A blogról

Kedves Látogató,


Szeretettel köszöntelek. 😊Úgy gondolom, nyugodtan tegeződhetünk, ha mégsem, az sem gond. Megjegyzem, hogy a blogban általában én is tegeződöm, míg az offline életben nem mindig. Sokáig itt sem tegeződtem, ám később rájöttem, hogy így egyszerűbb.

Amikor 2010 tavaszán elkezdtem írni az első könyves blogom, egyszerűen csak az volt a célom, hogy megosszam másokkal a könyvélményeim.

A blog életében is számos hullámhegy és -völgy akadt, így nyolc évvel később töröltem, majd 2022 januárjában új néven feltámasztottam, és később újra írni kezdtem. Mert láttam, hogy a korábbi bejegyzéseim igényesek, fontos gondolatokat tartalmaznak, és érdemes újra megosztanom őket. Ezt nem nagyképűségből írom, mivel én vagyok önmagam legnagyobb kritikusa, és sosem voltam képes fércmunkát végezni. 

Mindig is olyan blogot szerettem volna írni, amilyet én is szívesen olvasnék. Ahol úgy érzem, az Olvasó kap is valamit a bejegyzésből (talán felfedez egy új művet, szerzőt, elgondolkodik az olvasottakon, vagy egyszerűen csak jól szórakozik, míg elolvassa), és nem csak arról olvashat, hogy a bloggerrel mi történt, vagy mennyire szuper, mert ő olvas. 
Továbbá alapvető volt, hogy mind a betűméret, mind a -szín olvasható legyen, ne mikroszkopikus méretűek, ill. a linkek is új lapon nyíljanak meg, hogy kényelmesebb legyen mindent követni. 

Ha nem tetszett valamit, azt is megírom, és mindig kulturált formában, hiszen a véleményt mondóról/íróról sokkal többet mond el, amit mond/ír, mint arról, aki kapja. Ezért is olvashatod fent (ha asztali gépről vagy laptopról nézed a blogot) a Szabó Magdától választott idézetet, és az arctalanság mögé sem rejtőzöm. 


Az írás: a gondolat visszfénye, az érzés szivárványa.


Az elmúlt években megtaláltam a saját hangom, és tisztában vagyok azzal, hogy időközben sokat fejlődtem (viszont mindig van hová fejlődni), továbbá azzal is, hogy én is hibázom, tévedek, amit nyugodtan lehet ám jelezni (a beállítások szerint névtelenül is lehet kommentelni), hiszen én sem vagyok tökéletes. Éppen ezért a (régebbi) bejegyzéseimben (és hozzászólásaimban) előforduló esetleges hibáimért elnézést kérek. 
 





Mit találhatsz ebben a blogban? Nagy valószínűséggel olyan tartalmakat, amiket máshol nem, vagy nem nagyon. 
Ezek közé tartozik a szuperérzékenység (rengeteg embernek fogalma sincs róla, hogy mi ez, még számos pszichológusnak sem 😶) és ehhez kapcsolódóan az Enneagram 4 típusa. Mivel rengeteg zöldséget olvastam és hallottam utóbbival kapcsolatban (természetesen találtam nagyon jó tartalmakat is), ezért elhatároztam, hogy alaposan beleásom magam a témába, és megosztom, miket tanultam, ill. a saját tapasztalataim is.

Nem vagyok trendkövető, azonban elég széles az érdeklődési köröm, és szeretek új szerzőket és műveket felfedezni, így jól megfér nálam - többek között - a klasszikus és a kortárs irodalom, az életrajzok, az önismereti könyvek és a művészet is.

Mindig mondom, hogy egy nőnek nem lehet elég szellemi tartaléka.

A bejegyzéseim mindegyikét (kivéve természetesen a verseket) én magam írtam, az utóbbi időben sem használtam hozzájuk az AI-t. Így minden gondolat a sajátom. Ha mégis más(ok)tól hallottam, hivatkozom rá, amennyiben nem emlékszem a forrásra, jelzem.  

Köszönöm, hogy itt vagy, és - amennyiben úgy érzed -, nyugodtan szólj hozzá a bejegyzésekhez, mert tudni fogom, ha új komment érkezett, és még válaszolok is rá. 😊 A korábbi válaszaim egy része blogköltözés miatt tűnt el, azonban megfogadtam, hogy minden hozzászólónak válaszolok. 

Legyen szép napod/délutánod/estéd. 😊

Képek: Wallpaper Flare, a fejlécben használt képet a Freepiken, a jobb oldali adventit pedig az Unsplashen találtam.

Az Instagramon is megtalálsz:

@konyvoromok_