A tetovált rózsa

Aki esetleg a jobb oldali bemutatkozásomra pillant, rögtön egy Tennessee Williams-idézettel találkozik. Nem véletlenül esett a választásom éppen erre, ugyanis amikor a drámáit olvastam, azonnal bekerült a kedvenceim közé. Ám akkor azokról sem írtam.
Tavasszal viszont többször "összefutottam" Tennessee Williamsszel és A tetovált rózsával az interneten, így ideje volt, hogy elolvassam, most pedig újraolvassam ezt a nálunk kevésbé ismert művét.
Ezért is örültem annak idején, amikor megláttam, hogy a Scolar Kiadó az Ungvári Tamás színműfordításai sorozatának Drámák kötetébe A tetovált rózsa is bekerült.

A helyszín egy, az USA déli részén található, olaszok lakta kisváros. Itt él Serafina, a szicíliai bevándorló és varrónő, a 12 éves lányával, Rosával és a férjével, a teherautó-sofőr Rosario Delle Rosával.
Serafina büszke arra, hogy férjével a házasságuk óta felhőtlen a boldogságuk - minden értelemben.

Csakhogy egy este felbukkan egy nő, aki megbízással fordul Serafinához, és azt állítja, hogy az ő mellén is megjelent az a rózsa, amely Rosario mellére van tetoválva. Az asszony természetesen nem hisz a nőnek, és a házi oltárán álló Szűzanyától vár választ.
De aznap este tragédia történik: Rosario balesetet szenved és meghal. Felesége az egyház nézeteivel ellentétben elhamvasztatja férjét, és otthon őrzi egy urnában.

Eltelik három év, Rosa immár 15 éves kamaszlánnyá serdült, és az iskolai táncmulatságon megismerkedett a tengerész Jackkel. Anyja, aki azóta sem heverte ki a férje halálát, teljesen elhanyagolta magát és nem nézi jó szemmel a fiatalok szerelmét.

ROSA Lasciami stare, Anyám! - Belehalok a szégyenbe. És mindig így viselkedik! Mióta megölték az apámat, egyszer sem öltözött fel. Három esztendeje ott gubbaszt a varrógépnél, ruhát nem vesz, a házból ki sem lép, s most végül az én ruhámat is elzárta, hogy én se mehessek el. Azt akarja, hogy úgy éljek, mint ő, a szomszédok nevetségére. (...) Nem akarok rabságban élni, egy kriptába zárva. (És odamutat az urnára.)

Andrew Iacovelli (Jack) és Valerie Westgate (Rosa)

A helyzetet bonyolítja a környékbeli, szintén szicíliai asszonyok pletykálkodása (nem hisznek Rosario hűségében), majd egy fiatal teherautó-sofőr, Alvaro Mangiacavallo (a vezetékneve lóevőt jelent) felbukkanása, akinek rögtön megakad a szeme a fiatal özvegyen.
Mindebből sejthető, hogy bőven akad bonyodalom a drámában.

SERAFINA Nem barátkozom asszonyokkal! (Végigméri az úton sorakozó asszonyokat.) A próbabábuk a szobámban, azokkal barátkozom, azok nem hazudnak. Mert milyenek ezek az asszonyok? (Vadul utánozza őket.) (...)
DE LEO Attenzione!
SERAFINA Ragyogás nélkül múlik el az életük! A szívük helyén egy frizsider! A férfiak, azokban sem sem ragyog semmi, kivált, ha otthon vannak, asszonyuknál; kocsmába járnak, verekednek, lerészegednek, elhíznak, s felszarvazzák a feleségüket, mert nem kapnak ragyogást, pedig a szerelem, az csupa ragyogás. Én - megadtam az uramnak. Nekem a dupla ágy szent volt, mint a zsoltár. Most is azon fekszem, az álmaimmal, az emlékeimmel. És ma is szent nekem, mert nem hiszem, hogy az én szívem ura megcsalhatott! (Az asszonyok összesúgnak.) Mi az, mit kárálnak? Tudtok-e valamit, amit én nem tudok? Nekem nincs szükségem semmire, csak a Szűzmária jelenlétére, a kinyilatkoztatásra, hogy a hazugság az hazugság!

Mint az eddig olvasott Tennessee Williams-drámákban, a szereplők most is egyszerű, hétköznapi emberek, akiknek meg kell birkózniuk valamilyen súlyos problémával. A központi kérdés az, vajon sikerül-e Serafinának visszatalálnia önmagához, túllépnie a pletykákon, újra élnie az életét immáron Rosario nélkül, és vajon milyen példát mutat a lányának? A szicíliai hagyományok ütköznek az amerikai szabadsággal kettejük kapcsolatán belül. Míg Serafina igyekszik megvédeni a lányát, addig Rosa ki akar törni anyja védelme alól és az érzelmeire hallgat.

Christopher Abbott (Alvaro) és Marisa Tomei (Serafina) a Williamstown Theatre Festivalon

Williams mindezt fokozatosan építi fel egy folyamatosan feszült légkörben, vitákat gerjeszt a szereplői között, akiknek minden rezdülését, minden érzését elénk tárja. Mivel a szereplők zöme Szicíliából származik, így a temperamentumos párbeszédek és a veszekedések is szerves részei a jeleneteknek, és külön öröm volt számomra (az olaszul nem tudóknak már nem lesz az), hogy ezek a részek olaszul is hangzanak el (lábjegyzetben sem szerepel a fordításuk).

Az egyetlen észrevételem ezekkel kapcsolatban, hogy sajnos a magyar fordításhoz képest egy olaszul tudó számára érezhető a váltás a tegeződés-magázódás között. Pl. De Leo atya magyarul (azaz eredetileg angolul, ahol nincs különbség a tegeződés és a magázódás között) tegezi Serafinát, míg olaszul már magázza. Illetve szemet szúrtak még a helytelenül írt olasz szavak is, pl. a sì si-ként szerepel, holott az már a visszaható névmás harmadik személyű alakja, tehát nem mindegy, hogy van-e rajta ékezet vagy nincs.

Bár az eredeti szöveget nem ismerem, a magyar fordításra sem lehet panasz a fentiektől eltekintve: ha csak olvassuk vagy színházban halljuk, fel sem tűnik, hogy eredetileg nem magyar nyelven íródott. Érdemes megismerni Tennessee Williamsnek ezt a színművét is. Nem véletlen, hogy ma is megtalálható a világ színházainak repertoárján.

A darabból 1955-ben film is készült Burt Lancaster és Anna Magnani főszereplésével.

ROSA Addig vagyunk csak senkik, amíg nem szeretnek.

Ungvári Tamás színműfordításai - Drámák
Tennessee Williams: A tetovált rózsa
Eredeti cím: The Rose Tatoo
Fordította: Ungvári Tamás
474 oldal (345 - 455. o.)
Scolar Kiadó, 2012
4490 Ft
Képek:
Ripr.org
The Berkshire Review For The Arts
A borítófotóért elnézést kérek, valahogy ez az a könyv számomra, amelyről eddig még nem sikerült rendes képet készíteni.