A kertész kutyája kifejezés szerintem sokunk számára ismert, de hogy mit is jelent valójában, talán már kevesebben tudjuk. Nemrég hallottam az egyik sorozatban (a Tiempos de guerrában, ha valakit érdekel), és elszégyelltem magam, milyen műveletlen és tudatlan vagyok. Arról nem is beszélve, hogy a Siglo Orot illetően is nagyon hiányosak az ismereteim, a kettő pedig összefügg, így éppen ideje volt, hogy végre elkezdjek megismerkedni a spanyol irodalom ezen korszakával is.

Lope de Vega egyik legismertebb komédiájának középpontjában egy szerelmi bonyodalom áll, színhelyünk pedig a spanyol uralom alatt álló Nápoly. Itt él Diana, Belflor grófnője, aki minden kérőjét kikosarazza.

Egyik éjjel Diana felfedezi, hogy férfi jár a házban, és hamarosan kiderül, hogy csak az írnoka, Teodoro volt, aki szerelmét, Marcelát  (Diana egyik szolgálóját) látogatta meg, de nem történt semmi, ami rossz fényt vethetne az úrnő házára.

A titok mellett Teodoro erényeire is fény derül (aki titokban valójában úrnőjét szereti), és Diana érzései is megváltoznak alkalmazottja iránt. Azonban a köztük lévő rangkülönbség igencsak nagy akadály, ezért nem vállalhatja nyíltan az érzéseit, csak célozgathat azokra, ezért egy ilyen helyzetben lévő barátnője számára kér tanácsot Teodorótól. Utóbbi reménykedni kezd (talán úrnője éppen saját magára céloz?), és ettől kezdve már nem érdekli Marcela.

Diana határozatlan, olykor maga sem tudja, hogy az eszére vagy a szívére hallgasson. Teodoro bár úrnőjét szereti, ha az mégis visszautasítja, Marcela szerelmére biztosan számíthat - legalábbis ő így érzi. Marcelának pedig előbb-utóbb elege lesz ebből a szerelmi huzavonából.

TEODORO
A szerető s a kérő ugyanazzal:
Ezer hazug szóval s egy fél igazzal. 

DIANA
Jó, jó, de halljuk, hogyan hangzanak
Azok a híres szerelmes szavak. 

TEODORO
Furcsán szorongatsz. Isten tudja csak,
Az ember miket össze nem fecseg!
Ilyeneket, hogy: "Angyali szemek,
Rajtatok át a mennyországba látok!"
Meg hogy: "Korállból s gyöngyből van csodátok,
Ti édes ajkak, te parányi száj..." 

DIANA
Parányi száj? Az Istenért, megállj! 

TEODORO
Ilyen s hasonló dőreségeket
Mondott mindig, ki kért vagy szeretett.

Mielőtt bárki is megijedne, hogy ez valami barokk szappanopera, megnyugtatom, mert egyáltalán nem az. Amikor már túl sok a szerelmi huzavona, felbukkannak Diana kérői - akik szintén döntésre jutottak -, és az eddig is fontos szereplő, Tristán (Teodoro inasa) is cselhez folyamodik.

TRISTÁN
Az élet oly bizarr. Szentséges ég,
Költő se fundált még ki ily mesét.

Ahogyan az idézetekből is rögtön látszik, a vígjáték verses formájú, és a korban ekkor oly nagy népszerűségnek örvendő szonettek is felbukkannak benne.


A kertész kutyája négy évszázad távlatából is egy nagyon szórakoztató, humoros és fordulatos komédia, amelyből végre megtudtam, mit is takar, ha valakit így neveznek. A hangulata Goldoni vígjátékait juttatta eszembe, bár azok egy évszázaddal később keletkeztek.
Könnyed, vidám olvasmányként tökéletes választás.

Érdekesség: amikor az interneten rákerestem a darabra, és megtaláltam új fordításban (hosszabb szöveget nem szeretek semmilyen kütyün olvasni, így nem olvastam el), amelynek végén Térey János jegyzetéből megtudtam, hogy az általam olvasott Gáspár Endre-fordítás 1949-ben keletkezett, és a fordító önkényesen viselkedett a szöveggel. Azaz úgy gondolta, hogy a spanyol nyelv bizonyos elemei nem adhatók vissza magyarul, így ezt-azt kihagyott belőle, míg Mester Yvonne és Térey János ennek ellentmondva már a teljes eredeti szöveget lefordította. Mindezt a komédia elolvasása után tudtam meg, és ennek ellenére nem éreztem sehol hibát vagy hiányt Gáspár Endre fordításában.
Ráadásul a Klasszikus spanyol drámák I. kötetében öt dráma található Lope de Vegától, ebből négy Gáspár Endre fordításában, amiket a későbbiekben el is olvasok majd.

TRISTÁN
A kishitűnek rosszul megy sora. 

TEODORO
Hát bátorságod, az van, jókora.  

TRISTÁN
Hagyd rá a sorsra, szabjon az irányt
S légy bizalommal szerencséd iránt.

Félix Lope de Vega Carpio: A kertész kutyája
Eredeti cím: El perro del hortelano
Fordította: Gáspár Endre
In: Klasszikus spanyol drámák I-II.
1772 oldal
I. kötet. 7- 122. o.
Magyar Helikon, 1967

Kétségtelen, hogy a firenzei Uffizi a világ egyik legismertebb múzeumainak egyike. Sajnos még nem jártam benne, de A világ múzeumai sorozat ezen kötetének köszönhetően megismertem az épület történetét és a gyűjtemény egy részét is.

"Pictor capax" - mondta a szűkszavú szöveg - ilyenféle önálló feladatok elvégzésére képes festőművészt kell a mesternek belőle négy év alatt teremtenie. Ehhez vajon elegendő-e az idő, a megszokott ritmus, mely a kisinasból hónapok, majd évek múlásával a tanulás során alkalmas képírót formál? De mit kezdjen Simone Peterzano azzal a növendékkel, aki - már szinte az első napoktól kezdve -, ha krétát, szenet, ónt vesz a kezébe, mindent meg akar örökíteni, minden világi részletre ráirányul figyelme, jóval inkább, mint a szentábrázolásokra, holott ezekre kellene összpontosítania tehetségét, in nomine Domini. Még egyet figyelt meg Simone mester: a fiú nem beszél kellő alázattal papi személyekkel, nem hajtja le fejét, nem néz a földre, hanem vidáman, majdnem nevetgélve muutogatja a monsignorenak, apátnak, gvárdiánnak éppen készülő művét. (Mintha a nagy előddel együtt mondaná, vagy mutogatná: anch'io sono pittore.)

 - Azt hiszem, hogy festő szempontjából a fényben létezhetnek, persze, maguk a dolgok. Vagyis így jelenhetnek meg szemünk előtt. Talán a világos-sötét, amiről beszélsz, annyit jelent, hogy játszanunk kell a fénnyel s árnyékokkal, egyforma biztonsággal. Csak így válhatnak plasztikussá maguk a testek, Giuseppe. Ehhez kell, hogy éles, erős sugárban kapjam be a fényt, amikor felülről esik rá az ábrázolandóra, a világos és sötét kontrasztban jelentkezik. A fénynek, ahogy érzem, felülről, azaz magasról kell minden reflex nélkül szinte betörnie. Tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha a szoba falát feketére festenék, csak egy magasabban fekvő ablakon át érkeznék a fény, s így mindennek éles, erős kontúrja keletkeznék. Ezért festek szobában, nem kint a napfényben,mert így én magam formálhatom, tetszésem szerint, mind a fényt, mind a homályt, azaz a feketeséget, s annyit engedhetek be a fényből, hogy csak épp azt világítsa meg, amit akarok. A többit hagyom félsötétben.

A mindenki által Caravaggio néven ismert festő Michelangelo Merisi néven született Lombardiában. Édesapja halála után Simone Peterzano festő műhelyébe kerül Milánóba, ahol hamar felfigyelnek tehetségére. Innen kisebb kitérők után az Örök Városba érkezik, ahol az egyik távoli rokonánál húzza meg magát, és minden munkát elvállal, hogy eltartsa magát. Közben olyan képeket fest, mint a Bacchus, A jövendőmondó vagy a Hamiskártyások. Maláriagyanúval kórházba kerül és felgyógyulását követően hamarosan megismerkedik Francesco Maria Del Monte bíborossal, aki első igazán nagy megbízását szerzi számára, a Contarelli-kápolna számára kell két képet festenie Szent Mátéról.

Karrierje felfelé ível, immáron Rómában is elismerik, azonban a hirtelen haragú Caravaggio,  - akit már ekkor is így emlegetnek (Caravaggio a városka neve, ahol gyerekkorában élt) - súlyos hibát követ el, és menekülni kénytelen...

  "Még amikor a faluban lakott, néha addig rohant, míg levegő után kapkodva, szédelegve, hétrét görnyedt, hogy aztán kiegyenesedve figyelje, hogy tér vissza eredeti helyzetébe a látóhatár. Vivaldival befejezni egy darabot pontosan ugyanilyen volt. Azokban a pillanatokban a csend tökéletes volt - teljesen más, mint a Pietà kierőszakolt csendje, mely inkább azt fejezte ki, mi az, ami tilos, ahelyett, hogy betekintést nyújtott volna abba, ami lehetséges."

A két lány személyisége teljesen eltérő: a visszahúzódó, csendes Maddalena csak hegedülni szeretne, míg húgát teljesen elbűvöli a világ élet, legalábbis azon része, amit megismerhet belőle. Az intézet kórusa ugyanis a vasárnapi templomi fellépés mellett olykor velencei patríciuscsaládok házaiba is meghívást kap.
A szigorú falakon belül a felcseperedő növendékek előtt két út áll: vagy zárdába vonulnak vagy férjhez mennek, amennyiben megfelelő kérő akad a számukra. Hogy a lányok élete hogyan alakul tovább, azt nem szeretném elárulni, de még sokáig nyomon követhetjük az életüket.

A korabeli Pietà (Forrás: Wikipedia)

Igazából kb. a regény felétől szerettem meg igazán a történetet, de megnyugtatok mindenkit, hogy előtte sem unalmas. Nagyon tetszett a korabeli Velence életének bemutatása és főleg, hogy ezt a világtól elzárt lányok szemein keresztül ismerhetjük meg mi is. Mindkét lányt nagyon megszerettem, teljesen eltérő a személyiségük, de éppen ezért szerethetőek és bármi is történjen velük, mindig összetartanak.

Antonio Vivaldi (1678-1741)

Az írónő a regény végén egy kisebb fejezetben említést tesz a megváltoztatott adatokról, amelyekre a történet folyamatossága miatt került sor. Mindezzel nincs is semmi gond. Ellenben a fordítással kapcsolatban lenne néhány észrevételem: nagyon sok könyvben találkoztam már azzal a szarvashibával, hogy folyamatosan Olaszországot emlegetnek. Nyilván, mert az angolban kizárólag az Italy létezik az ország megnevezésére, azonban köztudott, hogy az egységes Olaszország csak 1861-ben jött létre, addig városállamokból állt és Itália néven illik emlegetni.