Archive for március 2012

Mert a kegyetlen mespechi viszály csupán halovány képe, kicsinyített mása volt a visszavonásnak, mely országunkban dúlt katolikusok s hugenották közt, mindenütt zavart s gyűlöletet támasztva, mígnem beletorkollt ama szörnyű belháborúba, mely kis híján sírjába döntötte Franciaországot.

Lassan egy éve hagytam magam rábeszélni, és elindítottam a sorozathoz a kihívást. Eredetileg magamat akartam ösztönözni, mivel az első négy kötet már várta, mikor kerül sorra, arról nem is beszélve, hogy minden egyes könyvesbolti betévelyedésem alkalmával megcsodáltam az éppen megjelent részeket és továbbra is feltett szándékom, hogy beszerzem a teljes sorozatot. Eddig sikerült elodázni az olvasást, ami a kihívás kiagyalójaként - valljuk be -, szégyen és gyalázat.

Már az elején éreztem, hogy jóban leszünk a könyvvel, egész gyorsan megszoktam a régies nyelvezetét, azonban a második fejezet első két oldalán elég nehezen küzdöttem át magam, de nem adtam fel, és milyen jól tettem!

Főhősünk és narrátorunk Pierre de Siorac, aki a kezdet kezdetén visszatér a gyökereihez, a nagyapjáról, majd apjáról mesél. Utóbbi, Jean de Siorac orvosnak tanult, azonban egy kihágás miatt I. Ferenc király besorozta Normandiába, ahol kilenc évet töltött és a kapitányi fokozatig vitte. Itt ismerkedett meg Jean de Sauveterre-rel is, akivel életre szóló barátságot kötött, szövetségüket pedig Testvériségként jegyzik be a későbbiekben a Számadáskönyvbe.

A harcok véget érte után a két Jean útjai nem válnak el, hanem Siorac örökségének hála, nem kis nehézségek árán megszerzik Mespech várát, ahová Siorac kapitány asszonyt is hoz. Hamarosan két fiuk is születik, François és Pierre, akinek születése után néhány nappal egy újabb taggal, Samson-nal bővül a család, akinek anyja áldozatul esik a pestisnek. Természetesen Isabelle (a feleség) nem nézi jó szemmel Samsont, ellentétben Pierre-rel.

Siorac-ot később ismét hadba hívják, ekkor érkezik a várba Maligou nenő, aki a szakácsi teendőket látja el.

A regény cselekménye 1535-ben kezdődik és 1566-ban ér véget, de addig is számos esemény tanúi lehetünk Mespech-ben, miközben Pierre a várfalon kívül zajló történésekről is folyamatosan tájékoztatja az olvasót, legyen szó a hugenották üldözéséről, háborúról az angolokkal vagy éppen IX. Károly és édesanyja, Medici Katalin országjárásának.

Mespech falain belül mindig zajlik az élet, hol a Siorac házaspár különbözik össze hitbeli nézeteik miatt (Isabelle katolikus, míg Jean hugenotta), de a többiek sem hagyják unatkozni az olvasót.

A kedvenc szereplőm egyértelműen Maligou néne lett, aki túlzott vallásos buzgalma mindig mosolyt csalt az arcomra:

Maligou asszony jött és maradt. A néne éppoly termetes volt, mint Barberine, de nem oly keményhúsú s mindig borzas. Feje nagy volt, mégsem fért meg benne szemernyi bölcsesség, sem józan ész, lévén csordultig tele hívsággal s szófia beszéddel. Határtalanul hiszékeny volt és babonás, naponta hússzor is keresztet vetett magára, ha nem a két ujját tette éppen keresztbe; a rontást elűzendő sót hányt válla fölött a földre vagy a tűzbe, s ahányszor nekiállt főzni - amiben különben felülmúlhatatlan volt - , előbb kört rajzolt ujjával a kőre maga mögé, nehogy az ördög, hipp-hopp, felrántsa a szoknyáját, s meghágja, amikor ő épp a tűzhely fölé hajol.

Ez után ez idézet után, nem kell magyaráznom, miért ő lett a kedvencem.

Bár a regény zömében a mespechiek mindennapjait meséli el, a kinti élet fontos történéseiről sem maradunk le, legyen szó az aktuális uralkodó intézkedéseiről, haláláról, pestisjárványról vagy a már említett országjárásról.

Egyetlen bakit fedeztem fel: Jean de Siorac életkorával kapcsolatban. Aki a harmincas évei közepén jár fiai születésekor, az első rész végén Pierre és Samson 15 éves, tehát apjuk nem járhat már a hatvanas évei felé, ahogyan azt Merle korábban említi. Ha jól emlékszem, azt írja, Siorac 56 vagy 57 éves.

Ahogyan az elején már említettem, a régies nyelvezet egyáltalán nem zavaró, sőt, még inkább közelebb hozza a 16. századi mindennapokat. Az ominózus második fejezet elején részletes várároképítést leszámítva egy percig sem unatkoztam és örülök, hogy belevágtam. Pontos időpontot nem ígérek, de a közeljövőben jöhet a Csikóéveink is.

A teljes sorozat, Forrás: a kiadó honlapja

Robert Merle: Francia história
Francia história sorozat I. kötet
Eredeti cím: Fortune de France
Fordította: Görög Lívia
400 oldal
Európa Kiadó, 2010
3000 Ft
A borítón: Jean és François Clouet: I. Ferenc francia király

Azt hiszem, mindenki könyvespolcán ott lapul (legfeljebb máshogy nevezi) egy-két Jolly Joker könyv, amit bátran elővehet, ha nincs kedve valamelyik megkezdett másikhoz, és inkább egy jól beváltat olvasna. Nos, nálam a Csokoládé az egyik ilyen.

Húshagyókedden Lasquenet-sous-Tannes lakói karnevált rendeznek, melynek kellős közepébe csöppen egy ismeretlen nő a hatéves kislányával. Vianne Rocher és Anouk szinte csomagok nélkül érkezik, hogy kibérelje az egykori pékséget. A kis falu lakóinak természetesen rögtön szemet szúr a titokzatos fiatal nő, pláne amikor Mademoiselle Rocher-ként mutatkozik be. Másnap megérkeznek a holmijai is, és hozzálát berendezni az üzletét.

Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálcák közé. Hát olyan nagy bűn ez?

Micsoda szentségtörés éppen Nagyböjt idén pékséget nyitni! Már van egy - gondolják a falu lakói, főleg a szemben lakó Reynaud tisztelendő úr. Ám a tisztelendő urat akkor önti csak el az epe, amikor a kirakatról fellibben a fátyol, és egy sokkal bűnösebb üzlettel, egy chocolaterie-vel találja szemben magát. Mert mi más lehetne ez, mint magának az ördögnek a műve? Haragja csak fokozódik, amikor hívei közül többen is betérnek Vianne-hoz, pedig ő - eszközeihez mérten - mindent elkövet, hogy megóvja nyáját a bűnbeeséstől. Ráadásul az egyik törzsvendég, az idős Armande Voizin súlyos titkot őriz Reynaud múltjából, arról nem is beszélve, hogy Armande igazi lázadó, aki nem hajlandó meghajolni lánya, Caroline óhaja előtt sem és a ruhája alatt piros alsószoknyát visel.

Vianne hamarosan a helybeli nők - élükön Caro Clairmont-nal - ellenszenvét is kivívja, amikor szóba áll a folyón érkezett cigányokkal. Az már csak olaj a tűzre, hogy húsvétkor Csokoládéfesztivált készül rendezni a templommal szemközti téren.

A helyzet a továbbiakban csak tovább mérgesedik, de Reynaud ekkor sem adja fel a küzdelmet a szószékről, és árgus szemmel lesi a csokoládézó ajtaját.

A történetet Vianne és Reynaud szemszögéből követhetjük végig, miközben róluk is egyre több apró információval gazdagodunk.

Ha jól számolom, most olvastam harmadjára, de ugyanolyan élmény volt, sőt, talán még jobban tetszett, mint amikor 2007 szeptemberében (igen, ilyenekre emlékszem) hazafelé a vonaton elkezdtem. Imádtam Armande csipkelődését Caróval és Reynaud-val; az apró lépéseket, ahogyan visszatalál az unokájához. Vianne továbbra is az egyik kedvenc női szereplőm, elvégre ki ne szeretne csokoládé-szakértő lenni? :) Ő csak örömet szeretne csempészni a mindennapokba és ehhez a legjobb fegyvert, a csokoládét választja. Tehet ő róla, hogy ez egyeseknek nem tetszik?
Reynaud elszántsága igazán dicséretes, azonban - szerény véleményem szerint - Isten szolgájaként is túlságosan komolyan veszi a hivatását, és nem mindig találja meg a megfelelő hangot egy-egy eltévedt bárányával.

Számomra ez a könyv úgy tökéletes, ahogy van, még mindig nagy kedvencem. Nem tudom, ki aggatta rá a romantikus címkét, de annyi köze van a romantikához, mint Makónak Jeruzsálemhez kb. Szórakoztató irodalom, de a szerethető és tartalmas fajtából, egyetlen agysejtünk sem pusztul el, míg a végére érünk ;). A szereplők egytől egyig hús-vér emberek (rendben, Vianne-nak megadatott egy kis boszorkányság), akikkel szimpatizálhatunk vagy ellenszenvet érezhetünk irántuk.
A filmet is volt szerencsém már többször látni (az első olvasás előtt is), de nálam továbbra is a könyv vezet.

~~Annak idején már írtam erről a könyvről, de azt az irományt kevésbé érzem jól sikerültnek.~~

Joanne Harris: Csokoládé
Eredeti cím: Chocolat
Csokoládé-trilógia I.
Fordította: Szántó Judit
310 oldal
Ulpius-ház, 2006
2480 Ft
A filmes borítós kiadás 2999 Ft-ba kerül.
A bejegyzésben használt képet itt találtam.

Sovány voltam, beteges, meghizlalhatatlan. Gyakran kényszerültem ágyba, s ha véletlenül senkinek nem volt ideje mesélni vagy játszani velem, könyvet adtak kezembe, már akkor is, mikor még nem tudtam olvasni. Legelső könyvemet a szüleim csinálták összefűzött lapokból, amelyet teleragasztottak metszett képpel, s a képek alá, szövegnek, saját verseiket írták.

A napokban rám jött a Szabó Magdát akarok olvasni-roham, így egyértelmű volt, hogy ezt a regényét kezdem el, és jók volt a megérzéseim, már az első lapokon elvarázsolt.

Az írónő ebben a regényében nemcsak a saját gyerekkoráról, szüleivel és a környezetével való kapcsolatáról, hanem a '20-as évek Debrecenéről is mesél. Korabeli sétát teszünk a Piac utcán, benézünk a színházba, megismerjük a rokonokat, a szomszédokat, a Szent Anna utca (itt lakott a Szabó család) többi lakóját.

Milyen lehet két olyan szülő gyerekének lenni, akiknek nem úgy alakult az élete, ahogy szerették volna? Egy apa, akinek az apja előre eldöntötte a sorsát - csakis jogász lehet - , egy anya, aki hiába okleveles tanító, mégsem gyakorolhatja hivatását. Mégis, a szigorúnak tűnő Szabó Elek és Jablonczay Lenke, aki kislánya szemében valójában tündér, mesés gyerekkort teremtett egyetlen gyermeküknek.

A Piac utca a XX. század elején

Bár Szabó Magda maga is bevallja, hogy az idő megszépíti az emlékeket, mégis olyan szeretettel és őszintén mesél mindenről (pl. vallásról, halálról), örömteli és szomorú pillanatokról, hogy a kétely gondolata sem merül fel az olvasóban, hogy az a gyerekkor mégsem ilyen volt, hogy egy szegénységben tengődő család élete nem lehet ilyen.

A gyerekkori csínytevések, játékok, titkok és sérelmek mellett Szabó Magda visszaemlékszik szülei művészet iránti elköteleződöttségére, a hitéletre, otthoni szokásaikra, Arany Jánossal való első és meghatározó találkozására, első írói szárnypróbálgatásaira. Mindarra, ami meghatározta későbbi életét és írói pályafutását.

Élmény volt olvasni, bennem is néhány gyerekkori élmény felderengett, ahogy az írónőben is annak a bizonyos ókútnak a mélyéről. Nem is csűröm-csavarom tovább: egyszerűen jó volt együtt emlékezni Szabó Magdával, aki bizonyosságot tesz arról, hogy a szülői szeretet és törődés sosem helyettesíthető pénzzel. Varázslatos hangulatú könyv, vétek lenne kihagyni.

Szabó Magda: Ókút
250 oldal

Európa Kiadó, 2008
2300 Ft

Hangoskönyv:
Ónodi Eszter előadásában
MP3 CD
Kossuth Kiadó, 2008
2990 Ft

A bejegyzésben szereplő képek forrása:
A korabeli Debrecen képe: hu.wikipedia.org/wiki/Debrecen
Szabó Magda gyerekkori fényképe: laudator.blog.hu