Egy olyan esős napon, mint a mai, az egyik legjobb dolog meghallgatni egy újabb Mazsola-hangoskönyvet, és közben könyvjelzőt varrni.

Rögtön az első történetben, mely a Vigyük haza címet kapta, egy esős napon találkozunk régi ismerőseinkkel, akikhez megérkezik Varjú bácsi, aki a Futrinka utcai fantasztikus madárijesztő-kiállításról mesél. Nem is gondoltuk volna, hogy a madárijesztőknél is létezik divat, most éppen a csörgő konzervdobozok divatosak, melyekről hallva Mazsola rögtön kérlelni kezdi Manócskát, hogy most azonnal oda kell menniük! Manócska végül rááll a dologra. A buszmegállóul szolgáló gomba alatt állva különös hang üti meg a fülüket: egy kis tengerimalac sírása, aki kiesett a kosárból.
Mazsola megsajnálja a kis jószágot, ezért könyörögni kezd Manócskának, hogy vigyék haza, hiszen így állandó játszótársa lehet. Manócska pedig beadja a derekát, és a kiállítás helyett hazamennek a tökházba.

Csakhogy Tádé még kicsi, akinek sok alvásra van szüksége, így Mazsola nem játszhat minden percben vele. Sőt, Mazsola szerint Tádé csak és kizárólag az övé, így nem tűri, hogy Egérke a mi Tádénknak nevezze. Mit képzel ez az Egérke?
A tökház élete is Tádé körül forog, amit Mazsola nehezen visel, és féltékeny az új jövevényre. Éppen ezért mindent elkövet, hogy Manócska őt is úgy kezelje, mint az apróságot, de mellette a saját módján nevelni is kezdni Tádét, ami nem mindig célravezető.

– Kinek az ötlete volt elpocsékolni ezt a sok finom spárgatököt?
Tádé Mazsolára nézett. Mazsola sűrű pislogással igyekezett eszébe juttatni azt, amit előre megbeszéltek. Csodák csodája, sikerült is.
– Tádé ötlete volt – szólalt meg a kis tengerimalac szelíden.
Manócska értetlenül nézett rá.
– A tiéd? De hogyan jutott ilyesmi az eszedbe?
– Sehogyan – felelte Tádé, kis fekete gombszemét Manócskára függesztve. – Mazsola mondta.

Szerencsére ilyenkor Manócska mindig következetes a "gyermekeivel", és segít nekik levonni a megfelelő tanulságot az esetből. De arra is van példa, hogy Mazsolának már egyedül is sikerül ez, mint a Hol kicsi, hol nagy c. mesében, melyben egyikük sem hajlandó diót darálni a pitébe, ezért Manócska figyelmezteti őket, mi vár rájuk ezért.

– Azt mondtad, nem haragtartó – törte meg a csendet végül is Tádé. Mazsola vállat vont.
– Hiszen nem is. Vagy te haragosnak láttad?
– Nem… – Tádé csöndesen ingatta a fejét. – Inkább…olyan…vidámnak!
– Mert ő nem a haragot tartja – sóhajtott Mazsola –, hanem a szavát. De azt nagyon.

A hangoskönyvben található mind a nyolc mese tanulságos és nagyon szórakoztató felnőttként hallgatva is. A célcsoport pedig ismét sokat tanulhat Mazsolától, különösen azok a gyerekek, akik hozzá hasonlóan kistestvért kaptak.
Mazsola megunhatatlan, az egyetlen bajom, hogy ezzel is el is fogytak a hangoskönyvek és a könyvek is.
Remélem, a mai számítógéppel készült animációs mesék világában sok gyerek azért a tökház lakóival is megismerkedik.

Für Anikó most is zseniális, a kedvencem még mindig, amikor Mazsolát szólaltatja meg:

A néhány héttel ezelőtti Mazsola-rajongásom ezt a hangoskönyvet meghallgatva csak fokozódott. Mert Mazsolával mindig történik valami, és akármilyen szeleburdi ez a zöld kismalac, nem lehet nem szeretni.

Ezen a hangoskönyvön is nyolc mesét hallgathatunk meg, és ismét találkozhatunk Mazsolával, Manócskával, Fülöpkével és Varjú bácsival, de Mazsola új barátra is szert tesz Menyus, a medvebocs személyében, és megismerhetjük Rezsőkét, a kis rókát is.

Mazsola kedvenc elfoglaltsága továbbra is a turkálás, ami sokszor hasznosnak is bizonyul, de legalább ennyiszer okoz vele valamilyen galibát, amit előbb-utóbb igyekszik jóvá is tenni.

A turkálás mellett Mazsola nagy focirajongó is, amit remekül bizonyít a Kukoricarajongók Kupája című epizód, melyben Mazsola kedvenc csapata, a Mangalica FC bejut a Bajnokok Ligája, akarom mondani a Kukoricarajongók Kupája elődöntőjébe, ahol a külföldi Bergshire FC-vel méri össze erejét.
Sajnos - Manócska legnagyobb bánatára - nem a tévé, hanem a rádió közvetíti a meccset, amit Mazsola  a tökházban hallgat Menyussal.

Ezek mellett fény derül A tavasz hírnökeire is, Rezsőke olyan új dolgokkal ismerteti meg Mazsolát, mint a papírsárkány és a kedvező széljárás, és ahogy már megszokhattuk, kalandokból, lustaságból, hencegésből és falánkságból most sincs hiány.

Azért arra kíváncsi vagyok, Manócska vajon milyen zsírt ken a kenyérre, amit Mazsola Menyus barátjához hasonlóan piros paprikával megszórva jóízűen el is fogyaszt?

Mindegyik mesét nagyon szerettem, de a két kedvencem a már említett Kukoricarajongók Kupája és A vaddisznó lett, melyben Mazsola megnézi A világjáró vaddisznó című színes, szélesvásznú filmet, és a moziból hazatérve Manócska és Varjú bácsi legnagyobb megdöbbenésére, felcsap vaddisznónak.

Mazsolát, a kis zöld malacot talán nem kell bemutatnom, hiszen mindannyiunk számára ismerős a tévéből és/vagy a mesekönyvből. De aki eddig még nem hallott róla, vagy csak nosztalgiázni szeretne, nyugodtan olvasson tovább.

Annak idején én is néztem a Mazsolát a tévében, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból a mesekönyv nem volt meg, így ezt a hiányosságomat most hangoskönyv formájában pótoltam.

Manófalvi Manó, a madárijesztők barátja egy nap fedél nélkül maradt, ugyanis korábbi otthonát - egy ócska kalapot - egyszerűen elfújta a szél. Szerencsére Manócska talált egy jókora sütőtököt, ahová beköltözött. Csakhogy egy este csámcsogásra lett figyelmes: egy kis malac éppen az új otthonát kezdte el enni! Manócska előbb el akarta zavarni a kis falánkot, végül befogadta Mazsolát, akivel mindig történik valami.

A tisztára mosdatott Mazsola már régen aludt, mikor a varjú és Manócska még mindig róla beszélgettek.
- Nagy gond a házban egy ilyen kismalac - vélte a varjú. - Nem is mindenki vállalná.
Manócska erre mindössze annyit mondott:
- Persze az egyedüllét legalább olyan gond. És így mégiscsak vígabban telik az idő.