Úgy kaptunk egymástól versidézetet, regényből kiragadott sorokat, egy dallam töredékét vagy egy képmellékletet, mint más helyen a bonbont, s úgy is fogadtuk, az átélt szépség tudatával.
A könyv címén felbuzdulva boldogan vittem a pénztárhoz. Aztán a Molyon és belelapozva szembesültem vele, hogy novellákkal van dolgom. A cím alapján mitológiai tárgyú írásokra számítottam. Mindig is szerettem a témát, és a négy év latin tanulás során sikerült is belemélyedni. Átfutottam a fülszöveget, majd elkezdtem olvasni a novellákat, és rögtön szembesültem azzal, ez nem az, amit vártam. Sokkal jobb.
Szabó Magda ebben a kötetében (is) emléket állít a családjának, rokonainak, ismerőseinek. Őszintén vall gyerekkori élményeiről, melyek hol megnevetettek, hol elszomorítottak, hol elgondolkodtatnak. De biztos vagyok benne, nem vagyok egyedül azzal, hogy egy-egy történet eszembe juttatott egyet-mást a saját gyerekkoromból.
A novellák másik csoportjában visszaköszön a mitológia, így mégsem reklamálhatok a hiánya miatt.
Néhány novellához szükség van (szerintem) egy bizonyos hangulatra, másokat bármikor olvashatjuk. Nem egy estémet tették szebbé.
Egy szó, mint száz: remek gyűjtemény, érdemes elolvasni.
Kedves Olvasó, elnézést kérek a borzalmas bejegyzésért, ígérem, egyszer ezt a novelláskötetet is újraolvasom, és egy hozzá méltó bejegyzéssel jövök utána.
Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak
248 oldal
Európa kiadó, 2002
2300 Ft
Április 11. József Attila (1905-1937) születésnapja és 1964 óta a Költészet Napja. Életrajz helyett inkább két verset hoztam tőle.
József Attila: Születésnapomra
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
1937. ápr. 11.
Tedd a kezed
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
1928 máj.-jún.Versek: József Attila összes költeménye - MEKMEK

A megrögzött focidrukkerek bizonyára már számolják, hány nap van még hátra június 11-ig, az idei világbajnokság kezdetéig, mialatt azon morfondíroznak, kik kerülnek be és kik nem kedvenc válogatottjukba. Ellenben a - többségében nőnemű - lakosság másik része már előre retteg a VB egy hónapjától, amikor is esténként kénytelenek lesznek meccset nézni, vagy amennyiben két tévé is van a családban, reménykedhetnek, hogy a konkurens csatornák újra műsorukra tűzik a Szex és New Yorkot, vagy legalább egy másik nőknek szóló régi-új sorozattal rukkolnak elő.
Elkezdtem olvasni a könyvet, és be kell vallanom, azonnal megtetszett az első mondatok után. Sokan nem értik, mi olyan izgalmas abban, hogy tíz-tíz mezőnyjátékos kergeti a labdát és egy-egy kapus ugrabugrál a helyén. Meg kell nézni egy meccset. Nem feltétlenül a helyszínen (bár úgy az igazi), de hétvégente a különböző sportcsatornákon van miből válogatni. Aztán vagy megszereti valaki, vagy nem. De ezt a könyvet azok élvezik leginkább, akik ismerik a Hornby által leírt érzéseket.
A kis Nick szülei különváltak, apja őt és a húgát hétvégenként látogatta. A közös program helyszíne az állatkert volt, aztán étterem. De egy májusi napon az apa az FA kupadöntőre vitte a fiát. Aztán eljött a szeptember, amikor az Arsenal egyik meccsére látogattak ki. Az akkor 11 éves Nick sorsa örökre megpecsételődött: Arsenal-szurkoló lett.
Úgy lettem szerelmes a futballba, ahogy később a nőkbe is: hirtelen megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, mit sem gondolva azzal, hogy mennyi fájdalmat és bajt okozhat a szenvedélyem.
Hornby regénye szurkolói önvallomás, dokuregény és sporttörténelemkönyv is egyben. 1968-tól 1992-ig követhetjük végig az Arsenal szereplését, ill. az író életét, aki a foci iránti szenvedélye mellett, őszintén vall élete különböző eseményeiről is. Szóba kerül az iskola, egyetem, szerelmek, tanítás, írói ambíciók, változások, de az Arsenal iránti rajongása változatlan.
Ha valaki eddig nem értette, mit jelent szurkolónak lenni, olvassa el ezt a könyvet, mert garantáltan választ kap minden kérdésére. Miért örül úgy egy-egy győzelem után? Miért nem lehet hozzászólni egy vereség miatt kerek egy hétig?
Sajnos a huliganizmus is szerepet kap, aminek egyetlen sportágban sem lenne helye, elvégre a sport nem arról szól, hogy melyik csapat szurkolói tudják laposabbra verni az ellentábort.
Összességében egy nagyon jól megírt önvallomás egy futballimádó tollából. Aki szereti a focit, ne hagyja ki, aki pedig szeretné megérteni a környezetében élő megrögzött drukkereket, szintén vegye kezébe. Elvégre a fociimádók más időbeosztás szerint élnek, amihez nem árt néha alkalmazkodni.
A futballszurkolók beszélnek így: a mi évünk, a mi időegységünk augusztustól májusig tart (a június és a július nem is létezik igazán, különösen a páratlan számra végződő években, amikor se világbajnokság, se Európa-bajnokság).
Kedves Szurkolók! Már csak 67 nap van hátra és kezdődik az idei VB. A nem focirajongók, pedig keressenek valami elfoglaltságot a június 11. és július 11. közötti időszakra! :)
Nick Hornby: Fociláz
Eredeti cím: Fever Pitch
Fordította: M. Nagy Miklós
306 oldal
Európa Kiadó, 2010
2600 Ft
Kép: Google.hu