Könyvörömök

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabó Magda. Összes bejegyzés megjelenítése

Szabó Magda 1966-ban töltött hat hetet férjével, Szobotka Tiborral Görögországban, melyek emlékeit és élményeit rögzítette a fülszöveg szerinti legnépszerűbb művében.

Mai fejjel talán nem is gondolnánk, hogy annak idején bár a vízumot könnyen megszerezhette a Hellászba készülő honfitársunk, ám a szállásfoglalás és az étkezések már problémát jelentettek. De ne feledjük, még javában benne voltunk a szocializmusban és akkoriban kész csoda volt, ha egy-egy magyar eljuthatott egy nem szocialista országba. Micsoda élmény lehetett mindez Szabó Magda számára, aki az antik világ bűvöletében nőtt fel! Maga lesz a paradicsom ez a hat hét! - gondolta, de ekkor még nem számolt azzal, hogy az istenek ma is egykori lakhelyükön járnak.

"Hellász az istenek földje - éneklik a Szirének -, mindig vágytál látni, évtizedekig a remény minden szikrája nélkül, nem csak a görög klasszikusokból, saját nemzeted költőitől tanultad róla az első fogalmakat."

Pedig a készülődést számomra nagyon is szimpatikusan és követendő módon kezdte: beszerzett egy görög úti szótárt és megtanult néhány szót és kifejezést, és nem úgy vágott neki az útnak, hogy úgyis beszélnek angolul, németül és franciául, biztosan nem lesz gond a kommunikációval. És milyen jól jött néha az a néhány szó! Ezt külön azért is emelem ki - mert természetesen tisztelet a kivételnek! -, mert hány honfitársunk vág neki mai nap is egy-egy külföldi útnak nulla, vagy azzal szinte egyenértékű (értsd: köszön és tud venni egy kólát meg egy fagyit) nyelvtudással.

Szabó Magda lelkesen és várakozással teli vág neki az útnak, ám már az első szállás megtalálása sem olyan egyszerű feladat, és ekkor még nem is sejtik, mi mindent rejthet egy-egy szekrény...

De térjünk inkább át a helyszínre! Az írónőék Athénban az Akropolisz felkeresése után részt vettek egy színházi előadáson, a továbbiakban ellátogattak Korinthoszba, Mükénébe, Epidauroszba, Delphibe, Rhodoszra és számos más helyet is meglátogattak. Barátokra tettek szert, Szabó Magda gondjaiba vett egy kutyát (nem is ő lett volna, ha nem így tett volna), utolérte az isteni bosszú és számtalan momentum felidéződött benne egykori tanulmányaiból. Megtudjuk, milyen az, ha az idegenvezetőnk is legalább olyan, ha nem lelkesebb, mint mi vagyunk és abból is kapunk példát, ha az idegenvezető egyáltalán nem mutat érdeklődést a sokadjára látott romok iránt, holott a turista kíváncsi, ezeregy kérdése lenne, elvégre ő most és -talán - utoljára jár ott először.

A Zeusz küszöbén nemcsak útleírás, visszaemlékezés, események és helyszínek felsorolása, hanem igazi kulturális csemege is: számos irodalmi és mitológiai utalással találkozunk, és Szabó Magda lelkesedése az isteni bosszú és a hőség okozta kellemetlenségek ellenére is ránk is átragad és lelki szemeink előtt már látjuk is magunkat, ahogy az Akropolisz lépcsőin kaptatunk felfelé. Majd felébredünk és megállapítjuk, hogy a bakancslistánk újabb úti céllal gyarapodott. Végigjárjuk az írónőék útvonalát és a csomagunkból nem maradhat ki egy görög úti szótár (bár a regényből egy-két szót én is megtanultam már, de ez még nagyon kevés) és a Zeusz küszöbén sem.
Nem izgalmasabb egy ilyen utazás, mint ha csak a tengerben áztatnánk egész idő alatt magunkat?

Borzasztó furcsa érzés látni a felfelé masírozó és az aláereszkedő kettős hangyasort, magunkat is közöttük, s azt érezni, hogy halandók vagyunk, elmúlunk, de a hely, ahol járunk, örök, az is, hogy tulajdonképpen nem is fontos, kik vagyunk; mióta az Akropolisz áll, mindig mentek rajta emberek, mindig is fognak menni, míg csak világunkat el nem pusztítja egy kozmikus katasztrófa, és voltaképpen mindegy is, ki hág ezeken a lépcsőkön magasra, csak mindig menjen valaki, csak sose vesszen ki az emberekből a szépség utáni szomjúság.

Szabó Magda: Zeusz küszöbén
294 oldal
Európa Kiadó, 2006
2200 Ft

A tavaszt talán nem is kezdhettem volna jobban, mint Szabó Magdával: az ő gondolataival és visszaemlékezéseivel, amelyeket a '90-es években vetett papírra.

Az írónő ebben a kötetében szeretett volna emléket állítani egykori franciatanárának, Möszjőnek, akiről később Kőnig tanár urat is mintázta. (Aki esetleg soha életében nem hallott még az Abigélről, de szeretné elolvasni vagy legalább a sorozatot megnézni, csak utána vegye kezébe ezt a könyvet.)

Szabó Magda egész életét meghatározták a szigorú református gimnáziumban töltött évek, aki az I. világháború után, a nagy gazdasági világválság idején és nem sokkal a II. világháború kitörése előtt koptatta az iskola padjait. Nem volt elég a mindennapos tanulás, a Biblia ismerete, a tanárok ezenfelül is többet követeltek a diákoktól.
Ekkor érkezett egy fiatal franciatanár a Dócziba, aki más volt, mint a többiek. Ő szemet hunyt minden csíny fölött, nála nem volt sarokba állítás, sem egyéb büntetés. Mit is kezdett egy ilyen tanárral egy lányosztály? Remekül szórakozott Möszjőn, akinél mindent lehetett, ám egy kirándulás alkalmával megértették, miért ilyen és életük végéig hálával emlékeznek rá és a Dócziban töltött évekre.

Megváltó Krisztusom - gondolta a kutyás Szabó, akinek szürke macskája az írógép mellett aludt az íróasztalon, hogy tudtunk volna tisztességben megmaradni az iskola nélkül, ha nem arra nevelnek, hogy tudjuk, az élet nem majális, hanem rossz, kegyetlen, igazságtalan, mégis jónak, irgalmasnak és igazságosnak kell lennünk benne, és hányszor és hányféleképpen tapasztaltuk, hogy ami velünk és a mieinkkel történik, emberi ésszel valóban nem követhető.

Dóczis évek egy-egy eseményén pedig a hozzám hasonló Abigél-rajongók szeme is többször felcsillan majd. De nemcsak a diákévek emlékeiről olvashatunk, hanem a tanári pályán eltöltött éveiről és az írónő későbbi életéről is, ill. megismerhetjük véleményét az aktuálpolitikáról, az oktatásról, vallásról, a magyar történelem és irodalom nagyjairól is.

Igazi keserédes gyűjtemény ez: míg remekül szórakozunk azon, Szabó Magda hogyan vélekedik a tanítványai által olvasott ponyvákról és ő maga hogyan birkózott meg az Erzsébet, a nemesszívű c. "remekművel" (így érezhették magukat a Drága Olvasóim, amikor DS-lel szenvedtem), igen csak elgondolkodunk azon, hogy a századforduló táján megjelent gyerekeknek szánt lapok tanácsadói(?)/szerkesztői milyen szívtelenül válaszoltak egy-egy kis olvasójuk levelére. Az jutott eszembe, ezeknek az embereknek nem volt gyerekük? Vajon velük is így bántak a szüleik vagy a tanáraik?

De a leginkább a fejünkbe szöget ütő írások csak ezután következnek: a már említett politikai helyzetről alkotott vélemény; visszaemlékezés egy örömteli, ám ürömmel végződő utazásra; karácsonyi emlékek.

Ma is előszeretettel emlegetik a politikusok István királyt, de vajon eszükbe jutott-e bármelyiküknek valaha, hogy méltónak érzik-e magukat hozzá? Vagy karácsonykor eszükbe jut-e nekik és másoknak is, akik szívesen panaszkodnak piszlicsáré dolgok miatt, az a sok száz, ezer, százezer ember, akinek még annyija sincs, mint a panaszkodóknak, akik egyik napról a másikról élnek? Mert Szabó Magdának igen. Bár ő sincs olyan rózsás helyzetben, mégis egy magányos Szentestén megáll emlékezni és gondolkodni.

Milyen más lenne, ha mindannyiunkat úgy indítottak volna el abba a bizonyos nagybetűsbe, hogy tudjuk: Az élet nem majális. Talán könnyebb lett volna elviselni a kint ért számtalan pofont, ami kitárt karok helyett fogadott bennünket.

Nagyon sokat kaptam ettől a könyvtől: nagyon sokszor bólogattam magamban egy-egy fejezetet olvasva és kaptam egy remek indoklást, mit válaszoljak, amikor valaki megdöbben azon, hogy nem olvasok ponyvát: "Kár a szemedért." Ezt tanácsolta Magda néni is a tanítványainak.

Van valami abban is, hogy egy új év a születésnapunkon kezdődik, nem pedig január 1-jén. Szabó Magda minden év októberében, a születésnapja előtt kipakolta a fiókjait és kidobott belőlük mindent, amire már nem volt szüksége, hogy az újabb évet "tiszta lappal" kezdhesse. Ezt a szokást én is bevezetem és mindenkinek ajánlom.

Elmondanám, hogy nem politizálok, úgyhogy teljes mértékben egyetértek Szabó Magda a témához kapcsolódó minden írásával, kezdve Benedek Elek meséjével, melyben egy székely népballadát, Fekete Nagy János és Adorjáni Balázs történetét dolgozta fel, nem beszélve arról a bizonyos londoni színről és a fentebb említett István királyról.

Ahogy a politika, a vallás is - szerintem - mindenkinek a magánügye, amit illik tiszteletben tartani, de akad nem egy olyan gondolata az írónőnek, amiben van igazság és nem árt(ana) megfontolni.

Az Okosok kiirtották az oktatásból a morál alaptörvényeit, a mosolyogni való naivsággal és művészi érték nélkül, de módfelett hatékonyan verselő kismesterek üzeneteit, újgazdagék nemzedéke már se paptól, se tanítótól nem hallotta a Krisztus is megbecsülte tisztaszívűek figyelmeztetését: nem a vagyon, hanem az irgalmasság jelzi a társadalmi rangot. Az adni tudás.

Szeretettel ajánlom Minden Kedves Olvasómnak, aki szeret elgondolkodni az olvasottakon, és nem riad meg az igazán komoly témáktól sem. Mert Szabó Magda kegyetlenül őszinte: felnyitja a szemünket a világra. Mi pedig ne csukjuk be, hanem járjunk nyitott szemmel és gondolkodjunk is (olykor panaszkodás helyett is).

Szabó Magda: Merszi, Möszjő
237 oldal
Európa Kiadó, 2008
2300 Ft

A Rendszeres Olvasók előtt nem titok, hogy nagyon szeretem Szabó Magda írásait, így egy percig sem volt kétséges, amikor tavaly európás könyvmaraton volt és csak egy könyvet rendelhettem, hogy Az ajtóra esik a választásom. Ennek oka az akkoriban a mozikba kerülő film is volt, amit viszont csak múlt héten néztem meg a tévében, ráadásul éppen a kulcsjeleneten sikerült elaludnom. De az azt megelőző egy órában Emerenc elnyerte a szimpátiámat, így a hosszú hétvégén végre levettem a regényt a polcról.

Amíg csak annyit tudtam, hogy Szabó Magda és Emerenc, a bejárónő- aki senkit sem enged be a lakásába - közös története, eszembe jutott néhány ismerősöm, akikhez szintén nem lehet bemenni nemcsak az ajtón, de a kapun sem. Vajon akkora rendetlenség van náluk vagy mit rejtegetnek ennyire? Erre gondol mindenki, aki először találkozik Szeredás Emerenccel is.

Szabó Magda a férjével új, nagyobb lakásba költözik, de az írónő nem tudja egyedül vezetni a háztartást, így nagyon megörül, amikor egy volt osztálytársa megemlíti Emerencet. Bár az asszony korára nem derül fény, de már ekkor sem fiatal, mégis több ház környékét és lakását is ő tartja tisztán, illetve végzi el a házi munkát.

Az öregasszonyt már ismerik a környéken, korábban számtalan feljelentés és mendemonda tárgya volt, de az ott élők és a hatóságok is megismerték és megszokták a titokzatos asszonyt, akinek munkájára soha nem volt panasz. Azonban míg Emerenc számos lakásba bejáratos, az ő lakásának küszöbét senki sem lépheti át, sőt megválogatja, kinek dolgozik. Ezen Szabó Magda lepődik meg a legjobban, de elfogadja a feltételt, Emerenc pedig hamarosan munkába áll náluk is. Azonban a munkarendje kötetlen: bármikor, akár hajnalban vagy késő este is felbukkanhat, ami a munkaadóinak már nincs ínyére.

Ahogy telik-múlik az idő, az írónő és az asszony egyre jobban megismeri és megszereti egymást, amit Emerenc sosem mutat ki. Ő csak folyamatosan kritizálja munkaadóját, akit sosem szólít a nevén, sőt sehogyan sem szólít. Mert Emerenc ilyen. Mogorva, zsémbes, akinek súlyos fájdalmakat rejt a múltja, melyekre fokozatosan fény is derül.

Mint a bevezetőben említettem, Emerenc hamar elnyerte a szimpátiámat, és ezt végig meg is őrizte, és sosem gondoltam, hogy ez bekövetkezhet, de volt egy pillanat, amikor nagyon megharagudtam Szabó Magdára.

Már a regény elején is idegesített, amikor elveszett egy okmánya, újat kellett csináltatnia és nem írónőként szólították meg, hanem mint az Emerenc környékén élő lakót. Jóval később aztán végképp kihúzta nálam a gyufát:

Filozofálni mindig tudtam, beismerni se szégyelltem, ha hibáztam, éppen csak az az egyetlen nem jutott eszembe, hogy hozzá viszonyítva én még mindig fiatal vagyok, erős, mégse mentem le havat seperni, nem küldtem be a szobába, nézze ő a műsort, holott elbírtam volna a seprőt, eleget táncoltam vele vidéken, én tartottam tisztán a ház elejét lánykoromban. Nem mentem le, dehogy mentem. Karácsony volt, én is szeretem változatosságképpen a sóst és a keserűt kedvelő ínyemen olykor az édest, a szép, szerelmes, bús filmet annyi egzisztencialista és groteszk alkotás után.

Már az is nagyon irritált, amikor kinevezte magát főállású íróvá, akinek így nincs sem ideje, sem energiája vezetni a háztartást. Persze az íráshoz ihlet, idő és nyugalom kell, de nem hiszem, hogy minden főállású írónőnek leesne az aranygyűrű az ujjáról, ha kitakarítana vagy ebédet főzne. Mit mondjon akkor az, aki reggeltől délutánig/estig dolgozik, aztán bevásárol, főz, mos, vasal, takarít és esetleg még gyereke vagy gyerekei is vannak? Nem hiszem, hogy minden férfi olyan, mint Szobotka Tibor volt, aki ennyire csucsujgatta a feleségét. Amikor hirtelen mégis mindez rászakad, csak panaszkodni tud. Egész egyszerűen nem értem, viszont Emerencnek igazat adok:

- Magáról idegenek el se hiszik, milyen értetlen - folytatta Emerenc -, pedig hányszor mondom. Azt hiszi maga, az élet örökké tart, és érdemes is, hogy tartson, és mindig lesz valaki, aki főz, takarít és egy tál, ami teli van, és papír, amit telefirkál, meg gazda, aki szereti, és élnek itt örökké, mint a mesében, és nem lesz soha más baja, csak ha rosszat mondanak magáról az újságban, ami kétségkívül nagy gyalázat, de minek választott ilyen alja mesterséget, hogy bárki haramia leöntheti mocsokkal? Nem tudom, mitől lett magának neve, mert esze, az kevés, az emberekről meg nem tud semmit. Polettről se, lám, pedig hányszor ivott vele kávét. Az embereket én ismerem.

Milyen igaza is van! Emerenc valóban ismerte az embereket, míg Szabó Magda csak azt gondolta, hogy ismeri őket. Hiszen azt sem tudta, egy ember életébe mennyire avatkozhat bele a másik, hogy ne akarjon betörni egy zárt ajtót, mert az az ajtó nem véletlenül nyílik ki csak néhány centire, és nem véletlenül nem lépheti át azt a küszöböt egyetlen lakó sem, még a rokonok sem. Azért, mert valakinek hírneve van, nem jogosít fel mindenre. És olykor a hírnév sem ér semmit, ha fontosabbnak tartjuk magunkat a másik ember életénél, vagy amikor egyszerűen csak segítő kezet tudnánk neki nyújtani. Például kivenni a kezéből a seprűt és mi sepernénk tovább a havat. Ezért érdemes elolvasni, talán mi előbb észbe kapunk, nem csak amikor már késő.

A filmet mindenesetre megnézem majd egyben, Szabó Magdát viszont egy kis időre félreteszem.

Szabó Magda: Az ajtó
261 oldal
Európa Kiadó, 2010
2300 Ft

Ha ez ember lánya délután úgy érzi, már nem tudna odafigyelni egy drámára vagy regényre, eszébe jut, hogy inkább mesét olvas. Így került az én kezem ügyébe is Tündér Lala története, ami szintén kimaradt annak idején. Bár a filmváltozatát valószínűleg láttam sok-sok évvel ezelőtt, de egy kockára sem emlékszem belőle.
A borító ne tévesszen meg senkit, nekem ez a kiadás van meg.

Tündérország királynőjének, Írisznek mostanában sok a baja, ugyanis tízéves fia, Lala igen sok gondot okoz nemcsak neki, de másoknak is. Lala előszeretettel kutat édesanyja holmijai között, ahol talál magának egy adag konvertort (aminek köszönhetően azzá változik át, amivé csak akar) és veszi magához anyja jogarát, hogy elhagyja Tündérországot. Tündérországon túl található az Író öble, ahol annak idején valóban egy író élt, ő volt az egyetlen ember, akit mind a tündérek, mind a szövetségeseik megtűrtek a területen.

A helyzetet csak bonyolítja, hogy a királynő az eltűnés napján éppen államtanácsra készül, amikor megérkezik hozzá a varázsló, a sötét lelkű Aterpater, aki természetesen mindenről tud. Mivel Írisz egyedül neveli kisfiát, a varázsló házassági ajánlatot tesz neki, ám kosarat kap, ami igencsak feldühíti a kérőt:

(...) Félre ne értsd, hogy nevettem, az nem neked szólt. Csak ma reggel egy kicsit ideges vagyok. Hogyne lennél vőlegénynek való, mikor olyan szemrevaló vagy, és igazán alig múltál kétszázezer éves.

Írisz Amalfi kapitányhoz fordul segítségért Lala felkutatásában, aki kutya képében meg is találja a fiút, aki az Író öblében kóborol, ahol egy férfival és egy kislánnyal találkozik. Ez a találkozás pedig fordulópontot jelent mindannyiuk életében.

Szegedi Katalin illusztrációja a meséhez
Forrás

Mit is írhatnék a meséről, minthogy elbűvölő, bájos és valóban tündéri. Tündérország halhatatlan lakói igazán szeretni valóak, önfeláldozóak és kedvesek. Legtöbben a jó; míg Aterpater az ő Néma halával pedig a rossz megtestesítői.

Azt hiszem, egy gyerek sem fog unatkozni olvasás közben, hiszen a már említett jó és rossz szereplők mellett van itt varázslat, kóborlás és a jó most is elnyeri méltó jutalmát.
Szabó Magda pedig egyáltalán nem szájbarágósan, de sok fontos dologra felhívja a gyerkőcök figyelmét:

- Én nem értem -csodálkozott a királyfi -, ma már másodszor nyaggattok engem azzal az Amalfival. Soha életemben nem volt Amalfi nevű ismerősem.
- Hogyhogy nem volt? - háborodott fel Jusztin. - A legjobb barátod volt, szót fogadtál neki boldogan. A barátot nem szabad elfelejteni, ha rossz sorba jut. Ez is törvény.

Szabó Magda azt írja a fülszövegben, hogy a kötetben szereplő három mesét nem ő találta ki, csak lejegyezte, kiegészítette mindazt, amit gyerekkorában az édesanyja mesélt neki. Valljuk be, egy ilyen édesanya mellett igazán jó lehetett gyereknek lenni.

Tündér Lala fordulatokban gazdag, humoros, néha szomorú és rendkívül tanulságos története pedig kicsiknek és nagyoknak egyaránt tartalmas kikapcsolódást nyújt. ~~Nálam is bevált .~~

Most láttam az Európa honlapján, hogy a tervek szerint áprilisban ismét megjelentetik a mesét illusztrált kiadásban, így akinek eddig nem sikerült beszereznie, nem marad le róla.

Szabó Magda: Tündér Lala
Bárány Boldizsár - Sziget-kék - Tündér Lala
480 oldal (a Tündér Lala kb. 225 oldal)
Európa Kiadó, 2003
2100 Ft

A tavaly nyári nagy alexandrás akció során landolt ez a könyv is a virtuális kosaramban, majd a polcomon, és azóta várakozott. Múlt héten A virradat ígérete után pedig egyszerűen fogalmam sem volt, mit olvassak, ki lehet az az író, akinek a könyve labdába rúghat Romain Gary után, így néhány órás agyalás és szenvedés után Szabó Magdára esett a választásom.
Eredetileg már A virradat ígérete előtt elkezdtem a Sziget-kéket és később folytattam, de kb. 35 oldal után beláttam, hogy ehhez az ifjúsági regényhez egész egyszerűen túlkoros vagyok már, mert egyáltalán nem tudott lekötni. Így szétnéztem a polcon és egy újabb anya történetét választottam, ezúttal egy magyarét.

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

1960-at írunk, amikor Etelkát, egy kis vidéki városban élő öregasszonyt értesítik, hogy a klinikán fekvő férje, Vince meghalt. Etelka azonnal indul a klinikára, később, amikor hazaér, a házat - meglepetésére - nem üresen találja, hanem a Pesten élő, harmincas éveinek közepén járó lánya, Iza várja, aki maga is orvos. Iza minden, a temetéssel járó ügyet magára vállal, és közli anyjával, hogy magához költözteti, miután elkelt a szülői ház, ahol a Szőcs házaspár 49 évet töltött.

Szőcsék évekkel Iza születése előtt elvesztették a kisfiukat, így a lány születése igazi csoda és öröm volt a számukra. Mindent megtettek érte, még akkor is, amikor a bíróként dolgozó Vincét idő előtt nyugdíjazták egy döntése miatt. Iza mindig is jó tanuló volt, így végül bejutott az orvosi egyetemre, ahol megismerkedett későbbi férjével, Antallal, akivel Szőcsék a mai napig kitűnő kapcsolatot ápolnak. Fiuknak tekintik a férfit, annak ellenére, hogy néhány éve elhagyta a lányukat, amit azóta sem ért senki.

Iza a temetés után Dorozsra, a szomszédos településre küldi pihenni az anyját, míg ő az ügyeket intézi, és meglepődik, amikor Antal közli vele, szeretné megvenni a házat. Bár Iza nem érti a döntését, nyélbe ütik az üzletet, Antal a ház mellett megkapja Kapitányt, Szőcsék nyulát is, Iza pedig Pestre indul Etelkával.

Az, hogy most Pestre költözteti az anyját, voltaképp senki számára sem volt meglepetés. Iza nem is tehetne másképpen, ez rá a jellemző. Nemcsak kiváló orvos, nemcsak hálás gyerek, jó ember is ez az Iza, boldog lehet vele Szőcsné. Vince bácsi ugyan elment, szegény, de itt hagyta maga helyett a lányát, védelemnek. Micsoda öröm lehet Pestre költözni, itt hagyni a szomorú emlékeket, s az új környezetben végre élvezni is az öregséget; nemcsak gondját-baját, magányát viselni, hanem átadni magát, hetvenöt évesen, a békés szemlélődésnek! Iza majd vigyáz rá, soha többet nem lesz gondja semmire.

Csakhogy a pesti élet Etelka számára nem azt hozza, amire ő vagy a szomszédok számítottak. Az öregasszony idegenkedik minden modern géptől, ragaszkodik a megszokott dolgaihoz, azonban Iza lakása a legújabb háztartási eszközökkel van felszerelve, és anyja szeretett, ám szakadt, toldozott-foldozott, törött holmijaitól megszabadult. Minek az anyjának azok, amikor ő keres annyit, hogy újakat vehetnek helyettük? Etelka ebben is egyetért vele.

Rögtön az első napon megismeri Terézt, lánya házvezetőnőjét, akit ő azonnal gyanúsnak talál. Hiába van ott Teréz, aki mindent elvégez, az öregasszony mégis bemerészkedik titokban a konyhába, de ténykedését lánya nem fogadja kitörő örömmel. Akárhogy igyekszik a későbbiekben hasznossá tenni magát, és ettől kezdi egyre jobban érezni magát az idegen környezetben, Teréz és Iza szemében ezek a kísérletek mindig balul sülnek el.

Hamarosan rá kell jönnie, hogy az ő tökéletes, sikeres orvoslánya életében rá jut a legkevesebb idő. Mert Iza vagy dolgozik, vagy cikket ír, vendéget fogad, szórakozni megy vagy csak fáradt, és pihenni szeretne. Hiába dicsérte mindenki a szülővárosa utcájában Izát, milyen hálás, mennyit törődik a szüleivel, hogyan támogatja őket, Iza valódi arcát csak Antalnak sikerült megismernie.

Néhány hónap múlva azonban Etelka is meglepő felfedezést tesz:

Lehet, hogy ő is meghalt már, csak nem vette még észre? Lehet, hogy az ember hamarabb meghal, mint tudomást szerezne erről?

Szabó Magda - most is - zseniálisan mutatja be a szereplők lelkiállapotát, ahogyan fokozatosan megismerjük a jelenüket, a múltjukat, majd ismét visszacsöppenünk a jelenükbe. Megismerjük az öregasszony minden egyes rezdülését, a pesti ismeretlen világgal való találkozását és ismerkedését, azt, hogy miért olyan fontos számára a múlt: Kapitány, az Antalnál maradt nyúl, a fiatalkori emlékek, és Izát, aki bár mindenki szemében tökéletes, figyelmes orvos, gondoskodó gyermek, nem is sejtenénk, mi rejtőzik e mögött a tökéletes külső mögött.

Ahogy fogytak a lapok, és egyre jobban megismertem a két nőt, megértettem Antalt, és a kezdetben még szimpatikus Iza egyre inkább ellenszenvessé vált a szememben. Amikor elérkezett egy bizonyos pillanat (aki olvasta a könyvet, úgyis tudja, aki pedig nem, majd megtudja, ha elolvassa, csak néztem magam elé a döbbenettől. Szabó Magda Az őz után ismét letaglózott. Vajon hány Etelka és hány Iza jár köztünk ma is?

Megrázó, fájdalmas, felkavaró, elgondolkodtató és mindezek ellenére letehetetlen olvasmány. Nem szabad kihagyni.

Szabó Magda: Pilátus
280 oldal
Európa Kiadó, 2008
2300 Ft

Sovány voltam, beteges, meghizlalhatatlan. Gyakran kényszerültem ágyba, s ha véletlenül senkinek nem volt ideje mesélni vagy játszani velem, könyvet adtak kezembe, már akkor is, mikor még nem tudtam olvasni. Legelső könyvemet a szüleim csinálták összefűzött lapokból, amelyet teleragasztottak metszett képpel, s a képek alá, szövegnek, saját verseiket írták.

A napokban rám jött a Szabó Magdát akarok olvasni-roham, így egyértelmű volt, hogy ezt a regényét kezdem el, és jók volt a megérzéseim, már az első lapokon elvarázsolt.

Az írónő ebben a regényében nem csak a saját gyerekkoráról, szüleivel és a környezetével való kapcsolatáról, hanem a '20-as évek Debrecenéről is mesél. Korabeli sétát teszünk a Piac utcán, benézünk a színházba, megismerjük a rokonokat, a szomszédokat, a Szent Anna utca (itt lakott a Szabó család) többi lakóját.

Milyen lehet két olyan szülő gyerekének lenni, akiknek nem úgy alakult az élete, ahogy szerették volna? Egy apa, akinek az apja előre eldöntötte a sorsát - csakis jogász lehet - , egy anya, aki hiába okleveles tanító, mégsem gyakorolhatja hivatását. Mégis a szigorúnak tűnő Szabó Elek és Jablonczay Lenke, aki kislánya szemében valójában tündér, mesés gyerekkort teremtett egyetlen gyermeküknek.

A Piac utca a XX. század elején

Bár Szabó Magda maga is bevallja, hogy az idő megszépíti az emlékeket, mégis olyan szeretettel és őszintén mesél mindenről (pl. vallásról, halálról), örömteli és szomorú pillanatokról, hogy a kétely gondolata sem merül az olvasóban, hogy az a gyerekkor mégsem ilyen volt, hogy egy szegénységben tengődő család élete nem lehet ilyen.

A gyerekkori csínytevések, játékok, titkok és sérelmek mellett Szabó Magda visszaemlékszik szülei művészet iránti elköteleződöttségére, a hitéletről, otthoni szokásaikról, Arany Jánossal való első és meghatározó találkozásáról, első írói szárnypróbálgatásairól. Mindarról, ami meghatározta későbbi életét és írói pályafutását.

Élmény volt olvasni, bennem is néhány gyerekkori élmény felderengett, ahogy az írónőben is annak a bizonyos ókútnak a mélyéről. Nem is csűröm-csavarom tovább: egyszerűen jó volt együtt emlékezni Szabó Magdával, aki bizonyosságot tesz arról, hogy a szülői szeretet és törődés sosem helyettesíthető pénzzel. Varázslatos hangulatú könyv, vétek lenne kihagyni.

Szabó Magda: Ókút
250 oldal

Európa Kiadó, 2008
2300 Ft

Hangoskönyv:
Ónodi Eszter előadásában
MP3 CD
Kossuth Kiadó, 2008
2990 Ft

A bejegyzésben szereplő képek forrása:
A korabeli Debrecen képe: hu.wikipedia.org/wiki/Debrecen
Szabó Magda gyerekkori fényképe: laudator.blog.hu

"Ez rémes ház, nem tudom, miért kellett ide születnem.
Itt állandóan írógépelnek és regényt írnak, vagy tanulnak. Ha nem, akkor a leglehetetlenebb időben telefon szól, gazdámnak el kell rohannia általa fogadásnak nevezett nem tudom, mire, amelynek előzményeképpen szörnyű átkozódások közepette kisestélyi ruhát ölt, kékre-zöldre kifesti magát és eltántorog hazulról. Itt mindig vendég van, de sose olyan, akit szeretünk, hanem hivatalos látogatások. Itt mindig színházba és moziba mennek, de nem abba a darabba, amely érdekli a ház népét, hanem ahova muszáj; itt lehetetlen állapotok uralkodnak."

Az írónő halála után a keresztfia lett az örököse, így Tasi Gézának köszönhető, hogy megjelent ez a gyűjtemény. A legtöbb levél Évuka nevéhez fűződik, aki sajnos írni és olvasni nem tud, így

gazdájának diktálja a leveleket, melyeket a szomszédba küldözget és sanyarú sorsáról számol be bennük. A továbbiakban Szabó Magda másik cicája, Szobotka Konstantin alezredes levelezését ismerjük meg, ill. Tasi Géza ír Szabó Magda széphegyi életről, Végül néhány verset olvashatunk.

Évuka félénk, viszont imád legelni. Kedvence a vízipálma, melytől bár rosszul lesz, de a szomszédból mindig érkezik az utánpótlás. Gazdája életét nem érti: nem érti, miért kell mindig elutaznia, regényt írnia vagy ide-oda rohannia. Még szerencse, hogy a kedves Néni és Bácsi hidat "épített" az erkélyek közé, így ha elege van az otthonlétből, bármikor átmehet. Évukával mindig történik valami, örömeiről és bánatairól folyamatosan értesíti a mellettük lakókat.

" Itt járt valamelyik gyerek! Én vasvillaszemmel néztem rá, mert én éreztem, mit takar a papír, de oly buta, hogy nem ért meg semmit. "Kurnyau!" - sikoltottam több ízben, amiből igazán minden épeszű felfoghatta, hogy azt kiabálom: "Csokrot kaptam, mint egy igazi bálozó kislány!" De ezeknek se fülük, se elméjük, oda se figyeltek. "Kurnyau!" - üvöltöttem most már indulatosan, miközben belehasítottam fogammal a papírba. "Nana - mondta gazdám férje -, még széttépi!" Ekkor előtűnt a vízipálma. Gazdám nevettében hátraesett a székben, és azt sihegte: "Évuka virágot kapott!" Csak azt szeretném tudni, mi van ezen nevetnivaló. Ez szent dolog és élmény."

Szabó Magda két cica bőrébe bújt, és olyan iróniával és humorral ír saját magáról és a környezetéről, hogy olvasás közben tényleg elhisszük, ezt bizony a macsekok körmölték.
Az olvasást "színesíti" a levelek között található számos fekete-fehér kép az írónőről és valamelyik cicájáról vagy kutyájáról.
Gyorsan elolvasható és garantáltan jól fogunk szórakozni ;). Macskatulajdonosoknak kötelező, sőt nekik ajándékba is remek választás! ;)

Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó
Levelek a szomszédba
136 oldal
Európa Kiadó, 2009
2000 Ft

- Ide hallgass, kislányom. A felnőttség nem függ életkortól, próbáld meg már elhinni végre. Borzasztóan fáj, hogy úgy számítottál erre a napra, mint valami határnapra. Hogy azt hitted, ha betöltöd a tizennégyet, minden másképp lesz. Semmi se lesz másképp. Még mindig gyerek vagy.
„- Nem igaz – gondolta a kislány. – Ha tudná, milyen gondolataim vannak, milyen vágyaim, milyen szenvedélyek élnek bennem, milyen kívánságok, igények… Gyereknek nem lehetnek ilyen különös, vad gondolatai, csak annak, aki már felnőtt.”"

Vasárnap délután kivettem a vitrinben rám várakozó könyvek közül a Születésnapot, gondoltam, olvasok valami aranyosat. Nem csalódtam, de sokkal többet kaptam egy cuki kis történetnél.

Milyen is számunkra egy születésnap? Valami ilyesmi, ugye?

Mindkét képet a weheartit oldalán találtam

Van torta, gyertyák, sok-sok ajándék, barátok, rokonok. De utazzunk vissza egy kicsit a hatvanas évek elejére, milyen is volt akkor egy születésnap és milyen volt akkor gyereknek lenni!

Illés Bori másnap ünnepli a 14. születésnapját, amit igazi mérföldkőnek érez. Ma még dolgozatot kell írnia a többi hetedikessel az iskolájuk és az utcájuk névadójáról, Eperjes Benjáminról, ráadásul Boriék éppen abban a házban laknak, ahol egykoron Eperjes is élt. Míg a többiek nekiláttak az írásnak, a kislány gondolatai a másnapon kalandoznak: Vajon milyen lesz?, Biztosan megkapja a tűsarkút és a kék ruhát, amit a Szivárvány áruház kirakatában látott. Bizony, holnaptól felnőtt lesz.

Felvirrad a nagy nap, és a hőn áhított ruha és cipő helyett Bori a szüleitől egy kabátot kap, ráadásul májusban. Kiborul, nem érti, miért nem veszik észre, hogy ő már felnőtt? Este a színházban sem érzi jól magát, bár a Romeo és Júlia nagyon tetszik neki. Ugye, hogy Júlia is 14 évesen ment férjhez? - gondolja magában. Bori természetesen már azt is tudja, hogy a jövendőbelijét Rudolfnak fogják hívni, magas, fekete haja és szeme van, és persze boldogan élnek, míg meg nem halnak. De mi van, ha ez a Rudolf éppen szembe jön vele a színházban, ahol a szülei között kell ülnie, és kiderül, hogy Rudolfot valójában Sós Tibornak hívják, és hamarosan a házukba költözik? Haditervet kell kitalálni! Milyen jó, hogy van egy kedves, okos és gyönyörű barátnője, aki segít neki! Auer Szilvia ráadásul Rudolf szomszédjában lakik, 16 éves, gimnáziumba jár és már szinte menyasszony. Szilvia persze azonnal felajánlja a segítségét kis barátnőjének.

Rudolf felbukkanásával felbolydul a hetedik osztály, csak Mikes Jutka nem osztozik az örömükben, de hát Jutka különc, aki csak az őrsnek meg a nagymamájának él.

Bori neki is lát a terv megvalósításának, azonban hamarosan nem várt fordulatok sorozata követi egymást...

" - Leszel még felnőtt, ne félj! Többet, mint szeretnél. Várj egy kicsit!"

Mielőtt bárki megijedne, nem mentem vissza a dedóba, sőt, nagy szamárként is nagyon szerettem a regényt. Érthető okokból az ifjúsági irodalom közé sorolják, de felnőttként is sokat adhat az olvasónak.

Mire az ifjonc olvasó a végére ér, nem is veszi észre, mennyi mindent kap ettől a könyvtől. Valószínűleg elgondolkodtatja, hogy tényleg a tűsarkú, a kék ruha meg a konty miatt felnőtt valaki?

Talán az is eszébe jut, hogy ideje lenne rendet rakni a szobában, kivinni a szemetet, segíteni a másiknak és nem csak álmodozásból áll az élet.

Azt hiszem, nem ártana, ha a mai tizenévesek is a kezükbe vennék a regényt, mert bár már nincsenek őrsök meg lányosztályok, de a mondanivalója mégis örök érvényű. Esetleg az új Illés Borit választanák példaképüknek, akitől valóban sokat lehet tanulni.

Szabó Magda: Születésnap

320 oldal

Móra Könyvkiadó - Pöttyös Könyvek

1979

17, 50 Ft

"Gyerekkoromban oly sok esztendeig hallgattam, hogy később sose tanultam meg beszélni: én vagy hazudni tudok, vagy hallgatni. Ami az életrajzomban van, az hazugság. Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked sem bírtam igazat mondani."

"Nem is tudom, hogy születhettem ilyennek két ennyire szép embertől. Nekem nincs arcom, nincsenek vonásaim, minden összemosódik rajtam, amíg ki nem festem magam; csak maszkjaim vannak, nincs is fejem.Tegnap éjjel, mikor Gizike felkelt és felgyújtotta a villanyt, véletlenül belenéztem a tükörbe. Olyan voltam, mint egy lidérc."

A cím senkit se tévesszen meg, nem egy kedves állatos történettel van dolgunk, de az őz nagyon fontos szerepet kap a történetben. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kemény lesz, ennyi érzelem árad majd a könyvből, ami valójában egy monológ, Encsy Eszter színésznő vallomása.

Eszter gyerekkora nem tündérmese volt, ahogy a legtöbb gyereknél megszokhattuk. A II. világháború előtti években járt alapítványi gimnáziumba, melyet egy rokona alapított, így nem kellett tandíjat fizetniük. A boldog diákévek azonban elmaradtak. Ügyvéd édesapja sokat betegeskedett, ügyfelei alig akadtak, így az édesanyja zongoraleckéket adott, emiatt minden házimunkát egy szem lányuknak kellett elvégeznie. Eszter iskola után főzött, mosott, takarított, miközben hallgathatta a tanoncok klimpírozását. Igaz barátság egyetlen osztálytársához sem fűzte, sőt, inkább kihasználta őket. Míg a legtöbb iskolás szívesen segít egy-egy osztálytársának, ha nem érti az igeragozást vagy a matematikát, Eszter is ezt teszi, azonban pénzért. Súgni is csak pénzért hajlandó. Gizikét már egy ideje tanítja, a bérét mindig a kislány kocsmáros apjától kapja meg, aki nem fukarkodik a pénzzel. Gizike rossz tanulmányi eredményei biztosítják számára a biztos anyagi forrást.

Egy másik osztálytársa, Angéla az anyjához jár zongoraórákra, Eszter pedig egyszerűen gyűlöli a lányt. Iszonyatos gyűlöletet érez iránta, ami csak úgy süt a lapokról, számára az okoz örömet, ha Angélát szenvedni látja.

Eszter a háború alatt végzi el az egyetemet, majd színésznő lesz. Élete azonban folyamatosan kereszteződik a Gizikéével és az Angéláéval.

"Itt a színházban van valami titokzatos rokonság. Szeretjük és utáljuk is egymást egy kicsit, ez a mesterséggel jár, nem egyértelműek ezek az érzések, de erősek és összetartoznak."

Eszter monológja nem az olvasónak, hanem egy férfinak szól, és ahogy haladunk előre, egyre többet megtudunk kettejük kapcsolatáról, a nő szinte nem létező gyerekkoráról, mely annyira megsebezte lelkileg, hogy meggyűlölte az embereket. Volt, amikor megértettem, hogy így érez, mert melyikünk nem antiszociális olykor? Valószínűleg mindannyian jártunk már ebben a cipőben. Ellenben Eszter ezt hatványozottan érzi. Hiába a siker, pénz, csillogás, egy életre mizantróppá vált, és esély sincs a változásra.

A fejezetekben a jelen és a múlt idősíkja egyaránt jelen van, de egyáltalán nem zavaróan, nem veszítjük el olvasás közben a fonalat.

Rövidsége ellenére megrázó olvasmány, aminek a hatását még biztosan sokáig érzi az olvasó. Egyszerre mélyen elgondolkodtató és újraolvasandó. Érdemes lelkileg felkészülni rá.
Amikor nagyon elegem van a világból és főleg bizonyos emberekből, mindig eszembe jut ez a rövid regény és az, mennyi gyűlölet árad a lapokról és hogy - hála az égnek - én nem ilyen vagyok és nem is szeretném azt érezni, amit Encsy Eszter.

Szabó Magda: Az őz
216 oldal
Európa Kiadó, 2000
1300 Ft

A regényt 2008-ban ismét kiadta az Európa, viszont már szinte sehol sem lehet kapni. A legutóbbi Európás kiadás ára: 2200 Ft

Néhány hónapja hangoskönyv formátumban is megjelent, Für Anikó előadásában.
MP3 CD
Kossuth Kiadó, 2011
2990 Ft

A regény Szabó Magda más műveivel megtalálható itt.

"Nem tudtam, hogy nem vagyok egyedül, hogy valaki törődik velem, hogy megment, hogy vigyáz rám, ha nem sejtem, ha nem is kérem, ha kételkedem benne, akkor is.
Ki vagy te, Abigél? Ki az, aki itt lakik velünk együtt a Matulában, aki mindennap elmegy mellettünk, ránk kiabál, vagy ránk mosolyog, részt vesz az életünkben, s olyan közel van hozzánk, hogy feltűnés nélkül bejöhet valamelyik hálóterembe, benyúlhat a zsebünkbe vagy a füzeteink közé, aki meghallja miről beszélgetnek a suttogók, aki mindent számon tart, és akit nem tart számon senki? Itt, e zömök falak között álarcosan él valaki, elfedi igazi vonásait, nyilván ordít, piszkálódik, kenetteljes vagy kérlelhetetlen, hogy annál szabadabban mozoghasson álruhájában. Olyan ember, aki számol azzal, hogy mind távol vagyunk a szüleinktől, hogy az a sok minden, amit a Matula világa megkíván tőlünk, néha meghaladja az erőnket, és annyi a buktató, hogy hol egyikünk, hol másikunk botlik el valamin. Ki vagy te, Abigél, akinek igazi arcát nem látta senki, akinek csak a tetteit ismerjük, és ismerik az intézet falain belül 1914 óta?"

Ki ne hallott volna az Abigélről? Ugye nincs ilyen? Sok évvel ezelőtt, gyerekkoromban mindig ott ültünk a tévé előtt és vártuk az Abigél aktuális részét. Mert akkoriban, ha valamilyen ünnep volt, Abigél is volt. Akkor nem érdekelt senkit, hogy a sorozat 1978-ban készült, azóta már legalább egy évtized is eltelt, mi áhítattal vártuk. És sokan várjuk ma is, vesszük le a polcról a regényt, ami azóta kötelező olvasmány lett. Mert Szabó Magda regényét ma is ugyanolyan jó olvasni, mint gyerekként filmen látni.

1943 őszén javában szedi áldozatait a II. világháború. Vitay tábornok lányát, a 14 éves Ginát igyekszik elbújtatni a világ szeme elöl. Ha ugyanis őt el is fogják, a lánya megmenekülhessen, élhessen tovább. Meg is találja az ideális búvóhelyet, az országhatáron lévő régi leánynevelő intézetet, a Matulát Árkodon, melynek szigorú szabályai erődként védik növendékeit. Gina kénytelen búcsút venni budapesti életétől, szeretett nevelőnőjétől, Marszelltől és nagynénjétől, Mimó nénitől, ill. az utóbbinál megismert udvarlójától, Kuncz Ferenc hadnagytól.

Gina elbúcsúzik édesapjától, akivel ezentúl hetente telefonon érintkezhet és rögtön szembesül a Matula szigorával. Zsuzsannától, az osztálya prefektájától megkapja az intézet egyenruháját és mindent, amire szüksége lehet. Világi ruháit, holmijait elveszik.

Hamarosan megismerkedik két osztálytársával, az igazgató árva unokahúgával, Torma Piroskával és a most visszaérkezett Kis Marival. A lányok vezetik körbe az intézetben és tőlük ismeri meg a csodatévő Abigél legendáját, akinek ha a segítségét kérik (mindössze egy levelet kell bedobni a szobor korsójába), valóban segít a diákokon. Természetesen Gina ezt csak afféle matulás babonának tartja.

Itt semmi sem olyan, mint a pesti iskolában volt: áhítat van, ismerni kell a Bibliát és az egyházi énekeket, vasárnap az egész iskola részt vesz az istentiszteleten, sétálni csak akkor lehet, amikor engedélyt kap az osztály, ahová természetesen Zsuzsanna is velük tart.

A lány nehezen barátkozik meg mindezzel, hamar összevész osztálytársaival és szökést tervez, ami balul sül el. Ekkor jelentkezik először Abigél...

Mondanom sem kell, Ginával számtalan dolog történik, vidám is, szomorú is. A Matulában töltött idő örökre nyomot hagy benne, itt válik igazán felnőtté és szembesül azzal, amire az édesapja az életét tette fel.

Miért érdemes ma is elolvasni, ahogyan már a bevezetőmben említettem? Szabó Magda remek stílusa miatt, ahogyan bemutatja a matulások szemével a háborút és a lapokat átható mélységes emberszeretete miatt. Örülök, hogy ma már kötelező olvasmánnyá lépett elő, és sajnálom, hogy nekem még nem volt az. Csak később került a kezembe, de biztosan sokszor fog még. Mert az Abigélt nem lehet nem szeretni.
A regényből készült sorozat pedig az egyik legjobb filmadaptációk egyike. Mindkettővel érdemes megismerkedni.

Szabó Magda: Abigél
392 oldal
Európa Kiadó, 2004
1900 Ft

Hangoskönyv (MP3 - 13,5 óra)
Felolvassa: Piros Ildikó (a filmben ő játszotta Zsuzsannát :))
Titis Kft.
4990 Ft
Képek: Port.hu

~~Egyetlen kukacoskodás a regénnyel kapcsolatban: a benne említett egyházi énekek zöme nagyon el van számozva.~~