Ezt a könyvet már tavaly kinéztem magamnak, és hála a Könyvtündérnek, ahol még mindig 40%-os kedvezmény van rá, nemrégiben ez is a virtuális kosaramban, két nappal később pedig a polcomon landolt. Aztán néhány hetet várnia kellett, de utolért a "Kosztolányit akarok olvasni" -érzés, és milyen jól döntöttem.

1909 és 1935 között lehetünk Kosztolányi útitársai, akivel a könyv lapjain beutazzuk Európát. Az úti célok közt megtalálható - többek között - Belgrád, Róma, Velence, Párizs, Berlin, London, Stockholm stb. És milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen útitársat kapunk, aki nemcsak a megszokott nevezetességekkel, hanem számos aprósággal is megismerteti az Olvasót.

Kosztolányi kézen fog és miközben mi is ott érezzük magunkat Rómában vagy Párizsban, ő mesél.
Sétáink során olyan helyekre is eljutunk, mint például a párizsi morgue (halottasház), egy krematórium, szemtanúi lehetünk az utolsó Garibaldi temetésének, viharba keveredünk, hajóra szállunk, de meglátogatjuk XI. Pius pápát is.

Bevallom, nagyon irigylem Kosztolányit az utazásaiért, de ki ne tenné ezt, ha végignézi a tartalomjegyzéket? És mindezek ellenére egyáltalán nem fellengzősen ír, hanem a megszokott stílusában, amit most is öröm olvasni. Például az ilyen sorokért:

 Könyvek, mindenütt könyvek. mint nálunk régen, bő aratások idején a gabona, úgy hevernek itt a földön, a ponyván, s annyi van, hogy térdig lehet járni bennük. Elfoglalják a körúti aszfalt felét. Könyvek aratása, könyvek, szüretje. A Szajna-parton vettem egy Károli-bibliát, magyarul, 1760-ból, egy frankért. Ünnepnapokon, éjszaka is nyitva állnak a kirakatok. Akárki turkálhat bennük, olvashat, villanyfénynél ingyen. Még senkinek se jutott eszébe, hogy ellopjon egyet. Miért? Talán mert nem kell nekik a könyv? Ellenkezőleg, mert annyira kell itt a könyv, mindenkinek.
                             (Európai képeskönyv - Párizs)

A következő idézet a latinos énemnek különösen kedves:

 Most belátom, hogy mi, akik arcunk verejtékével tanuljuk az idegen latint, tartozást teljesítünk, vezekelünk azért, hogy nem latinoknak születtünk. Ez a gondolat hajtott talán mindjárt megérkezésemkor ide a romokhoz, és ez diktálta, hogy megérintsem a Forum és a Colosseum falát, s késemmel letörjek tégláiból egy darabkát, hogy hazavigyem magammal. Mindnyájan ezt cselekedjük. Letörünk egy téglát, egy kavicsot a latin szellem palotájából, és továbbmegyünk. 
                             (Latinok között)

 

Kosztolányi is majdnem ugyanezt látta (saját képek)

A kiadó jelzi a könyv végén, hogy a mai helyesíráshoz igazodtak, nekem mégis furcsa volt azt olvasni, hogy cepel, annyi baj legyen. Ezt az apróságot leszámítva mindenkinek ajánlom, aki szereti Kosztolányit/szeret utazni és nem csak azokra kíváncsi egy-egy városból, amit az idegenvezető elmond.
A rajongóknak pedig igazi csemege, ugyanis a korábbi kiadásokhoz képest ebbe a kötetbe olyan írások is bekerültek, melyek az eredeti, 1941-ben megjelentben nem szerepeltek. Plusz pont jár a könyvben talált tarandusos könyvjelzőért is.

Ennél olcsóbb európai körutazást pedig keresve sem találunk, így le is tudtam az idei nyaralást.


Kosztolányi Dezső: Elsüllyedt Európa
312 oldal
Tarandus Kiadó, 2011
3490 Ft
A kiadó honlapján pedig bele is olvashatunk.