Nemes Nagy Ágnest, Lengyel Balázst és barátaikat 1956-tól 1989-ig kísérhetjük el utazásaik során. Utunkat 1956 augusztusában kezdjük Erdélyben, ahová Polcz Alaine-nel és Mészöly Miklóssal érkeznet. Kiderül, hogy Nemes Nagy Ágnes és Ady rokonok, megismerik a helyi népviseletet, rokonlátogatásokat tesznek és a helyi szokásoknak megfelelően teherautóval utaznak egyik helyről a másikra.
Ezt követően eljutunk több európai nagyvárosba, karácsonyozunk a Riviérán, ellátogatunk a Szentföldre, de a kötet jelentős részét az 1979-es Amerikai Napló adja.
Bevallom, kezdetben szokatlan volt, hogy bár naplóról van szó, nem egyszer csak címszavakat olvashatunk az adott nap eseményeiről és ezekből áll össze a kép. Aztán gyorsan hozzászoktam és a továbbiakban már fel sem tűnt.
Nemes Nagy Ágnes naplói nemcsak az adott helyszíni események beszámolói, hanem igazi szellemi csemegék is. Nem csak a múzeumlátogatások miatt, gondoljunk csak az Amerikai naplóra, melyben azon hetek eseményeit követhetjük nyomon, melyeket Ágnes és Balázs a Writing Program keretében a tengerentúlon töltött. Olvashatunk a beilleszkedés kezdeti problémáiról, főzésről, bevásárlásról, közlekedésről, a szemináriumokról, az angol órákról, ahol egy Julius Cesar nevű fiatal brazil borzolja a kedélyeket stréberségével, látogatásokról, felolvasásokról és azt is megtudhatjuk, milyen jó, ha ismerjük angolul a hangszálgyulladás szót.
Remek vacsora egy rusztikus étteremben, Engle-ék csakugyan jól fel tudják oldania hangulatot. Ivás, fecsely, mindenki mond egy verset hazája nyelvén, én persze (na mit is? hármat szabad találgatni!) a Szeptember végént. Persze, csak az első versszakot, és azt is összezavarom. Hogy én elhalandzsázzam a Szeptember végént Iowában, kínaiak előtt, német sörtől kábán - ebben van valami meglepő. Bár, ki tudja? Hogy mi van itt bedobva emberfajtákban, nyelvekben, figurákban, az határozottan földgolyóméretű.
A kezdeti impressziókat felváltják a napi események leírásai, melyek olykor humorosak, de egyre több elgondolkodtató gondolatot is felvetnek. Gondoljunk csak arra, hogy még javában benne voltunk a szocializmusban és egy-egy külföldi út igencsak luxusnak számított, nem beszélve egy-egy huzamosabb kint tartózkodásról, ami alatt nem volt nehéz észrevenni, hogy sok minden más kint, mint itthon. És ezeket Nemes Nagy Ágnes nem átall le is írni. Szó esik faji kérdésekről, időjárásról, emigránsokról, művészetről és természetesen irodalomról, olvasásról, fordításról.
Utazás térben és időben, impressziók és gondolatok gyűjteménye, napló, vallomás.
A gyönyörű borító mögött mindezt megtaláljuk. Igényes és izgalmas szellemi kalandozás.
A gyönyörű borító mögött mindezt megtaláljuk. Igényes és izgalmas szellemi kalandozás.
Szellemi munkára, aktív elfoglaltságra alkalmatlan vagyok. Most ugrik ki: milyen sokat jelent az otthoni könyvtáram, Babits-esszéktől krimiig. Mindig van mit csinálnom. Az olvasás mint életforma. - Itt úgy érzem magam, mintha állandóan viszketnék, és nem tudom megvakarni. Könyvhiány.
Bejegyzések
