Ó, be nagyon elcsendesült a
zöld nyár, a te kristálytiszta arcod!
Az esti tó virágai holtak,
rikkant egy fölijedt rigó.

Hiábavaló a remény. Cihelődik
az útra a füstifecske-raj is,
belesüllyed a Nap a dombba;
már csillagos útra hív az éj.

Csend ül a falvakon, és körül
zúg az elhagyatott vadon.
Szív, hajolj szerelmesen
szunnyadozó szeretőd fölé.

Ó, be nagyon elcsöndesült a
zöld nyár, és kongnak ezüstös éjben
az Idegennek léptei. mintha
ösvényére emlékeznék a kék vad,

tiszta hangjára szellem korának!




Forrás: Georg Trakl válogatott versei
Szerkesztette és válogatta: Hajnal Gábor
334 oldal
Kozmosz Könyvek, 1972
Kép