Molnár Ferenc 1928-ban bemutatott vígjátéka, az Olympia egy osztrák fürdővárosban játszódik a boldog békeidőkben. Itt ismerjük meg Linát, aki nem nézi jó szemmel, hogy Olympia, a trónörökösné első udvarhölgye, egy huszárkapitánnyal flörtöl, és aggályait megosztja régi barátjával, Alberttel is: 

ALBERT   Azt a rettenetes szót magyarázd meg, hogy: "nem becsüli meg magát". Ezt indokolni tartozol.

LINA   Tudom. Íme az indokolás: Olympia hercegnő, a trónörökösné első udvarhölgye egy közönséges huszárkapitánnyal flörtöl egy osztrák fürdőhelyen. És a föld nem mozdul meg alattuk. 

Albert hallgat és nagy füstöt fúj

Én látom a hallgatásodat, bár füstfelhőbe burkolod. (Albert mozdulatára) Nem, nem! Te hallgattál! Úgy látszik, nem alaptalan a vád. Egy kapitánnyal. Mit Herrn Rittmeister Kovács vom k.u.k. nem tudom, melyik Husarenregimenttől. Herr Kovács. Még csak nem is "von" Kovács. Összesen két hete, hogy itt vannak. Két hete ismerik. Ez sok, ameddig ő elment. Pedig milyen óvatos anyja van! És az ezt tűri. És az apja egy herceg Plata-Ettingen, lovassági tábornok, őfelsége hadsegédje. És a leánya ezt meri! Mit szólna Fülöp, ha ezt tudná? Ő, aki úgyszólván oroszlánként küzdött, míg lányát erre a polcra emelte? Nos, mit felelsz? 

ALBERT   Ezen a polcon te szerettél volna ülni. 

LINA   Úgy van. Miért tagadjam? De én másként viselkedném. 

ALBERT    Lina, te igen veszélyes intrikát folytatsz. Lina, te elvesztetted a mértéket. Lina, te énreám ne számíts. Én nem tűröm ezt a hangot, amelyen te Olympiáról beszélsz. Ezt nyíltan kimondom. Nem tűröm. Olympia egy hófehér és jéghideg hölgy. Az ő női tisztasága minden kritikán felül áll. Ezért is lett azzá, amivé lett. Mintája a szoborszerű fenségnek. Hogy merészelsz te ezzel a görög istennővel szemben ilyen szót használni: "flört"? Egyáltalán hol tanultad ezt? 

LINA   Bocsáss meg, ő is ember. Ezt onnan tudom, mert rokonom. Húszéves volt, mikor férjhez ment Orsolini herceghez, és egy év múlva már özvegy volt. Gondold meg, azóta tizenegy év telt el és ő...

ALBERT   Úgy él, mint egy szent. (Parancsolóan) Mint egy szent!

ETTINGENNÉ    Te szerelmes voltál az uramba. És ma én vagyok a felesége.

LINA    Mert én nem léptem át a határaimat. 

ETTINGENNÉ   Vagy mert az uram nem lépte át a határaidat. 

LINA   Jenny, ez már nem csípés, ez szúrás. 

ETTINGENNÉ   Legalább fáj, édesem? 

LINA   Nem annyira, mint ahogy te szeretnéd. 

ETTINGENNÉ   Hát kérem. Tiszta fejjel és okosan. Először is, mi a tényállás: lányomnál: flört, nálam: bridzs. Ön értelmetlenül néz rám Talán nem tudja mi az: flört?

KREHL   Hogyne tudnám, főméltóságú asszony. Négy gyermekem van. 

Olympia megrémül

ETTINGENNÉ  Annak ahhoz semmi köze. Ön téved. Flörtnek nevezzük azt az ártatlan évődést...

KREHL (közbevág) Ó! Pardon! Ezer bocsánat! Hogyne ! Tudom! Flört az a szelíd kis finom kokettéria, ártatlan kacérkodás... 

ETTINGENNÉ   Úgy van. 

KREHL   Hogyne! Én ostoba! Ezer bocsánat! Összetévesztettem a bridzzsel.

Ettingenné megrémül

ETTINGENNÉ   Ön ismét téved. Bridzs egy kártyajáték. 

Krehl bámul

Bridzs egy ártatlan játék, amit négyen játszanak. Flört egy ártatlan játék, amit ketten játszanak. 

KREHL  Köszönöm. Bocsánat tudatlanságomért. De vidéken élek. 

Annak idején azt írtam, hogy annyira tetszettek Goldoni vígjátékai, hogy hamarosan együtt indulunk nyaralni. Nos, erre bizony négy évet kellett várni. Ezért sem ígérgetek és tervezgetek már semmit az olvasmányaimat illetően sem.
Mindenesetre jobb később, mint soha, és Goldoni Nyaralás-trilógiája sem okozott csalódást.
Ha valaki olyan könyves kihíváson vesz részt, amelyen egy trilógiát is el kell olvasnia, és nem idegenkedik a drámáktól, ennél egyszerűbben talán nem is teljesíthetné a kihívás ezen pontját. Szerencsére ez rám nem vonatkozik, egyszerűen csak valami vidám és könnyed olvasmányra vágytam, amikor eszembe jutott.
A kötet A komédiaszínház c. vígjátékot is tartalmazza, de azt majd máskor olvasom el.

Giorgio Strehler 1954-es előszavában azt írja a három darabról, hogy szorosan összefüggnek, noha sokáig csak a Nyaralásmániát adták elő. Egy-egy komédia előadásideje 90-100 perc, így egy este bemutatni a három darabot bizony kicsit hosszadalmas, ezért korábban is egy este csak kettőt tűztek műsorra. E mellett kiemeli, hogy az általa rendezett előadásban itt-ott kihúztak a szövegből, de mindezt Goldonihoz hűen tették. Ez szerencsére a magyar fordítással nem történt meg, így a trilógiát teljes egészében olvashatjuk.

Talán mondanom sem kell, hogy a bejegyzés cselekmény-leírást tartalmaz, de igyekeztem úgy írni a három vígjátékról, hogy ne meséljem el a teljes cselekményt.

A három komédia középpontjában a szerelem áll, amelynek köszönhetően a szereplők élete alaposan felfordul.

Nyaralásmánia: Szereplőink, akik Livornóban élnek, a szokásos montenerói nyaralásukra készülődnek. Paolo (a másik két részben már Paolino) gazdája, Leonardo holmijait csomagolja, miközben annak húga, Vittoria még nem készült el. A szabó ugyanis még nem érkezett meg a kisasszony legújabb divat szerinti ruhájával, amely nélkül Vittoria nem hajlandó útnak indulni.

VITTORIA   Jaj, de szerencsétlen vagyok!
LEONARDO (gúnyosan) Ez aztán a csapás! Borzalom, szörnyűség, égbekiáltó, hogy egy ruhával kevesebbel kell beérni!
VITTORIA   Igenis nagy csapás: ha valaki nem öltözik divatosan, könnyen rámondják, hogy nincs ízlése.
LEONARDO   Végtére is hajadon lány vagy, nem menyasszonyiruha-parádéra megyünk.
VITTORIA   Giacinta is lány, mégis követi a divatot, mint a férjes asszonyok. Manapság nincs különbség lányok és asszonyok közt, és ha egy lány nem tudja, mit kell hordani, annak vége: maradinak számít. Csodálkozom rajta, hogy ilyen elveket vallasz, és így lebecsülöd a gondjaimat.

Leonardo, az idős és tehetős Filippo úr lányának, Giacintának udvarol, és reméli, hogy együtt utaznak. Csakhogy Giacinta az ifjú Guglielmót is fogadja, amit Leonardo nem néz jó szemmel. Ráadásul Filippo úr az ifjút is magukkal hívta a nyaralásra.

GIACINTA   Becsülöm és szeretem, de nem akarok nevetségessé válni a világ előtt.
LEONARDO   Összedőlne a világ, ha egyszer nem menne el nyaralni?
GIACINTA   Egy év, hogy nem megyek nyaralni? Mit szólnának Monteneróban? Mit mondanának rólam Livornóban? Hogy néznék aztán az emberek szemébe?

A testvérek sokat költekeznek, és Leonardo bízik benne, hogy a nagybátyja (aki még életben van) vagyona majd megoldja a pénzügyi gondjaikat. A helyzetüket egyedül Fulgenzio, Filippo úr régi barátja látja jól.

Ha mindez nem lenne még elég, betoppan a pletykás és potyaleső Ferdinando, aki Leonardóékkal kívánja megoldani az idei nyaralását. Reméli, hogy csatlakozhat hozzájuk az úton, míg Giacinta szobalánya, Brigida abban bízik, hogy Paolóval együtt utazhat.

De mégis mire ez a nagy felhajtás? Kérem szépen, nyaralni kell! A nyaralás nem maradhat el (ezt fentebb Giacinta is megmondta), és ha már nyaral az ember, ki kell tennie magáért, vendégségeket kell rendezni és nem maradhat el a kártya sem.

A számos huzavona után végül útnak indul a társaság, hogy kezdetét vegyék a Nyári kalandok:
A kompánia végre megérkezett Monteneróba, ahová Giacinta nagynénje, az özvegy és vagyonos Sabina is elkísérte őket. Guglielmo és Ferdinando is Filippo úrékhoz kvártélyozta be magát. Utóbbi szemet is vetett Sabina asszonyra, és mindent megtesz, hogy elnyerje az asszony kegyeit - de leginkább a vagyonát.
A nyaralók közt az a hír járja, hogy Guglielmo Vittoriának udvarol, de titkon valójában Giacintát szereti, aki bár már Leonardo menyasszonya, mégsem közömbös az ifjú iránt. Leonardo gyanút is fog.

LEONARDO   Hamar rosszra gondol az ember, és nagyon könnyen ítél.

A nyaralókhoz csatlakozott Costanza asszony az unokahúgával, Rosinával, aki egy együgyű orvospalántát, Togninót szemelt ki élete párjául.

PAOLINO   Ezt legalább élvezi az ember. De a gazdáinknak mi örömük lehet?
BRIGIDA   Semmi. Nekik város vagy falu egyre megy. Mindenütt ugyanazt csinálják.
PAOLINO   Legföljebb az a különbség, hogy falun több a vendég, és minden sokkal többe kerül.

A szolgák nagyon jól látják gazdáik rongyrázását, akik a nyaralás során sokkal többet költekeznek, mint a városban. A Monteneróban töltött hetek alatt pedig szórakoznak, pletykálkodnak, kirándulnak, kártyáznak, vendégségbe járnak és vendégeket fogadnak.

FERDINANDO    Úgy látom, Vittoria kisasszony menni akar. Ha kívánja, elkísérem.
VITTORIA   Örömömre szolgál.
COSTANZA   Kérem, ahogy tetszik.
VITTORIA   Alászolgája.
COSTANZA   Alászolgája.
FERDINANDO   Tiszteletem, Costanza asszony.
VITTORIA (félre) Úgy kell nekem, minek jöttem ide. Szegény, gőgös és ostoba.
FERDINANDO (félre) A nagyravágyás és az irigység - szép zenei téma egy kantátához.
COSTANZA (félre) Őnagysága! A felséges hercegkisasszony! A hiúságánál csak az adóssága nagyobb.

De egyszer minden véget ér, és hőseink is kénytelenek visszatérni Livornóba.

Nyaralás után: Leonardót otthon a pénzükre várakozók fogadják, így kénytelen szembesülni a helyzetével. A szerelmi sokszög szereplői sorsa a harmadik felvonás végére eldől, de előtte megtudjuk, mire jutott Ferdinando Rosina asszonnyal, milyen módszert alkalmaz Giacinta, ha nem akar valamire, vagy inkább valakire gondolni, és természetesen az előzőekben megismert új szereplőket is viszontlátjuk.

GUGLIELMO (Giacintára nézve) A levelekre válaszolni illik.
GIACINTA   Az attól függ. Kérdés, hogy érdemes-e válaszra a levél.
GUGLIELMO   Jól nevelt személynek válaszolnia kell, kivétel, ha a szóban forgó levél tisztességes, és őszinte szerelemmel írták.
GIACINTA   A szerelem nem ment fel senkit, a tisztességet meg olykor összekeverik az érdekkel.

Azt hiszem, Goldoni vígjátékai ugyanolyan humorosak és szórakoztatóak a mai olvasó/néző számára is, mint az 1761-es bemutatójuk során. A cselekményük egy percig sem unalmas, a szereplői pedig nagyon is elevenek, esendőek, és a szerző kiváló emberismeretről tesz tanúságot - bár ez egy drámaírótól el is várható.
Ma is vannak pletykás és haszonleső emberek, mint amilyen Ferdinando; irigyek, mint Vittoria - sőt az az érzésem, hogy ma már egyre több van belőlük, hiszen senki sem maradhat le a másik mögött. Vittoria és Giacinta barátnők, de ez csak a felszín. A két lány valójában nem szíveli egymást. Gondolom, az övékéhez hasonló látszatbarátság is mai is létező fogalom.

Costanza asszony nem szívesen fogad livornói otthonában vendégeket, mert az nem elég előkelő, és a látogatók természetesen a háta mögött megszólják. Filippo úr, aki szívesen megvendégel másokat, az, akit utoljára szolgálnak ki, akinek nem akad más kártyapartnere csak az ostoba Tognino. Ismerősek, ugye?

A kötet végén a fordító, Magyarósi Gizella jegyzeteit (a korabeli pénzekről és óráról) és ismertetőit olvashatjuk a szerzőről, a korabeli színjátszásról, Goldoni színházreformjáról és néhány szót a darabjairól.

A trilógia nyaralás helyett, előtt, közben és után is jó választás lehet, ha valaki könnyed, de tartalmas kikapcsolódásra vágyik.

FULGENZIO Ej, kisasszony, már megbocsásson, de tudja, mit nem szabad csinálni? Többet költeni, mint amennyink van; adósságba verni magunkat a szórakozásért, és elvadítani, semmibe venni a hitelezőinket.

Carlo Goldoni: Nyaralás-trilógia
Az eredeti cím nem szerepel a kötetben, de megkerestem: Trilogia della villeggiatura (Le smanie per la villeggiatura, Le avventure della villeggiatura, Il ritorno dalla villeggiatura)
Fordította: Magyarósi Gizella
345 oldal
Európa Kiadó, 2008
3500 Ft

Shakespeare komédiájából - ahogyan gondolom, sokan - eddig én is csupán a sokat idézett Színház az egész világ kezdetű részletet ismertem, így ideje volt, hogy elolvassam végre a teljes darabot, amely leginkább egy népmesére emlékeztet. (Érdekes módon az előző olvasmányom, A jegyesek története is ilyen.)

A kertész kutyája kifejezés szerintem sokunk számára ismert, de hogy mit is jelent valójában, talán már kevesebben tudjuk. Nemrég hallottam az egyik sorozatban (a Tiempos de guerrában, ha valakit érdekel), és elszégyelltem magam, milyen műveletlen és tudatlan vagyok. Arról nem is beszélve, hogy a Siglo Orot illetően is nagyon hiányosak az ismereteim, a kettő pedig összefügg, így éppen ideje volt, hogy végre elkezdjek megismerkedni a spanyol irodalom ezen korszakával is.

Lope de Vega egyik legismertebb komédiájának középpontjában egy szerelmi bonyodalom áll, színhelyünk pedig a spanyol uralom alatt álló Nápoly. Itt él Diana, Belflor grófnője, aki minden kérőjét kikosarazza.

Egyik éjjel Diana felfedezi, hogy férfi jár a házban, és hamarosan kiderül, hogy csak az írnoka, Teodoro volt, aki szerelmét, Marcelát  (Diana egyik szolgálóját) látogatta meg, de nem történt semmi, ami rossz fényt vethetne az úrnő házára.

A titok mellett Teodoro erényeire is fény derül (aki titokban valójában úrnőjét szereti), és Diana érzései is megváltoznak alkalmazottja iránt. Azonban a köztük lévő rangkülönbség igencsak nagy akadály, ezért nem vállalhatja nyíltan az érzéseit, csak célozgathat azokra, ezért egy ilyen helyzetben lévő barátnője számára kér tanácsot Teodorótól. Utóbbi reménykedni kezd (talán úrnője éppen saját magára céloz?), és ettől kezdve már nem érdekli Marcela.

Diana határozatlan, olykor maga sem tudja, hogy az eszére vagy a szívére hallgasson. Teodoro bár úrnőjét szereti, ha az mégis visszautasítja, Marcela szerelmére biztosan számíthat - legalábbis ő így érzi. Marcelának pedig előbb-utóbb elege lesz ebből a szerelmi huzavonából.

TEODORO
A szerető s a kérő ugyanazzal:
Ezer hazug szóval s egy fél igazzal. 

DIANA
Jó, jó, de halljuk, hogyan hangzanak
Azok a híres szerelmes szavak. 

TEODORO
Furcsán szorongatsz. Isten tudja csak,
Az ember miket össze nem fecseg!
Ilyeneket, hogy: "Angyali szemek,
Rajtatok át a mennyországba látok!"
Meg hogy: "Korállból s gyöngyből van csodátok,
Ti édes ajkak, te parányi száj..." 

DIANA
Parányi száj? Az Istenért, megállj! 

TEODORO
Ilyen s hasonló dőreségeket
Mondott mindig, ki kért vagy szeretett.

Mielőtt bárki is megijedne, hogy ez valami barokk szappanopera, megnyugtatom, mert egyáltalán nem az. Amikor már túl sok a szerelmi huzavona, felbukkannak Diana kérői - akik szintén döntésre jutottak -, és az eddig is fontos szereplő, Tristán (Teodoro inasa) is cselhez folyamodik.

TRISTÁN
Az élet oly bizarr. Szentséges ég,
Költő se fundált még ki ily mesét.

Ahogyan az idézetekből is rögtön látszik, a vígjáték verses formájú, és a korban ekkor oly nagy népszerűségnek örvendő szonettek is felbukkannak benne.


A kertész kutyája négy évszázad távlatából is egy nagyon szórakoztató, humoros és fordulatos komédia, amelyből végre megtudtam, mit is takar, ha valakit így neveznek. A hangulata Goldoni vígjátékait juttatta eszembe, bár azok egy évszázaddal később keletkeztek.
Könnyed, vidám olvasmányként tökéletes választás.

Érdekesség: amikor az interneten rákerestem a darabra, és megtaláltam új fordításban (hosszabb szöveget nem szeretek semmilyen kütyün olvasni, így nem olvastam el), amelynek végén Térey János jegyzetéből megtudtam, hogy az általam olvasott Gáspár Endre-fordítás 1949-ben keletkezett, és a fordító önkényesen viselkedett a szöveggel. Azaz úgy gondolta, hogy a spanyol nyelv bizonyos elemei nem adhatók vissza magyarul, így ezt-azt kihagyott belőle, míg Mester Yvonne és Térey János ennek ellentmondva már a teljes eredeti szöveget lefordította. Mindezt a komédia elolvasása után tudtam meg, és ennek ellenére nem éreztem sehol hibát vagy hiányt Gáspár Endre fordításában.
Ráadásul a Klasszikus spanyol drámák I. kötetében öt dráma található Lope de Vegától, ebből négy Gáspár Endre fordításában, amiket a későbbiekben el is olvasok majd.

TRISTÁN
A kishitűnek rosszul megy sora. 

TEODORO
Hát bátorságod, az van, jókora.  

TRISTÁN
Hagyd rá a sorsra, szabjon az irányt
S légy bizalommal szerencséd iránt.

Félix Lope de Vega Carpio: A kertész kutyája
Eredeti cím: El perro del hortelano
Fordította: Gáspár Endre
In: Klasszikus spanyol drámák I-II.
1772 oldal
I. kötet. 7- 122. o.
Magyar Helikon, 1967

Az üvegcipő is az egyik kedvenc Molnár Ferenc-darabom, így nem volt kétséges, mi legyen a születésnapi bejegyzés témája. Nem számoltam, hányadik újraolvasás volt a mostani, és mindig a vígjáték elemeire emlékeztem, de most valahogy más szemmel olvastam. Bár egy komédiáról van szó, mégis másként figyeltem az első felvonásban Irmát és Adélt.

Molnár Ferenc A doktor úr c. vígjátékát is már évekkel ezelőtt olvastam először, és utána egy színházi felvételt is láttam róla (erről bővebben majd később), de bejegyzés akkor nem született, így most ezt a hiányosságomat pótolom.
Arra emlékeztem, hogy nagyon szerettem olvasni, mert szinte végig vigyorogtam az egész darabot.

A doktor úr Sárkány József, jómódú és népszerű ügyvéd, aki a bíróságon rendszeresen brillírozik.
Az ügyvéd otthonába érkezik meg egykori iskolatársa, Cseresnyés, aki az aznap esti tízéves találkozóra hívná meg régi barátját. Mivel Sárkány éppen visszatérő kliensét, Puzsért képviseli a bíróságon, így a meghívást a segédje, Bertalan és a nevelőnő, Marosiné veszi át.

A házhoz tartozik még természetesen Sárkány felesége és annak húga, Lenke. A fiatal lány éppen a másnapi matematikavizsgájára készül Bertalannal, szigorúan Marosiné felügyeletében:

MAROSINÉ    Ki rugdossa itt az asztalt?
BERTALAN    Álmodik maga?
MAROSINÉ    Maga rugdos?
BERTALAN    Marosiné, ne zavarjon bennünket. Most kezdhetjük elülről. Jönnek a vegyes kérdések. Egy méter hány láb?
LENKE  ráteszi a lábát. Láb? Két láb.
BERTALAN    Gondolkozzék csak.
LENKE            Két láb.
BERTALAN  szerelmesen Te édes.
MAROSINÉ    Megint rugdosnak! Az asztal alá néz. Szent Isten!
BERTALAN    Mégiscsak borzasztó, hogy maga mindig a legfontosabb helyen zavar.
LENKE            Magának köszönhetem, ha megbukom.
MAROSINÉ    Micsoda? Az ember az asztal alá néz...
BERTALAN  szemtelenül. Az ember azért van itt, hogy felügyeljen, nem pedig azért, hogy az asztal alá nézzen. Érti?
MAROSINÉ    Még kiabálni is mer? Nem elég, hogy a Lenke lábát nyomogatja az asztal alatt.
BERTALAN    Persze hogy nem elég.
MAROSINÉ    A kisasszony lábát?
BERTALAN    Hogyne, majd a magáét fogom nyomogatni.

Marosiné (Békés Itala) és Puzsér (Haumann Péter) a Madách Színház előadásában

Idén még nem olvastam orosz szerzőtől, és bevallom, Tolsztojhoz most nem volt kedvem, viszont eszembe jutott, mióta készülök elolvasni Gogoltól A revizort. Majd felrémlett egy régi délután, amikor egy ismerősömmel együtt mentem haza az iskolából - ő akkor volt nyolcadikos, én hatodikos -, és megemlítette, hogy vették ezt a drámát és milyen jó. Mi sem általános, sem középiskolában nem kerítettük sorra, úgyhogy most már ideje volt pótolni.

A cím alatt szereplő Komédia öt felvonásban már sokat elárul, és elég elolvasni a mottót - Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde! Közmondás -, hogy megállapítsuk: a következő öt felvonás alatt garantáltan nem fogunk unatkozni. Gogol a színészekhez intézett utasításai után pedig ebben biztosak lehetünk.

Egy orosz kisvárosban a polgármester magához kéreti a város vezető személyeit (a járásbírót (AFj.), az orvost, a tanfelügyelőt (LL) és a közjótékonysági intézmények főgondnokát (AF)), akikkel igen kellemetlen hírt kell közölnie:

POLGÁRMESTER    Uraim! Azért kérettem önöket ide, mert egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk.
AMMOSZ FJODOROVICS    Micsoda? Revizor?
ARTYEMIJ FILIPPOVICS    Micsoda? Revizor?
POLGÁRMESTER    Revizor - Pétervárról. Inkognitóban, titkos utasítással.
AMMOSZ FJODOROVICS    Ne mondja!
ARTYEMIJ FILIPPOVICS    Még csak ez hiányzott!
LUKA LUKICS    Úristen... És méghozzá titkos utasítással!
POLGÁRMESTER    Mintha megéreztem volna! Egész éjjel két nagy ronda patkánnyal álmodtam - bizony isten. Ilyeneket még sohasem láttam. Feketék voltak, és ekkorák, ni! Nekem jöttek, körülszaglásztak, aztán elódalogtak! De felolvasom a levelet, amit Andrej Ivanovics Csmihovtól kaptam - maga jól ismeri, Artyemij Filippovics... Azt írja: "Kedves barátom, komám és jótevőm... (Magában mormog, és gyorsan átfut szemével néhány sort) ... tudatni veled..." Aha, itt van! "Többek közt sietek tudatni veled, hogy egy hivatalnok érkezik ide titkos utasítással, aki most megvizsgálja az egész kormányzóságot, de főleg a mi járásunkat! (Sokatmondóan felemeli ujját) Ezt a legmegbízhatóbb forrásból tudom! Az illető titkolja kilétét, inkognitóban utazik. Éppen azért, mivel tudom, hogy teneked is - mint bárki emberfiának - megvannak a magad apró-cseprő bűnei: elvégre te sem estél a fejed lágyára, hogy elszalaszd, ami öledbe pottyan..." (Megáll az olvasásban, és fölnéz) Jól van, magunk között vagyunk... "Azt tanácsolom hát, barátom, tedd meg a szükséges óvintézkedéseket, mert minden percben hozzátok érkezhet - ha ugyan már ott nincs valahol inkognitóban! Ami engem illet, tegnap..." Na, itt már családi ügyek következnek... "Néném, Anna Kirillovna megérkezett élete párjával... Ivan Kirillovics kegyetlenül elhízott, és folyton hegedül..." satöbbi, satöbbi... Nos, uraim, most már tudják, hányadán állunk.
AMMOSZ FJODOROVICS    Rendkívüli helyzet, egész rendkívüli! Emögött valami lappang, uraim!
LUKA LUKICS    De hát mi ez, Anton Antonovics? Miért jön hozzánk revizor?
POLGÁRMESTER    Miért? A sors keze! (Sóhajt) Eddigelé - hála az Úr szent nevének - más városokat sújtott; most ránk került a sor.
AMMOSZ FJODOROVICS    Nem, Anton Antonovics! Véleményem szerint ennek sokkal mélyebb oka van: politikai oka! Arról van szó, igenis - arról van szó, hogy Oroszország háborúra készül, s a minisztérium - mint látható - kiküld egy hivatalnokot, mert meg akarja tudni, nincsenek-e itt hazaárulók.
POLGÁRMESTER    Ugyan, mi jut eszébe? De nagyon tud mindent. Hazaárulók egy járási székhelyen? Holmi határváros vagyunk tán? Három évig vágtathat, aki innen el akar jutni a határig.

Az ijedelem oka egyszerű: a kisvárosban nem ismeretlen a korrupció, a hatalmi fölény kihasználása, de akad köztük olyan is, aki nem veti meg a pálinkát. Mit lehet most tenni? Résen kell lenni, mindenhol ügyelni kell a tökéletes látszatra, és ha feltűnik az inkognitóba bújt revizor, egy kis kenőpénzzel bizonyára minden megoldható.
Az urak tanácskozása közepette megérkezik két földbirtokos, Bobcsinszkij és Dobcsinszkij, akik a vendéglőben felismerték az álruhás revizort egy fiatalember, Hlesztakov személyében.
A polgármester sem tétlenkedik, a két hírhozóval felkeresi a revizort, aki ugyancsak megéri a pénzét.

Hlesztakov szereti a kényelmet, szeret jól élni, csakhogy a pénz hamar kifolyik a kezéből, így neki is kapóra jön a polgármester megérkezése, aki egy kis kölcsön átadása után, a kényelmetlen vendéglői szoba helyett meghívja magához. A meghívásnak a polgármester kacér felesége, Anna Andrejevna és fiatal lánya, Marja Antonovna is megörül, a meghívottról már nem is beszélve.

A vígjáték középpontjában egy hatalmas félreértés áll, amelyről egyedül Hlesztakov és a szolgája, a sunyi Oszip tud, és mindezt a maguk hasznára fordítják. Közben pedig elénk tárul a kisvárosiak gyarlósága, hízelgése, amelyet a pozíciójuk védelmében bevetnek.

HLESZTAKOV    Csak semmi formaság! Üljenek le, kérem.
A polgármester s utána a többiek is leülnek
Nem szeretem a ceremóniákat. Magam is kerülök minden külsőséget, minden feltűnést. Hiába: az ember mégsem tud elbújni. Alig lépek ki az utcára, máris hallom: "Ni, ott jön Ivan Alekszandrovics!" A múltkor meg pláne, főparancsnoknak néztek... Ugrálnak elő az őrök: "Fegyverbe!" - Mondja aztán az egyik tiszt, aki jó barátom: "Istenuccse, pajtás, azt hittük, a hadsereg-főparancsnok érkezett meg."
ANNA ANDREJEVNA    Ne beszéljen!
HLESZTAKOV    Igen, általában mindenütt ismernek. A csinosabb színésznőkkel mind jóban vagyok - magam is írtam nekik néhány kis darabot... Írókkal sokat járok össze. Puskin a legjobb barátom. Ha találkozunk, mindig megkérdem: "Egykomám, Puskin, hogy vagy?" - "Köszönöm - azt mondja -, vagyogatok, előfordulok!" Ilyen eredeti pofa.
ANNA ANDREJEVNA    Szóval ön is ír? Milyen nagyszerű dolog lehet írni! A lapokba is dolgozik? Nemde?
HLESZTAKOV    Hogyne, a lapokba is. Néhány ismertebb darabom: a Figaro házassága, az Ördög Róbert, a Norma satöbbi, satöbbi - a címekre már nem emlékszem. Ezeket csak úgy mellékesen írtam. Hiába tiltakoztam, az igazgatók folyton a fülemet rágták: "Írj már nekünk valamit." - "Egye fene - gondoltam -, írok!" Egy este megvoltam vele. Mindenkinek tátva maradt a szája. Csodálatos könnyen költök. Mindazt, ami báró Brambeusz álnéven megjelent, meg a Fregatt Nagyezsdá-t, a Moszkvai Telegráf-ot... mindezt én írtam.
ANNA ANDREJEVNA    Ne beszéljen! Ön... Ön báró Brambeusz?
HLESZTAKOV    Természetesen. Én szoktam helyrepofozni a cikkeit mindenkinek. Szmirgyin ezért negyvenezret fizet nekem.
ANNA ANDREJEVNA    Á, szóval ön írta a Jurij Miloszlavszkij-t?
HLESZTAKOV    Én hát.
ANNA ANDREJEVNA    Rögtön kitaláltam.
MARJA ANTONOVNA    De anyuska, hisz a címlapon az van: "Írta Zagoszkin."
ANNA ANDREJEVNA    Na, tessék! Tudtam, hogy bele fogsz kotyogni!
HLESZTAKOV    De hisz igaza van: azt Zagoszkin írta. Csakhogy van egy másik Jurij Miloszlavszkij - azt én írtam.
ANNA ANDREJEVNA    Biztos, hogy én az önét olvastam! Milyen gyönyörű!
HLESZTAKOV    Bevallom, az irodalom olyan nekem, mint másnak a levegő. Szalonom a legelső. Ivan Alekszandrovics házát egész Pétervár ismeri. (A társasághoz fordulva) Legyen szerencsém, uraim, ha egyszer Pétervárra jönnek. Bálokat is szoktam adni.

A revizor egy zseniálisan felépített vígjáték, amelynek cselekményéről nem mondható el, ami az orosz drámákról általában, miszerint nem történik benne semmi és egyszerűen unalmas. Nem, A revizorban minden percben történik valami, a szereplők jönnek-mennek, és főleg Hlesztakovnak hízelegnek.
Pörgős, humoros, és a mondanivalója máig is érvényes. Gogol alakjai ma is köztünk élnek. Gyarlók, korruptak, megvezethetőek, utóbbi miatt ostobák is, és félnek, hogy a bűneik napvilágra kerülnek, így ennek elkerülése végett bármire képesek, ami egy pénzszűkében álló számára mindig kapóra jön.

Örülök, hogy egy újabb hiányosságomat sikerült pótolnom, mert bár egy komédiáról van szó, érdemes a sorok mögé látni.

POLGÁRMESTER 
(...) Emberek! Emberek! Ide nézzen az egész világ! Az egész kereszténység! Kiröhögnek - de ez még semmi! (...) Az emberek meg tapsolnak, hasukat fogják a nevetéstől - Mit röhögtök? Magatokon röhögtök! 

Mindannyiunknak megvannak azon kedvencei, melyeket szívesen leveszünk újra a polcról, akár minden évben. Nos, nálam az egyik ilyen mű a Játék a kastélyban, mely már évek óta megingathatatlanul őrzi helyét az újraolvasásaim között. És mi mást is választhattam volna egy hűvös őszi vasárnapon, amikor A Magyar Dráma Napjára kerestem drámát, ha nem ezt? Ideje is volt már, hogy egy rendes bejegyzést szenteljek neki. 


A helyszín egy délolasz tengerparti kastély, ahová éppen megérkezett a híres drámaíró páros, Gál és Turai pártfogoltjukkal, a fiatal zeneszerzővel, Ádámmal. Turai egy pillanatra sem tud elszakadni hivatásától, míg Gál az utazás alatti negatív eseményekkel hozakodik elő, a fülig szerelmes Ádám pedig boldogan ábrándozik a menyasszonyával, a színésznő Annie-val való viszontlátásról, aki a szomszéd szobát kapta meg, ám jelenleg a többi vendéggel egy hajón tartózkodik.

Az örök pesszimista Gál titkon megemlíti Turainak, hogy a vendégek neve között felfedezte a színész Almádyét, akihez Annie-t pályája elején gyengéd szálak fűztek.

TURAI    Mi az?
GÁL        Nem kellemes. Van egy hírem számodra. Nem kellemes.
TURAI    Különös állat vagy te. Amint az ember öt percig jól érzi magát, mindjárt van valamid.
GÁL        Várj, mindjárt lesz neked is valamid.
TURAI    Na gyere, öregem. Rontsd el a kedvemet. Mi van?
GÁL        Láttam egy nevet lent a portásnál. Megnéztem a nagy vendégkönyvet, hogy ki mindenki van itt. Cseppet sem kellemes.
TURAI    Mit ijesztgetsz? Ki az?
GÁL        Almády.
TURAI    A színész?
GÁL        Igen.
TURAI   Itt a kastélyban?
GÁL       Igen.
TURAI   Ez tényleg kellemetlen.
GÁL       Na látod.
TURAI   Most örülsz?
GÁL       Dehogy örülök. Én pesszimista vagyok, de fájdalom, tisztességes ember. Ez azt jelenti, hogy sohasem örülök, ha igazam van. Tény az, hogy Almády úr itt van.

A három férfi izgatottan várja a primadonna hazatérését, a lakájtól már a pezsgőt is megrendelték, azonban Annie hangja mellett Almádyé is áthallatszik, a beszélgetésük pedig felkavarja a várakozókat, a legjobban természetesen Ádámot.

GÁL        Mit jelent ez a csend?
TURAI    Csak ne vigyorogj, tévedsz. Ez nagyon erkölcsös csend. A bariton eltávozott.
GÁL        És az angyal?
TURAI    Lefeküdt aludni.
GÁL        De előbb minket fektetett le. Két vállra. Alaposan. Rémes volt. Sima, gömbölyű, bársonyos, illatos! És még harapni is akart. Almády úr, mint felhőkarcoló és citrom.
TURAI    A fiú most hol van?
GÁL        Lefektettem. Pyramus most sír az ágyban, mint egy kis ötéves gyerek. "Óh fal, óh fal, kedves drága fal." (Szünet) Citrom! Hallatlan.
(...)
GÁL        Bocsáss meg, akárhonnan nézem ezt a katasztrófát, mindenünnen te vagy az oka. Mi az ördögnek kellett ez a szoba, a hölgy mellett?
TURAI    Én a legjobbat akartam.
GÁL        Nem szabad a legjobbat akarni. Elég a jó is. Most itt az eredmény. Nincs menyasszony, nincs szerelem, nincs valcer, nincs operett, nincs primadonna. De viszont a kutya életben maradt, a kávé jó volt és a szobát megkaptuk. Na, minket jól kikészített ez a péntek.

Egy új évet érdemes egy olyan vidám olvasmánnyal kezdeni, mint a Sok hűhó semmiért, de az sem baj, ha az esztendő első estéjén annak filmváltozata elé ülünk le. Utóbbit többször láttam már és nagyon szeretem, de az írott változata csak most került a kezembe.

Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik nem ismerik a történetet, de azért dióhéjban összefoglalom: Messinában járunk Leonato úr házában, akit futár értesít az aragóniai herceg, Don Pedro és kísérete érkezéséről. Beatrice - Leonato unokahúga - Benedek után érdeklődik, akivel a férfi csatába indulása előtt rendszerint szócsatákat vívott.

A társaság meg is érkezik, tagjai közt találjuk János herceget, Don Pedro féltestvérét, Claudiót, az ifjú nemest és természetesen Benedeket is, aki meg is kezdi vitáját Beatricével.  Beatrice biztosra veszi, hogy sosem fog férjhez menni, míg Benedek az agglegénység mellett teszi le voksát.

BEATRICE Meghalhat-e gáncs, míg ilyen méltó táplálékot talál, mint ön, Benedek úr? Az ön közelében az udvariasság is gánccsá fordul.
BENEDEK Akkor az udvariasság köpönyegforgató. De annyi szent, hogy minden hölgy szerelmes belém, kivéve önt; bár ne lenne ilyen kőszívű; mert őszintén szólva, én nem szeretek egyet sem.
BEATRICE Milyen szerencséjük van a nőknek, hogy legalább nem zaklatja őket egy megátalkodott szoknyavadász. Hála Istennek, egy húron pendülünk; az én szívem is hideg. Ha a kutyám varjúra vakkant, azt is szívesebben hallgatnám, mint ha egy férfi esküdözik, hogy imád.

Carlo Goldoni neve nem mindenki számára cseng ismerősen (és nem tévesztendő össze Carlo Collodival, a Pinocchio szerzőjével, ahogy korábban velem is megesett), pedig egy-egy művét ma is játsszák a színházak, nem beszélve arról az újításról, amit az itáliai színjátszásban hajtott végre. Goldoni idejében ugyanis még a commedia dell' arte volt meghatározó a színészek számára, azaz: mindig ugyanazok a szereplők léptek a világot jelentő deszkákra,  mindig ugyanaz alapján a cselekményvázlat alapján és kifejezéseket használva, improvizálva adták elő a történetet. Ezek a maszkok (melyeket a színpadon viseltek) pedig egész életükben végigkísérték őket. Tehát, ha valaki egyszer Pantalone bőrébe bújt, élete végéig őt játszotta, sosem lehetett pl. Arlecchino.

Goldoni ezt a hagyományt törte meg azzal, hogy a színészek kezébe előre megírt szöveget adott, amit azoknak szóról szóra meg kellett tanulniuk, immáron nem az adott közönség igényei szerint formálták figurájukat. Az viszont tény, hogy Goldoni megőrizte a commedia dell' arte szereplőit, hiszen a kötetben szereplő komédiák alakjai között is megtaláljuk őket.

Két úr szolgája: A velencei Pantalone leányát, Claricét eljegyzi Silvio, Lombardi doktor fia. A jegyesek és az örömapák egyaránt boldogok, amikor megérkezik Truffaldino, egy szolga, aki a gazdáját, Federigo Rasponit készül bejelenteni Torinóból. Pantalonéban meghűl a vér: Claricét korábban Federigónak ígérte, ám a férfit megölték. Federigo feltámadt volna?

 A vendég valójában Beatrice, Federico férfiruhába bújt húga, aki adósságait jött behajtani és szerelmét, Florindót keresi, aki Federico meggyilkolása után elmenekült a városból.

Amíg Beatrice Pantalonéék házában tárgyal, a habókos Truffaldino az utcán várakozik és mérgelődik, elvégre már ideje lenne az ebédnek! Ekkor érkezik meg álnéven Florindo, akinek kapóra jön az ott álldogáló szolga, aki azonnal elfogadja az ajánlatát. Így Truffaldino egyszerre két urat szolgál, amit csak megold majd valahogy és ekkor még nem is sejti, micsoda zűröket tartogat ez számára, ahogy Federico feltámadása is a jegyeseknek...

BEATRICE          Menjünk a fogadójába.
BRIGHELLA      A szolgáját merre hagyta?
BEATRICE         Az utcán.
BRIGHELLA     A Hol szedte össze ezt az ütődöttet?
BEATRICE        Útközben fogadtam fel. Néha tényleg bolondnak látszik, pedig nem az. A hűségére végképp nem lehet panaszom.
BRIGHELLA    A hűség nagy dolog.
BEATRICE        Hát még a szerelem!

Néhány hete az M3-on láttam a színmű tévéfilm változatát, melyről semmit sem tudtam, de amikor a főcímben a Solmay Ignácot és nejét, Szidóniát alakító Körmendy úr és Psota asszony (sic!) nevét olvastam, tudtam, hogy jól választottam. Pláne, amikor az első felvonás vége felé a Chupor Aladárt játszó Balázs Péter betáncikált. Így éppen ideje volt, hogy nyomtatott formában is megismerkedjem a Solmay családdal és körével.

Solmay Ignác földbirtokos éppen estélyt ad házában, melynek csak a felesége, Szidónia örül. Az ötgyermekes család három lánya közül, Szerafin nemrég lépett frigyre Rábay Miklós osztálytanácsossal, míg  Gizella és Aranka kérőre vár. Utóbbi a pankotai nyaralás alatt meghitt kapcsolatba került a családdal távoli rokonságban lévő Morosán Demeter fiával, Tamással, azonban Szidónia asszony nem nézi jó szemmel ezt.

DEMETER     Mert tetszik tudni, a dolog úgy áll: Solmay úr nagyapjának unokatestvérét, Solmay Dorottyát feleségül vette Kóspallagi Dániel. Kóspallagi Dániel édestestvére, Katalin pedig férje révén nagynénje volt az én boldogult feleségemnek, Magdolnának.

A két fiú közül Róbert állandóan adósságba veri magát, amit apja kénytelen-kelletlen kifizetni, míg Béla, aki országgyűlési képviselő, az eljegyzését készül bejelenteni özvegy Sereczkynével.

Az estélyen készül Demeter megkérni Gizella kezét Tamás számára, ám Szidónia a lányának a csodálatos nevű Chupor Aladárt szemelte ki, akinek szíve titkon Szerafinért dobog, ám Rábaynak nincs ínyére, hogy a férfi folyton a felesége körül sertepertél.

Az ügyet bonyolítja egy minisztériumi pályázat, melyet a már említett Morosán Demeter és Hámor is szeretne elnyerni. Utóbbi felesége, Malvin, Szerafin barátnőjeként igyekszik befolyást gyakorolni a döntés kedvező kimenetelére, tanácsot ad neki, miként tartsa sakkban a férjét, sőt, hajlandó magára vállalni az ifjú feleség kifizetetlen számláit is.
A Solmay családban ugyanis nem ismeretlenek a fel-felbukkanó kifizetetlen számlák, melyeket miatt a családfő kénytelen a zsebébe nyúlni. Mindez Szidóniát nem érdekli, hiszen a férjnek kényeztetnie kell a feleségét, ám Ignácnak harminckét év alatt elege lett. De a női rafinéria mindent bevet, hogy elérje a célját:

SOLMAY (dühösen) Tessék! Ennek is én fizetem meg az árát! Remélem, lesz annyi eszed, és nem fogsz utánozni engem.
RÁBAY        Miért nem követed magad ezt bölcsességet?
SOLMAY     Eh! én már meg vagyok törve. Megtört a sok szcéna! Tudod te, mi az a szcéna? Mikor az asszony sír, görcsöket kap, megátkozza az órát, amelyben beléd szeretett, széttépi a zsebkendőjét, és fenyeget, hogy leugrik a harmadik emeletről... Én ezen mind keresztülmentem. De aztán csak nem ugrik... És most már hallgatok... Nézd ezt a keblet - ez egy vulkán -, harminckét esztendő lávája forrong benne. Okulj rajtam, és ne engedj! De mi mi volt az oka Szerafin haragjának?
RÁBAY       Az ékszerésznél tudtom nélkül nagy bevásárlásokat tett. Nyomára jöttem, szemrehányásokat tettem neki, erre -
SOLMAY     Sírva fakadt, hogy jól van, eladja a többi ékszereit is, és ha szakácsnénak vetted el, csak mondd ki bátran, hogy tudja mihez tartani magát.
RÁBAY       Valóban ezt mondta. Honnan tudod?
SOLMAY    Családi hagyomány. Elégszer hallottam az anyjától. Emlegette már a harmadik emeletet?
RÁBAY       Még nem, csak duzzogott, és egész úton nem szólt hozzám.
SOLMAY    Az első stádium. Légy erős, Miklós, ne engedd, hogy a harmadik emeletig jusson, mert akkor veszve vagy!

A harmadik felvonás végére kiderül, ki nyeri el a pályázatot és Aranka kezét, milyen döntést hoz Solmay Ignác és Róbert, milyen családi titokra derül fény és menyasszonyra talál-e Chupor Aladár.


Bár a vígjáték idén ünnepelte bemutatásának 130. évfordulóját, valószínűleg ugyanolyan remek kikapcsolódást nyújt tévében, színházban vagy olvasva, mint annak idején a Nemzeti Színház közönségének. A történet ma is aktuális: gondoljunk csak a pályázat elnyerésére törekvő Demeterre és Hámorra, akik Rábay befolyását igyekeznek elnyerni, az adósságokat felhalmozó Róbertre, vagy az állandóan költekező és csak a divatnak és a társaságnak élő Szidóniára. Mindannyian ma is köztünk járnak.

Heltai Jenővel "személyesen" egy osztálykiránduláson találkoztam, amikor színházba mentünk és A Tündérlaki lányokat néztük meg. Bevallom, ennyi év távlatából, nagyjából emlékszem csak a történetre, de az biztos, hogy nagyon tetszett. A szokásos kötelező olvasmány-beszerző körutamon láttam is könyvalakban a művet, de nem vettem meg, és ezt azóta is bánom, mert beszerezhetetlen. A masamód megvétele is A Tündérlaki lányoknak köszönhető, ugyanis csak rápillantottam a fülszövegre, megláttam benne a már említett mű címét, és amikor akciós volt, rögtön landolt is a virtuális kosaramban. Aztán itthon jött a fekete leves, hogy éppen az annyira áhított történet nincs benne (de azóta sikerült beszereznem a Magyar dráma gyöngyszemei sorozat 1. kötetében, a Nagy színházi siker volt c. gyűjteményben megtalálható a dráma és antikváriumokban fellelhető) . De azért a kötetben szereplő kilenc dráma sem okozott csalódást.


Egyik nap elegem lett a szekrényekből, eldöntöttem hát, hogy otthon előveszem a Naftalint, elvégre mi mást is olvasna egy szekrénybe kárhoztatott, ha nem egy olyan vígjátékot, melyben szintén ez a bútordarab  játssza a főszerepet?

Adott egy lakás, ahol Terka, a feleség szerdánként találkozik a szeretőjével, Laboda Péterrel. Az idilljüket csengetés zavarja meg, így Laboda hirtelen ötlettől vezérelve az éppen ott álló szekrényben rejtőzik el. Terka nagyot néz, amikor a férjét, Szakolczayt találja az ajtóban, aki a nyárra ki szeretné adni a lakást.

A helyzetet hamarosan tovább bonyolítja a leendő bérlők (Kabóczáné és lányai) és a házmester felbukkanása, majd feltűnik a színen egy délutáni színésznő, Patkány Etus (már a neve sem semmi) ill. Terka apja is.