"Meg kell mondanom, mennyire imádom, milyen forrón szeretem magát."

Nehéz egyértelműen jobb vagy bal agyfélteke-használónak kategorizálni az INFJ-ket, mivel egyszerre, egyformán használják az agyuk mindkét felét. Az INFJ-k egyaránt kreatívok és felelősségteljesek, művésziek és logikusak, spirituálisok és tudományosak, intuitívak és analitikusak.

Az A azt jelenti, hogy asszertív vagyok.

- Az egyetlen csinos lány a teremben az, akivel te táncolsz - mondta Mr. Darcy, a legidősebb Miss Bennetre pillantva.
- Ó! A legszebb teremtés, akit életemben láttam! De ott ül mögötted az egyik húga, nagyon csinos, s bizonyára igen kellemes leány. Hadd kérem meg a páromat, mutasson be téged.
- Melyikre gondolsz? - kérdezte Darcy; megfordult, s egy pillanatra Elizabethre nézett; mikor azonban tekintetük találkozott, elfordította szemét, és hidegen ennyit mondott:
- Megjárja; de nem elég csinos ahhoz, hogy engem kísértésbe ejtsen; olyan hangulatban pedig jelenleg nem vagyok, hogy a mellőzött fiatal hölgyeket felkaroljam. Legjobban teszed, ha visszatérsz a párodhoz, és mosolyaiban sütkérezel, mert rám hiába pazarolod az idődet.
Mr. Bingley megfogadta a tanácsot, Mr. Darcy pedig továbbsétált. Elizabeth a helyén maradt, s nem mondhatni, hogy túlságosan barátságos érzéseket táplált iránta. De a történetet később jókedvűen, mosolyogva mesélte el barátnőinek, mert élénk, játékos kedélye volt, és minden nevetséges eset mulattatta. 

(Első könyv - Harmadik fejezet)

Félreértések az INFJ-kről: Az INFJ-k általában bájosnak/kedvesnek és ártatlannak tűnnek, de ez nem mindig van így belül. Amint megismersz minket, rájössz, hogy különösen bátornak jellemeznek. Szeretünk nevetni és viccelni és másokat kizökkenteni a szerepükből.

- Ne lehetne rajta nevetni! - kiáltotta Elizabeth. - Ez ritka előny s remélem, ritka is marad, mert rengeteget veszítenék, ha sok ilyen ismerősöm volna. Nagyon szeretek nevetni. 

(Első könyv - Tizenegyedik fejezet)

Kávé után Fitzwilliam ezredes emlékeztette Elizát ígéretére, hogy játszani fog neki, s Elizabeth azonnal leült a zongorához. Fitzwilliam odahúzott melléje egy széket. Lady Catherine meghallgatta egy dal felét, aztán tovább beszélgetett másik unokaöccsével, amíg Darcy ott nem hagyta, s a maga szokásos, megfontolt módján oda nem lépett a zongorához, úgy állva meg, hogy szemtől szembe láthassa a szép szereplő arcát. Elizabeth mindent megfigyelt, s mihelyt szünetet tarthatott a játékban, pajkos mosollyal fordult Darcy felé.
- Ön talán rám akar ijeszteni, Mr. Darcy, azért állt ide ilyen ünnepélyesen? De én nem vagyok hajlandó megijedni, bármilyen jól játszik is a húga. Olyan makacs a természetem, hogy nem tűri az ijesztgetést, akárhogyan is próbálkoznak vele. Minél inkább meg akarnak félemlíteni, annál jobban nő a bátorságom. 

(Második könyv - Nyolcadik fejezet)

Néhány olasz dal után Miss Bingley egy vidám skót táncnótával élénkítette műsorát: Darcy, csakhamar Elizához lépett, ezekkel a szavakkal:
- Nem volna kedve, Miss Bennet, felhasználni az alkalmat, hogy erre a dallamra táncoljon velem?
Elizabeth elmosolyodott, de nem felelt. Darcy megismételte a kérdést, kissé meglepődve hallgatásán.
- Ó! - mondta a leány. - Az előbb is jól hallottam, de nem tudtam hamarjában elhatározni, mit is válaszoljak. Ön természetesen azt várta, hogy igent mondjak, mert örült volna, ha lenézheti az ízlésemet; én viszont abban találok örömet, hogy meghiúsítom az ilyen terveket, és nem nyújtok célpontot a kiszámított megvetésnek. Elhatároztam tehát, hogy megmondom önnek: egyáltalán nem táncolok erre a dallamra - most pedig vessen meg, ha mer.
- Igazán nem merem.
Elizabeth azt hitte, hogy megsértette Darcyt, s most elbámult a fiatalember udvariasságán. De a lány modorában úgy keveredett a pajkosság és a báj, hogy viselkedésén alig lehetett megsértődni, Darcyt pedig nő még sohasem bűvölte így el. Érezte, hogy komoly veszélyben forogna, ha nem volna a lány mögött az a közönséges rokonság.
(Első könyv - Tizedik fejezet)

A személyiségtípus, akire soha senki sincs felkészülve

- Szavamra - mondta Lady Catherine -, fiatal leány létére nagyon határozottan fejezi ki a véleményét. Mondja, kérem, hány éves?
- Mivel három felnőtt húgom van - felelte Elizabeth mosolyogva -, ladységed nem kívánhatja tőlem, hogy bevalljam a koromat.
Lady Catherine-t láthatólag elképesztette, hogy nem kapott egyenes választ, s Elizának az a gyanúja támadt, hogy ő az első, aki valaha tréfás hangot mert megütni ilyen méltóságteljes neveletlenséggel szemben. 

(Második könyv - Hatodik fejezet)

Mikor azonban újra kezdődött a tánc, s Darcy visszajött, hogy Eliza kezét kérje, Charlotte nem állhatta meg, és suttogva figyelmeztette, hogy ne legyen ostoba: ha tetszik is neki Wickham, ne tegye magát kellemetlenné olyan ember szemében, aki tízszer előkelőbb nála. Elizabeth nem felelt, hanem elfoglalta helyét a párok között, elámulva a kitüntetésen, hogy szemtől szembe állhat Mr. Darcyval. Ugyanezt a meglepetést olvasta le szomszédnői arcáról. Egy darabig szótlanul álltak egymással szemben, s Elizabeth már-már azt hitte, hogy hallgatásuk a két tánc végéig fog tartani. Először úgy döntött, hogy nem töri meg a csendet, de hirtelen az jutott eszébe, hogy nagyobb büntetés táncosának, ha beszédre kényszeríti, s ezért valami futó megjegyzést tett a táncra. Darcy felelt, utána újra elhallgatott. Pár percnyi szünet után újból Eliza szólalt meg:
- Most magán a sor, hogy mondjon valamit, Mr. Darcy. Én már beszéltem a táncról, ön talán a terem nagyságáról vagy a táncoló párok számáról közölhetné észrevételeit.
Darcy elmosolyodott, s biztosította Elizát, hogy szívesen mond bármit, amit csak kíván tőle.
- Rendben van, egyelőre beérem ezzel a válasszal is. Később talán majd megjegyzem, hogy a házibálok sokkal kellemesebbek, mint a nyilvános táncmulatság. De most már nyugodtan hallgathatunk.
- Maga talán csak azért beszél tánc közben, mert ez a szokás?
- Néha csak azért. Tudja, az embernek olykor szólni is kell valamit. Olyan furcsa lenne, ha ketten egy félórán át ki sem nyitnák a szájukat. De egyesek kedvéért úgy kellene vezetni a társalgást, hogy minél kevesebbet kelljen mondaniok.
- Ebben az esetben saját érzéseit fejezi ki, vagy azt képzeli, hogy az enyéimnek ad hangot?
- Mindkettőnk érzéseinek - felelte Elizabeth hamiskás mosollyal -, mert úgy vettem észre, hogy gondolkodásmódunkban sok a hasonlóság. Mindketten magányos, hallgatag természetűek vagyunk, nem szeretünk beszélni, csak akkor, ha olyat mondhatunk, amin elámul az egész terem, s amit magvas szállóigeként az utókorra lehet hagyományozni. 

(Első könyv - Tizennyolcadik fejezet)

Amikor ezt a részt olvastam, olyan jót nevettem, mert eszembe jutott egy cikk az Ni-ról (introvertált intuíció, picit bővebben a következő idézet után), amelyben arról is írnak, hogy az introvertált intuitívak, ha beszélnek, mindig meghallgatják őket, mert nem beszélnek sokat, de ha megszólalnak, akkor valami fontosat mondanak. Ezen el is gondolkodtam, és rájöttem, hogy nekem is sok ilyen tapasztalatom van. Elizabeth Bennet erre már 210 éve rájött, ahogy erre is: 

Az INFJ-INTJ kapcsolat - Két magányos farkas szerelmes

Még hozzátenném az ENFJ-re szavazóknak, hogy valóban szeret társaságban lenni a regényben és új emberekkel megismerkedni, viszont nem figyeltetek oda valamire: hányszor van szüksége arra, hogy egyedül legyen? Nem számoltam meg, de keressétek meg azokat a részeket, amikor Kentben van, aztán Derbyshire-ben és otthon is hányszor elvonul. Nem egyszer órákon át sétál egyedül és gondolkodik. 

Az eszem/elmém egy másik dimenzióban vakációzik

A szónoklat utolsó szavait Darcy már alig hallotta, de Sir William célzása barátjára nyilván felkavarta érzéseit, mert igen komoly kifejezéssel tekintett Bingley és Jane felé, akik éppen együtt táncoltak. De csakhamar erőt vett magán, és így szólt Elizához:
- Sir William annyira megzavart bennünket, hogy elfelejtettem, miről is beszéltünk.
- Azt hiszem, semmiről. Sir William nem zavarhatott volna meg két embert a teremben, akiknek kevesebb mondanivalójuk volna. Már két-három témával próbálkoztunk, de sikertelenül; hogy pedig ezután miről fogunk beszélni, azt el sem tudom képzelni.
- Ne beszélgessünk talán könyvekről? - kérdezte Darcy mosolyogva.
- Könyvekről? Dehogy! Bizonyos vagyok abban, hogy nem olvassuk ugyanazt, mindenesetre nem ugyanazokkal az érzésekkel.
- Sajnálom, hogy ez a véleménye. De ha így áll a dolog, legalább van miről beszélgetnünk. Összehasonlítjuk különböző nézeteinket.
- Nem, bálteremben nem tudok könyvekről beszélni, mindig más jár a fejemben.
- Ugye magát ilyenkor mindig a jelen foglalkoztatja? - kérdezte Darcy kétkedő pillantással.
- Igen, mindig - felelte Elizabeth anélkül, hogy tudta volna, mit mond, mert gondolatai messze kalandoztak, s ezt rögtön el is árulta hirtelen felkiáltásával: 

(Első könyv - Tizennyolcadik fejezet)

Itt a döntő bizonyíték, hogy Elizabeth Bennet INFJ. Ez az Ni (introvertált intuíció, a közös domináns kognitív funkciónk), amikor az INTJ vagy INFJ fejben valahol nagyon messze van a jelentől. Darcy kétkedő pillantással kérdezi, mert ezt ő is nagyon jól ismeri, és szerintem itt kiszúrta Lizzyben is.

Minden INFJ ezt mondja: Bocsáss meg, de én nem inzultálom az embereket! Egyszerűen csak pontosan írom le őket...

Sokan Jane-t tartják INFJ-nek, de ő ehhez túl naiv. Az INFJ-kben is van naivitás, de ne feledjük, mennyire átlátnak másokon: 

Elizabeth csendben hallgatta nővérét, pedig más volt a meggyőződése. A két Bingley nővér viselkedése a bálon nem arra vallott, hogy súlyt vetnek mások tetszésére. Elizabeth élesebb szemű volt, mint Jane, s kevésbé alkalmazkodó természetű. Nem is halmozták el annyi figyelmességgel, ami elhomályosíthatta volna ítéletét, s ezért nem tudott osztozni nővére kedvező véleményében. 

(Első könyv - Negyedik fejezet)

- Én mindent hirtelen szoktam csinálni - felelte Bingley -, s ha úgy döntenék, hogy elköltözöm Netherfieldből, valószínűleg öt percen belül már itt se volnék. Pillanatnyilag azonban úgy tekintem magam, mint aki végleg letelepedett.
- Ez pontosan megfelel annak, amit magáról gondoltam - jegyezte meg Elizabeth.
- Szóval kezdi megérteni a jellememet - kiáltotta Bingley, s a lány felé fordult.
- Igen, sőt már úgy ismerem önt, mint a tenyeremet.
- Szeretném ezt bóknak tekinteni; de akin ilyen könnyű keresztüllátni, attól félek, az csak szánalmas figura lehet.
- Embere válogatja. Az én szavaimból még nem következik, hogy egy mély, bonyolult jellem több vagy kevesebb megbecsülésre érdemes, mint az öné.
- Lizzy! - kiáltott az anyja. - Ne felejtsd el, hol vagy, s ne beszélj annyi badarságot, mert ezt csak otthon tűrjük el tőled.
- Nem is tudtam eddig - folytatta rögtön Bingley -, hogy maga lélekbúvár. Szórakoztató tanulmány lehet.
- Igen, de a bonyolult jellemek a legszórakoztatóbbak. Ez az előnyük feltétlenül megvan.
- A vidéki élet - vetette közbe Darcy - általában kevés alkalmat szolgáltat ilyen tanulmányokhoz. A vidéki környezetben az ember igen szűk körű és változatlan társaságban mozog.
- De az emberek maguk annyit változnak, hogy mindig valami újat lehet bennük megfigyelni. 

(Első könyv - Kilencedik fejezet)

Igen, most jöhetsz azzal, hogy mi van Wickhammel? Őt bizony nagyon félreismerte. Ez így van, és nagyon egyszerű az oka: az INFJ-k nem szeretik az igazságtalanságot és kiállnak azok mellett, akiket bántanak/bántottak. Emlékezz rá, hogy amikor Wickhamet megismeri, Darcyról egyáltalán nincs jó véleménnyel, ezért hiszi el, amit Wickham mesél róla, és Mr. Wickham nagyon jól tudja magát sajnáltatni. De közben Lizzy is átkapcsol Poirot-ba, és a netherfieldi bálon megkéri Jane-t, hogy faggassa ki Bingleyt, mit tud az ügyről. Bár sajnálja Wickhamet és elítéli Darcyt, mégis hajtja az igazságérzete, hogy a dolgok végére járjon. (Első könyv - Tizennyolcadik fejezet)

Egészségetekre, INFK-k,  Mindenki személyes terapeutájának lenni, miközben nektek is szükségetek van egyre, nyavalyások

Lizzy Wickham és Jane terapeutája, ő viszont nem beszél a saját dolgairól senkinek, pedig szeretne: 

- Te jó isten - kiáltott fel Maria pár percnyi hallgatás után -, úgy érzem, mintha csak egy-két napja érkeztünk volna ide! Pedig mi minden történt!
- Bizony sok minden - felelte útitársnője, és felsóhajtott.
- Kilencszer vacsoráztunk Rosingsban, kétszer pedig teára voltunk hivatalosak. Mennyit kell majd mesélnem!
"S nekem mennyit kell eltitkolnom" - tette hozzá Elizabeth magában. 

(Második könyv - Tizenötödik fejezet)

Az úton hazafelé Mrs. Gardiner és Elizabeth mindenről beszélgettek, ami a látogatás folyamán történt, csak éppen arról nem, ami legjobban érdekelte mindkettőjüket. Megvitatták minden egyes személy külsejét és viselkedését, kivéve azét, aki legjobban lekötötte figyelmüket. Beszéltek a húgáról, az ismerőseiről, a kastélyról, a felszolgált gyümölcsről, mindenről, csak őróla nem. Pedig Elizabeth nagyon szerette volna tudni, hogyan vélekedik róla a nagynénje, Mrs. Gardiner meg szerfelett örült volna, ha unokahúga szóba hozza a tárgyat. 

(Harmadik könyv - Harmadik fejezet)

Mihez értenek még az INFJ-k? A jósláshoz, hogy felismerik valaki viselkedésében az ismétlődő mintákat, és ha ezt ő továbbra is folytatja, az milyen következményekkel jár: 

Hiába próbálta Elizabeth észre téríteni, Jane is hiába csitította. Ami Elizát illeti, ő a meghívást egészen más érzésekkel fogadta, mint anyja vagy Lydia: halálos ítéletét látta benne minden reményének, hogy húgát valaha észre lehessen téríteni. S bár e lépés gyűlöltté tette volna, ha kitudódik, mégis azt tanácsolta titokban apjának, ne engedje el Lydiát. Elmondta neki, milyen illetlen Lydia viselkedése, mennyire előnytelen számára az olyan asszony barátsága, amilyen az ezredesné, s hogy ilyen barátnő oldalán valószínűleg még meggondolatlanabbul fog viselkedni Brightonban, ahol több kísértésnek van kitéve, mint otthon. Apja figyelmesen végighallgatta, aztán így válaszolt:

- Lydia nem nyugszik addig, amíg valahol nyilvánosan lehetetlenné nem teszi magát. Nincs rá kilátás, hogy máshol oly kevés költséggel, családját oly kevéssé feszélyezve tegye ezt, mint a jelen körülmények között.

- Ha tudná, édesapám - mondta Elizabeth -, mennyit árt mindnyájunknak, ha az emberek felfigyelnek Lydia könnyelmű, meggondolatlan modorára, hogy máris mennyit ártott, akkor bizonyára másképp ítélné meg a dolgot.

- Máris mennyit ártott! - ismételte Mr. Bennet. - Mi az, talán elriasztotta egyik-másik udvarlódat? Szegény kis Lizzym! De ne veszítsd el a kedved. Az olyan finnyás fiatalembert, aki megijed egy kis bohóságtól, nem érdemes sajnálni. Hadd lássam csak azoknak a gyászvitézeknek a jegyzékét, akiket Lydia bolondsága elijesztett innen.

- Édesapám téved. Nem a sértett hiúság szól belőlem, nem egyéni sérelmek, hanem az egész családot fenyegető baj miatt aggódom. Jó hírünket, megbecsült társadalmi helyzetünket aláássa Lydia vad szeleburdisága, önhittsége, önuralmának teljes hiánya. Bocsásson meg, de nyíltan meg kell mondanom a véleményem. Ha édesapám nem törődik vele, hogy megfékezze Lydia szertelenségét, nem tanítja meg arra, hogy mostani szórakozásai nem meríthetik ki az életét, akkor rövidesen észre sem lehet már őt téríteni. Megállapodik a jelleme, és tizenhat éves korában megrögzött kacér teremtés lesz belőle, aki nevetségessé teszi önmagát és családját. Kacérkodni fog mindenkivel, a szó legrosszabb, leghitványabb értelmében; nem lesz benne semmi vonzó, csak a fiatalsága és a csinos külseje; s mivel tudatlan és üresfejű, egyáltalán nem tudja majd elhárítani az általános megvetést, amelyet a mindenáron tetszeni akarás ébreszt. Kittyt ugyanez a veszély fenyegeti. Vakon rohan, amerre Lydia vezeti, mert hiú, tudatlan, tunya és teljesen zabolátlan! Ó, drága apám, talán azt gondolja, nem fogják őket megszólni és megvetni, bárhol is jelennek meg, nem kell-e nővéreiknek is gyakran osztozni szégyenükben?

Mr. Bennet látta, hogy leánya egész lelkéből beszél; kedveskedve fogta meg hát a kezét, és így válaszolt:

- Ne gyötörd magad, szívem. Ahol te meg Jane megjelentek, mindenki tisztelni és becsülni fog benneteket: ezen az sem változtat semmit, hogy van még két, jobban mondva három nagyon ostoba húgotok. Addig úgysem lesz itthon nyugtunk, amíg Lydia el nem megy Brightonba. Menjen hát isten hírével. Forster ezredes értelmes ember, nem fogja hagyni, hogy komoly bajba keveredjék; Lydia meg szerencsére olyan szegény, hogy senki sem fogja kivetni rá a hálóját. Brightonban még a kacérságával is kevésbé fog feltűnni, mint idehaza. Bízd a tisztekre, majd találnak nőket, akikkel érdemesebb foglalkozniok. Reméljük, ott rá fog jönni a jelentéktelenségére. Annyi szent, hogy sokkal tovább nem feszítheti a húrt, hacsak azt nem akarja elérni, hogy egész életén át lakat alatt tartsuk.

Elizabeth kénytelen volt beérni ezzel a válasszal, bár kitartott véleménye mellett, s csalódotton és szomorúan távozott apjától. De nem fért össze a kedélyével, hogy töprengéssel is növelje gondjait. Érezte, hogy megtette kötelességét, de hogy elkerülhetetlen bajokon rágódjon, vagy félelemből felnagyítsa azokat, erre már nem vitte a természete.

(Második könyv - Tizennyolcadik fejezet)

Mi történt ezután? 

INFJ-k, amikor azt mondják nekik, hogy sosem fog megtörténni.

- Nem haragszom rád, Lizzy, hogy a májusban adott tanácsod ennyire bevált. Tekintve az eseményeket, volt benne egy kis éleslátás.

(Harmadik könyv - Hatodik fejezet)

Kedves Mr. Bennet, ebben a tanácsban nemcsak egy kis éleslátás volt, hanem az Ni és az Fe. A már említett intuíció és az extrovertált érzés (nagyon odafigyelünk a mások érzéseire, szó szerint át is vesszük őket), amit az idézet előtt leírtam.

Nézzük, mivel lehet felbosszantani egy INFJ-t!

Felületesség, hiúság (gőg), különcködés és bárki, aki veszettül keresi a figyelmet, azaz feltűnési viszketegségben szenved. 

Az INFJ-k nagyon ráéreznek, hogyan szúrják ki a hamis embereket.

Képesek meglátni a maszkot és az alatta rejtőző személyt. 

Felületességben és feltűnési viszketegségben nincs hiány Lydiában és Kittyben sem, gondolj csak arra, hogyan viselkednek a netherfieldi bálon és hogy futnak a tisztek után. Miután Lydia összeházasodott Wickhammel és meglátogatják a családot, mennyire Lizzy agyára megy, hogy mindenkitől a Mrs. Wickhamet akarja hallani és százszor előad mindent. Ezt valószínűleg Mrs. Benettől örökölte:

- Mihelyt felöltöztem, Merytonba megyek, s elmondom az örömhírt nővéremnek; visszafelé pedig benézek Lady Lucashoz és Mrs. Longhoz. Kitty, szaladj le, és rendeld meg a kocsit. Tudom, jót fog nekem tenni a friss levegő. Mondjátok, lányok, nem kell nektek semmi Merytonból? Ó, itt jön Hill! Kedves Hill, hallotta már az örömhírt? Miss Lydia férjhez megy, és maguk mind kapnak egy pohár puncsot, hogy megünnepeljük az esküvőt.

Mrs. Hill rögtön áradozni kezdett örömében. Elizabeth a többiekkel együtt fogadta szerencsekívánatait, aztán megunva ezt a sok ostobaságot, szobájába menekült, hogy nyugodtan gondolkozhasson.

(Harmadik könyv - Hetedik fejezet)

Lám, lám, az extrovertált megint elmenekült gondolkozni.  Ezzel azért is nagyon tudok azonosulni, mert éppen az ilyenek miatt töröltem magam többször a különböző közösségi oldalakról, és ma már csak keveset használok közülük. Sőt, amikor belebotlom egy-egy ilyen jellegű tartalomba (amikor nagyon érzem, hogy az illető csak mindenki tudomására szeretné adni, hogy ő is a világon van), már csak jót mosolygok magamban rajta és megnyomom a megfelelő gombot, amivel eltüntethetem. Amikor nekem is volt hasonló időszakom, tudom, mi volt az oka, és ma már még jobban megválogatom, mit, mennyit és hol osztok meg magamról. Pl. már a Molyon sem jelölgetem, hol tartok az aktuális olvasmányomban (aki jelöli, tegye nyugodtan), mert ezzel is megspórolok egy pici időt és energiát, amit a számomra igazán fontos feladataimra fordítok inkább. 

Nyugodtam mondhatom, hogy a feltűnési viszketegség Collinsban is megvan, amikor a bálon odamegy Mr. Darcyhoz, hogy közölje vele, hogy Lady Catherine pár napja milyen jó egészségi állapotnak örvendett. 

A tiszteletesbe is szorult némi önteltség, hiszen folyamatosan az életben betöltött jelentős szerepét és pártfogóját emlegeti. 

Emlékezz, Lizzy hogy kiosztja Mr. Darcyt is, amikor megkéri a kezét, aki teljesen biztos benne, hogy a válasz igen lesz.

Lady Catherine pedig igazi mintapéldány: egyedül a vagyonának köszönheti a rangját, és egy INFJ-t nem érdekel, hogy kinek mi a rangja, mennyi pénze, hány követője, milyen titulusa van (elöl-hátul Prof. Dr. PhD., CEO, Az év akármije stb.). 

Amint felmentek a lépcsőn az előcsarnokba, Mariát egyre jobban elfogta az ijedelem, s még Sir William sem látszott teljesen nyugodtnak. De Elizát nem hagyta cserben a bátorsága. Semmi olyat nem hallott Lady Catherine-ről, hogy rendkívüli tehetségekkel vagy bámulatos erénnyel kellett volna számolnia, a pusztán pénzen és rangon alapuló fensőséget viszont - úgy érezte - minden rettegés nélkül tudja szemlélni. (...)

Hiába fordult meg az udvarnál, Sir Williamet teljesen lenyűgözte a főúri környezet, s csak annyi mersze maradt, hogy földig hajoljon, aztán leült, de egy szó sem jött ki a torkán. Leánya szinte magánkívül volt rémületében, a szék sarkán feszengett, és azt sem tudta, merre nézzen. Elizabeth nem jött ki a sodrából, s teljes nyugalommal figyelte a szemben ülő három nőt.

(Második könyv - Hatodik fejezet)

“[INTJs and INFJs] Are willing to concede that the impossible takes a little longer—but not much”

― Isabel Briggs Myers, Gifts Differing: Understanding Personality Type

Az INTJ-k és az INFJ-k el fogják ismerni, hogy a lehetetlen egy kis időbe telik - de nem túl sokba. 

Lady Catherine ezzel nem számolt: 

- Lady Catherine, nekem nincs több mondanivalóm. Ön már tudja, mi a felfogásom.
- Szóval el van szánva, hogy hozzá megy feleségül?
- Ezt egy szóval sem mondtam. Csak arra vagyok elszánva, hogy azt fogom tenni, ami az én véleményem szerint meghozza a boldogságomat, tekintet nélkül önre vagy bárki másra, akihez nekem semmi közöm sincs.
- Jó, tehát nem hajlandó kedvemben járni; nem hajlandó hallgatni a kötelesség, a becsület, a hála szavára. El van határozva, hogy tönkreteszi őt minden barátja szemében, és kiszolgáltatja a világ megvetésének.
- Ebben az esetben hiába hivatkozik ön a kötelesség, a becsület és a hála parancsaira - felelte Elizabeth. Egyik erkölcsi elvet sem sérteném meg, ha nőül mennék Mr. Darcyhoz. Ami pedig a család haragját vagy a világ felháborodását illeti, ha a családot felbőszíti a házasság, emiatt egy pillanatig sem fájna a fejem; a világ pedig sokkal okosabb annál, semhogy osztozzék a megvetésben.
- Ez hát az ön őszinte véleménye! Ez az utolsó szava! Rendben van, most már tudom, mit kell tennem. Ne gondolja, Miss Bennet, hogy merész álma valaha is teljesül. Azért jöttem ide, hogy próbára tegyem önt. Azt hittem, lehet magával okosan beszélni, de biztos lehet benne, hogy én keresztülviszem, amit akarok.
(Harmadik könyv - Tizennegyedik fejezet)

Kedves Lady Catherine, sajnálatos módon, Ön nem tudta, hogy egy INFJ-nek mond ilyet, aki - ahogy fentebb idéztem az unokaöccse személyiségtípusával együtt - nem ismeri ezt a szót. Eszembe jutott, hogy az eddigi életemben hány és hány Lady Catherine-nel találkoztam, akik azt mondták, hogy ne is álmodjak valamiről, mert az lehetetlen. Vagy egyszerűen csak kinevettek. Nem tudták, hogy kivel állnak szemben. Nekik valóban lehetetlennek tűnt, nekem viszont nem. 

Miközben az egész világot lenyűgözi a státusz és a vagyon, itt vagyok én, aki egy szép lélekhez vonzódom

Nézzük, mit mond Lizzy az apjának Mr. Darcyról: 

- Van a papának egyéb kifogása is, mint az, hogy közömbösnek hisz engem iránta?

- Semmi egyéb kifogásom nincs. Mindnyájan tudjuk róla, hogy gőgös, kellemetlen ember, de ez mit sem számít, ha igazán szereted.

- Igen, szeretem - felelte Elizabeth, s könnyes lett a szeme. - Szívből szeretem. Higgye el, papa, nincs őbenne semmi mértéktelen gőg... tele van a lelke kedvességgel. Édesapám nem tudja, milyen ő valójában... kérem, ne bántson meg azzal, hogy így beszél róla.

(Harmadik könyv - Tizenhetedik fejezet)

Emlékszel még, miután Darcy azt mondta Lizzyre, hogy Megjárja, utána mit vesz észre rajta? 

Elizát lekötötte Mr. Bingley figyelmessége Jane iránt, s közben nem gyanította, hogy ő maga is bizonyos érdeklődést ébresztett Bingley barátjában. Mr. Darcy eleinte alig ismerte el róla, hogy csinos; a bálon nem tartozott bámulói közé, mikor pedig újból találkoztak, csak azért nézett rá, hogy bírálhassa. De miután önmagát és barátait meggyőzte, hogy a leánynak jóformán egyetlen szép arcvonása sincs, rájött arra, hogy sötét, kifejező szeme szokatlanul értelmessé teszi az arcát. Ezt a felfedezést egyéb nyugtalanító felfedezések követték. 

(Első könyv - Hatodik fejezet) 

Amikor pedig három mérföldet gyalogol Netherfieldbe, hogy megtudja, hogy van Jane (ez is tipikus INFJ-tulajdonság):

Vacsora után Elizabeth rögtön visszament nővéréhez; mihelyt kilépett a szobából, Miss Bingley szapulni kezdte. Kijelentette, hogy rossz a modora, gőg és szemtelenség keveréke, társalogni nem tud, nincs benne semmi elegancia, ízlés, semmi szépség. Mrs. Hurst egyetértett vele, s hozzátette:

- Egyszóval semmi jót nem lehet róla mondani, csak azt, hogy kitűnően gyalogol. Soha életemben nem felejtem el, hogyan jelent meg ma reggel: mintha a vadonból jött volna elő.

(...)

- Attól tartok, Mr. Darcy - jegyezte meg Miss Bingley félig suttogva -, hogy ez a kaland kissé lehűtötte a szép szeme iránti csodálatát!

- Egyáltalán nem - felelte Darcy -, még ragyogóbbnak tetszett a szeme a gyaloglás után.

(Első könyv - Nyolcadik fejezet)

Miss Bingley előszeretettel emlékezteti Mr. Darcyt Elizabeth Bennet szép szemeire: 

- Egyebet nem tud ajánlani, hogy teljes legyen családi boldogságom?

- Dehogynem. Festesse meg Philips nagybácsi és nagynéni arcképét a pemberleyi gyűjtemény számára, és akassza fel nagybátyja, a magas rangú bíró mellé. Úgyis egy pályán működnek, csak más-más vonalon. Ami pedig kedves Elizája képmását illeti, őt ne is próbálja lefestetni, mert milyen művész is tudná híven visszaadni azokat a szép szemeket?

- Tekintetüket valóban nem volna könnyű érzékeltetni, de a szem színe és alakja meg azok a kivételesen szép szempillák talán megfesthetők.

(Első könyv - Tizedik fejezet)

Vajon ez volt az a tekintet, ami Mr. Darcyt is elbizonytalanította? 

(A korábbi videót, amit találtam, sajnos törölték, így erre cseréltem. Ők mindannyian INFJ-k) 

Számomra az volt az érdekes ebben, hogy kislánykoromban a rokonaim megdicsérték a szemem és később mások is, de valahogy nem tűnt fel. Nyilván megszoktam, hogy mindennap ezt látom a tükörben. Másoknál viszont igen, hogy milyen különleges a szemük, hogy van benne valami. Pl. Julianne Moore, Nicole Kidman, Edward Norton, Michelle Pfeiffer, Billy Crystal, Claudia Schiffer, és kiderült róluk, hogy INFJ-k.

Mostantól, ha találkozol valakivel, aki fennhangon hirdeti magáról, hogy INFJ (nekem nem szokásom és más INFJ-knek sem, ha megemlítem, annak valami oka van, mint pl. ez a mostani és a múlt heti bejegyzésem), csak nézz a szemébe és megtudod, igazat mond-e. 

De volt még valami más is, ami megtetszett Mr. Darcynak Lizzyben: 

Elizabeth hamarosan visszanyerte játékos kedélyét, s megkérte Darcyt, mondja el, miért szeretett belé. (...)

- Emlékszem, a szépségemnek eleinte sikeresen ellenállt, ami pedig a modoromat illeti - önnel legalábbis mindig szinte udvariatlanul viselkedtem, s ha szóltam is, legtöbbször azért tettem, hogy megbántsam. Legyen most őszinte, a szemtelenségemért szeretett meg?

- Nem, az élénk kedélyéért.

- Nyugodtan nevezheti szemtelenségnek, nagyon keveset különbözött attól. A tény az, hogy ön megunta az udvariaskodást, a hódolatot, a tüntető figyelmet. Megcsömörlött az olyan nőktől, akiknek minden szavát, gondolatát és pillantását csak az diktálta, hogy önnek tessenek. Én felráztam önt, és érdekelni kezdtem, mert annyira más voltam, mint a többiek. Ha nem lenne valójában szeretetre méltó természete, akkor meggyűlölt volna modoromért; de bármennyire igyekezett is álcázni magát, érzésben mindig nemes volt és igazságos, s lelke mélyén megvetette azokat, akik olyan állhatatosan igyekeztek kedvében járni. Látja, ön helyett én adtam magyarázatot, és mindent tekintetbe véve, nem is látszik ez ésszerűtlennek. Hiszen annyi bizonyos, hogy nem tudott semmilyen jó tulajdonságomról - de erre senki sem gondol, amikor beleszeret valakibe.

(Harmadik könyv - Tizennyolcadik fejezet)

Az élénk kedélyt pedig nyugodtan nevezhetjük INFJ vibe-nak, azaz annak a sajátos kisugárzásnak, ami minden egészséges személyiségű INFJ-nek van. Mindjárt megérted: amikor nyáron elkezdtem nézni a BBC-s Értelem és érzelmet, és megérkezett benne Edward Ferrars, nagyon gyanús lett számomra. Dan Stevens játssza ebben a sorozatban, és ha olvastad azt a regényt, tudod, hogy Edward félénk, tartózkodó, míg itt rögtön azt éreztem: Helló, Mindenki, Edward Ferrars vagyok, remélem, összebarátkozunk. Annyira önmagát adta (és a tekintete is azonnal gyanús lett), csak később kapcsolt át Edward Ferrarsba, és akkor már teljesen úgy is viselkedett. Ehhez elég, ha csak a sorozat előzetesét nézed meg, már ott is nagyon feltűnő. Legalábbis számomra az volt (0:29).

Ha már a szemekről volt szó az előbb, 0:59-nél megnézheted az INTJk jellegzetes pillantását is, amikor Brandon ezredes (David Morrissey, aki INTJ) megkérdezi Willoughbytől: What are your intentions towards Miss Marianne Dashwood? (Mik a szándékai Miss Marianne Dashwood iránt?)

Ez volt a baja Caroline Bingleynek is Elizával, ahogy Mrs. Bennetnek is, amikor nem akart hozzámenni Collinshoz: 

Kedves INFJ-k,

Találkozni fogtok olyan emberekkel, akiket megijesztetek/elbátortalanítotok. Ti mélyek, entellektüelek, intuitívak és utánozhatatlanok vagytok. Az emberek sosem tanulták meg, hogyan fogadják el azokat, akik nem követik a tömeget. Nincsenek hozzászokva, hogy valaki a saját történetét írja, ezért ahelyett, hogy az erősségetek dicséri, meg fognak próbálni lehúzni és elhitetni veletek, hogy szörnyen furcsák vagytok. Itt vagyok, hogy egy jól bevált tanácsot adjak: Menjenek a sunyiba!

Emmával pedig tényleg nem beszéltem össze (6:00 - 6:11): 

Ezután mondja Charlotte Brontë, hogy a Büszkeség és balítéletből hiányzik a szív és a szenvedély, amikor a női főszereplő szuperérzékeny. 

Jane elmondja Lizzynek, hogy Bingley megkérte a kezét:

Elizabeth oly őszintén, melegen és elragadtatva gratulált, hogy szavakkal alig lehet azt kifejezni. Minden szívből jövő szava csak növelte Jane boldogságát.

(Harmadik könyv - Tizenharmadik fejezet)

Amikor megköszöni Mr. Darcynak, hogy megoldotta Lydia helyzetét, és Darcy elmondja neki, hogy csak miatta tette és április óta nem változtak az érzései: 

Elizabeth annyira zavarba jött, hogy egy szót sem tudott szólni. Rövid szünet után Darcy hozzátette:

- Ön sokkal nemesebb lelkű, semhogy tréfát űzzön velem. Ha most is úgy érez, mint áprilisban, mondja meg rögtön. Az én érzéseim és vágyaim változatlanok, de önnek csak egy szavába kerül, s én soha többé nem szólok erről a tárgyról.

Elizabeth teljesen átérezte a fiatalember szokatlanul fonák és kínos helyzetét, s hirtelen erőt vett magán. Ha nem is nagyon összefüggően, de rögtön tudtára adta, hogy az említett időpont óta az ő érzelmeiben olyan mélyreható változás állt be, hogy most már hálásan és örömmel fogadja előbbi szavait. E válasz hallatára Darcyt olyan boldogság fogta el, amilyet talán még sohasem érzett, s az alkalom olyan okos és meleg szavakat csalt az ajkára, amilyenre egy fülig szerelmes ember csak képes. Ha Elizabeth Darcy szemébe mert volna nézni, láthatta volna, milyen jól illik hozzá a szívből fakadó öröm, amely csak úgy sugárzott arcán; de ha nem is nézett rá, hallgatta szavait az érzésekről, és megértette, mit jelent ő Darcy számára, s pillanatról pillanatra többre becsülte a férfi szerelmét.

(Harmadik könyv - Tizenhatodik fejezet)

Az feltűnt, hogy a regény végén Lady Catherine majdnem megismerte az INTJ Doorslamet? Azaz, amikor egy INTJ végleg kizár valakit az életéből. Sőt, INTJ-INFJ Doorslam is lehetett volna belőle, mert ez is egy közös szokásunk (velem is megtörtént már néhányszor, hogy fájó szívvel, de meg kellett válnom bizonyos emberektől a saját érdekemben), de végül Elizabeth diplomáciai intelligenciája a családi béke érdekében meggyőzi Mr. Darcyt, hogy mégse csukja be végleg az ajtót a nagynénje előtt.

Ezt pedig nem hagyhatom ki: 

"Minden mindennel összefügg!!!"

Amikor Derbyshire-ben Lizzy megkapja Jane levelét a szörnyű hírrel, hogy Lydia megszökött Wickhammel, és ezt Mr. Darcynak is elmondja, azonnal eszembe jutott ez a mém. Később, az úton hazafelé, Elizabeth is megnyugszik, előveszi a logikus énjét, és Mr. Gardinerrel már higgadtabban beszélget arról, merre mehettek a szökevények. Hogy jön ide ez a mém? Mivel az Ni-nak köszönhetően folyamatosan keressük az összefüggéseket - akár teljesen eltérő dolgok között is -, elképzeltem, ha Miss Bennet és Mr. Darcy szerzett volna egy detective boardot (nem tudom, mi a magyar neve), szépen összeszedték volna, melyikük mit tud, és közösen kinyomozhatták volna, hol lehet Lydia és Wickham.

Tudom, ez a bejegyzés legalább akkora lett, mint Pemberley, de talán a kételkedők is elhiszik végre, hogy Elizabeth Bennet valóban INFJ. Elárulom - és ezzel a többi nőnemű INFJ is valószínűleg egyet fog érteni -, hogy mi elsősorban miatta szeretjük ezt a regényt. Emlékszem, amikor már megvolt néhány éve és újraolvastam, feltűnt, mennyi mindenben tudok vele azonosulni. Tudom, ez hihetetlenül hangzik az olyanok számára, akik végigsóhajtozzák Mr. Darcy miatt a regényt és valószínűleg telerajzolják szivecskékkel is 💘💘💘💘💘💘💓💓💓💓💕💕💕💕💕😍😍😍😍😍, és az olyan könyvekkel azonosulnak, mint pl. a Jane Austen tönkretette az életem. Megértem őket, hiszen voltak, akik annak idején Isaura felszabadítására és Esmeralda szemműtétére is gyűjtöttek. Én viszont azt mondom, hogy Jane Austen határozottan jobbá tette az életem. Bár 2010-ben A mansfieldi kastéllyal megszenvedtem (egyszer kap még egy esélyt), de nem véletlen, hogy tőle származik a blogom mottója is, és hogy minden évben egy-két könyve lekerül a polcról, melyekben mindig találok valamit, ami összhangban van az aktuális hangulatommal.

Elárulom: bár két magyar nyelvű példányom is van a regényből (mindkettő lazis, a sorozatos borítójút nyertem), de egyik sincs kidekorálva 💘-ekkel, össze sem nyálaztam őket és sóhajtozni sem szoktam olvasás közben. Csupán a sok olvasás látszik meg itt-ott a kötésén és rengeteg oldaljelölő van már a 2004-esben. 

Kedves Lizzy, igazán színes társaságba kerültél, hiszen - többek között - Hitler, Oszama bin Laden, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Martin Luther King Jr., Teréz anya, Benedict Cumberbatch, Alan Rickman és Jézus is közénk tartozik. Mert mi ilyen sokfélék és nyitottak vagyunk. 

Te mit gondolsz? Egyetértesz, vagy másik személyiségtípusúnak tartod Lizzyt?

Vannak, akik az MBTI-t is áltudománynak tartják, ez is egyéni preferencia kérdése. Számomra nagyon fontos felismerés volt, hogy INFJ vagyok, nagyon sok mindent megértettem önmagammal kapcsolatban, ahogy mások is, akik tesztelték magukat, és azt javaslom, ha még nem tudod, melyikhez tartozol a 16 személyiségtípus közül, tégy egy próbát, csupán néhány percbe kerül. De ehhez sok kérdéses tesztet keress, amelynél nemcsak két lehetőség közül választhatsz a kérdéseknél, hanem több közül is, mert az pontosabb eredményt ad.

Cikkek a témában: 

12 Ways Introverts Can Relate To Elizabeth Bennet

6 Fictional Characters You'll Relate to if You're an INFJ

15 INFJ Characters in Movies, TV Shows and Books

The Period Drama Character You’d Be, Based On Your Myers-Briggs® Personality Type

   A Zöldmanzárdos-házban meseszépen köszöntött be az október: a völgyben a nyírfák lombja napsütötte aranyszínre fordult, a gyümölcsös mögött a juharfák bíborvörös és az ösvény menti vadcseresznyefák bronzosan zöld és ezerféle sötétpiros színárnyalatban pompázó koronája az őszi napfényben sütkérező mezők zöldjét övezte.
   Anne szépségre éhes tekintete boldogan itta be ezt a látványt.
   - Ó, Marilla! - kiáltott fel egy szombat délelőtt, amikor csodás ágakkal megrakva betáncolt a házba. - Olyan boldog vagyok, hogy egy ilyen októberes világon élhetek! Milyen borzasztó is lenne, ha szeptembertől csak úgy, minden átmenet nélkül átcsúsznánk a novemberbe, nem? Nézze csak ezeket a juharfaágakat! Hát nem borzongatják meg... nem is egyszer, de többször is? Feldíszítem velük a szobámat!
   - Csak szemetes lesz tőlük minden - zsörtölődött Marilla, akinek szemmel láthatólag semmit sem fejlődött az esztétikai érzéke. - Túlságosan telehordod kerti növényekkel. Egy hálószoba alvásra való, nem erre.
   - Meg álmodozásra, Marilla! És ha tudná, mennyivel könnyebb álmodozni ennyi szépséggel körülvéve!

Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál

   - És milyen most a drága, drága Norland?! - kiáltott fel Marianne.

   - A drága, drága Norland - válaszolta Elinor - valószínűleg éppolyan, mint máskor ősszel. Az erdőt és az utakat vastagon borítja az avar.

   - Ó - kiáltott fel Marianne -, mily magával ragadó érzéssel töltött el valamikor, amint hullani láttam a leveleket! Micsoda élvezet volt, midőn séta közben örvényként sodorta őket körülöttem a szél! Micsoda érzéseket ihletett az ősz, az egész levegő! És most nincs ott senki, aki szemlélné! Csak nyűgnek tekinti mindenki, sietősen elseprik, s amennyire lehet, eltüntetik szem elöl.

   - Nem mindenki osztozik a száraz levelek iránti szenvedélyedben - mondta Elinor. 

   - Nem; az én érzéseimben ritkán osztoznak, ritkán értik meg. De néha mégis megesik. 

Jane Austen: Értelem és érzelem

És már jött az ősz. Deresen jött és megcsípte a lelkem. 

Ady Endre: Vörös felhők alatt. (in. Sápadt emberek)

   Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.

   Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. 

   Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és így olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.

Fekete István: "Az" a puska (in. Öreg magyarok)

Az én koromban az ember véleménye már meglehetősen kijegecesedett. Nem valószínű, hogy bármit lássak vagy halljak, ami megváltoztathatná.

Ez bizony meglepő egy tizenhét esztendős ifjú hölgytől, és az én élemedett koromban is ugyanígy gondolkodtam még nemrégiben - legalábbis a regénnyel kapcsolatban. Aztán elkezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, hogy újra kellene olvasnom a regényt, mert ezúttal teljesen más szemszögből nézném és mást is adna. És már az elején meglepett: rájöttem, hogy nem is unalmas, ahogy korábban gondoltam. 

Sosem lennék boldog olyan emberrel, akinek az ízlése nem egyezik pontról pontra az enyémmel. Érezze át minden érzésemet; mindkettőnket ugyanaz a könyv, ugyanaz a zene bájoljon el. (...) Minél jobban megismerem a világot, mama, annál szilárdabb a meggyőződésem, hogy sosem lelek olyan férfira, akit szívemből szeretni tudnék! Oly sokat kívánok!

C. E. Brock illusztrációi (a jobb oldalin Willoughby elég morcos)

Lucy és Elinor séta közben