mérgeztem meg magam.

Ó múzsám, múzsám, minden hasztalan!
Halálra van szegény itélve, lásd,
akit képzeltél. Nem lel gyógyulást.
Sikolt, belefárad, aztán sírni fog,
zokogni fog, de majd elhallgat egyszer -

Mind zokogunk s majd mind elhallgatunk
és ritka mer köztünk sikoltani.
Mi dalba szűrjük hogyha jajgatunk,
más, hogyha ég, siet ki oltani.
Ó égni égni! és sikoltani!
s úgy halni meg, sikoltva, égve! holtig.

Vagy tán egy őrült, egy őrült sikolt itt?
Kinek a lelke nékünk más világ
s e más világból üzenet a hangja
- Minden világ alatt van másvilág
és minden emberben alszik egy őrült
s ha őrült hangját hallja, ébredez,
mint húr ha rokon hurnak szól a hangja.

Halld úgy szól e sikoly, mint vész harangja.
Rettegj fel! Ébredj!
                           Tűz van-é vagy árviz?
                  Ki tudja mily halál visz
           képzelhetetlened felé.
                  Bután omolsz belé
                  a semmiségbe.

                  Már vége, vége!
           Nincs több sikoltás, semmi hang.
           A régi élet újra pang.
           A kicsiny élet unva pang
                  bele a mindenségbe.

1911. nyár







Vers: Babits Mihály összegyűjtött versei - MEK
Kép: Unsplash - Viacheslav Poturaev
Régebbi bejegyzések Főoldal

Mottó

"Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...)." (Szabó Magda)

.

.

Feliratkozás

Bejegyzések
Atom
Bejegyzések
Megjegyzések
Atom
Megjegyzések

Aki keres...

.

"A hősök sem teljesen makulátlanok, és egyetlen antihős sem csak rossz."

A bejegyzés címét nemrég a rádióban hallottam az M5 nyári kulturális műsoraiból összeállított ajánlóban, és azonnal tudtam, nagyon fontos go...

Andrea

"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!" (Tennessee Williams: A vágy villamosa)

Itt is megtalálsz

Népszerűek a héten

  • Vers hétfőn ~ Vörösmarty Mihály - (Merj s indulj...)
  • Mit tanulhatunk az Anne férjhez megyből? - 1. rész
  • Vers hétfőn ~ Kosztolányi Dezső - Mostan színes tintákról álmodom
  • Emil és a detektívek
  • A mi életünk
  • Vers hétfőn ~ Jékely Zoltán - Velencei április és Hermann Hesse - Könyvek
  • Vers hétfőn ~ Somlyó György - Mese arról, ki hogyan szeret
  • Sok hűhó semmiből
  • Vers hétfőn ~ Rainer Maria Rilke - Spanyol táncosnő
Üzemeltető: Blogger

Bejegyzések

  • 2026 73
    • szeptember 2
      • Mit tanulhatunk az Anne férjhez megyből? - 1. rész
      • Vers hétfőn ~ Vörösmarty Mihály - (Merj s indulj...)
    • augusztus 8
    • július 11
    • június 8
    • május 7
    • április 10
    • március 10
    • február 8
    • január 9
  • 2025 111
    • december 14
    • november 8
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 7
    • július 9
    • június 10
    • május 10
    • április 9
    • március 9
    • február 9
    • január 8
  • 2024 112
    • december 13
    • november 8
    • október 10
    • szeptember 10
    • augusztus 10
    • július 9
    • június 8
    • május 8
    • április 11
    • március 8
    • február 9
    • január 8
  • 2023 126
    • december 11
    • november 9
    • október 10
    • szeptember 8
    • augusztus 11
    • július 10
    • június 12
    • május 12
    • április 10
    • március 10
    • február 12
    • január 11
  • 2022 50
    • december 13
    • november 10
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 2
    • július 1
    • február 2
    • január 4
  • 2020 1
    • március 1
  • 2018 66
    • június 8
    • május 11
    • április 12
    • március 12
    • február 10
    • január 13
  • 2017 92
    • december 11
    • november 13
    • október 13
    • szeptember 15
    • augusztus 14
    • július 12
    • június 10
    • május 2
    • január 2
  • 2016 10
    • december 3
    • november 1
    • október 2
    • március 3
    • február 1
  • 2015 92
    • október 1
    • szeptember 1
    • július 4
    • június 15
    • május 12
    • április 13
    • március 16
    • február 16
    • január 14
  • 2014 139
    • december 15
    • november 12
    • október 8
    • szeptember 13
    • augusztus 9
    • július 14
    • június 14
    • május 13
    • április 11
    • március 13
    • február 9
    • január 8
  • 2013 103
    • december 13
    • november 10
    • október 8
    • szeptember 12
    • augusztus 1
    • június 6
    • május 9
    • április 10
    • március 13
    • február 8
    • január 13
  • 2012 130
    • december 14
    • november 16
    • október 13
    • szeptember 13
    • augusztus 8
    • július 8
    • június 11
    • május 12
    • április 9
    • március 10
    • február 8
    • január 8
  • 2011 97
    • december 10
    • november 9
    • október 7
    • szeptember 6
    • augusztus 11
    • július 11
    • június 8
    • május 9
    • április 7
    • március 7
    • február 3
    • január 9
  • 2010 31
    • december 7
    • november 4
    • október 2
    • szeptember 2
    • augusztus 5
    • július 2
    • június 3
    • május 1
    • április 3
    • március 2

Szerzők

A. A. Milne Ada Negri Adolf Meschendörfer Ady Endre Afonso Cruz Agatha Christie Alan Brennert Alberto Moravia Alejandro Romualdo Alekszandr Blok Alekszandr Szergejevics Puskin Alekszandr Szolzsenyicin Alessandra Fregolent Alessandro Baricco Alessandro D'Avenia Alessandro Manzoni Alexandre Dumas id. Alfred Tennyson Alice Hoffman Almudena Grandes Almási Kitti Amanda Palmer Amelia Blas Nieves Andreas Ebert Andrew O'Hagan Andrássy Réka Anette von Droste-Hülshoff Angelo Tartuferi Anna Gavalda Anne Brontë Anthony Summers Anton Pavlovics Csehov Antonietta Abbruscato Arany János Aranyosi Ervin Arthur Miller Arthur Rimbaud B. Radó Lili Babits Mihály Bagdy Emőke Balassi Bálint Baranyi Ferenc Barbara Corrado Pope Bea Johnson Bedő Gábor Benedek Elek Berg Judit Beth Coates Beth Hoffman Betti Alver Bezerédj Amália Boda Magdolna Boldizsár Ildikó Boris Dänzer-Kantof Borisz Paszternak Bozzay Margit Bret Easton Ellis Bródy Sándor Buda László Bálint Ágnes Bódás János Bókay János Böjte Csaba Böszörményi Gyula C. W. Gortner Carlo Goldoni Carlos Ruiz Zafón Carol McCleary Carol S. Dweck Carolina Pérez López Cecília Meireles Cesare Pavese Charles Baudelaire Charles Bukowski Charles Casillo Charles Dickens Charles FitzRoy Charles Frazier Charlotte Brontë Cheryl Strayed Chuck Palahniuk Claire Tomalin Clarissa Pinkola Estés Claudia Hammond Csiky Gergely Csokonai Vitéz Mihály Csukás István Csáth Géza Csíkszentmihályi Mihály Csóka Judit Czesław Miłosz Czóbel Minka D. H. Lawrence Damjan Damjanov Danielle LaPorte Danielle Steel Danyi Magdolna David Foenkinos Dean Burnett Delmira Agustini Denis Diderot Dimitri Casali Dizseri Eszter Dr. Gyarmati Andrea Dsida Jenő Dutka Ákos Dömötör Adrienne Edgar Allan Poe Edith Eva Eger Edmund Spenser Eduardo Sacheri Elaine N. Aron Eleanor H. Porter Elena Ferrante Elena Ginanneschi Elif Shafak Elisabeth Szél Elizabeth Barrett-Browning Elizabeth Foley Elizabeth Gilbert Emauela Marri Emily Brontë Emily Dickinson Eric-Emmanuel Schmitt Erich Kästner Erlend Loe Ernest Hemingway Ernestina Champourcín Eszéki Erzsébet Eugenio Montale Eva Wenzel-Bürger F. G. Haghenbeck F. Scott Fitzgerald F. Várkonyi Zsuzsa Fabio Geda Faludy György Federico García Lorca Fehér Béla Fekete István Fernando Pessoa Fiorella Nicosia Fjodor Tyutcsev Flavia Frigeri Frances Mayes Francesca Marciano Franz Kafka François Trassard Friedrich Dürrenmatt Friedrich Schiller Füst Milán G. B. Shaw Gabriel García Márquez Gabriel Harvey Gabriela Mistral Georg Trakl George Byron George Orwell George Sand Georges Feydeau Gerald Durrell Giacomo Leopardi Gilles Néret Giosuè Carducci Giuseppe Tomasi di Lampedusa Giuseppe Ungaretti Graham Spence Grégorie Delacourt Gulyás Pál Gyalwa Dokhampa Gyulai Pál Gyurkovics Tibor Győrei Zsolt Gábor Andor Gárdonyi Géza Géró Györgyi H. M. R. Hajnal Anna Halina Poświatowska Halász Péter Hamvas Béla Heinrich Heine Heinrich Mann Helen Fielding Heltai Jenő Henrik Ibsen Henrik Nordbrandt Henry Gidel Herczeg Ferenc Hermann Hesse Hilda Conkling Hilde Domin Hilde Østby Honoré de Balzac Hozleiter Fanny Ian McEwan Ian Morgan Cron Illyés Gyula Isabel Allende Italo Calvino J. L. Runeberg Jack London Jackie Bouchard Jacques Prévert Jakupcsek Gabriella James Herriot Jane Austen Janikovszky Éva Javier Marías Jean Shinoda Bolen Jean de La Motte Jean-Gabriel Causse Jean-Paul Didierlaurent Jeanette Winterson Jeannie Labno Jennifer Crusie Jennifer Lopez Jesús Moncada Joanne Harris Johann Wolfgang von Goethe Johannes R. Becher John Banville John Irving John Keats John Vermeulen Jorge Amado Jorge Luis Borges Josefina Pla José Gomes Ferreira José Saramago Juan Ramón Jiménez Judith Sills Juhász Gyula Julianna Margulies Jászai Mari Jékely Zoltán Jókai Mór József Attila Jörg Kastner Kaffka Margit Karafiáth Orsolya Karel Schulz Karen Essex Karinthy Frigyes Kassák Lajos Kasza-Marton Lajos Katarina Mazetti Kate Chopin Kathryn Stockett Katie Fforde Kazuo Ishiguro Keresztes Ágnes Kertész Erzsébet Kertész Judit Kiss Angéla Kiss Judit Ágnes Komjáthy Jenő Kondor Lajos Kosztolányi Dezső Kozma-Vízkeleti Dániel Krúdy Gyula Kádár Annamária Kálnay Adél Kányádi Sándor Károlyi Csaba Kölcsey Ferenc Kövecses Anna Laurel Corona Lawrence Anthony Lea Singer Leonardo Da Vinci Lev Tolsztoj Lewis Carroll Liane Schneider Lily Prior Lisa Genova Lope de Vega Lord Chesterfield Louis Aragon Louisa May Alcott Louise Labé Lucius Annaeus Seneca Lucy Maud Montgomery Luigi Guarini Luigi Pirandello Luis De Góngora Luis Leante Lux Judit Marcello D' Orta Marcos Ana Margarita Görrissen Marilyn Monroe Mario Puzo Mario Vargas Llosa Mariolina Venezia Mark Crick Mark Wolynn Martin Pistorius Mary Shepard María Dueñas Massimiliano Allegri Mathilde Campilho Matthew Quick Maurice Lever Max Lucado Melinda French Gates Michael Kumpfmüller Michael Ondaatje Mihai Eminescu Mihail Bulgakov Mihail Jurjevics Lermontov Mikszáth Kálmán Milan Kundera Milena Busquets Modla Zsuzsanna Mohás Lívia Molière Molnár Ferenc Moretti Gemma Muriel Barbery Márai Sándor Mészáros István Móra Ferenc Móricz Zsigmond Mörk Leonóra Nagy Lajos Nagy László Nagy Szilvia Nemes Nagy Ágnes Niccolò Ammaniti Nicholas Evans Nicholas Oldland Nick Bruel Nick Hornby Nicole Krauss Nicolás Guillén Nikolaus Lenau Nora Ikstena Nyikolaj Vasziljevics Gogol Nyáry Krisztián Nádori Lídia Octavio Paz Odysseas Elytis Orbán Ottó Orosz Katalin Orvos-Tóth Noémi P. L. Travers Pablo Neruda Paksy Gáspár Paolo Santarcangeli Parti Nagy Lajos Passuth László Paul Fleming Paul Valéry Paul Verlaine Paul Éluard Paula McLain Pedro Calderón de la Barca Percy Bysshe Shelley Peter Mayle Petőfi Sándor Philippa Gregory Pierre La Mure Polcz Alaine Popper Péter Publius Ovidius Naso Pál Ferenc Quintus Horatius Flaccus Radnóti Miklós Raeleen d'Agostino Mautner Rainer Maria Rilke Rakovszky Zsuzsa Ray Lionel Rejtő Jenő Reményik Sándor Reviczky Gyula Richard Dehmel Richard Maltby Jr. Richard Rohr Richard Wilbur Robert Browning Robert Burns Robert Capa Robert Desnos Robert Frost Robert Fulghum Robert Merle Robin Maxwell Romain Gary Romain Puértolas Rose Tremain Ross King Rudyard Kipling Rupert Brook Rupert Livesey Salman Rushdie Salvatore Quasimodo Samuel Beckett Schlachtovszky Csaba Schmidt Lívia Sibilla Aleramo Silvia Avallone Silvia Borghesi Simon Józsefné Sofi Oksanen Sofia de Mello Breyner Andresen Somlyó György Somlyó Zoltán Sophia Loren Srečko Kosovel Stan Phillips Stefan Augustin Doinas Stefan George Stefano Benni Stéphane Mallarmé Sully Prudhomme Sulyok Vince Susan Cain Susan David Suzanne Stabile Sylvia Plath Sylvie Matton Szabadi Lívia Szabó Lőrinc Szabó Magda Szabó T. Anna Szalai Vivien Szendi Gábor Szendrey Júlia Szentkuthy Miklós Szerb Antal Szergej Jeszenyin Szilágyi Domokos Szilágyi Rita Szondy Máté Szádeczky-Kardos György Száraz Miklós György Szécsi Margit Szécsi Noémi Szép Ernő Szűcs Judit Sárbogárdi Jolán Sárközi Mátyás Sütő András T. S. Eliot Tarbay Ede Tari Annamária Telegdi Ágnes Tennessee Williams Tersánszky Józsi Jenő Thomas Gray Tihanyi Tóth Kinga Tolnai Lajos Tomas Tranströmer Tracy Chevalier Truman Capote Tótfalusi István Tóth Enikő Enci Tóth Eszter Tóth Krisztina Tóth Árpád Török Sophie Túrmezei Erzsébet Umberto Eco Umberto Saba Vanora Bennett Varga P. Melinda Varga-Körtvélyes Zsuzsanna Varró Dániel Vas István Vicente Cervara Salinas Victor Eftimiu Victor Hugo Vidra Krisztina Virginia Woolf Viviane Villamont Vjacseszlav Ivanovics Ivanov Vladimir Nabokov Váci Mihály Vágó István Vámos Miklós Váradi Krisztina Várnai Zseni Vörös Tibor Vörösmarty Mihály Walt Whitman Walter Tevis Walter Trier Wass Albert Werner Lansburgh Weöres Sándor William Black William Blake William Butler Yeats William Glendown William Shakespeare William Somerset Maugham William Wordsworth Woo-kyoung Ahn Yael Adler a dalai láma ifj. Alexandre Dumas Ágai Ágnes Áprily Lajos Émile Ajar Émile Zola Étienne de la Boétie

Műfajok, egyebek

A Költészet Világnapja II. világháború Karácsony LMBTQ Négy évszak - öt könyv a saját könyvespolcomról Színházi világnap Vers hétfőn a Költészet Napja abszurd advent adventi gondolatok antológia babona ballada barokk buddhizmus carmen családregény családállítás cserokik disztópia divat dokumentumregény dráma egészség elbeszélés emigráció epigenetika erotika esszé evolúciós pszichológia felvilágosodás feminizmus festészet film filmadaptáció filmadaptációk fotózás füveskönyv gasztronómia gasztroregény groteszk gyermekirodalom gyász gótikus regény hangoskönyv hinduizmus holokauszt hulladékgazdálkodás humor humoreszk hétköznapi mágia idegtudomány ifjúsági regény illusztrált impresszionizmus interjú irodalmi karikatúrák irodalomtudomány ismeretterjesztő kalandregény kisregény krimi kvíz képzőművészet kétnyelvű költészet környezetvédelem levelezés levélregény melankólia memoár mese meseregény meseterápia mitológia mágia mágikus realizmus művelődéstörténet művészet művészettörténet napló naplóregény naturalizmus novella nyelvkönyv nyelvtanulás nyelvvizsga népszokás opera operamese posztimpresszionizmus posztmodern pszichiátria pszichológia publicisztika pályázat rajzfilm-adaptáció realizmus reklám reneszánsz romantikus sakk sorozatadaptáció spiritualizmus szakmai szókincs szatíra szegregáció szimbolizmus szonett szuperérzékenység színház színháztörténet színmű szórakoztató irodalom szótár szúfizmus thriller tánc társadalomkritika társadalomtudomány történelmi vers válogatás vígjáték zene zsidóság életmód életrajz életrajzi regény építészet érzelmi rugalmasság évforduló önfejlesztés öngyógyítás önismeret önéletrajzi útirajzok útiszótár

Kiadók

Akadémiai Kiadó Akkord Kiadó Alfaguara Alinea Kiadó Art Nouveau Kiadó Aréna 2000 Athenaeum Kiadó Bethlen Gábor Könyvkiadó Bioenergetic Kiadó Bookline Könyvek Cartaphilus Kiadó Centrál Médiacsoport Ciceró Könyvstúdió Corvina Kiadó Duna International Editorg Kiadó Európa Kiadó Gabo Kiadó General Press Geopen Kiadó Grafo Kiadó Grimm Kiadó HVG Könyvek Harmat Kiadó Helikon Kiadó Holnap Kiadó Háttér Kiadó Interpopulart Könyvkiadó Jaffa Kiadó Jelenkor Kiadó K.u.K. Kiadó Kalligram Kiadó Kelly Kiadó Klett Kiadó Kortárs Kiadó Kossuth Kiadó Kulcslyuk Kiadó Könyvmolyképző Kiadó L'Harmattan Kiadó Lexika Kiadó Libri Kiadó M-érték Kiadó Magvető Kiadó Magyar Helikon Magyar Könyvklub Maxim Kiadó Mojzer Kiadó Míves Céh Móra Kiadó Naphegy Kiadó Nemzeti Színház - Palatinus Nyitott Könyvműhely Open Books Osiris Kiadó Palatinus Kiadó Pannon Könyvkiadó Papirusz Books Park Kiadó Partvonal Kiadó Saxum Kiadó Scolar Kiadó Sensum Donum Kiadó Sensus Kiadó Strucc Kft. Studium-Effektive Kiadó Szent István Társulat Szukits Kiadó Szépirodalmi Könyvkiadó Talentum Kiadó Tarandus Kiadó Tessloff Babilon Timóteus Társaság Typotex Kiadó Ulpius-ház Unikornis Kiadó Ursus Libris Kiadó Vince Kiadó XXI. Század Kiadó Zeneművészeti Kiadó i.P.C. Könyvek Édesvíz Kiadó

Hozzászólások

Híres ember

Ady Endre Beatrix Potter Boleyn Anna Caravaggio Cesare Borgia Claude Monet Coco Chanel El Greco Elizabeth Barrett-Browning Eugène Delacroix Fedák Sári Fernando Pessoa Filippo Brunelleschi Flora Tristán Franz Kafka Frida Kahlo Gabriel Harvey Gazsó György Giacomo Puccini Giotto Gálffi László Henri de Toulouse-Lautrec Isadora Duncan Jane Austen Jászai Mari Jósika Júlia Jósika Miklós Kovács Zsolt Kulka János Leonardo Da Vinci László Zsolt Marie Antoinette Marilyn Monroe Marlene Dietrich Mary Anning Michelangelo Molière Molnár Ferenc Mácsai Pál Máté Gábor Niccolò Machiavelli Paul Gauguin Rembrandt Roger Casement Sophia Loren Steve Jobs Szabó Magda Szendrey Júlia Szervét Tibor VIII. Henrik Varga Zoltán XVI. Lajos

Ország, város

Anglia Azerbajdzsán Belgium Brazília Brüsszel Cortona Csehország Erdély Firenze Granada Görögország Hawaii Honolulu Indonézia Itália Kecskemét Kongó Korfu Lisszabon London Madrid Marokkó Milánó Márrakes New Orleans New York Nápoly Németalföld Pacifikus Túraösvény (PTÖ) Palesztina Portugália Párizs Róma Salzburg San Francisco Savannah Siena Spanyolország Svédország Szahara Szentpétervár Toledo Toscana Törökország Velence Írország

Nemzetiség szerint

amerikai angol belga brazil chilei dán dél-afrikai dél-koreai francia görög holland japán kanadai kolumbiai kubai lengyel magyar mexikói norvég német olasz orosz osztrák perui portugál román skót spanyol svájci svéd török walesi észt ír

Személyiségtípusok

INFJ INTJ enneagramm

Sorozatok

A Rougon-Macquartok A krimi királynője A magyar dráma gyöngyszemei A magyar próza klasszikusai A világ múzeumai Anne Arany klasszikusok Arany pöttyös könyvek Barcelona-trilógia Barátnőm Bori Csokoládé-trilógia Francia história Katalán Könyvtár Kisasszonyok Korfu-trilógia Lyra Mundi Lélekbúvár Könyvek Magvető Remekírók Magyar királynék és nagyasszonyok Magánélet sorozat Micimackó Millenniumi Könyvtár Miss Marple Modern Könyvtár Mrs. Ariadne Oliver Móricz Zsigmond prózai művei Művészet_történet Nagy művészek élete Nemzeti Színház Színműtár Nobel-díjasok könyvtára Nyaralás-trilógia Nyitott Akadémia Nápolyi regények Osiris Klasszikusok PONS Paletta Poirot Pom Pom meséi Radnay-trilógia Romantikus Klasszikusok Szerelmes Világirodalom Talentum Diákkönyvtár Történelmi útikönyvek Ungvári Tamás színműfordításai Vörös Pöttyös Könyvek

Copyright © Foodicious Theme. Designed by OddThemes