Monet-ról köztudott, hogy ő volt az impresszionizmus atyja, és biztosan sokan ismerjük néhány képét, de vajon mit tudunk még róla? Akár keveset, akár többet, a Nagy művészek élete c. sorozat róla szóló kötetének köszönhetően biztosan gyarapodni fognak a szellemi tartalékaink a festőt és a korszakot illetően egyaránt.
(A festmények címe a képre állva jelenik meg.)
Oscar Claude Monet 1840. november 14-én született Párizsban. Kereskedő apjának azonban gondjai voltak, így 1845-ben a családjával Le Havre-ba költözött. Apa és fia között nem volt jó a kapcsolat, ugyanis az ifjú Monet fegyelmezetlen volt, és a tanulmányaiban sem jeleskedett. Ellenben az órák alatt rajzolgatott és karikatúrákat készített. Tizenöt évesen már ismert karikaturista lett, aki munkáival pénzt is keresett, melynek köszönhetően később Párizsba mehetett tanulni.
A tizenéves fiú elviselhetetlennek tartotta annak az Eugène Boudinnek a realizmusát, akinek festményeit ugyanannak a képkeretezőnek a kirakatában állították ki, mint az ő rajzait. Boudin, miután megismerkedtek, a szabadba hívta festeni Monet-t és a tájképek felé irányította. Az ifjú a meghívásra végül kénytelen volt igent mondani, és ezzel új út nyílt meg előtte.
 |
| Látkép Rouelles közelében (1858) |
A könyvben nemcsak Monet alkotói korszakait és azok változásait, hanem a kort is megismerjük. Olvashatunk Az impresszionizmus előfutárairól, a Szalonról és a Visszautasítottak Szalonjáról, a politikai légkör festészet iránti elvárásairól, a porosz-francia háborúról, a XIX. század második felében divatossá váló japán nyomatokról, melyek Monet-ra is hatással voltak, az impresszionisták kiállításairól, Monet barátairól, utazásairól és sorozatairól (London, Kazlak, Nyárfák, Vízililiomok), kudarcokról és sikerekről egyaránt.
Monet pályafutása kezdetén szakított minden elvárással, és a saját nézőpontja szerint festett. Első nagy sikerét a későbbi feleségéről, Camille-ról készült képnek köszönhette:
(...) Monet egy másik munkába kezdett, amelyet négy nap alatt meg is festett: Camille zöld ruhában, amely barátnőjét és későbbi feleségét ábrázolja életnagyságban. A kritikusok a művet kitörő lelkesedéssel üdvözölték, különösen a hullámokat vető csíkos ruha szinte tapinthatóan tökéletes ábrázolása miatt, amely "lágy redőkben omlik alá. Elevenen, világosan kifejezi a nő egész lényét." Az egyszerű, elegáns és realisztikus alakot keresetlenül természetes tartásban örökíti meg, mintha csak, miközben keresztülmegy a képen, egy pillanatra megállna, háttal felénk, hogy a kalapját megkösse. Az író Émile Zola, aki különösen közel állt a realista festőkhöz és Edouard Manet közeli barátja volt, nagyon nagyra értékelte a festményt, és állítólag így kiáltott fel: "Íme, egy férfi az eunuchok seregében! [...] Egy érzékeny és nagy tehetségű alkotó, aki úgy tudott megmutatni minden egyes részletet, hogy közben nem esett a sivárság bűnébe."
 |
| Camille zöld ruhában (1866) |
Azért szeretem Monet-t, akit a könyv még közelebb hozott hozzám, mert a sok-sok kudarca dacára (volt idő, amikor öngyilkos akart lenni, bár ez csak említés szinten szerepel az időrendi áttekintésben) kitartott, és mindvégig önazonos maradt. Bármi volt is az elvárás egy művésztől, ő ugyanúgy a saját útját járta, tette a dolgát és festett - szó szerint - reggeltől estig. Ráadásul utolsó nagy sorozatát, a Vízililiomokat már félig vakon készítette, és élete végéig dolgozott. Úgy gondolom, példaértékű a hozzáállása, aki hosszú élete során (1926. december 5-én hunyt el) közel kétezer képet festett.
A könyv nagyon igényes, szépek a festmények, és számos korabeli fotó, ill. a kortársak képei is színesítik. A végén pedig egy időrendi áttekintés található, melyben Monet életének eseményei mellett párhuzamosan, az adott év egyéb (történelmi, irodalmi, politikai) történései kaptak helyet. Néhányról olvastam volna egy kicsit bővebben is.
Örülök, hogy még jobban megismerhettem az impresszionizmus atyját és korát, akinek szerencsére még életében sikerült bekerülnie a legnagyobbak közé. A korszak, a festő vagy egyszerűen csak a festészet iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlom a könyvet, mert olvasmányos (nem száraz szakirodalom), és a képek mellett Monet-t mint embert is megismerhetjük belőle, aki így nyilatkozott magáról:
"Csak annyi az érdemem, hogy közvetlenül a természet után festettem, és közben igyekeztem visszaadni a bizonytalan és változékony jelenségekhez fűződő benyomásaimat."
Aki szívesen olvasna még az impresszionizmusról és/vagy a Vízililiomok születéséről, ajánlom Ross King könyveit: a Párisz ítéletét és a Dühödt ámulatot.
Fiorella Nicosia: Monet
Fordította: Balázs Zsuzsanna
158 oldal
M-érték Kiadó, 2010
Sorozat: Nagy művészek élete
Képek: Wikipedia
Bejegyzések
