Hogy hol töltsük el a nyári szabadságunk egy hónapját? Hol találjuk meg azt a szerény helyet, melyik tó mellett, melyik tenger partján, melyik hegyes vidéken, ahol kipihenjük ádáz küzdelemben eltöltött tizenegy hónap fáradtságát, s ahol erőt gyűjtünk a következő tizenegy hónap küzdelmeire? Hova menjünk, ahol tüdőnk magához térjen, idegzetünk felfrissüljön, ahol megrozsdásodott kedélyünk visszaszerez valamit régi fényéből? Melyik víz, melyik hegyi levegő csodájával kuruzsoltassuk a vágtatva romló szegény fizikumot s a benne oly gyorsan szikkadó szellemet? Hol csaljuk magunkra a gyorsan múló látszatot, hogy egy hónap szabadsága, napja, vize és tápláló bölcsője visszaadja a fiatalságot, az ifjúságot, amelyet az idő lehordott csontjainkról? A világ melyik részébe vitessük magunkat a forró vonattal, hogy nehezen összerakosgatott filléreinkből gond nélkül tudjunk éldegélni néhány hétig, mint azok a boldog emberek, akiknek ez a természetes állapot.

Kemény Simon: Nyaralás

Ma is bizonyos döbbenéssel gondolok rá. Pedig már eltelt egynéhány hét, szép nyári hetek, első fellélekzés egy hajszás tél után, első belemelegedés a magános munka gondolatába, mely itt várt ezen a dombtetőn, ebben a kis nyári házban, ahol az írógép billentyűit ütöm.
Meg kell már írnom; talán akkor mingyárt kellett volna; azóta folyton a lelkemen ül.
(...)
- Borzasztó! - kiáltott a feleségem. - Életek és sorsok fölött kell döntenem!
S az előszobából zokogás hallatszott, más híján a szobalány megértő kebelébe sírva. Vissza szerettünk volna sírni rá. Mily időket élünk! Egy kicsi és mindenképpen takarékos ötlet az embertársaink fölötti hatalom minden szomorúságát és lelkifurdalását átéreztette velünk. Mi lesz ezekkel a szegény, szép, okos, fiatal és lelkes teremtésekkel? Ki fogja megállítani valaha ezt a sok pusztulást, meggyógyítani ezt a sok lihegő szenvedést?
Egy nyár, egy szép nyár, egy biztosított nyár már megtalált öröm és új életremény. Ha tudnák a gazdagok, mily olcsón lehet boldoggá tenni valakit!
Babits Mihály: Egy biztos nyár (Igaz történet)

Nem a legkisebb öröme a fürdőéletnek az esti csöndben leülni egy lócára a parton, szembe a Balaton vizével? Mikor a nyaralók csevegése, meg az uszoda csatazaja, meg a hajóállomás csengetése, meg a cigányok muzsikája elmentek mind aludni, a csend édes hangversenye kezdődik itten. A sétány fasorában mindig sétál egy álmatlan szellő, fönn a lombok magasságában, s összeveri a levelek gyöngéd, apró cintárnyérjait. A part alatt nádas zizeg, oly gyönyörű nádas, amilyennel a legfashionableebb tengeri fürdők nem dicsekedhetnek s a nád közt a békák beszélgetnek. Mi lehet minden este a témájuk?

Szép Ernő: A Balaton

🐟🐟🐟

A Vihar c. fejezetben három balatoni viharról olvashatunk, azonban Kodolányi János Vihar előtt c. novellájában a tavon hamarosan bekövetkező természeti jelenség mellett egy friss jegyespár kapcsolatának egén gyülekező sötét felhők is felbukkannak, míg Jókai Mór megmutatja a magyar tenger sötét oldalát, A Balaton vőlegényeiben. 

Most hát ő boldog. Mert minden beteljesedett. Most szerelmes, ennek a férfinak az imádottja, leendő feleség, aki nemsokára frigyre lép. Milyen szép s vad ez a nap, milyen haragos a víz, hogy suhan a csónak a falu felé, hogy henteregnek a zöld hullámok alattuk s a sötétlilák fölöttük... Milyen szép ez, milyen költői, élete legszebb, örökké emlékezetes napja...

Kodolányi János: Vihar előtt

🐟🐟🐟

Az Ember a vízben c. fejezetben fiatalokkal és idősebbek, gazdagokkal és szegényekkel egyaránt találkozunk. A fiktív történetek mellett pedig a szerzők életének eseményei is felbukkannak, egészen pontosan Karinthy Ferenc, Kosztolányi Dezső és Heltai Jenő mesél nekünk.

Szabó Pál Sárika fürödni megy c. novellája nagyon bájos (jó értelemben), míg Hunyady Sándoréi (Női uszoda és Ifjúság) elgondolkodtatóak is egyben. Igazán örülhettem, mivel több kedvenc szerzőm is helyet kapott ebben a részben, köztük a már említett, Heltai Jenő, ill. Molnár Ferenc és Kosztolányi Dezső is. 

   Ott álltam a medence közepén bizonytalanul, tanácstalanul, még csak fügefalevél sem takarta orromat. A közönség kíváncsian bámult rám, várta, mit felelek, csakugyan mondok-e "valami jót", ahogy közismert humoristához illik. Éreztem, nagy próba vár rám, meg kell mutatnom mit tudok. 

Heltai Jenő: Nagyságos asszonyom a vízben

🐟🐟🐟

Milyen érdekes, hogy ami a Jane Austen-regények szereplői számára Bath volt (gondoljunk csak Mr. Eltonra az Emmából), az a 19. századi magyarok számára a Balaton: ideutaztak házastársat találni maguknak, így mi más is állhatna a következő rész középpontjában, mint a Balatoni szívhalászat?

Majd megtudjuk, hogy a 20. századra már ez is sokat változott, és egy 19. századi gavallér igencsak meglepődne a száz évvel később látottakon. Vajon mit szólna ma az online társkereséshez? 

Herczeg Ferenc a Füredi emlékben elmeséli a ma már nagyanyó és nagyapó megismerkedésének történetét, és elgondolkodik azon, hogy az ő házasságuk évtizedek óta tart, míg a maiak (értsd. a Herczeg Ferenc jelenében) mennyire kevésbé bizonyulnak tartósnak. 

Ráadásul nagyanyó már ekkoriban regényesítette az életét, ami az interneten Covid óta lett trend:

A divatos regényekből megszerkesztette magának női ideálját, amelyhez hasonlítani kívánt. Ez az ideál büszke és hideg volt, akár egy királynő, a szívén pedig titkos bánat rágódott. Hogy miféle titkos bánat, azt a nagymama maga sem tudta, de bizonyos, hogy szívettépően fájdalmas arcot csinált olyankor is, ha a hopszpolkát táncolta, vagy cimetkrafnit evett. 

Herczeg Ferenc: Füredi emlék

Csak a szemünket kell lehunynunk, hogy a mai balatoni hölgyeket elképzeljük a száz esztendő előtti szívhalászok helyére. 

   A nő és a szerelem tulajdonképpen sohasem változik, mint ahogy az igazán nagy dolgok nem változnak a világon. Ugyanazok a hölgyek sétálnak száz év előtt a tópart platánjai alatt, akik manapság.

Krúdy Gyula: "Balatoni szívhalászat"

🐟🐟🐟

A Kutyák a vízben címet viselő rész három novellája egyáltalán nem tartozik a kedves, bájos, esetleg humoros vagy épp romantikus írások közé, és nem is aranyos kutyák a szereplőik, hanem emberek. Kosztolányi Dezsőtől két, míg Rónay Györgytől egy történetet olvashatunk. 

🐟🐟🐟

A Röhögő halak három novellájának témája a horgászás, és imádtam az elsőt Bertha Bulcsútól, melyben egy Horgászversenynek lehetünk tanúi, és megtudjuk, ki miért horgászik. 😉🎣A szerzőtől származik a címadó történet is, ill. Nagy Lajos is beavat bennünket a Horgászás rejtelmeibe. 

🐟🐟🐟

Nyári kirándulásokon is részt vehetünk: Nagy Lajossal felszállhatunk a Víkendvonatra, Rákosi Viktor (a színitanodás Szidi testvére) a Nyaralásáról mesél, Móricz Zsigmond Giotto és Rafael c. hosszabb novellájában pedig egy fiatal házaspárt kísérünk el a nászútjára, Itáliába. 

🐟🐟🐟

Néha elmúlt nyarakra kell gondolni. A szív nem akar megnyugodni; emlékezni akar, mert megtanulhatta, hogy csak emlékezni érdemes és emlékezni jó - és a tavasz halványzöld leveleit egyszerre nyári nap lobbantja lángra, a pesti házak falán nyári nap ég ismét.

Thurzó Gábor: Három régi nyár

(Csak engem emlékeztet a csónakban ülő fiú Pinocchióra? 😊)

Pierre-Auguste Renoir: Evezősok Chatou-ban

Mi az, ami a legszebb a nyárban? A nap, a víz, az érett gyümölcsök, a világos esték, a bronzszínű nők, a kék ég, a vicces kis hisztérikus záporesők, utazások a tengeren, órákig a vízben, naplementék. De azért mégiscsak az a legszebb a nyárban, hogy jövőre is lesz nyár. Minden idei nyárban a legszebb a tavalyi és a jövő nyár. 

Lakatos László: Valami a nyárról

Urbán László (válogatta): Nyári mulatságok 

Magyar írók novellái a nyaralásról

Kiadói sorozat: Magyar novella

335 oldal

Palatinus Kiadó, 2002

Az egyik online antikváriumban már 1000 Ft körüli áron beszerezhető. 

A kötet szerzői: Babits Mihály, Bertha Bulcsú, Békeffi László, Cholnoky László, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Hunyady Sándor, Jókai Mór, Karinthy Ferenc, Kemény Simon, Kodolányi János, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Lakatos László, Mándy Iván, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Nadányi Zoltán, Nagy Endre, Nagy Lajos, Örkény István, Rákosi Viktor, Rónay György, Sarkadi Imre, Somlyó Zoltán, Szabó Pál, Szép Ernő, Színi Gyula és Thurzó Gábor. 

Ha kíváncsi lettél Babits Mihály novelláira: Babits Mihály összes novellái - MEK

Kép: Unsplash - Balint Miko,  Marlene Haiberger, Domenico Adornato, Wikipedia Orange (colour)

Amy: Én lakberendező vagyok. 

Rachel: Berendezted apa irodáját, és most már lakberendező vagy? Jól van. Tegnap voltam az állatkertben, és ma már jegesmedve vagyok. 

(Jóbarátok, 9. évad 8. rész, Rachel húga)

Az eltört lámpa

Tehát, megtudtuk, hogy a szexuális 4 a dühös 4, aki mindent és mindenkit csak nagy hangon kritizál. Ezek szerint a trollok, a különböző hírportálokon, a tömegközlekedésen vagy az utcán dühöngők mindannyian szexuális 4-ek lennének? Aligha. 

Évekkel ezelőtt a drogériában álltunk az egyik polcnál a csoporttársammal (ez egy kis területű üzlet volt, U alakban lehetett benne közlekedni, csupán az U közepén volt még egy átjáró a polcok közt), amikor meghallottuk, hogy egy kb. 50-es nő elégedetlenkedve (nem ordított, a hangját sem emelte fel) mondja az egyik eladónak: "Már megint átrendezték a boltot, így nem találom amit szoktam venni háromhavonta!" A csoporttársammal összenéztünk, és jót mosolyogtunk azon, hogy nem túl gyakran jár ide vásárolni és most kiakadt, mert a bal oldalról a jobbra tették át, amit venni szokott. 

Itt van Beatrice Chestnut és Uranio Paes podcastje, kedves kolléganőjükkel, a szexuális 4 Nancyvel, aki párterapeuta, SPOILER!!! és akit - az önmagát létfenntartó/szociális 2-nek mondó - Beatrice a beszélgetés folyamán nem egyszer provokál, ám mindvégig higgadtan és nyugodtan viselkedik. Pedig azt várnánk, hogy jól megmondja a magáét Beatrice-nek. 

Itt nemcsak Beatrice Chestnut elmélete, hanem mindenkié megbukott, aki bármely személyiségtípus (legyen szó akár egy bolygóállásról az asztrológiában) leírását kőbe vésettnek tekint, ahogy a stílustanácsadó Kovács Yurkov Orsolya mondta egy online summiton: Nincs tiszta típus. Nincs egyetlen tiszta alma, körte, homokóra, egyenes, stb. testalkat. 

És ahogy ez igaz a testünkre, úgy igaz a személyiségünkre is. Mindannyian képesek vagyunk a változásra és a visszaesésre egyaránt. Hogy egy filmes példát hozzak: a Hogyan veszítsünk el egy el pasit 10 nap alatt c. filmben Andie címadó cikkét a kolléganője és barátnője, Michelle magánélete ihleti, akivel most szakított a barátja. Andie elhatározza, hogy felszed valakit, akit 10 nap alatt (ennyi ideje van a cikk megírására) az őrületbe fog kergetni azokkal a tipikus hibákkal, amiket nagyon sok nő hajlamos elkövetni egy kapcsolat kezdetén. 

Andie az első este felhívja Michelle-t a kiszemelt, Ben fürdőszobájából és azt mondja: "Holnap átkapcsolok." Mindannyian így működünk (gendertől függetlenül), nagyon sokszor észrevétlenül átkapcsolunk, ezt hívják szituacionizmusnak, melyről Dean Burnett ír Az idióta agy c. könyvében a személyiségtípusokról szóló fejezetben. 

Másként viselkedünk, ha valakit ki akarunk üldözni a világból (akár öntudatlanul is), és másként, ha meg akarjuk kedveltetni magunkat. Másként viselkedünk otthon, a munkahelyünkön, az iskolában és egy temetésen. 

Van a filmben még egy nagyon fontos jelenet, amely szintén kapcsolódik ehhez: amikor Andie a pókerpartin tényleg az őrületbe kerget mindenkit a viselkedésével, mérgében felkapja a Szerelempáfrányt, és otthagyja Bent, aki utána megy és azt mondja neki:

Ben: Ez kezd nagyon eldurvulni. Totál őrülten viselkedsz. Tudsz róla?

Andie: Szóval, örült vagyok? 

Ben: Őrülten viselkedsz. 

(A videóban nem ez a jelenet van, csupán a borítóképe miatt választottam.)

És itt a különbség. Ben nem Andie-t címkézi, a továbbiakban sem, hanem a viselkedését. Mert nem mindegy, hogy valakit őrültnek/diktátornak/antiszociálisnak/lustának stb.-nek címkézünk, vagy csupán egy bizonyos viselkedési formája nem tetszik éppen most benne. Vagy általában. Ben utána rá is kérdez, hogy hol az az Andie, akit megismert? 

Kőbe vésett leírások, általánosítás, beskatulyázás és elidegenedés

Számos cég használ valamilyen személyiségtesztet, hogy megtalálja a megfelelő embert a megfelelő pozícióba, ill. a már meglévő alkalmazottakat a megfelelő munkakörbe irányítsák, ill. a különböző tréningeken, coaching foglalkozásokon is szeretik bevetni ezeket (Belbin-teszt, DiSC). 

Annak idején a trénerképzőn megismertem a DiSC-et, ami a jegyzeteim szerint: négy viselkedésmódot jelöl, mindegyik különböző érzékelést és reakciót tükröz. "Ahogyan az élethelyzeteket látjuk és ahogyan azokra reagálunk." 

Két tengelyen (extrovertált és introvertált) négy altípust jelöl egy-egy színnel: 

az extrovertált piros a versengő, aki szeret újítani, ő a főnöktípus; az extrovertált sárga a nagydumás, aki nagyon lelkes és szeret beszélni, a középpontban lenni; a két introvertált: a zöld, aki barátságos, a harmóniát keresi, amolyan gondos bocs; míg a kék, aki analitikus, észreveszi a hibákat, ám kimért. 

Csakhogy itt is megfeledkeztek arról, amiről mindjárt szó lesz. 

Amikor megkaptam ennek a tesztnek az eredményét, kiderült, hogy sárga-zöld-kék vagyok, pedig amikor előtte megismertük a négy típust egy-egy leírásból vagy filmrészletből, már a pirosnál éreztem, hogy igaz rám, hogy bennem van. (Ekkor még csak a Myers-Briggs személyiségtípusom ismertem, az Enneagramot még nem és az azstrológiába sem ástam úgy bele magam.) Aztán kiderült, hogy az MBTI szerinti domináns kognitív funkcióm, az introvertált intuíció is imádja az újdonságokat, ahogyan a domináns szexuális ösztönöm (a szexuális/szociális ösztönpárosúak a nagy újítók), a Kos MC-m és a Vízöntő Vénuszom is. Ráadásul az Enneagram-szakértők a szexuális 4-t Versengőnek nevezik. 

A Belbin-teszt azt méri, milyen csapatjátékosok vagyunk, mit viszünk az asztalra, ha csapatba kerülünk? 

"Az alábbi kérdőív 7 részből áll. Minden rész egy megkezdett mondatot, és annak 8 féle befejezését tartalmazza. Minden egyes résznél tíz pontot osszon szét az egyes mondatbefejezések között aszerint, hogy melyik írja le legtalálóbban az Ön viselkedését. A pontokat bármilyen arányban eloszthatja: akár az összes válasz mellé írhat pontokat (a tíz pontot szétosztva), de közülük egyre is adhat tíz pontot."

Az Ablak.neocities-en ki is tölthető (innen hoztam a leírást is). 

A teszt kitöltése közben ismét skizofrén állapotba kerülhetünk, mert mi van, ha egy részen belül mind a nyolcat érvényesnek érzem magamra? Vagy ötöt, ám ebből kettőt nagyon, és többit is annyira, hogy megjelöljem? Amikor elkészültünk, a honlap értékeli és kiírja, hogy ilyen és ilyen típusba (itt általában kettőt ad meg, pl. Megvalósító, Feladatbefejező, Koordinátor, Ötletgyártó stb.) tartozunk.

Csakhogy nekem az volt a bajom, hogy ezek közt van átjárás, és ezt magamon és másokon is megfigyeltem, míg  a teszt csak két típusba sorolt. Ez meg ez vagy, és kész. Az MBTI szerint introvertált vagyok, és aki introvertált, az csendben ül a sarokban, meg sem nyikkan, csak akkor, ha már nem térhet ki. Ez nem így van. Van olyan helyzet, ahol azonnal látom, hogy pl. a többiek fáradtak, olyan helyzetben vannak, hogy most nem tudnak úgy koncentrálni (pl. a Zoomon, hogy nincs otthon, vagy nyüzsgés van náluk, esetleg a szomszédságból hallatszik át valami), és átveszem az irányítást. Vagy senki sem akar első lenni, még a legnagyszájúbb extrovertált is megkukult. Vagy én vagyok fáradt, és csak annyit teszek bele, amennyit muszáj, és hagyom, hogy más koordináljon. Olyan is volt, hogy más volt a főnök, ám én is vittem az ötleteket, és raktam össze a közös prezentációt.

Tehát, ugyanabban a csoportban/csapatban sem feltétlenül viselkedünk minden alkalommal ugyanúgy. Van, amiben nagyon jók vagyunk, másban kevésbé. Pl. egy tréningen a tréner azt látja, hogy X szereti átvenni az irányítást, míg Y-t passzívnak találja, Z-t pedig ötletelőnek, és ezt leadja a főnöküknek, aki ezentúl ilyennek könyveli el őket. Holott lehet, hogy X éppen otthon volt a témában, Y meg nem, ill. már elfáradt, mire ehhez a feladathoz értek, esetleg más okból viselkedett így (lehet, előző este/éjszaka rosszul volt, beteg volt a gyereke, a háziállata, de ezt nem akarta a többiek orrára kötni). A tréningeken el szokott hangzani, hogy az Itt és most számít, tehát az, hogy ebben a pillanatban, ebben a helyzetben, ezen a tréningen hogy érzed magad, és nem az, hogy van-e otthon vagy egyébként a munkahelyeden problémád, túl vagy-e már a (gyerekkori) traumá(i)don.  Csakhogy ezeket nem mindig lehet kizárni, és az Itt és most ≠ Akkor és ott (pl. a munkahelyi viselkedéssel). 

Halak nőként pedig világoskék szemeim vannak. Akárhogy nézem, ezek barnák, és a gyönyörű, álmodozó tekintetemtől volt már, aki megijedt. 😄Mi a helyzet Cindy Crawford, Rihanna, Eva Mendes, Eva Longoria, Juliette Binoche, Jennifer Love Hewitt, Elizabeth Taylor vagy Queen Latifah szemeivel? 😉 Elnézést, a cikk a legtöbb Halak nőről szól, így a felsoroltakkal együtt és azokkal, akiket nem is említettem (akár híresek, akár nem), mi a kisebbséghez tartozunk, és ezek szerint a leírás többi része sem vonatkozik ránk. Jó, akkor keresek egy olyat, ami a kisebbségben lévő nem kék szemű Halak nőket írja le. 😁 Ez egy meglepő példa volt, mert a legtöbb leírás minden azonos típust ugyanolyan viselkedésűnek, testalkatúnak stb.-nek ír le. 

Az egyik leírás szerint az Ikrek a legintelligensebb csillagjegy, a Halak a legbutuskább. Erre csak azt mondom: Albert Einstein, Rudolf Hertz, Ljudmila Ulickaja (akinek biológus végzettsége van) és Galileo Galilei. Valóban eléggé csekély értelműek mindannyian... Általános iskolában az Ikrek osztálytársam a magyar témazáró előtt eljött, hogy oldjam meg a feladatokat, amiket másnap kapunk, mivel az idősebb unokatestvérének megvolt még a munkafüzet, amit mi is használtunk. Ő sem volt buta, csak fifikás. 

Egy másik cikk szerint épp az Ikrek a legkevésbé intelligens jegy.

Az X-aktából pedig tudjuk: az igazság odaát van. 

Az asztrológiában a Skorpió Hold szinte tökéletesen megfelel az Enneagramban a szexuális 4-nek, amelyre itt lennék élő bizonyítékként, csakhogy Marilyn Monroe-nak Vízöntő, Steve Jobsnak Kos, Gabrielle Chanelnek Halak, Szabó Magdának pedig Szűz Holdja volt. (Megnéztem.)

Pár hónapja egy INFJ-knek szóló videóban azt mondta egy INFJ, hogy NF-típusokkal (INFP, ENFP és ENFJ) barátkozzunk, mert az érzékelőkkel (ráadásul ők vannak többségben a világon) nem fogunk boldogulni. Egy másik szerint az INTJ-kkel közös az Ni-unk, azonban a Te-jük sok lehet, nem is beszélve az ENTJ-kről, akiknek ráadásul domináns Te-jük van, míg nekünk az csak a 7. kognitív funkciónk. Erre láttam egy mémet, mely szerint az INFJ tiszteletbeli NT-típus. 

Ha mindezt megfogadnám, akkor a múltkori Amikor a szuperérzékenység toxikussá válik bejegyzésemben leírt különjáratokon már csak NF Myers-Briggsű, Halak, Rák, Skorpió, esetleg Bika, Szűz (juj, ők az ellentétes jegyünk! 😱) és Bak csillagjegyű szuperérzékenyekkel lennék hajlandó együtt utazni. Jó, az aszcendensem miatt még ideveszem az Oroszlánokat is. Érted már, hova akarok kilyukadni? 

Ha pedig csak egy szempont szerint nézzük meg, milyen munka való nekünk, szintén melléfoghatunk. Gondoljunk pl. arra, hogy az egyes személyiségtípusok leírásaiban találunk javaslatokat, milyen foglalkozás a legjobb számunkra: pl. CEO, ügyvéd, coach, pszichológus, tanár, politikus, mérnök, de nem találunk közte olyat, mint pl. hentes, hegesztő, villanyszerelő, postás, futár, bolti eladó, takarító vagy közmunkás. Mi van azokkal, akik az utóbbi területeken dolgoznak? 

Arról már nem is beszélve, hogy pl. az egyik asztrológiai oldalon elolvashatjuk, a Napjegyünknek (ezt tudja a legtöbb ember magáról) mi lenne a legjobb munka, aztán ott a Holdjegyünk, az aszcendensünk, mások szerint az MC-nk (a 10. ház jegye, amely a születésünkkor az ég legmagasabb pontja volt), megint mások szerint a Marsunk, aztán jön az MBTI, az Enneagram és a többi. Mielőtt újabb skizofrén állapotba kerülünk, inkább azt érdemes megnézni, van-e valami közös ezekben, és egyáltalán: tényleg minden leírás minden pontját igaznak érezzük magunkra? Ami pedig a legfontosabb: jól éreznénk-e magunkat abban a pozícióban? Tényleg azzal akarunk foglalkozni?

Akkor mégis mire jók a személyiségtípusok? 

Legyünk rugalmasak, és fogadjuk el, hogy minden ember személyisége képlékeny, képes a változásra, és legyen szó bármelyik leírásról, az csak a kirakós egyetlen darabkája. Ahogy pl. az asztrológiában hiába beszél valaki csak a Napjegyről, ehhez jön a többi is, amik együttállásokat, ellentéteket és különböző fényszögeket képeznek, tehát hatnak egymásra.  Ugyanígy nincs két egyforma Enneagramú, MBTI-ú, egyéb személyiségtípusú ember sem. 

Pl. két testvér is lehet teljesen eltérő személyiségű, és nemrég hallottam valakitől, hogy két azonos csillagjegyű, azonos nemű gyereke van, akik közt nyilván van pár évnyi korkülönbség, azonban a születésnapjaik közt csupán pár nap az eltérés, mindketten ugyanabban a családban nevelkednek, mégis mások. Bagdy Emőke mondta egyszer a Ridikülben, hogy az egypetéjű ikrek génállománya sem egyezik meg 100%-osan. 

Érdekes és izgalmas lehet megnézni a Wikipedián, hogy kikkel születtünk egy napon, és megláthatjuk, milyen sokféle területen tevékenykedő embert találunk közöttük. 

Ezek nagyon jók arra, hogy jobban megértsük magunkat és esetleg másokat is. Tudatosítsunk bizonyos dolgokat magunkban, felismerjük a vakfoltjainkat (pl. egy olyan képességet, ami számunkra természetesen, míg másoknak nehezebben megy, ill.  a "rossznak" bélyegzett viselkedési mintáinkat). 

Elmondom, miket tanultam belőlük: a Halak kapcsán tanultam meg, vagy inkább tudatosítottam, nem mindegy, milyen környezetben vagyok, magyarán: elfogadnak-e vagy sem. 

A Myers-Briggsből megismertem a kognitív funkcióim, és már értem, miért asszociálok állandóan és hogy miért tanulok eleinte lassan. Az introvertált intuícióm a kapcsolatokat, a mintákat keresi, és ha jön egy új információ, amit még nem tud egy korábbihoz kapcsolni, addig káosz van és teljesen tökfejnek érzem magam. Amint megvan a kapcsolat, már tökéletesen működik. 

Középiskolában angolórán felbukkant a defend ige egy szövegben, azonnal bekapcsolt az agyam, és magában pörgette: defend, defend. Ismerős volt, csak nem tudtam hova tenni. Aztán bevillant: defendo, defendere, defendi, defensum - ezek a szótári alakjai a latin defendere (megvéd) igének. Bumm, megvan a minta, innentől használható. 

Az Enneagramom szerint egy nagyon szépen kivitelezett tankönyvre van szükségem a megfelelő tanuláshoz, csakhogy lehet bármilyen szép az a könyv, ha rám zúdít egy csomó információt, amit még nem sikerült rendszereznem. Ahogy a nagy Hercule Poirot is mondja: Módszer és rendszer. Szóval, nem elég a szép tankönyv.

Azonban ebből megértettem, hogy azért fordult elő velem korábban is és még ma is, hogy este már kiesik a kezemből a könyv, de még olvasnám tovább, mivel a létfenntartó ösztönöm csak a harmadik, és a szexuális ösztönöm (ehhez az Ni-t és a Skorpióim is hozzávehetjük, mert utóbbiból is van több is) hajt. Ha valami nagyon érdekel, addig olvasom, míg így nem járok. Vagy csak később megyek enni, mert már megint találtam valami érdekeset. Vagy csak akkor, ha már befejeztem, amit elkezdtem. 

Ezért lenne fontos, hogy felismerjük, egyetlen leírás sincs kőbe vésve, másként viselkedünk a különböző helyzetekben, sőt, akár napközben a munkahelyünkön is, vagy az iskolában, vagy otthon sem biztos, hogy ugyanolyan hangulatban vagyunk 24/7-ben. 

Mielőtt pedig egy személyiségtípust kikiáltanánk fő gonosznak vagy a legkedvesebbnek, jusson eszünkbe a bejegyzés címe. 😉Egyikünk sem csak jó, vagy csak rossz. Ahogy Tiffany Maxwell mondta a Napos oldal c. filmben:

Mindig lesz egy perverz és mocskos részem, de szeretem.

Amikor először láttam a filmet és hallottam ezt a mondatot (fogalmam sem volt a személyiségtípusokról), nagyon elgondolkodtatott. Mert számomra ez az önismeret csúcsa, amikor ismerem minden részem, elfogadom és szeretem. A múltbeli hibáimat, hogy olykor kiesik a könyv kezemből már este vagy leverem a lámpát a polcról. 

Vagy, ahogy José Saramago írta utolsó kisregényében: 

Senki sem teljesen azonos önmagával, te káin, ábel is vagy, És te, Én minden asszony vagyok, minden egyes asszony nevét magamban hordozom, mondta lilith (...).

José Saramago: Káin

Ha valaki megfigyeli a szelíd külsejű, idős hölgyet, amint tűnődve álldogál a bungalója előtti verandán, nyilván azt gondolta volna, hogy semmi más gondja sincs, mint annak eldöntése, hogyan ossza be a napját. - Talán egy kirándulás a Kastély-sziklához - látogatás Jamestownba - kellemes kocsikázás és utána ebéd a Pelikán-fokon - vagy csak egy nyugodt délelőtt a strandon...

   De a szelíd öreg hölgy egész máson törte a fejét - harcias hangulatban volt. 

   - "Valamit tenni kell!" - gondolta Miss Marple. Ráadásul meg volt győződve róla, hogy nincs veszteni való ideje. Az ügy sürgős.

   De ki az, akit meggyőzhet róla? Ha elég ideje volna, úgy hitte, egyedül is rájönne az igazságra.