Nem olvastam még Nabokovtól semmit, de erre a regényére nagyon kíváncsi voltam, elvégre egy híres-hírhedt könyvről van szó. Ahogyan a végén maga a szerző megjegyzi, négy kiadónak küldte el a regényét, de név nélkül akarta megjelentetni az '50-es években, ám azok botrányosnak minősítették. Pedig nem biztos, hogy ez a legfontosabb elem ebben a regényben, ami valójában memoárként is olvasható.

Narrátorunk, az önmagát Humbert Humbertnek nevező, negyvenes éveiben járó irodalmár egy nimfácskával, Lolitával való kapcsolatára emlékezik vissza a lapokon.

Abba nem mennék bele, hogy Szofi valós vagy csak kitalált személy, de az édesanyjának ezúton is gratulálni  tudok, hogy ilyen jó tanácsot adott a kislányának. Sokan vannak még kis hazánkban, akik nem burzsuj családba születettek, mégse mondta azt nekik az édesanyjuk, hogy legyenek prostituáltak. Még eszükbe sem jutott. Lehet, hogy a volt osztálytársai, akik egykor gyűlölték, ma már családanyák, de nem tartom valószínűnek, hogy mindegyikük férje sörszagú lenne, és azt sem, hogy ezek a nők igénytelenek lennének és elhanyagolnák magukat. Lehet, hogy nem tudják megvenni a több tízezres vagy százezres kencét, nem minden héten jutnak el kozmetikushoz vagy fodrászhoz, nem több százezres ruhában meg táskával rohangálnak, mégsem nevezném őket lepukkantnak. Azt meg egyszerűen nem értem, honnan vette Szofi, hogy egy feleség csak okos lehet, de szép már nem?

Szofi ugye óránként ezer eurót keres, hitelből már autóra is futja neki. Azonban engem ez elgondolkodtatott: ahhoz, hogy valaki hitelt kapjon, minimum 3 hónap bejelentett munkaviszonyra van szüksége. Addig rendben is vagyunk, hogy egy ügynökség közvetíti őt ki, de mindig azt írja, amint megkapja este az ezer euróját, másnap bevásárol belőle az Andrássy úton. Akkor az ügynökség nem kap utána semmit, vagy hogy is van ez? 

Az, hogy ez a nő el van szállva magától, elég hamar kiderült, és ehhez még egy nagy adag butaság is társul. Az első oldalakon kiderül róla, hogy bár "nincs sok iskolája" (mintha egy 80 éves néni mondta volna), de sokat olvasott és bármilyen témáról el tudna beszélgetni bárkivel, azaz a hetérákhoz hasonlítja magát. Nos, mivel az ókorban a nők nem járhattak iskolába (természetesen a köznép leányairól van szó, a nemesek leányai tanulhattak), a hetérák voltak azok a nők, akik műveltségre tettek szert, tehát a férfiak nemcsak azért jártak hozzájuk, mint Szofihoz, hogy a legtitkosabb vágyaikat kiéljék, hanem beszélgessenek is velük irodalomról pl.
Szofi egyszer sem említi, hogy valamelyik kuncsaftja megkérdezné tőle, hogy olvasott-e mostanában valami jót. Egyetlen egyszer említ meg egy könyvet, amelynek a címét valószínűleg elírták, ugyanis rákerestem és Frank Harrisnek nincs Életem és szerelmeim c. könyve (legalábbis a Google-lal nem találtam ilyet), csak Életem és a szerelem.


Hogy miért buta még ez a nő? A vérvétel után bekékül a vénája, ami bizony komoly probléma az ő szakmájában, ugyanis a teste csak és kizárólag tökéletes lehet, nem lehet rajta egyetlen pattanás vagy kék-zöld folt sem. Kedves Szofi, már elég régóta pár száz forintért lehet kapni a gyógyszertárakban jégzselét, ami néhány nap alatt eltünteti az ilyen foltokat. De egy olcsóbb megoldás is létezik: vizes ruhát kell tenni rá.


Szofi Dubait is megjárja, ahonnan nem egészen úgy jön haza, ahogy elment, de miután meggyógyul, már ezt sem bánja, hiszen néhány nap alatt tízezer euró üti a markát. A pénzéhsége azonban az egészségénél is fontosabb. Sokkal fontosabb neki a luxus, a csillogás, nem számít mennyire megalázzák, mennyi fájdalmat okoznak neki. Ha ez neki jó, csinálja, de azt mégsem értem, két bekezdéssel előbb miért nyekereg azon, mennyi mindent el kell tűrnie azért a pénzért. Ahogy egy családi mondás járja nálunk: Te választottad. Ezt az életet is ő választotta, azt hiszi, hogy mindenki  irigyli, mert több százezres ruhákban meg cipőkben flangál, és a többségnek ez soha sem fog megadatni. Meglehet. Én mégsem irigylem. Néhány év múlva leáldozik a csillaga és ottmarad egyedül, mint a kisujjam. Esetleg összeáll egy elég gazdag férfival, de hogy sosem lesz boldog, az nagyon valószínű. Egyébként, ha valóban nyitott szemmel járna az utcán, meglátná, hogy hány smink nélkül is szép nő jár ott, akiknek bár nincsenek ilyen-olyan márkás ruhái, mégsem nevezhetőek bányarémnek. A pénz nem minden.


Végül néhány szót Szalai Vivien stílusáról: ez rosszabb volt, mint Danielle Steel! Rengeteg szóismétlés, okoskodás található a könyvben, előszeretettel használja pl. a delejes jelzőt. A kedvencem az volt, amikor ezt írja: "ólmos súlyként". Hm, ezt tudtommal ólomsúlyként alakban szokták használni. De ne számítsunk magasröptű megfogalmazásokra, elvégre az írónő a bulvársajtónál tevékenykedik.


Ha valakit érdekel, hogyan lesz valakiből prostituált, inkább olvassa el Alberto Moraviától A római lányt (568 oldal, Európa Kiadó, 2004, 2600 Ft)

Frissítés (2017): Ha már témánál vagyunk, nemrég fedeztem fel a Nessuno Mi Può Giudicare (magyarul Senki sem ítélkezhet fölöttem) c. filmet. És ez a film szerintem nagyon, nagyon jó!
Tisztában vagyok vele, hogy nem tud minden olvasóm olaszul, de magyar előzetest nem találtam. Viszont van magyar szinkronos változata is a filmnek és érdemes megnézni.
A filmben Alice, az eddig jómódban élő, főállású feleség hirtelen megözvegyül, férje pedig tetemes adósságot hagy rá, így rövidesen kénytelen kisfiával elhagyni a villájukat és elbocsátani a három fős bevándorlókból álló személyzetét is. Egyikük, Aziz ajánl a saját - lepukkant külvárosi - környékén egy kiadó lakást, és Alice kénytelen munkát keresni. Csakhogy még feketén sem tud annyit keresni, hogy záros határidőn belül visszafizesse a tartozását, így kénytelen eszkortlánynak állni...
Nekem leginkább az tetszett a filmben, hogy a mellékszereplőknek is fontos szerep jutott, és fontos szerepet kapott az előítéletek bemutatása is (pl. rasszizmus, melegek). És nem hagyhatom ki Biaggiót, aki olyan arcokat tud vágni, hogy csak na. Ráadásul egyik szereplő sem váltott ki ellenszenvet belőlem, ahogyan azt Szofi tette a fentebb tárgyalt könyvben. Lehet ezt így is.




Szalai Vivien: Hamis gyönyör
Egy luxusprostituált vallomásai
224 oldal
Art Nouveau Kiadó, 2010
2699 Ft  - még szerencse, hogy egyetlen fillért sem adtam ki a könyvért.

A húszezreseket a hirado.hu-n találtam.

 

Gustav Klimt: Danae

Amikor kezdtem belefáradni don Rigoberto képzelgéseibe, a következő részben megérkezett Fonchito, aki annyira beleásta magát kedvenc festője életébe és munkásságába, hogy magyarul a Wikipedián nem találtam ennyi információt Schieléről, de legalábbis rövid  életének bizonyos korszakairól. Egyébként Fonchitóban most sem fogunk csalódni. Nem, azt nem teszi meg még egyszer. Don Rigobertóról még annyit, pontosabban az első idézethez kapcsolódva, hogy a felesleges könyveinek, illetve reprodukcióinak valószínűleg sokan örülnénk, bennünket egy cseppet sem zavarna, ha a könyvtárunk esetleg 4001 kötetből állna.

 Érdekes, hogy mióta októberben Vargas Llosa megkapta a Nobel-díjat, a könyvei fokozatosan eltűntek a boltok polcairól. Nem tudom, hogy a könyveket lakberendezési tárgyként használók vásárolták fel őket, mivel a sorozat igen színes és az már csak hab a tortán, hogy Nobel-díjas a szerző.  Pedig még legalább három-négy könyvére vadászom.



Mario Vargas Llosa: Don Rigoberto feljegyzései
Eredeti cím: Los cuadernos de don Rigoberto
Fordította: Szilágyi Mihály
360 oldal
Európa Kiadó, 2007
2300 Ft (690 Ft-ért vettem tavaly nyáron, amikor keveseket érdekelt MVL)
Egon Schieléről a Wikipedián
Gustav Klimt festménye