Mazsolát, a kis zöld malacot talán nem kell bemutatnom, hiszen mindannyiunk számára ismerős a tévéből és/vagy a mesekönyvből. De aki eddig még nem hallott róla, vagy csak nosztalgiázni szeretne, nyugodtan olvasson tovább.

Annak idején én is néztem a Mazsolát a tévében, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból a mesekönyv nem volt meg, így ezt a hiányosságomat most hangoskönyv formájában pótoltam.

Manófalvi Manó, a madárijesztők barátja egy nap fedél nélkül maradt, ugyanis korábbi otthonát - egy ócska kalapot - egyszerűen elfújta a szél. Szerencsére Manócska talált egy jókora sütőtököt, ahová beköltözött. Csakhogy egy este csámcsogásra lett figyelmes: egy kis malac éppen az új otthonát kezdte el enni! Manócska előbb el akarta zavarni a kis falánkot, végül befogadta Mazsolát, akivel mindig történik valami.

A tisztára mosdatott Mazsola már régen aludt, mikor a varjú és Manócska még mindig róla beszélgettek.
- Nagy gond a házban egy ilyen kismalac - vélte a varjú. - Nem is mindenki vállalná.
Manócska erre mindössze annyit mondott:
- Persze az egyedüllét legalább olyan gond. És így mégiscsak vígabban telik az idő.

    Leonardóról tudjuk, hogy igazi reneszánsz ember volt, hiszen nemcsak ebben a korban élt, de briliáns festő, szobrász és mérnök is volt. Az írói oldaláról viszont kevesebben ismertük, pedig ez igazán említésre méltó.

    Korábban könyvformátumban már megjelentek itthon is a meséi (Vox Nova Kiadó, 2010 - borító a bejegyzés végén, és egyszer majd szeretnék egy saját példányt), és a Kossuth Kiadó jóvoltából tavaly óta Für Anikó felolvasásában hangoskönyvben is megismerkedhetünk velük.

    Nem véletlenül hasonlítják Aiszóposz és La Fontaine meséihez őket, de nekem a címeket elnézve és az első néhányat meghallgatva, eszembe jutott, mennyire szerettem amikor Phaedrus állatmeséit olvastuk latinórán. Így biztos voltam benne, hogy Leonardo meséit is szeretni fogom.

    A polihisztor is a természetből választotta ki szereplőit, nagy részük valamilyen állat (bagoly, patkány, pók, tengelic stb.), illetve növény (diófa, fügefa, köles, cédrus stb.), de ezek mellett felbukkan a vízcsepp, a torony, a borotvapenge és a kő is.

   Ahogy a bejegyzés címéből is kiderül, minden mese rövid, Leonardo nem szaporítja a szót, ám annál fontosabb tanulságokat tár elénk. Olvashatunk a hiúságról, a nagyravágyásról, csúfolódásról, jótettről és amit cserébe kapott a jótevő.

   Egy-egy szereplő több történetben is felbukkan (pl. a bagoly és a fügefa), és bár a mesék több mint fél évezrede íródtak, a hallgató ugyanúgy tisztában van vele, hogy minden szereplője egy-egy emberi tulajdonságot jelenít meg. És valljuk be, az eltelt évszázadok óta az emberiség ezen a téren egy csöppet sem változott. Ma is vannak hiú, nagyravágyó, telhetetlen emberek, de - hála az égnek - önzetlenek is akadnak még.

   A CD-n található huszonnyolc történet között mindenki megtalálja a kedvencét, akár többet is. A mesék végén hallható zenék is legalább annyira zseniálisak, mint a szövegek és Für Anikó előadása. Utóbbi kettő csak még kerekebbé teszi az adott mesét, imádtam a kárörvendést megjelenítő zenéket.
Azért hozzáteszem, hogy ezek a mesék nem a legkisebbeknek íródtak, a célcsoport egyértelműen a felnőtt korosztály. Bár a középiskolás korosztály számára is tanulságosak lehetnek. 

   Mindegyik mese nagyon tetszett, de végül A hiú borotvapengét emelném ki, annak is az utolsó mondatát, mert ma is legalább annyira aktuális, ahogy Leonardo korában volt.

A hiú borotvapenge

Egy borotvapenge önállósította magát, kibújt a tokjából, és kifeküdt a napra. Rettenetesen büszke volt magára - ahogy csillogott rajta a fény, valóban lenyűgöző látványt nyújtott. "Menjek vissza a sötét borbélyüzletbe?"- háborgott magában. - "Hogy én vagdossam mosdatlan parasztok szakállát, és kaparásszak zsíros tokákon? Még mit nem!" Szépen bebújt egy fa odvába, és csak néhány hónap múlva jött elő újra a fényre, hogy csodálja magát. Addigra viszont megette a rozsda - a borbélyüzlet pedig nem érezte meg a hiányát, csilingelő ajtajától továbbra is sima, illatos tokával távoztak az elégedett parasztok. A tanulság: ne a látszatra adj, inkább műveld magad te szerencsétlen, különben rozsdás lesz az agyad!

Leonardo Da Vinci meséi
Felolvassa: Für Anikó
Fordította: Szálinger Balázs
Audio CD
Kossuth Kiadó, 2014
990 Ft
A mesét innen hoztam