A Radnay család és a nyár eleje immáron két éve összekapcsolódott nálam, így elképzelhető az öröm, amikor májusban a Könyvhétre megjelenő újdonságok között felfigyeltem a Krisztina bárónőre, a család magyarpetei ágához tartozó lány regényére.

Az immár éltes Krisztina egy bordeaux-i szőlőskertben emlékezik vissza a Likőrös Löli és Peches Pali tizenkét éves kislányára, aki 1922 márciusában nagy változás előtt áll. Trianon után vagyunk, apja adósságokat halmozott fel, ezért kénytelen egyetlen lánya nevelését a várfalvaikra bízni, ahol Krisztina biztonságban lehet. Anyja számára szinte semmit sem jelent a kislány, apjától mégis nehéz a búcsúzás. De egy Radnay ezt nem mutatja. Így a vörös hajú, se nem szép, se nem csinos, sovány kislány Loni néni és Ista bácsi házába kerül. Nagyanyja nem is érti, miért nem őt választották, de nem is túlságosan bánja, számára Méri fia anyagi helyzete előrébb való.

 Így kerül a Kotnyeles Krisztina Lexi szárnyai alá, barátkozik össze a nála ekkor öt évvel fiatalabb Gergével és tanul meg számos dolgot nemcsak a családról, de az életről is:

Az élet egy véresen komoly és nagyon kemény játék, ami arról szól, hogy folyton akadályokat gördítenek az utadba. A fő szabály az, hogy vagy legyőzöd őket, vagy agyonnyomnak. Az okos játékos alaposan szemügyre veszi az útjába került nehézségeket, és ha csak egy mód van rá, eltávolítja a maga erejéből. Segítséget nemigen érdemes kérni, mert később mindig kiderül, hogy túlságosan is drága mulatság. Ha jól játszol, elég figyelmes, megfontolt, kitartó meg leleményes vagy, sikerül teljesítened a pályát, és megnyered a játszmát. Loni nénéd is csak egy akadály a sok közül, és nem szabad megfutamodnod előle. De még mielőtt megkérdeznéd, miféle butaságokat hordok össze neked, amikor vacogsz és csöpög az orrod, elárulom, hogy abban a pillanatban részese lettél ennek a bizonyos játéknak, hogy megszülettél. Tehát vésd az eszedbe: jól kell játszani. És néha félni is kell. Okosan félni.

 Angol, német és francia kisasszony neveli, majd egy balatoni nyaraláson megpillantja a szőke, zöldszemű Eőry Ádámot, akivel ekkor még nem is sejtik, hogy a későbbiekben milyen fontos szerepet tartogat számukra egymás életében a sors.

 Krisztina egy színházi előadás után dönt úgy: színésznő lesz. Micsoda botrány, hogy egy Radnay lány ilyen pályát válasszon magának! De Krisztinát a család felháborodása sem tántoríthatja el a világot jelentő deszkáktól.

 A fiatal színésznő életét gyakran árnyékolják felhők, ahogyan a családét is egy másik családtag, az állandóan felbukkanó és pénzszűkében álló Méri személyében.


 Öröm, bánat, könnyek, nélkülözés és szenvedés kísérik Krisztina életét, ő azonban igazi Radnay lány, aki igyekszik minden próbában helyt állni és egy Radnayt a név is kötelez.
Ismét találkozunk Lexivel, Zoltánnal, Lilivel, Gergével, Marival és Mérivel, aki az aktuális eszme híveként bármire képes a saját céljai érdekében és nem ismer se Istent, se embert, pláne nem Radnayt.

 Krisztina szemén keresztül vészeljük át a II. világháborút, éljük át annak minden borzalmát, aggódását, nélkülözését, a kitelepítést, az újrakezdést, és mi magunk sem értjük, hogy lehet egy első osztályos kislányt osztályellenségnek bélyegezni? Majd együtt aggódunk vele a család férfitagjaiért, akik kiveszik a részüket az '56-os forradalomból és hozzunk meg vele egy sorsdöntő lépést.

 A Krisztina bárónő nemcsak egy újabb Radnay története, aki megjárja a poklot, hanem egyszerre történelmi regény, ami az otthon maradottak szemével láttatja a háború értelmetlen pusztításait és annak következményeit, a kitelepítettek mindennapjait és az 1956 őszén a családtagjaikért aggódó rokonokat, a hétköznapokat uraló állandó félelmet. Köpönyegforgatók és érző szívű emberek küzdelme. Megrázó, elgondolkodtató, mégis letehetetlen olvasmány.

 Bár az előző két kötetet sem címkézhetjük vidámnak, de mind közül ezt éreztem a legnyomasztóbbnak, ami a leginkább rátelepszik az Olvasóra, ám mégsem akaródzott letenni, mert talán a következő oldalon ott a megoldás vagy felcsillan a remény, és közben arra gondoltam, bármilyen is ez a mai világ, örüljünk, hogy mindannak, amit Krisztinával együtt a lapokon mi is átélünk, már elmúlt és "csak" így vagyunk részesei.


 Aki még nem olvasta A Radnayakat, annak sem kell megijednie, mert a könyv elején és hátulján ismét a segítségünkre siet a családfa, és miután befejezte Krisztina történetét, biztosan kedvet kap a többiek szemszögéből is megismerni e népes család mindennapjait és küzdelmeit a XX. század viharában.

Tudod, az ember legnagyobb hibája az, hogy ismeri mások botlásait, és képtelen elviselni őket. Pedig semmi köze hozzájuk, hiszen a ballépéseiről mindenki maga számol el a maga idején, a maga módján, a maga istenének.

A trilógia részei:
A Radnayak
A Radnayak örökében
Krisztina bárónő


Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: Krisztina bárónő
A különös Radnay lány
400 oldal
K. u. K. Kiadó, 2014
3980 Ft

Éppen egy éve ismerhettük meg az erdélyi Radnay családot, akiknek történetét fél évszázadon át követhettük nyomon. Már akkor biztos volt a folytatás, amit nagyon vártam és a Könyvhétre meg is jelent.

A folytatásban a főszerep Zoltán ópa dédunokáinak, az ikreknek, Zsófinak és Lórinak jut, akik édesapjukkal, nagyszüleikkel és dédszüleikkel élnek a várfalvai erdőben, távol mindentől. A házban nincs se víz, se áram, az ikreknek kilométereket kell minden nap bicikliznie az iskolába, de a család nem akar ezen változtatni. A gyerekek táncosnő édesanyja egy napon elhagyja a családot. Miért szánja el magát erre a lépésre egy anya? Egyszerűen nem tudja elfogadni férje politikai nézeteit, hiszen egy Radnay a pokolban is úr, és mindenáron kitart az elhatározása mellett. 1989-et írunk ekkor. A politikai üldöztetések hatására, ami a legifjabb fiút, Lórit is utolérheti, a család úgy dönt, hogy a Tata és két gyermeke Magyarországon próbál boldogulni. A döntés 1992-ben egyik napról a másikra születik meg, így a 16 éves ikrek és édesapjuk egy szombathelyi bérlakásban találja magát.

Az ikrek felvételt nyernek a gimnáziumba, amit elölről kell kezdeniük, apjuk pedig egy építkezésen kap munkát, de csak feketén. A fizetése nem elég, ezért Zsófi különórákat ad, hogy a közös családi borítékban a hónap végén is legyen elég pénz.
Az ikrek mintha csak tűz és víz lennének: Lóri a nagy Magyarország elkötelezett híve, Wass Albertet olvas, tetoválásokon töri a fejét és nem akar beilleszkedni, míg Zsófi mos, főz, takarít, korrepetál és kitűnő tanuló.

Gyorsan eltelik a négy év, a fiatalok leérettségiznek, Zsófi számára egyenes út vezet a Táncművészeti Főiskolára és Budapestre, míg Lóri még nem tudja, mihez kezdjen. Egyelőre nem akar tanulni, nem hallgat senkire, inkább lovakat gondoz (elvégre a Radnayak vérében van, hogy értenek a lovakhoz) és iszik és füstöl a Tatával.

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként nem, hát az utolsó útjuk alkalmával.
- Nyugodni csak itt tudunk.

Először a borító, aztán a fülszöveg keltette fel az érdeklődésem a regény iránt, és amikor belekezdtem, egy kicsit bevallom, megijedtem. Rögtön a borító belső oldalán (elöl és hátul is) megtalálható a Radnayak családfája, és az első fejezetet olvasva el is vesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda és egy rövid időre félre is tettem. De aztán összekaptam magam és a második fejezettől már elkaptam a fonalat és egyre nehezebben tudtam letenni.

A Radnayak életét 1913 és 1959 között követhetjük nyomon. A család tősgyökeres erdélyi, és ahogy a fenti idézetből kiderült, őseik már Árpád vezérrel érkeztek ide. Két ága van: a várfalvai és a magyarpetei. A regényben főleg az előbbi dominál, de a két ág sorsa egybefonódik. Várfalván Ista bátya és Loni néni, fiukkal, Sándorral és két unokaöccsükkel (a szüleik halála óta ők nevelték őket) Zoltánnal és Gyulával élnek. Loni néni szokása szerint valamilyen becenevet aggat a családtagokra, így lesz Sándorból Lexi, Gyulából pedig Bubu, egyedül Zoltán lóg ki a sorból, ő egyszerűen Zoltán marad.

Gyula Kolozsváron készül orvosnak, Sándor jogot végzett, Zoltán pedig katona lett. Hármójuk közül Zoltán érzi folyamatosan azt, hogy Sándor mögött a háttérbe szorul, és ezért mindent megtesz, hogy riválisa fölé kerekedjen. Hamarosan azonban egy baleset következtében Sándor lebénul, ám Zoltán még ekkor is folytatja a küzdelmet az unokatestvérével szemben.

Várfalva látképe a földvár romjairól, előtérben az unitárius erődtemplom