A furcsa Erzsébet-koriak c. esszé adta ennek a bejegyzésnek az ötletét.
Ki is volt az a Gabriel Harvey? Bevallom, én sem hallottam róla tegnapig, míg az említett esszében fel nem bukkant a neve. A kötet végén található Jegyzetekben minden esszéhez kapunk segítséget:
Gabriel Harvey (1545? - 1630) - angol tudós, kritikus, pamfletíró, költő. Művei már nem élnek. A klasszikus metrumot kívánta meggyökereztetni az angol költészetben; jórészt téves kritikával és igazságtalanul támadta Spensert, Greene-t, Nasht.
Harvey alacsony sorból származott, apja kötélverő volt, azonban ő is és két öccse is Cambridge-ben tanulhatott. Élete nem volt sikeres, miután eljött Cambridge-ből, a szülőhelyén, Saffron Waldenben élt szegénységben, azonban a jegyzeteiből megismerjük egy másik arcát, amelyről nekem Liz Gilbert jutott eszembe az Eat, Pray, Love-ból a jegyzetfüzetével és az NLP (Neurolingvisztikus Programozás), amelyről Szendi Gábornál olvastam.
A lényeg, hogy Harvey olyan gondolatokat írt fel magának, melyek a mai ember számára is inspirálóak lehetnek, még akkor is, ha nem sikerült az életét hozzájuk igazítani, de ez már más kérdés.
 |
| Gabriel Harvey |
Harvey megbukott mint államférfi, ahogyan megbukott mint professzor, s ahogyan látszat szerint megbukott mindenben, amire csak vállalkozott, azt kivéve, hogy elnyerte Spenser és Sir Philip Sidney barátságát.De, szerencsére, Harvey egy jegyzetkönyvet is ránk hagyott; szokása volt, hogy a könyvek margójára feljegyzéseket készített olvasás közben. Ha egyik arcáról a másikra tekintünk, nyilvános lényéről a magánemberre, ez az arc kétfelől kap fényt, és kifejezése megváltozik, ami oly ritkán esik meg valamely Erzsébet-kori arcán. Egy lappangó, másféle Harveyt fedezünk fel a felszínen látszó Harvey megett, aki kétséggel, erőlködéssel és csüggedéssel árnyékolja be őt. Mert, szerencsére, a jegyzetkönyv kicsinyvolt; még egy Erzsébet-kori fóliókönyv margója is keskeny; Harvey arra kényszerült, hogy rövid legyen, s mert csak a maga pillantása számára írt valami élesen előretörő emlék vagy tapasztalat parancsszavára, írása olyannak tűnik fel, mintha önmagához szólna. Mint aki azt mondja: Ez bizony így van, vagy erről az jut eszembe; vagy ismét: bárcsak ezt tettem volna. Ilyenformán tudatosul bennünk az a konfliktus, amely az emberek világában ügyetlenkedő Harvey és a könyvei közt nagy bölcsen otthonában megülő Harvey között volt. Az, aki cselekszik és szenved, ügyét az elé terjeszti, aki olvas, és tanácson, vigaszon töri a fejét.(...)Gondolj - mondta ilyenkor az otthon ülő Harvey - mindazokra az ismeretlen alakokra, akik ennek ellenére diadalmaskodtak. Gondolj "Sándorra, e tapasztalatlan ifjúra"; gondolj Dávidra, "aki orcátlan kamasz létére egy irtóztató óriást győzött le"; gondolj Juditra és Johanna pápára és hősi cselekedeteikre; gondolj - mindenekfelett - "ama bátor nőszemélyre... Jean d'Arcra, ez igen érdemes, vitéz ifjú leányzóra... ugyan akkor mit érhet el egy szorgalmatos és jóeszű férfiember.. ha egy tenyeres-talpas, kalandos hajlamú parasztlány ekként érvényesülhetett?"
Az egészség, a testnek ápolása igen nagy fontosságú. "Mi tudósok szamárszámba vesszük testünket, elménket." Az embernek "virgoncan kell kiugrania ágyából minden reggel, az egész esztendő át." Étkezésünkben legyünk önmegtartóztatóak; legyünk élénkek, testünket gyakoroljuk rendszeresen, mint H., a fivér, aki "soha nem mulasztotta volna el legalább naponta egyszer a tüdejét kifújni". A "dünnyögés, mélázás" kerülendő. A tanult embernek egyben világi embernek is kell lennie. Tedd "napi leckéddé", hogy "tornázz, kacagj, hogy merész kedvvel lépdelj". Ha pedig kínzóid csepülnek, csúfolnak, ostoroznak, kinevetnek, arra a legalkalmasabb felelet "a szellem- és kellemdús irónia". Semmiképp se panaszkodj. "Vaskos szamárság s egy csökönyös és orcátlan természet hitvány megnyilvánulása, ha az ember szüntelenül panaszolkodik erről-arról, hiábavaló módon".
A könyveket úgy szerette, mint a valódi olvasók: nem trófeákként közszemlére téve, hanem olyan élőlényeket látva bennük, amelyeket "át kell váltani elmélkedésre, gyakorlatra és a testemmel-lelkemmel eggyéválásra". A tudásnak különlegesen humánus nézőpontja élt tovább az agg és csalódott tudós keblében. "Ez az egyetlen merész útja annak, hogy mindent megtanuljunk, erőlködés nélkül, de sok gyönyörűséggel" - jegyezte meg.
Az idézetek Szobotka Tibor fordításai, és ugyanilyen alakban szerepelnek a könyvben is.
Mivel a könyv megjelenése idején, 1980-ban, még nem volt internet, utánanéztem, és angol nyelvű források szerint Harvey az 1550-es években születhetett. A lent linkelt Britannica szerint 1550?, a Wikipedia szerint 1552/3 körül.
Kép: Britannica
Bejegyzések
