A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy házasságközvetítő segített társat találni a hozzáfordulóknak, ám a hűségre vonatkozó garancia csak az esküvőt követő két hónapig volt érvényes.

"Negyvenéves magányos férfi, irodalomkedvelő, barátságos, jó erkölcsű, kiváló családból származó, meglehetősen gazdag, fiatal hölgy ismeretségét keresi, aki lehet özvegy is, de gyermektelen, jól nevelt, érzékeny és jómódú. Találkozzunk és töltsük boldogan napjainkat!"

Egy harmincéves fiatal hölgy hirdetése:

"jó családból származik, 1600 frank jövedelme és szép, bútorozott lakása van, és szeretne törvényes kapcsolatba lépni egy harminchat-negyvenöt éves úrral, aki jó erkölcsű és megfelelő hivatali elfoglaltsággal rendelkezik..."

Szó esik a cselédek helyzetéről, a korabeli szexuális életről, a nyilvános házakról és a tiltott olvasmányokról is, hiszen Sade márki műveivel ekkoriban tartotta lázban az olvasóközönséget.
De megtudjuk, hogy a válás körülményes és ritkább volt ekkoriban, csak indokolt esetben mondták ki a felek közt.

Visszatérve a nőkhöz, az ő feladatuk ekkoriban a gyermekek nevelése volt, de léteztek már iskolák is. Azonban a szegény gyerekek már hétéves korukban munkába álltak!

A korábban már emlegetett nagy nyári lírás akció során landolt a virtuális kosaramban ez a kötet. A sorozattal már korábban is találkoztam, de mivel akcióvadász vagyok, így csak néhány hónapja sikerült lecsapni két kötetre, a többi sajnos elfogyott. Azért én ennek is örültem és amikor megérkezett, bele is kezdtem.

Annak idején volt szerencsém emelt óraszámban tanulni a történelmet, de így is akadtak olyan dolgok, amelyekkel nem foglalkoztunk. Ezeket a hiányosságokat hivatott pótolni ez a sorozat. Mert az minden nebulónak természetes, hogy az iskolában igyekeznek a fejébe verni az évszámokat és a hozzátartozó eseményeket, de arról nem sok szó esik, hogyan is teltek az akkori emberek mindennapjai: mi került az asztalra, milyenek voltak a korabeli különféle szokások, milyen volt az élet vidéken és a városban stb.

Ha csupán a címet olvassuk, rögtön a Napkirály korabeli fényűzés jut eszünkbe,  a Versailles-i kastély a pompásan berendezett szobáival és a hozzátartozó hatalmas kerttel, de vajon hogyan éltek ezek között a falak között? És milyen volt az élet azok számára, akiknek nem adatott meg a luxus?

   A kötet négy témakört mutat be:

• Család, családi szokások
• Lakóhely és kényelem
• Ruházkodás és testkultúra
• Élelmiszerek és az asztal örömei

Elsőként tehát megismerhetjük a korabeli családok életét, a gyerekek helyzetét a családon belül, az udvarlási szokásokat, majd a házaséletet is annak minden hozományával: a nászéjszakától kezdve a szülésig.

Megtudhatjuk többek közt, hogy a szüléssel az anya a saját és a gyermeke életét is egyaránt kockára tette, és  korabeli orvosi praktikák miatt nem egy csecsemőt nyomorítottak meg a születésekor és nem egy nő kapott vérmérgezést a szülés során. Arról nem is beszélve, hogy a szülés pillanatáig még a gazdagok is aktívan tevékenykedtek, majd a szülés után a vidéki asszonyok sem mentesültek a munka alól, miközben gyermekük bepólyálva egy szögre akasztva töltötte a napot.

Jan Steen: Szent Miklós napja (1665 körül)

A következő fejezetben  bepillantást nyerünk a különböző épületekbe: házakba vidéken és a városban, ill. a palotákba, sőt a Versailles-ban folyó építkezésbe is. Miközben Versailles-ban szobák garmadája épül, sokan kénytelen egy helyiségben meghúzni magukat, beleértve a cselédeket és a háziállatokat is. És itt nem a kutyára és a macskára gondolok, hanem a disznókra és a tehenekre is!

Ezt követi a divatot, ruházkodást, a korabeli tisztálkodási szokásokat és az egészségügy helyzetét bemutató rész. Azt sokan tudtuk, hogy az előkelők előszeretettel használtak különböző illatszereket, azonban a mindennapi tisztálkodást egészen máshogy oldották meg, mint mi napjainkban...

Vidéken a felcserek feladata az orvoslás és a kor egyik legdivatosabb eszköze az érvágás. Már ekkoriban is létezik fogkrém, különböző fogászati módszerek, gyógyszereket pedig a patikustól vagy vándorsarlatánoktól lehet vásárolni.

Végül, de nem utolsósorban megismerjük, mi került akkoriban az asztalra: melyek voltak az alapvető élelmiszerek, milyen fűszereket használtak, mit ettek Nagyböjt idején, mit, miből és hogyan ittak, sőt egy korabeli recepttel is megismerkedhetünk:

Csirkebecsinált

A csirkebecsinált fehérmártással vagy rántással készül. Ez utóbbihoz húzza le a földarabolt csirke bőrét, majd tegye serpenyőbe, amelyben kiolvasztotta a szalonnát: kis vajjal, húslével vagy vízzel és egy pohár fehérborral párolja, ízesítse sóval, borssal, szerecsendióval,apróra vágott turbolyával, egészben hagyott snidlinggel, amit majd eltávolít; egy kevés liszttel sűrítse be a levét. Tehet hozzá borjúmirigyet, gombár, articsóka torzsáját, egyéb zöldséget. Díszítse frikandóval, nyárson sült göngyölt hússal vagy citromkarikával; tálalja ürümártással és citromlével. A fehérmártással készült csirkebecsináltat három-négy tojássárgájával, savanyú szőlő- vagy citromlével készült mártással sűrítjük. Gazdagíthatjuk pirított csirkével, pirítós kenyérrel, de petrezselyemmel is. A tejfölös csirkebecsináltat pedig, miután a fentiek szerint megfőztük, zsírjára sütjük, s tálaláskor tejföllel dúsítjuk.

Massialot: Királyi és polgári szakácsművészet, 1691

A fejezeteket korabeli festmények, metszetek és rajzok teszik még hitelesebbé.

Jean Michelin: Kenyérárus és vízhordók

A könyv sok új információt tartogat a korról, talán még azok számára is, akik járatosak a történelem ezen időszakában, míg a laikusok számára - beleértve magamat is - tartalmas és remek olvasmány mindarról, ami a történelem  könyvekből kimaradt.


François Trassard - Dimitri Casali - Antoine Auger: Magánélet a Napkirály korában
Mindennapi történelem sorozat 9. kötet
Eredeti cím: La vie des français au temps du Roi-Soleil
Fordította: Horváth Ágnes
80 oldal
Corvina Kiadó, 2011
1690 Ft
A teljes sorozat