Régóta várakozott a polcomon ez a kötet, és úgy gondoltam, Frances Mayes nyavalygásai után, jobban járok, ha Máraival utazgatok inkább Európában, aki 1946 novembere és 1947 februárja között megfordult többek között Zürichben, Genfben, Luganóban, Párizsban, Rómában és Nápolyban is, és az ott szerzett élményeit vetette papírra az Európa elrablásában.Az évszámokból rögtön kiderül, hogy a II. világháború lezárását követően került sor az utazásra, így Márai észrevételei is minden úti célja során a háború utáni helyzettel is kapcsolatosak, és olyan témákat boncolgat bennük, mint a gazdasági helyzet, az újjáépítés vagy a műveltség, azaz Európa aktuális szellemi helyzete, illetve a magyarok megítélése határainkon kívül.
Valójában ezek a beszámolók szösszenetek, impressziók, melyek hol rövidek, hol hosszabbak, de egyáltalán nem unalmasak. És igen, Márai beteg lett az olaszországi tartózkodása során, melyet meg is említ, de egy percig sem éreztem azt, hogy most sajnáltatná magát, hanem ő is megjegyzi, hogy de hát Rómában van. És ha már az ember eljut Rómába (vagy bárhová külföldön), egy betegség nem akadályozhatja meg abban, hogy a maga módján fedezze fel a várost.
Ha bírni akarom a versenyt: sokkal szigorúbbnak kell lennem magamhoz, mint amilyen kegyetlenségre egyáltalán képes a világ.
Róma. A szívdobbanás, mikor elindulok az aszfalton. Nem én megyek... egy sors lépdel itt, amely egyidős az európai emberrel.
A könyvek már nem is az olvasók, hanem a fogyasztók részére készülnek, egyforma jó minőségben, mint Brauchnál a virsli.
A kötet második részében az 1942-ben írt Röpirat a nemzetnevelés ügyében című tanulmányát olvashatjuk. 1942-ben még javában folyt a II. világháború, de Márai már a győztesek és vesztesek kilétéről ír. Meglepett, hogy a franciákat vesztes országnak kiáltja ki, holott ők a győztesek oldalán kerülnek majd ki a világégésből.
Bevallom, az elején kicsit nehezen haladtam vele, többször is félretettem, de aztán egyre elgondolkodtatóbbá és érdekesebbé vált számomra.
Kezdetben gazdasági és politikai témák kerülnek szóba, és milyen érdekes, hogy Márai előre látja a később megszülető ESZA (Európai Szén- és Acélközösség), az Európai Unió első elődjének céljait, annak fontosságát.
A nemzetnevelés ügye pedig napjainkban is égető kérdés. Természetesen szó esik a magyarságunk megőrzéséről, de az író külön felhívja a figyelmet arra, hogy nem a felsőbbrendűségünket kell hirdetni, nem szabad magyarként elbízni magunkat. Ezt követően kezd kitérni korának műveltségére. Mert már akkor is akadtak gondok ezen a téren is.
Márai gondolatai mai is érvényesek és elgondolkodtatóak. A tanulmányát olvasva eszembe is jutott, milyen más is lenne ma is sok minden, ha többen olvasnák és olvasták volna a Röpiratot, amelyből remélhetőleg minél többet a magukévá tennének és alkalmaznának belőle.Talán sokunkra nem úgy néznének, mint egy ufóra csak azért, mert könyvet olvasunk. De ebbe inkább nem bonyolódnék bele.
Az Európa elrablása pedig egy izgalmas, érdekes, olvasmányos és elgondolkodtató úti beszámoló, amolyan instant/fapados európai vakáció egy olyan íróval, aki nem a klasszikus értelemben vett turista szemével szemléli aktuális úti célját. Ezek után pedig meg kell szereznem a San Gennaro vérét is.Azért remélem, Márai nem haragudna rám, mert háromszáznál több könyvem van.
Márai Sándor: Európa elrablása - Röpirat a nemzetnevelés ügyében
214 oldal
Helikon Kiadó, 2008
Remélem, a Helikon sem feledkezik meg róla és hamarosan ismét megjelentetik.
Bevallom, az elején kicsit nehezen haladtam vele, többször is félretettem, de aztán egyre elgondolkodtatóbbá és érdekesebbé vált számomra.
Kezdetben gazdasági és politikai témák kerülnek szóba, és milyen érdekes, hogy Márai előre látja a később megszülető ESZA (Európai Szén- és Acélközösség), az Európai Unió első elődjének céljait, annak fontosságát.
A jövő Európáját gazdasági vonatkozásokban nem lehet másképp látni, mint vámhatárok nélküli, közös óriási termelő- és elosztóterületet, ahol az európai szellem kicsinyes helyi érdekek akadálya és gátlása nélkül végre kifejtheti igazi képességeit. Ma talán még valószínűtlennek tetszik, de néhány esztendő múltán egyáltalán nem lesz valószínűtlen a föltevés, hogy a mai gazdasági érdekektől és világnézeti szempontoktól tragikusan részekre szaggatott Európa helyén fölépül egy másik, ahol minden európai nemzet polgára akadály nélkül utazhat, s az útlevél zsebében jogot ad, hogy vízum nélkül lépje át az európai országok határait, Oslóban ugyanazzal a pénzzel fizessen, mint Nápolyban, s a norvég halász áruját egyenesen és külön engedély nélkül feladhassa bolgár nagykereskedő címére.
A tömegember erőfeszítés nélkül szerzi a világról értesüléseit, s azt hiszi, ez értesülések egyértelműek a műveltséggel. A "művelt" világ nagy tömegei az újságok négyhasábos címszalagjairól, a rádió népszerű tudományos húszperceiből, mozgóképszínházak ledarált oktatóműsorából alkotnak valamilyen homályos világképet, melynek a műveltséghez annyi csak a köze, mint a családi képes folyóiratok "Innen-onnan" rovatának az Encyclopedia Britannicához. Ez az európai "tömegműveltség", mely az "Innen-onnan", az "Allerlei", az "On dit", és "un peu de tout" s a népszerűen tudományos jellegű szépirodalmi "short-story" oldalairól szívja táplálékát, kezdi megmutatni a gyakorlatban veszélyes következményeit. A nevelés felelős vezetői kezdik gyanítani, hogy jó szakember csak az lehet, aki az összefüggéseket is látja, kinek számára mesterség, a szakma csak a kultúra szintézisének a tudás mikroszkópja alatt felnagyított részlete.
Aki harc közben sopánkodni kezd, elveszti a csatát.
Ez az igénytelenség az eltömegesedés korának egyik legveszedelmesebb műveltségromboló tünete. A tömeg, amely mohón és falánkan jól akar lakni ennivalóval, olcsó és gyors keresettel, technikai kényelemmel, műveltségpótló szórakozásokkal és ismeretekkel, igénytelen lesz erkölcsi és szellemi magatartásában. Ennek az igénytelenségnek természetes következménye a pökhendi és szemérmetlen ököljog társadalmi, kulturális és világnézeti vitákban.
Márai gondolatai mai is érvényesek és elgondolkodtatóak. A tanulmányát olvasva eszembe is jutott, milyen más is lenne ma is sok minden, ha többen olvasnák és olvasták volna a Röpiratot, amelyből remélhetőleg minél többet a magukévá tennének és alkalmaznának belőle.
Az Európa elrablása pedig egy izgalmas, érdekes, olvasmányos és elgondolkodtató úti beszámoló, amolyan instant/fapados európai vakáció egy olyan íróval, aki nem a klasszikus értelemben vett turista szemével szemléli aktuális úti célját. Ezek után pedig meg kell szereznem a San Gennaro vérét is.
Kevés kellék kell az élethez. Kell egy család. Kell négy-öt barát. Háromszáz könyv. Egy-két szerető. Néha egy utazás. Minden más csak zavar.
Márai Sándor: Európa elrablása - Röpirat a nemzetnevelés ügyében
214 oldal
Helikon Kiadó, 2008
Remélem, a Helikon sem feledkezik meg róla és hamarosan ismét megjelentetik.
Bejegyzések
