Arthur Miller kisregénye sokaknak a filmadaptációja kapcsán cseng ismerősen, hiszen a főszerepet az író akkori felesége, Marilyn Monroe játszotta Clark Gable és Montgomery Cliff mellett. (A filmet még nem láttam, ám tervezem, hogy megnézem.)
Erre a kis kötetre évekkel ezelőtt bukkantam egy könyvtári selejtezés során, és emlékeztem, hogy Marilyn Monroe és Arthur Miller házasok voltak (akkoriban még nem ismertem annyira a színésznő életét, mint most), ráadásul a címe is azonnal kíváncsivá tett, így egyértelműen velem jött.
A kisregény cselekménye kevesebb, mint 24 óra eseményeit meséli el. Hajnalodik a sivatagban, ahol három férfi alszik. Az első, a 45 éves Gay Langland, már ébredezik. Gay kamaszként hagyta el a családját, majd megnősült, gyerekei születtek, ám a felesége megcsalta, ezért őt is elhagyta. A férfi azóta alkalmi munkákból él - ahogy mondani szokás.
Végtére Amerikában él, ott az apja is, ha ugyan él még; bárhová megy az ember, ugyanaz a végtelen hegylánc húzódik mindenütt, s valahogy ez is összeköti apjával, feleségével, gyerekeivel. Bármelyik városban összeakadhatnak egy rodeón, mondjuk; egy nap, amikor hátranéz, megláthatja tulajdon lányát vagy valamelyik fiát a tömegben, de az is lehet, hogy soha nem találkoznak. Ha úgy vesszük, senkit el nem hagyott, és hű sem maradt senkihez, hiszen mindnyájan ezek között a hegyek között élnek, ahol mindig minden túl van a szemhatáron, és ő, ugyebár, többnyire magányosan, legföljebb ha egy-két társával dolgozik a hegyekben.
A két másik, az 50 éves Guido Racanelli, aki pilóta, és a fiatal Perce Howland, aki lovak betörésével és rodeókon való részvételekkel keresi a kenyerét. Ők hárman azért vannak most itt, hogy a környéken élő musztángokat befogják, amiket majd eladnak, hogy kutyaeledelt készítsenek belőlük.
Guido a repülőgépével elkezdi terelni a lovakat másik két társa felé, akik meglasszózzák, majd később teherautóval elviszik őket.
Gay és Guido már régóta él így, azonban mindhármuk számára egyetlen dolog a fontos: a szabadság, hogy a maguk urai, és a munkájukért kapott pénzből senkit sem támogatnak, mint a bérből élők.
A Gay és Perce közötti beszélgetésből derül ki, hogy előbbi megismerte a keleti partról származó Roslynt, akinél korábban is megfordult, és most is hozzá készül, amint itt végeznek, és Perce is vele megy.
- Életembe se láttam ilyen nőt - mondta most is.- Pedig vannak ilyenek - felelt Gay. - Ezeknél a keleti parti nőknél sose lehet tudni. Műveltek meg minden, de igazán belevalók is tudnak lenni. És micsoda jó nők... már amelyik.
A mai napjuk egyetlen feladata, hogy befogják a hegyek között élő vadlovakat, majd elvigyék őket, megosztozzanak a pénzen és mindenki menjen tovább.
A kisregény a lovakra való várakozás pillanataiban Gay és Perce gondolatait ismerjük meg, ahogy az életet látják, amellyel ők tökéletesen elégedettek.
Megértettem mindhárom férfit, hogy miért akarnak így élni és miért tetszik nekik ez az életforma. Lehet, éppen nekik van igazuk? Ők nem vágynak nagy dolgokra, luxusotthonra, jól hangzó titulosokra, anyagi javakra, olyasmire, amiket manapság sokan előszeretettel mutogatnak a közösségi oldalakon, mert ezekre alapozzák az identitásukat. Ők egyszerűen csak szabadok és függetlenek akarnak lenni, így érzik jól magukat. Csak a lovakat sajnáltam.
Arthur Miller kisregénye rövid és elgondolkodtató olvasmány. Vajon az olvasók közül hányan csatlakoznának a Kallódó emberekhez? Akár csak a maguk módján? Hagynák ott az eddigi életüket, hogy mostantól a maguk urai legyenek? Érdemes ezen elgondolkodni.
- Nem is tudom - köpött át a platón Perce. - Annyi biztos, hogy ezt itt unom már egy kissé.- Jobb, mint bérből élni, Perce.- Naná hogy. annál akármi jobb.- Szép kis csődtömeg vagy, fiacskám - hunyorított Gay.- Na és, jó így nekem. - Nem először pergették le ezt a beszélgetést. Érzéssel fűszerezték. - még mindig jobb, mint valami istenverte marhafarmon cowboykodni. Hogy a dagadt tulajnak megkeresd a benzinre valót a Cadillacjébe.- De milyen igaz! - tett alá Gay.- Mert itt vagy például te is, Gay. Keresve se találhatni náladnál nagyobb rakás csődtömeget, aztán mégis milyen jól megvagy.- Hát nem panaszkodhatok.- Na látod. Én se akarok semmit. Nem is akarok akarni.- Ez az, fiacskám.
Arthur Miller: Kallódó emberek
Eredeti cím: The Misfits
Fordította: Falvay Mihály
93 oldal
Magvető Kiadó, 1980
Sorozat: Rakéta Regénytár
Bejegyzések
