Árnyékod a palotakerten
minden éjszaka átoson.
Gyere a kúthoz, és vegyél fel,
hátha királylánnyá változom.

KOLTAYNÉ A boldogság azért csak megvolna, bácsi, de a! jóllét... Jóllétről igazán szó
sem volt eddig.
KATÓ Anyus, ezt ne is mondd a Dollárpapának, — ő el se tud képzelni mást, mint jólétet.
HOFFMANN Nem wolt jólét? Igazán shajnálnám. De mosht wan?
KOLTAYNÉ Hát ezentúl lesz.
SZEKERES De lesz ám! . . .
KATÓ ... a kutya fáját! Dollár-papa, de szeretlek!
HOFFMANN Hát történt walami?
KOLTAYNÉ Istenem! A legnagyobb történt, ami történhetett,
SZEKERES Megjött a bácsi!
KATÓ Mikor már lemondtunk róla!
SZEKERES Tetszik tudni, bácsi... ezek a nyomorult magyar viszonyok. (Legyint.) Itt nem elég, hogy tudják, hogy az embernek egy milliomos rokona van. Itt látni akarják!
KOLTAYNÉ Rossz emberek. Ha nem látják, azt mondják: mesebeli milliomos.
HOFFMANN Hát wan kiediwesih rokonajm?
MIND Hehehe!
KOLTAYNÉ Mi, bácsi?
HOFFMANN Egy milliomosh?
MIND Hehehe!
KOLTAYNÉ Istennek hála, most már van.
ROZÁL Kérem szépen, kuffert hozott a sánta tróger az állomásrul. Hoffmann ur gyütt meg a Kanodájbul!
KATÓ Úgy szép az élet, ha zajlik!
De a pletykában szokás szerint egyharmad volt az igazság és kétharmad a tévedés.
Sokféle lelkészség van, és mindegyik tiszteletesnek a maga anyanyelvén kell szólnia az emberekhez, ha igazán jót akar tenni - mondta elmélázva az öreg Abel. - A te anyanyelved a zene.
Azt mondják, amit egy gyermek az élete első hét évében tanul, azt sosem felejti el, így már csak egy év maradt, hogy Lionel Hezekiah lelkében helyrehozzak mindent. Istenem, mi lesz, ha elkéstem vele!
Vidám volt, mint a pinty. Egy ritka titok birtokába került: ragadd meg ott a boldogságot, ahol csak tudod! Nincs értelme félretenni valamit, hogy majd később visszatérj hozzá, mert később már nem lesz ott. És könnyű boldognak lenni, ha az ember az öreg Shaw-hoz hasonlóan tudja, hogy lelje meg az apróságokban is az örömét. Élvezte, mindig is élvezte az életet. És másoknak is segített, hogy élvezzék, következésképpen az élete sikeres volt, bárhogy is vélekedtek felőle a White Sands-iek.
![]() |
| Ő is INFJ4 volt. |
Szoktál-e néha meg-megállni,
és néhány percre megcsodálni
a zöld mezőt, a sok virágot,
az ezerszínű, szép világot,
a dús erdőt, a zúgó fákat,
a csillagfényes éjszakákat,
a völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!
Az én naptáramban ma is az október az év kezdete.Gyerekkorom nevelése nem ismert szilveszteri vigasságot, december utolsó napján templomba mentünk, szerényen vacsoráztunk, családi körben, nem illett boros szájjal köszönteni az új esztendőt. Január elseje is csak annyiban különbözött egyéb napoktól, hogy munkaszünet lévén ismét templomba mentünk, s anyám az ebédnek ünnepibb jelleget adott. Aggodalommal átlépni évküszöböt hívő embernek nem illett, hitetlennek nem volt érdemes, tudni való volt, bármi, ami ránk következik, akár alázattal, akár daccal fogadja az ember, mindenképpen kivédhetetlen szakasza lesz az életnek.Tervet sem év végén készítettünk, az otthoni életrendet az iskolai és a magánoktatás kívánalmai szabályozták. (...)Ami más házban szilveszteri rutin volt, nálunk októberben történt, ünnepeltünk, de nemcsak rendkívüli ételekkel, hanem különleges, ritkán játszott, épp ezért nagy szórakozást jelentő játékainkkal, és persze azzal az évente ismétlődő, leginkább valami önvizsgálathoz hasonlító szertartással, amely anyám akaratából bizonyos számvetésre késztetett. Nem illett másképpen, mint tiszta lappal átlépnem életem új esztendejébe, ami az elmúlt tizenkét hónapban függőben maradt, meg kellett oldanom, ami feleslegesnek bizonyult, nem vihettem át értelmetlen tehernek. (...)Megtehetném, hogy ne alkalmazkodjam az elporlott ajkak utasításához, de a családi szokás csontosult bennem, az év számomra változatlanul az októberrel kezdődik, akit örömmel kell fogadni, különben érkeztekor nem néz be az ablakunkon, ami pedig nagy szégyen a famíliára, amellett kényes hónap is, megsértődik, ha összevissza hányt holmit meg felesleges papírfecniket lát a fiókban, ezt tiszteletlenségnek tekinti, legcélszerűbb hát úgy megbecsülni, ha úgy várjuk, hogy kiszórunk minden lomot, porfogót, s csak azt tartjuk meg, amit valóban érdemes.Így tanítottak hajdan, így teszek most is, mintha volna, aki ellenőrizné. Sorra kiürítem a fiókokat, és szállnak a valamikor valakinek választ ígérő, de végképp anélkül maradt levelek, lejárt szerződések, postai küldemények feladóvevényei, telefirkált, üres borítékok a papírkosárba. A legkomolyabb figyelmet a témaforgácsok helye érdemli, ahol minden együtt van, amiről glosszát vagy tanulmányt terveztem, de a komolyabb vállalkozások embrióinak is ez a fiók az inkubátora, ennek az átnézését nem szabad elsietni, mert maradhat egy téma akár évtizedekig is eleven, de mint a zseblámpa eleme, gyakoribb eset, hogy kimerül, érdektelenné válik, s mert érzi már, úgysem valósulhat meg, mint egy dacos öngyilkos, sértetten kivégzi önmagát.
Amikor mélyebbre ások, hogy megértsem, miért a színészet lett a hivatásom, noha amikor tiniként a felnőtt életemet terveztem, eleinte sokkal nagyobb terveket dédelgettem, belátom, hogy semmi egyébnek nem lett volna értelme. Mivel foglalkozhattam volna? Gyerekként mindig más akartam lenni: változtattam az akcentusomon, idegen nyelven beszéltem, előkelő életet éltem, vagy csak tengődtem. Állandóan alakítottam magamon, vagy próbáltam különbözni attól, akiről azt képzeltem, hogy vagyok. Szerettem volna beilleszkedni bármilyen szituációba, amit az élet elém vetett. Kiválóan megtanultam, milyen irányt kell követnem attól függően, hogy éppen hol vagyok, vagy kivel.
Végül vastagabb bőrt növesztettem. Idővel megtanultam nem törődni azzal, hogy mások mit gondolnak. Az én életem volt, az én döntésem (...).
Semmi sem dob fel jobban, mint amikor fiatal nők odalépnek hozzám az utcán, és elmondják, hogy miattam léptek jogi pályára. Szeretném azt válaszolni, hogy nekem ehhez semmi közöm, én csak egy színész vagyok, de aztán belátom, hogy bár utálom elolvasni az apró betűs részt, a magam módján talán mégis jelet hagyok valaki másnak.
Anthony Summerst az 1980-as évek elején kezdte érdekelni Marilyn Monroe élete , miután újra vizsgálták a színésznő halálának körülményeit. A...
Copyright © Foodicious Theme. Designed by OddThemes