Fekete Istvánt olvasni mindig jó, de a Tíz szál gyertyával kezdeni a márciust, különösen jó választásnak bizonyult.
A tíz történetet egy-egy szál gyertya köti össze, amelyek nagy részét egy Lakos nevű fűszeresnél vásárolták a szereplők.

Az elsőt, éppen egy márciusi napon, a kis Tóbiás János keresztelőjére veszi a nagymama.

   Valójában nem először, mert a filmet már sokszor láttam, előtte pedig a hangoskönyvet is számtalanszor meghallgattam, ám az írott változatot csak most olvastam el. Természetesen még mindig a vidám évkezdés jegyében esett a választásom Bridgetre.


   De kinek is kell bemutatni Bridgetet? Egy harmincas, önálló keresettel és lakással bíró hajadont, akit ismerősei azzal szekálnak: mikor megy már férjhez? hogy áll a szerelmi élettel?, ill. a biológiai óra ketyegését emlegetik előszeretettel, és ezek miatt is megingott az önbecsülése, tele van kétellyel.

(...) Mindennek a tetejébe már csak két hét a születésnapig, amikor szembe kell néznem a ténnyel, hogy megint eltelt egy egész év, mely idő alatt rajtam kívül mindenki átment Pöffeszkedő Családosba, potyogtatja a gyerekeket, jobbra, balra, középre, százezerszámra keresi a fontokat, attakírozza a társadalom legkrémesebb krémjét, míg én kormánylapát és fiú nélkül hányódom diszfunkcionális viszonyok és szakmai pangás közepette.


  Az új esztendő első napján Bridget naplóírásba kezd, hogy egy teljes éven át követhessük nyomon, hogyan reagál a fentiekre, milyen célokat tűzött ki maga elé, sikerül-e őket teljesítenie és milyen is egy nagyvárosi szingli élete a barátaival, akikre mindig számíthat.


   De nem feledkezhetem meg Bridget anyjáról sem, aki ma már máshogy látja addigi életét és újat kezd az autóstáskával mászkáló Julio oldalán mint tévés felvezető és nem érdekli a férje és lánya véleménye. Aztán itt van még az elbűvölő Daniel Cleaver, aki talán nem is olyan kedves, mint ahogy Bridget már ezerszer  elképzelte. Vagy mégis?
   No, és Mark Darcy! Az elvált, gazdag és sikeres sztárügyvéd, aki rombuszmintás szvetterben és poszméhes zokniban pompázik a currys pulyka-imbiszen, ahol Bridget anyja és Una Alconbury igyekszik őket összeboronálni. A másik kedvencem Richard Finch, Bridget új főnöke, aki mindig mindenfélében gondolkodik és igencsak körülményesen adja elő az elvárásait, ám dicsérni is tud:

- Te, drágám - mondta Richard az egyik mellemnek -, te egy abszolút kibaszott lángelme vagy.
Mindig reméltem, hogy előbb-utóbb kiderül a zsenialitásom, de azt sose hittem, hogy meg is fog történni velem - vagy a bal mellemmel.

  Azt figyeltem meg, hogy az emberek vagy szeretik Bridgetet, a regényt, a filmet és az egész kultuszát, vagy egyszerűen legyintenek rá. Utóbbiakat bevallom, nem értem. Nyilván nem szeretheti mindenki ugyanazt, de sokan bármennyire forgatják is a szemüket a Bridget Jones név hallatán, ha a kezükbe vennék a regényt, valószínűleg meglepetés érné őket. Mert a legtöbb emberben - akár nő, akár férfi -, ott rejtőzik egy Bridget Jones. Hiszen sokan jár(t)unk az ő cipőjében! Gondolkodjunk csak egy kicsit! Lehet, hogy mi is fogyókúráztunk, nem boldogultunk a technika vívmányaival, a magánéletünket firtatták olyanok, akiknek egyébként semmi közük hozzá, egzecíroztak a munkahelyünkön, ahol éppen csak toporgunk, mert látjuk, hogy itt nem fogunk tudni előrébb lépni. És nemcsak a ranglétrára gondolok, hanem egyszerűen megakadtunk és ideje lenne belátni, hogy változtatnunk kell. Vagy éppen azt éreztük, hogy nem vagyunk jók semmire, nem értünk semmihez, a bányászbéka feneke alá süllyedt az önbecsülésünk. Ugye ismerős helyzetek? Ezért ne legyintsen senki Bridgetre, mert lehet, hogy éppen magunkra ismerünk benne, csak magunknak sem akarjuk bevallani. Éppen ezért szeretem ezt a könyvet, mert miközben remekül szórakozom, míg olvasom vagy hallgatom, észrevétlenül engem is elgondolkodtat, és tudjuk, hogy Bridget rengeteget csetlik-botlik, de aztán csak jóra fordulnak a dolgai. Úgyhogy van még remény.

  Tudtam, hogy a hangoskönyvből sokat kihagytak, ám hogy ennyit! Erre nem is térnék ki, azonban a könyv kötése annál nagyobb meglepetéseket tartogatott: vígan olvastam, amikor októberhez érve egyszer csak november következett! A könyvet elég érdekesen sikerült kötni, így az említett két hónap eseményei igencsak összekeveredtek.
   Ezen jót nevettem, ám be kell vallanom, hogy Bridget előszeretettel rövidíti a nagyont és a nagyon jót, amit nagyon utáltam, hiszen angolul előbbi csak négy betű, könyörgöm, akkor miért nem lehetett már leírni??? (Szép is lenne, ha én is elkezdenénk mindenfélét rövidíteni a blogban és az Olvasókra bíznám, hogy fejtse meg, mit akartam mondani.)

   Ezt leszámítva most is remekül szórakoztam és aki eddig nem találkozott még Miss Jones-szal, ideje, hogy megismerje, akinek pedig régi ismerőse, talán sikerült néhány kedves emléket felidéznie.

   Eddig készültem el a bejegyzéssel, amikor elolvastam Lévai Balázs interjúját Helen Fieldinggel (Bestseller - A világ nyitott könyv, Európa, 2004), melyből megtudtam, hogy Bridget kalandjai eredetileg az Independent cikksorozatában jelentek meg, ám meghatározott terjedelemben, és később ezekből született meg a regény, majd a folytatása, melyek alapjául számos megtörtént esemény szolgál, és maga az írónő is úgy gondolja, Bridget sikere abban rejlik, hogy az olvasó magára ismer benne függetlenül attól, a világ mely pontján él.

Kultúránk túl nagy feneket kerít a látszatnak, a kornak és a rangnak. A szeretet az, ami fontos.

Helen Fielding: Bridget Jones naplója
Eredeti cím: Bridget Jones's Diary
Fordította: Sóvágó Katalin
339 oldal
Európa Kiadó, 2001
1500 Ft
Az új kiadás 3290 Ft-ba kerül.

A Helikon Kiadó a Könyvhétre megjelentetett hiánypótló kötetében Nemes Nagy Ágnes utazásairól írt naplóit gyűjtötték egybe, melyek együtt, egy kötetben eddig még nem voltak olvashatóak.

Nemes Nagy Ágnest, Lengyel Balázst és barátaikat 1956-tól 1989-ig kísérhetjük el utazásaik során. Utunkat 1956 augusztusában kezdjük Erdélyben, ahová Polcz Alaine-nel és Mészöly Miklóssal érkeznet. Kiderül, hogy Nemes Nagy Ágnes és Ady rokonok, megismerik a helyi népviseletet, rokonlátogatásokat tesznek és a helyi szokásoknak megfelelően teherautóval utaznak egyik helyről a másikra.

 Ezt követően eljutunk több európai nagyvárosba, karácsonyozunk a Riviérán, ellátogatunk a Szentföldre, de a kötet jelentős részét az 1979-es Amerikai Napló adja.

Bevallom, kezdetben szokatlan volt, hogy bár naplóról van szó, nem egyszer csak címszavakat olvashatunk az adott nap eseményeiről és ezekből áll össze a kép. Aztán gyorsan hozzászoktam és a továbbiakban már fel sem tűnt.

Nemes Nagy Ágnes naplói nemcsak az adott helyszíni események beszámolói, hanem igazi szellemi csemegék is. Nem csak a múzeumlátogatások miatt, gondoljunk csak az Amerikai naplóra, melyben azon hetek eseményeit követhetjük nyomon, melyeket Ágnes és Balázs a Writing Program keretében a tengerentúlon töltött. Olvashatunk a beilleszkedés kezdeti problémáiról, főzésről, bevásárlásról, közlekedésről, a szemináriumokról, az angol órákról, ahol egy Julius Cesar nevű fiatal brazil borzolja a kedélyeket stréberségével, látogatásokról, felolvasásokról és azt is megtudhatjuk, milyen jó, ha ismerjük angolul a hangszálgyulladás szót.

Szeptember 2., kedd

22. 30. Nem fogok én Mark Darcyn veszkődni. Minek nekem férfi? Eredetileg azért álltak össze a férfiak és nők, mert a nők nem maradhattak életben a férfiak nélkül, de most - há! Van lakásom (ha lyukas is), barátaim, jövedelmem és állásom (legalábbis holnapig), úgyhogy há! Hahahahahá!

 
Sok-sok éve már, hogy megnyertem a hangoskönyv változatát, amit sokszor meg is hallgattam,  - de ahogy az lenni szokott - a könyvet csak most sikerült beszerezni. Legalábbis a második részt, mert az első megvan angolul, csak lusta voltam/vagyok szótárazni, így a második résszel kezdtem az olvasást.
 

Bridget immáron négy hete és öt napja jár Mark Darcy-val, és úgy tűnik, rendeződni látszik az élete. Ekkor még nem is sejti, hogy ez az év is számtalan megpróbáltatást tartogat a számára. Felbukkan a színen a csillogó sörényű Rebecca, akit Bridget és kompániája már évek óta ismer, de csak medúzaként emleget (nem alaptalanul), és a jelek szerint ugyancsak szemet vetett Mark Darcyra.
Mark Darcy nem mond el mindent Bridgetnek, aki rögtön el kezd kombinálni. Hamarosan pedig szakításra is kerül a sor köztük, így Bridget ismételten az önsegítő könyvgyűjteményéhez és a barátaihoz fordul.


Persze most is fontos szerepet kap a mama, aki ezúttal Kenyába utazik Unaval, ill. az is kiderül róla, hogy egy könyvklub tagja. Ismét feltűnik a színen Geoffrey bácsi, akiről szintén kiderül valami, Magdáéknál gyarapodik a család, ill. Bridget interjút készít Colin Firth-szel, most is meggyűlik a baja Richard Finch-csel, nyaralni indul, felcsap pesztrának, lakásfelújításba kezd, szokásához híven állandóan fogyókúrázik és ismét feltűnik a színen Daniel.

Április 22., kedd
09.00. Ismét londoni lakásban égből pottyant utazás után. Jó, akkor most megírom az interjút. Lássák, ez valami elképesztő, hogy az összpontosítás a munkára és a karrierre teljesen kiveri a fejünkből a bánatot. Egyszerűen fantasztikus volt! Azt hittem, elájulok, amikor a taxi kitett a római téren, mert egyszerűen fantasztikus volt, arany napsütés, óriási tér, tele magas romokkal, és az egésznek a közepén Mr... óóó, telefon!(...) - Na szóval, délután négyig van ideje, úgyhogy ugorjon neki! Lalalá! Az egy örökkévalóság! Csak még átélem egy kicsit a napot. Mmm. Pontosan úgy nézett ki, mint Mr. Darcy: ugyanolyan sötéten izzó és szikár. És még körbe is vitt és megmutatott egy lyukas templomot, valamilyen Hadrianus- vagy milyen sírt és egy Mózes-szobort, és hihetetlen fölénnyel óvott, nehogy elüssenek az autók, és egyfolytában olaszul beszélt. Mmm.

Azt hiszem, a fenti idézet is bizonyítja, hogy Bridget most sem hagyja unatkozni az Olvasót.
Bevallom, azt nem értettem sosem, hogy 57-58 kilósan miért lenne kövér? Bár Bridget magasságát balladai homály fedi. Ill. volt egy másik dolog is, ami borzasztóan zavart: kivételesen nem a rövidítések, bár azokat is nagyon utálom, de a tizedik n. (= nagyon) után leesett, mit is akar jelenti. Szóval, a -suk, -sükölés iszonyatosan irritált, lásd az előbbi idézetben szereplő lássuk igealakot, amiből rengeteg van  a könyvben. Könyörgöm, már általános iskolában megtanítják, hogy nem beszélünk így! Ezek szerint nem nézte át rendesen a kiadó szerkesztője, vagy ő sem ismeri a mai magyar nyelvet...
Azt nem tudom, hogy nyomdahiba-e vagy van, aki szerint a Newcastle United focicsapatnak United Newcastle a neve. Az egy dolog, hogy a könyv célcsoportja a női nem, de a hozzám hasonló, a foci világában is elboldoguló nőknek is szemet szúr ez a szarvashiba.

Még egy negatívum: már az első oldalakon csak néztem, mint Rozi a moziban, ugyanis a hangoskönyvet cenzúrázták. Rengeteg, nem egy fontos dolgot kihagytak belőle és volt olyan rész, amit most értettem meg a könyv olvasásakor. Könyörgöm, a hangoskönyv ezresekkel kerül többe, akkor miért kell kivágni belőle???