A blogról

Kedves Látogató,

(A neved nem tudom, így arra kérlek, helyettesítsd be, mert szeretem a nevükön szólítani az embereket. 😊)

Szeretettel köszöntelek. 😊Úgy gondolom, nyugodtan tegeződhetünk, ha mégsem, az sem gond. Megjegyzem, hogy a blogban általában én is tegeződöm, míg az offline életben nem mindig. 


Az első könyvesblogom 2010 tavaszán indítottam Könyvélmény-beszámoló néven, majd 2018 nyarán töröltem. Aztán újrakezdtem máshol, azt is töröltem, végül 2022 januárjában feltámasztottam, immáron új néven, melyet Szerb Antalnak köszönhetek, és néhány hónappal később újra írni kezdtem. 

Az elmúlt években megtaláltam a saját hangom, és tisztában vagyok azzal, hogy időközben sokat fejlődtem (viszont mindig van hová fejlődni), továbbá azzal is, hogy én is hibázom, tévedek, amit nyugodtan lehet ám jelezni, hiszen én sem vagyok tökéletes. Éppen ezért a (régebbi) bejegyzéseimben (és hozzászólásaimban) előforduló esetleges hibáimért elnézést kérek. 




Mivel nem végeztem bölcsészkaron, ezért a bejegyzéseimet sosem neveztem kritikáknak, hiszen nem vagyok sem szakképzett, sem pedig önjelölt kritikus. Nem tartom magam - divatos szóval mondva -  sem influencernek, sem megmondó embernek. Nem erőszakolom rá a véleményem senkire sem, elfogadom és tiszteletben tartom a másokét is, elvégre mindenkinek joga van hozzá. Inkább azt mondom magamról, hogy egy nagyon válogatós olvasó vagyok, ahogy Szabó Magda is mondta, nincs időm (és agykapacitásom sem) igénytelen olvasmányokra:

Az élet olyan borzasztóan rövid, s ha az ember minden vacakot elolvas, nem jut hozzá a remekművekhez. 

Így ebben a blogban biztosan nem a legmenőbb olvasmányokkal találkozhatsz, amit most mindenki olvas, mert magam választom ki az olvasmányaim és nem mások befolyásolnak.


Ha nem tetszett valami, azt is megírom, ám minden esetben kulturált formában, ez sosem volt kérdés számomra. Tudom, hogy sokan vannak, akik az online felületeken jól kiadják magukból az aznap, ill. a korábban összegyűlt feszültséget, és ehhez egy teljesen más személyiséget alakítottak ki maguknak, amit csak ott használnak. Elárulom: ha egyszer találkozunk valahol, élőben sem fogsz mást kapni, mint itt. Számomra az önazonosság sosem volt kérdés.

Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...).
Szabó Magda: A csekei monológ (Jog és kötelesség)

Egy ideje én is elkezdtem emojikat használni a bejegyzéseimben, bár sok éve még feleslegesnek tartottam, mára azonban megtanultam, hogy az Olvasó nem biztos, hogy ugyanarra gondol, ugyanazt érzi, mint én, miközben írok, így a félreértések elkerülése végett, szívesen élek velük. 😊

Azt szokták mondani: Mindenki magából indul ki. Nos, ez rám teljes mértékben igaz, így évek óta igyekszem olyan blogot írni, amilyet magam is szívesen olvasnék. Ahol az idekattintó, úgy érzem, kap is valamit a bejegyzésből (Miért érdemes elolvasnia vagy inkább elkerülnie az adott művet?, esetleg szívesen olvassa valamelyik verset, felfedez egy új költőt vagy szerzőt, kedvet kap, hogy újraolvasson valamit).

Ezért sem követek semmilyen (blog)trendet, nem veszek már részt mások könyves kihívásain, nem versenyzek senkivel, és a különféle statisztikák sem érdekelnek. 

Az írás: a gondolat visszfénye, az érzés szivárványa.

Korábban valóban sokat nyavalyogtam a blog miatt, ezek a bejegyzések is ugyanúgy megtalálhatóak a korábbiak közt, mára azonban megtanultam Marie Forleótól, ha (megint) abbahagynám, akkor azokat lopnám meg, akik éppen ilyen tartalmakat keresnek. Ez nagyon igaz, és teljesen mindegy, hány emberről van szó, tudom, hogy léteznek, ezért senkit sem szeretnék a továbbiakban meglopni, úgyhogy folytatom. 


"A munkád csak azokat szólítja meg, akik azonos hullámhosszon vannak Veled." 


Ha valaki megkérdezi, mégis mire ez az egész?, azt válaszolom: itt ötvözhetem az olvasás iránti szenvedélyem a másikkal: a személyiségfejlesztéssel, és imádok látszólag teljesen összefüggéstelen dolgokat szintetizálni, amiből végül valami igazán izgalmas sül ki. Az egyik kedvenc mottóm: Minden mindennel összefügg. 😉 

Elnézést, míg szintetizálok mindent, amit valaha láttam és hallottam, Te nem?



Elég széles az érdeklődési köröm, így mindig van honnan meríteni, ezért is választottam annak idején Jane Austentól a blog mottóját:
Mindig mondom, hogy egy nőnek nem lehet elég szellemi tartaléka.

Már a blog feltámasztása előtt elkezdtem önismerettel foglalkozni, felfedeztem, hogy nemcsak szuperérzékeny vagyok, hanem nagyon sajátosan látom a világot (bármilyen meglepő, képes vagyok a saját blogom külső szemlélőként is nézni, ez az INFJ személyiségtípusom miatt van), rengeteget fejlődtem és tanultam közben. Ezeket az ismereteimet és tapasztalataimat is szeretném megosztani a bejegyzéseimben, mivel rengeteg embernek fogalma sincs arról, mi az, hogy szuperérzékenység, sőt, sok szuperérzékeny sem tudja, hogy van neve ennek a tulajdonságnak, amely nem betegség és nem is valami negatív dolog, hanem ugyanúgy a részünk, mint a szemünk színe és számos előnye is van (pl. fokozottabb empátia, kreativitás, észrevesszük azt, ami fölött mások elsiklanak). 
Néhány ismert szuperérzékeny, akikkel a blogban is találkozhatsz: Szabó Magda, Victor Hugo, Radnóti Miklós, Virginia Woolf, Michelangelo, Marilyn Monroe, Agatha Christie, Claude Monet, Molnár Ferenc és Arany János.
Közben pedig minden esetben Seneca gondolatait is szem előtt tartom:

"Te leckéztetsz engem? - kérded. - Magadat már megleckéztetted, meg is javultál, ugye? Ezért van időd mások javítgatására?" Nem vagyok olyan elvetemült, hogy betegen gyógyításra vállalkozzam, de mintha ugyanabban a betegségben feküdnék, megbeszélem veled a közös bajt, és közlöm az orvosságot. Úgy hallgass hát rám, mintha benső énemmel társalognék. Bebocsátalak magányomba, és füled hallatára vitatkozom önmagammal.
XXVII. erkölcsi levél

Ehhez kapcsolódik az enneagram típusom is (4 vagyok és minden 4 egyben szuperérzékeny is), és rengeteg félreértéssel és sztereotípiával találkoztam az elmúlt időszakban az interneten, ezért indítottam tavaly egy bejegyzéssorozatot, melyben egy-egy olvasmányomban felbukkant 4-t mutatok be. Mert - ahogyan a másik nyolc típus - a 4-ek sem csak feketék vagy fehérek. 

Ne csodálkozz, ne méltatlankodj, ne csúfolódj, hanem ismerd meg!
Száraz Miklós György: Lovak a ködben

Őket ismerheted meg (az első linken az adott személyről szóló, a másikon a kapcsolódó olvasmány bejegyzését találod új lapon):
Steve Jobs (INFJ szemmel is) - Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors c. könyve kapcsán
Szabó Magda (aki szintén INFJ is volt)
Florentino Ariza és Fermina Daza - Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején c. regényéből

Erre használom a részletekre való fokozottabb odafigyelést, ill. képes vagyok észre venni, mi az, ami hiányzik, amivel teljesebb lett volna/lenne valami.  Továbbá nem értem, ha valaki a minimálisat teljesíti csupán, nem néz utána a dolgoknak, vagy csak a saját nézőpontjából szemléli a dolgokat, ezek alátámasztására hoz csupán adatokat, míg a másokét teljesen mellőzi. Ezért indult az enneagramos sorozatom is és ezért találkozhatsz olyan bejegyzésekkel, melyekben úgy tűnhet, kötekszem a szerzővel. Meg fogsz lepődni: ezeket a bejegyzéseket teljesen nyugodtan írom, és el is szoktam küldeni az adott kiadónak, esetleg szerzőnek (amennyiben magyar és megtalálom az elérhetőségét). Hogy válaszolnak-e rá, figyelembe veszik-e egyáltalán, az már az ő választásuk. 

Általában heti két bejegyzést teszek közzé, a hét egyértelműen a Vers hétfőnnel indul, és ezt követően találkozhatsz egy olvasmányomról írottal, esetleg egy töltelékbejegyzéssel, melyben megnyugtatlak, biztosan nem arról olvashatsz, hogy fáj a hajam vagy épp letört a körmöm. 😊

A legfontosabb pedig, amit az elmúlt években megtanultam: 
- Helytelenítem, ha valaki erőnek erejével akarja boldoggá tenni az embereket. Mindenkinek joga van a saját pocsék borához, az ostobaságához és a koszos körméhez. - Tudod mit, fiam - szólította meg a kisfiút. - Mégiscsak tedd vissza a régi poharakat is, meg a régi üveget! A vendégeim szabadon választhatnak a kétféle bor között, választhatják, amit a köd termett, vagy amit a napsugár. 
Milan Kundera: Búcsúkeringő


A hozzászólásokra is válaszolok, ezért bátran oszd meg a bejegyzéssel kapcsolatos akár pozitív, akár negatív véleményed, gondolatod. Bár úgy tűnik, hogy több hozzászólásra nem reagáltam annak idején, azok a válaszaim blogköltözés miatt tűntek el. Már a kezdet kezdetén megfogadtam, hogy minden kommentelőnek válaszolok. 



Jó olvasást és böngészést kívánok, érezd magad jól nálam.  
Ha mégsem találsz Neked tetsző tartalmat, biztosan megtalálod máshol. Köszönöm, hogy itt voltál. 
De akár maradsz, akár máshová kattintasz, legyen szép napod/délutánod/estéd. 😊



A képek forrása: Wallpaper Fare és Pinterest.
A fejlécben használt képet a Freepiken találtam.