Mára, a 250 éve született Jane Austentól választottam idézetet, méghozzá az egyik kedvencemből, az Emmából:
- Minden rossz közt a legrosszabb a búcsúzkodás.- De hisz majd visszajön még - mondta Emma -, nem ez lesz az egyetlen látogatása Randallsben.- Ó - rázta meg a fejét Frank -, annyira bizonytalan, mikor jöhetek megint... én persze rajta leszek... minden gondolatommal, minden igyekezetemmel rajta leszek... és ha tavasszal nagynéném és bátyám a városba megy... de sajnos, már múlt tavasszal sem mozdultak ki Enscombe-ból... attól tartok, ennek a szokásnak vége.- És még a bálról is le kell mondanunk...- Ó, a bál! Miért is halogattuk?... Miért is nem kaptunk azonnal a gyönyörűség után? Hányszor tönkretesszük a boldogságot mindenféle ostoba készülődéssel! Maga meg is mondta, hogy így lesz! Ó, Miss Woodhouse, miért is van mindig igaza?- Ebben az esetben igazán nagyon sajnálom, hogy igazam lett. Sokkal szívesebben lettem volna vidám, mint bölcs.- Ha mégis vissza tudok jönni, azért csak megtartjuk a bált. Apám ragaszkodik hozzá. Ne feledje el, hogy az első két táncot nekem ígérte!
Frank Churchill gondolatai nem éppen ideillőek, azonban biztos vagyok benne, hogy ő is bízott abban, hogy visszatérhet és a bálra is sor kerül előbb-utóbb.
Az átköltözködés valamit azonnal bizonyossá tett: a Koronában tervezett bált. Eddig sem feledkeztek meg róla, de belátták, hogy reménytelen kísérlet pontosan kitűzni a napját. Most viszont feltétlenül sor kerülhet rá, újra hozzáláttak hát az előkészületekhez, és amikor kevéssel Churchillék Richmondba költözése után pár soros levélke érkezett Franktől,melyben közölte, hogy nagynénjének máris jót tett a változás, és bizonyosnak látszik, hogy bármilyen időpontban átmehet hozzájuk huszonnégy órára, gyorsan kijelöltek egy közeli napot a bálra.Hát mégis meglesz Mr. Weston bálja! Hiughbury ifjúságának nem is kell már olyan sokszor aludnia, s elérkezik a boldogság napja!(....)Ezúttal nem jött közbe semmi, ami a bált megakadályozhatta volna. Közeledett, majd elérkezett a nagy nap, s miután egész délelőtt aggódva lesték az utat, Frank Churchill még ebéd előtt teljes életnagyságban befutott Randallsba, így tehát minden rendben volt.
Képek: Shoujo Café és IMDb
Bejegyzések
