A dél-angliai Lyme Regis nevű kisvárosban élt a  XIX. század első felében két nő, akit a társadalmi pozíciójuk elválasztott volna, ők mégis barátságot kötöttek. Mary Anning, aki születése óta itt tengeti napjait és aki kisgyerekként túlélt egy villámcsapást, ami örökre meghatározta az életét. Azóta igyekszik újra átélni azt a borzongató érzést, amit akkor érzett. A társadalmi ranglétra legalján lévő kislány kövületeket gyűjt a tengerparton, melyek eladásával járul hozzá családja megélhetéséhez.

 Elizabeth Philpot bátyja és egyik nővére esküvője után költözik szintén pártában maradt nővérével és húgával az isten háta mögötti városkába, miután a londoni életszínvonalukat már nem biztosítaná a jövedelmük.

 Elizabeth is szívesen kószál a tengerparton halkövületek után kutatva, őt azonban ezek szépsége és eredete vonzza, sőt, a természettudományok iránti érdeklődése. Így ismerkedik meg az akkor már vénlánynak számító Elizabeth a gyereklány Maryvel.

Az őskövületek gyűjtése valóban különös kedvtelés. Nem mindenkit vonzanak, hisz voltaképpen réges-régi teremtmények maradványai. Ha túl sokat gondolkozunk róluk, rájövünk, hogy rég halott testet tartunk a kezünkben. Aztán meg azon töprenghetünk, hogy ezek nem ebből a világból, hanem egy olyan régmúltból valók, amelyet nagyon nehéz elképzelni. Ezért vonzódom annyira hozzájuk, és azért szeretek leginkább halkövületeket gyűjteni, meglepő mintázatú uszonyokkal és farkuszonnyal, mert ezek a minden pénteken elfogyasztott halra emlékeztetnek, és így inkább a jelen részének tűnnek.

Akkoriban egy nő nem kaphatott belépőt a tudományos életbe, de a Lymbe-ba érkező tudósok szívesen veszik igénybe Mary helyismeretét és szakértelmét, hiszen a dicsőség úgyis őket illeti majd. Ezeket a sétákat azonban a kisváros nem néz jó szemmel és megindul a pletyka.

Mindketten sejtik, hogy a felszín alatt egy napon különleges leletre bukkannak, amit Mary fel is fedez és ami alaposan gondolkodóba ejti nemcsak a korabeli tudós férfiakat, hanem Elizabethet is, hiszen akkoriban mindenki vallásos neveltetésben részesült, gondolkodásukat a vasárnapi prédikáció és a Biblia olvasása határozta meg. Mit is kezdhetnének egy olyan állat maradványával, ami mára kihalt? Mi volt a célja ezzel az állattal Istennek? Mi a helyzet, ha Isten nem hat nap alatt teremtette a világot? Ha a napok valójában évezredek? Lehet, hogy a méltán tisztelt lelkész a világ koráról végzett számításai sem pontosak? Hogyan egyeztethető össze a vallás és a geológia?

Ezeket a kérdéseket boncolgatja regényében Tracy Chevalier. De - ahogyan azt már megszokhattuk tőle - pontos korrajzot, a korabeli tudományos élet bemutatását  és két nő későbbi sorsát is megismerjük hol egyikük, hol másikuk szemszögéből.

A regény eleje lassan indult, aztán elég gyorsan haladtam vele, mert nagyon olvasmányos, mégsem éreztem azt, hogy szívesen nekivágnék a világnak, hogy én is fosszíliák után kutassak a tengerparton (pedig gyerekkoromban nagyon szerettem a dinoszauruszokat).
 
Mary számomra túlságosan naiv volt, aki nagyon makacs is tud lenni, ha úgy akarja. Az anyját, Mollyt pedig finoman szólva sem zártam a szívembe, aki első látásra egy tudatlan asszony, mégis olyan üzleti érzékkel bír, hogy a lányát is képes mindenezek fölé helyezni. Elizabeth sokkal szimpatikusabb volt: olyan nő, aki modern gondolkodású és anyagi helyzetéhez és képességeihez mérten igyekszik segíteni Mary és családja életét, akár hölgyhöz méltatlan módon is viselkedni, ha erre van szükség.

Olvasmányos és érdekes volt valós személyeket megismerni és bepillantani a korabeli tudományos életbe, úgyhogy mindenképp  érdemes megismerkedni Mary Anninggel, az első paleontológusnővel és a XIX. századi Anglia életével egy új aspektusból.