A tegnapi Párisban megjelent cikkek Ady hét párizsi tartózkodása során születtek, de önálló kötetben együtt, csak a halála után jelentek meg. Ezt a vékony, 63 cikket tartalmazó, kötetet olvasva pedig azt éreztem, egy-két írása ma is aktuális.
A tegnapi Párisban olvashatunk a korabeli Párizsról, a művészvilágról (Verlaine-ről, Gauguinről, a Grand-Guignolról), a Dumas család férfitagjainak állított szobrokról, de a franciák mellett helyett kaptak a spanyolok is: XIII. Alfonz, Sorolla y Bastida és a költőből lett pénzügyminiszter, José Echegaray is, ill. szó esik Schillerről, Chopin szobráról, Ibsenről is, sőt, Az első pipást is megismerhetjük.
ChopinKét Musset-szobor után most következik egy Chopin-szobor. A Monceau-parkban fog állni, árnyas fák között, elrejtve a szomorú nótás embernek a relief-emlékjele. Messze a Musset szobraitól s messze a George Sand szobrától. A sírját két évvel ezelőtt láttam. Süppedt, romlott, szomorú sír. Nocturne-eit álmomban is hallom olykor. Ezek szomorúak és elevenek, miként a lengyel-francia poéta virrasztó, vergődő lelke elzokogta őket egykoron. Sokan hallják-e? Úgy gondolom, a nyár az oka. Valamit kell csinálni nyáron is. Valamire kell emlékezni nyáron is. Valamiről kell írni nyáron is. Chopin? Hát Chopin. Jöjj, óh szomorú árnyék s engedd, hogy nevedben szórakozzunk és szerepeljünk. Így csinálódnak a földön a kegyeletes ünnepek.
Visszatérő téma nála a papok anyagi helyzete, amely most egy spanyol eset kapcsán hozódik fel, de Ady ezúttal sem mehet el mellette szó nélkül.
Ahogyan a francia és a magyar társadalom aktualitásai mellett sem: bizony, már több mint száz éve is problémát jelentett a politikusok számára az egygyerekes családok nagy száma, melyről szintén kifejti a véleményét Az egyke c. írásában.
Ady cikkei ma is olvasmányosak, szórakoztatóak, és bár olykor egy-egy elszomorított, de sok új információval is gazdagodtam, és nem egyszer megcsillantotta azt a tipikus Ady-féle szarkazmust, amellyel az irodalomórákon nem találkoztam. Ezért örülök, hogy az irodalomórák után is szívesen választok egy-egy ismeretlen olvasmányt az akkoriban megismert szerzőktől. Mert a magyar irodalom ilyen kincseket tartogat.
Zola sírjánálZola sírjához zarándokoltunk el ma sok-sok ezeren. Talán utoljára borulnak koszorúk erre a sírra. A hűvös Panthéon várja Zolát.Szépek voltak a koszorúk. Ékesek a beszédek. Diadalmas és hatalmas volt a tömeg. Ha akkor a Szajnába dobják. Hova zarándokolnánk most? Kit várna a Panthéon?Miért nem beszélt ma erről senki? Jó: Zolának nem kellett sokáig várnia. Galilei is tovább várt. Giordano Bruno is. Heinénak ma sem kegyelmez Németország. No és Rembrandt most kapja meg, amire egy kissé régebben szolgált rá.Szerencsés Zola: ilyen hamar. Mert persze Zolának van öröme az ilyen expiációból? Ugy-e?Akadna már egyszer egy bátor ember, aki megmondaná az igazat. Szomorú sírjaihoz a temetőnek nincs jogunk nyúlni. Szégyellje magát az a minden lében kanál utókor. Elégtételadások helyén vizsgálja meg a saját szívét szigorúan. Nem készít-e expiálni valót talán éppen most egy másik úgynevezett utókornak? Ezzel a hazugsággal le kellene már számolni egyszer. Byronhoz nincs jussa az angol társadalomnak. Rembrandthoz a hollandusnak. Nekünk például Martinovicsékhoz. A derék utókor csak pirulhat és okulhat. Tud-e halottakat feltámasztani? Akkor adhat elégtételt. Egyébként komédia, amit mível. Az élet megcsúfolása. Különös dolog, hogy a Zolák nem írnak ilyen végrendeletet már egyszer:- Megtiltom, hogy engem a poraim fölött tiszteljenek. Süsse meg a háláját az utókor, ha nem ismert jól, míg vér voltam és ideg. Így könnyű emberesdit játszani. Engem ugyan nem fogtok tisztelni, mikor már nem tudok róla. Megtiltom. Eredjetek Mercier-hez és pukkadjatok meg.
Ady Endre: A tegnapi Páris
128 oldal (plusz az elején a 11. oldalig tart Sneé Péter bevezetője)
Bethlen Gábor Könyvkiadó, 1994
128 oldal (plusz az elején a 11. oldalig tart Sneé Péter bevezetője)
Bethlen Gábor Könyvkiadó, 1994
Ady Endre összes prózai műve - A tegnapi Párisban található írásokat a 8. kötetben találtam meg, de nem abban a sorrendben, ahogy a könyvemben követik egymást.
Bejegyzések
