Megint csak ismételni tudom magam: Anna Gavalda nagyon jól ismeri az embereket. Ő is azon szerzők egyike, aki nyitott szemmel jár a világban, aki képes az emberek álarca mögé látni, ahol fájó titkok, sebek rejtőznek és mindezt meg is mutatja. Őszintén, kíméletlenül, egy remek történetben tálalva. Most éppen a testvérek közötti kapcsolat és a gyerekkor kerül terítékre. Az a fajta szeretet és kapocs, ami születésüktől életük végéig összeköt embereket, amit egy kívülálló nem érthet.

A vér cinkossága ősi, bizalmas kötelék. A Nagyok ismertetőjele.

 
A Kis kiruccanás mindössze két nap története, melyet érdemes egyhuzamban elolvasni. És miközben remekül szórakozunk, ismét csak elgondolkodunk. Mert Anna Gavalda művei már csak ilyenek, de éppen ezért lehet szeretni. Egyszerűen, sallangok nélkül, mégis szórakoztatóan ír, miközben belelátunk a szereplők lelkébe, a felszín alá. És ki tudja, talán magunkra ismerünk egy-egy szereplőben. A kérdés csak az, meg akarjuk-e bolygatni a felszínt? Készen állunk-e egy kis kiruccanásra a mások életén át a sajátunkba?


Anna Gavalda: Kis kiruccanás
Eredeti cím: L' Échappée belle
Fordította: Tótfalusi Ágnes
153 oldal
Magvető Kiadó, 2010
2490 Ft

A tagok között szerepel többek között narrátorunk, Mák István és gróf Mindenissza Zdenkó, azaz Jaguár. Hogy az újságot megmentsék a bukástól, Általános bácsinak azzal az ötlettel állnak elő, hogy a vasárnapi számban egy hihetetlen szenzációt szállítanak. És nem csak a következő vasárnap, minden héten.

Önérzetünk jelentékenyen megnövekedett, amióta Jaguár nyugalmazott újságíróból ismét tényleges főhadnaggyá alakult át. Éreztük, hogy ez a szűkszavú, csöndes, elszánt ember, akit alig ismerünk, biztos kézzel fogja révbe kormányozni a Krajcáros Igazság süllyedő hajóját. Nem féltünk többé a jövőtől, tudtuk, hogy sorsunkat olyan emberre bíztuk, aki megvéd minden baj ellen, vagy velünk pusztul el. Akkor is legelsőnek. És amikor Jaguár bement egy borbélyműhelybe, hogy megborotválkozzon, szótlanul, csaknem ájtatosan vártunk az ajtó előtt. És mindannyiunk agyában ott motoszkált az izgató kérdés:
Tulajdonképpen ki ez az ember? Mely kalandok, mely hányattatások után sodródott bele az újságírásba? Talán nem is gróf... talán nem is főhadnagy...

De hol a szenzáció? Nem kell sokat rá várni: egy nap levél érkezik a szerkesztőségbe a "Van még humor a világon" betörő- és hadastyánegyesülettől, melyben a következő bűnügyükre hívják fel a szerkesztőség figyelmét.


A Vénusz-bűnügyben egy angol magándetektív igyekszik egy különös rejtély végére járni: a detektív levelet kap egy kis angol városból, melynek múzeumában szigorúan őrzik a halikarnasszoszi Vénuszt, melynek egy reggelre eltűnik mindkét karja. Hogy történhetett mindez, ha nincs nyoma erőszaknak, sem törött üvegnek, bárminek, mely nyomra vezethetne?

Amikor azt hittem, itt véget is ér a kötet, jött a meglepetés: megismerhettem a Sir Thomas Dolsey lába c. novellát, melyben a címszereplőnek vész nyoma . Vajon hová tűnhetett ez a negyvenéves agglegény, aki eddig mindig mindent ugyanazon rendszer szerint végzett?

Az Egy gimnazista naplójából megismerjük másfél hónap történéseit, aki - a Pesten élő nővéréhez hasonlóan - naplóírásra adja a fejét. Mellesleg a latintanáránál lakik, és egy nap azért nem megy iskolába, mert a nővére egy úr társaságában hazautazik. Erről és egyéb hasonló dolgokról tájékoztat bennünket.

Végül a Gyolcs Péter Nászéjszakájához vezető eseményeket ismerhetjük meg és a különleges éjszakának is tanúi lehetünk.


A Jaguár egy bizonyos rejtélyére rájöttem, de nem egy momentuma volt, amire sosem számítottam. Nagy Senki és Rézorr kapitány levelei nemcsak a szerkesztőséget, de engem is kíváncsivá tettek és a befejezésre nem számítottam. Izgalmas, furfangos és humoros történet a Jaguáré, melyben jó  újratalálkozni Mák Istvánnal és megismerni az előéletét.

A következő két, különös történet pedig csak még inkább kíváncsivá tett A 111-esre, de mindkét esetben remekül szórakoztam, és mindkét befejezés meglepett. Különösen A Vénusz-bűnügyé.

Az Egy gimnazista naplója ma már egy blogban vagy egy közösségi oldalon íródna, míg a Nászéjszaka roppant érdekes módon végződik.

Egy szó, mint száz: jó kis válogatás ez a kötet, és aki még nem ismeri Heltai Jenőt, nyugodtan kezdheti ezzel a vele való ismerkedést, mert rögtön több oldaláról mutatkozik be a szerző. Kár lenne kihagyni.



Heltai Jenő: Jaguár
Sorozat: Klasszikus kalandok
224 oldal
Sensus Kiadó, 2002
1200 Ft

    Végzete a nő, mindig a nő. Eszébe jutott, hogy Párizs óta nem volt szerelmes, és mivel ennek elmúlt már négy napja, szívét rettenetesen üresnek érezte.
– Egy kis szerelem kellene nekem – mondta magában –, valami jó, finom szerelem, egy kis szenvedéssel fűszerezve, mert az adja meg a zamatját. Egy kis boldogtalan szerelem valami szép nővel, fiatallal, szőkével, nem kell nagyon tisztességesnek lennie, hiszen, isten a tanúm, nem akarom feleségül venni…

 A művésznő iránt barátja másfél éve gyengéd érzelmeket táplál, ill. a hölgy több éve báró Barázdás László babája. Panni apjuk halála óta a mamájával él, míg három húga "The Five Sisters Rákóczi-Kossuth"  néven táncosnőként keresi kenyerét Oroszországban, öccsük pedig egész egyszerűen rossz útra tért: rikkancs lett, pedig otthon nyugodtan élhetne.
 Az alanyi költő - természetesen - beleszeret a színésznőbe, akit vacsorázni visz, majd további pénzszerzési lehetőségeket ragad meg, hogy elnyerje Panni szívét, mialatt Csontos Szigfrid szó szerint az utcára kerül és lakásába barátja költözik be. De Csontos Szigfridet sem kell félteni: dolgozni fog!

Azt azonban az irodalom egyik jeles képviselője sem sejti, hogy mindkettejük élete hamarosan nem várt fordulatot vesz.

 A folytatásban Mák István emlékezik vissza a párizsi Family Hotelben töltött napjaira, ahová ismételten visszatért mint a "Krajcáros Igazság" tudósítója. Most sem veti fel a pénz, és egy hosszas koplalást követő estén éppen az erkélyén gondolkodik, amikor megismerkedik a szomszédos erkélyen álló szőke fiatalemberrel és összebarátkoznak. A szomszéd gróf Berezina néven mutatkozik be, de rögtön elárulja, hogy valójában VII. Emánuel, Cirillország trónjának várományosa. Cirillország jelenlegi uralkodója VI. Iván, ezért Emánuel addig nem foglalhatja el a trónt, míg meg nem dönti az ócirillek és VI. Iván hatalmát. Ehhez pénzre van szüksége, így kapóra jön egy cirkusz ajánlata. Már csak a részleteket kell megtárgyalni az igazgatóval.

Mák István egyszer csak az Orient expresszen találja magát, úton a balkáni Cirillország felé VII. Emánuel megbízásából.

A VII. Emánuel és kora a címszereplő és Mák István életének újabb állomásait meséli el. Pontosabban ismét az egykori lírai költő mesél, aki visszatért Párizsba a Family Hotelbe, ahol most az egykori cirill király, VI. Iván tölti napjait a szomszéd szobában.

Az új uralkodó nem feledkezett meg egykori szomszédjáról, akit a cirill Tudományos Akadémia tagjává választanak és megbízást kap levélben barátjától, hogy három hónap alatt írja meg az uralkodó és korának történetét. Így Mák István ismét felszáll az Orient expresszre, de előtte megbízza az előző történetből megismert egykori cirill szakértő barátját, Ivanicsot, hogy tartsa szemmel VI. Ivánt és a Dourynét.


A Family Hotel és a VII. Emánuel és kora Kiskirályok címmel egy kötetben is megjelent, és úgy is nyugodtan olvasható, de nem érdemes kihagyni Mák István budapesti kalandjait sem.

 Ha kedvencet kellene választanom, a keserédes Az utolsó bohém mellett tenném le a voksomat, mert bár a Kiskirályok is zseniális, de ebben a történetben Heltai Jenő bemutatja a korabeli irodalmárok mindennapjait. Ezt az életformát pedig az író is nagyon jól ismerte, így volt honnan ihletet merítenie. Igazi időutazás a századforduló bohém világába.
Szerettem Mák Istvánt is, de Csontos Szigfridet jobban. Annyi optimizmus szorult belé, hogy még nekünk, olvasóknak is jut belőle. Amikor az utcára került, először kétségbe esett, de aztán eszébe jutott, mit tesznek ilyen helyzetben az irodalmárok és már meg is oldódott a probléma. De szót érdemel az önzetlensége is, ami egy nagyszerű tulajdonság. 

A Kiskirályok sem hagyják unatkozni az Olvasót és amikor nem is sejtenénk, egy váratlan húzással alaposan meglepik Mák Istvánt és bennünket is.

 Ey szó, mint száz: Heltai Jenő három kisregénye garancia az önfeledt szórakozásra, és a sorok között megbújó örök igazságok olvasásakor megállapíthatjuk, hogy bár egy évszázaddal ezelőtt íródtak, de az emberek mit sem változtak. Minden szereplő alteregója megtalálható ma is.

- (...) Gondoskodni fogok rólad, de nem azért, mert öccse vagy ama Panninak, akit egyáltalában nem szeretek, hanem azért, mert talán lesz belőled valami. És egyetlenegy alkalmat sem szabad elmulasztanunk, hogy embertársaink hálátlanságát biztosítsuk magunknak.

Mák István pedig A masamódban újra felbukkan. 

Emlékszik még más is az Unikornis erre a sorozatára? Annak idején valamelyik tévés vetélkedőben vagy a teljes sorozatot vagy több kötetét lehetett megnyerni, és emlékszem, mennyire tetszett. És közülük mára hány tűnt el a feledés homályában.


Heltai Jenő: Három kisregény  
Az utolsó bohém - Family Hotel - VII. Olivér és kora
A magyar próza klasszikusai sorozat - 25. kötet
269 oldal
Unikornis Kiadó, 1995
Eredeti ár: 790 Ft

Manolo készülését és visszatérését követhetjük nyomon, majd a bikával folytatott élet-halál küzdelmét.
Nos, ha valakire, rá valóban mondhatjuk, hogy elszánt, kitartó, aki  képes a végsőkig küzdeni
 Bár nem vagyok oda a bikaviadalokért, de végig szorítottam érte, és olyan volt, mintha én is a nézőtéren ültem volna. Hiába, Hemingway tudott írni.

A végére tartogattam a címadó kisregényt, és ezúttal megfogadtam, most nem teszem félre és nem futamodok meg.

Santiago immáron nyolcvannégy napja üres csónakkal tér vissza a tengerről. Negyven napig vele tartott egy fiú is, akit korábban ő tanított meg a halászat mesterségére, és ezért a fiú a mai napig is halás az öregembernek és amiben tud, segít neki.
Santiago most érzi úgy, hogy másnap megtörik a jég és élete nagy fogásét sikerül hazahoznia. Bár a fiú szívesen elkísérni, az öreg egyedül indul útnak. Egyre messzebb hajózik a tengeren és egyszer csak felfedezi a zsákmány érkezését.

– De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

Leginkább ezzel a sokat idézet mondattal lehetne kettejük elszánt küzdelmét jellemezni. És Santiago nem a hallal, hanem a tengerrel és az élettel harcol. Hogy kettejük harcát ki nyeri, nem árulom el, de Santiago és a korábban említett Manolo személyében Hemingway igazi hősöket alkotott.

Miután befejeztem a kisregényt, az jutott eszembe, hogy a manapság oly divatos és listavezető önsegítő könyvek* helyett inkább ezt a két művet kellene elolvasni. Miért? Mert egyszerűen csak elgondolkodtatják anélkül, hogy szájbarágósan minden oldalt tele pakolnának bölcsebbnél bölcsebb gondolatokkal. Hemingway-nek sikerült mindezek nélkül is ezt elérnie. És mielőtt valaki azon kezdene siránkozni, milyen unalmas Az öreg halász és a tenger, megnyugtatom, hogy egyáltalán nem az. Hemingway zseniálisan írja le a már említett harcot, ahogyan az öreg halász a múlt emlékeiből merít erőt a jelenhez, a kitartását, hogy tudja, nincs vesztenivalója, hogy a majd három hónapnyi kudarc után sem adja fel. Ez lenne olyan unalmas? Nem hiszem, csak időt kell szánni az olvasásra.


A kisregényből filmváltozat is készült 1958-ban Spencer Tracy, 1990-ben pedig Anthony Quinn főszereplésével.


Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Eredeti cím: The Old Man and the Sea
Fordította: Ottlik Géza
A kötet a címadó kisregényen kívül az alábbi elbeszéléseket is tartalmazza:
Indián tábor (Indian Camp)
Fordította: Szász Imre
Bérgyilkosok (The Killers)
Fordította: Máthé Elek
Ötven rongy (Fifty Grand)
Fordította: Sükösd Mihály
Wyomingi bor (Wine of Wyoming)
Fordította: Déry Tibor
Francis Macomber rövid boldogsága (The Short Happy Life of Francis Macomber)
Fordította: András T. László
A Kilimandzsáró hava (The Snows of Kilimanjaro)
Fordította: Szász Imre
Aki nem adja meg magát (The Undefeated)
Fordította: Réz Ádám
284 oldal
*Azokra a lenézett önsegítő könyvekre nekem is szükségem lett volna ekkoriban.