Mert a kegyetlen mespechi viszály csupán halovány képe, kicsinyített mása volt a visszavonásnak, mely országunkban dúlt katolikusok s hugenották közt, mindenütt zavart s gyűlöletet támasztva, mígnem beletorkollt ama szörnyű belháborúba, mely kis híján sírjába döntötte Franciaországot.
Már az elején éreztem, hogy jóban leszünk a könyvvel, egész gyorsan megszoktam a régies nyelvezetét, azonban a második fejezet első két oldalán elég nehezen küzdöttem át magam, de nem adtam fel, és milyen jól tettem!
Főhősünk és narrátorunk Pierre de Siorac, aki a kezdet kezdetén visszatér a gyökereihez, a nagyapjáról, majd apjáról mesél. Utóbbi, Jean de Siorac orvosnak tanult, azonban egy kihágás miatt I. Ferenc király besorozta Normandiába, ahol kilenc évet töltött és a kapitányi fokozatig vitte. Itt ismerkedett meg Jean de Sauveterre-rel is, akivel életre szóló barátságot kötött, szövetségüket pedig Testvériségként jegyzik be a későbbiekben a Számadáskönyvbe.
A harcok véget érte után a két Jean útjai nem válnak el, hanem Siorac örökségének hála, nem kis nehézségek árán megszerzik Mespech várát, ahová Siorac kapitány asszonyt is hoz. Hamarosan két fiuk is születik, François és Pierre, akinek születése után néhány nappal egy újabb taggal, Samson-nal bővül a család, akinek anyja áldozatul esik a pestisnek. Természetesen Isabelle (a feleség) nem nézi jó szemmel Samsont, ellentétben Pierre-rel.
Siorac-ot később ismét hadba hívják, ekkor érkezik a várba Maligou nenő, aki a szakácsi teendőket látja el.
A regény cselekménye 1535-ben kezdődik és 1566-ban ér véget, de addig is számos esemény tanúi lehetünk Mespech-ben, miközben Pierre a várfalon kívül zajló történésekről is folyamatosan tájékoztatja az olvasót, legyen szó a hugenották üldözéséről, háborúról az angolokkal vagy éppen IX. Károly és édesanyja, Medici Katalin országjárásának.
Mespech falain belül mindig zajlik az élet, hol a Siorac házaspár különbözik össze hitbeli nézeteik miatt (Isabelle katolikus, míg Jean hugenotta), de a többiek sem hagyják unatkozni az olvasót.
A kedvenc szereplőm egyértelműen Maligou néne lett, aki túlzott vallásos buzgalma mindig mosolyt csalt az arcomra:
Ez után ez idézet után, nem kell magyaráznom, miért ő lett a kedvencem.
Bár a regény zömében a mespechiek mindennapjait meséli el, a kinti élet fontos történéseiről sem maradunk le, legyen szó az aktuális uralkodó intézkedéseiről, haláláról, pestisjárványról vagy a már említett országjárásról.
Egyetlen bakit fedeztem fel: Jean de Siorac életkorával kapcsolatban. Aki a harmincas évei közepén jár fiai születésekor, az első rész végén Pierre és Samson 15 éves, tehát apjuk nem járhat már a hatvanas évei felé, ahogyan azt Merle korábban említi. Ha jól emlékszem, azt írja, Siorac 56 vagy 57 éves.
Ahogyan az elején már említettem, a régies nyelvezet egyáltalán nem zavaró, sőt, még inkább közelebb hozza a 16. századi mindennapokat. Az ominózus második fejezet elején részletes várároképítést leszámítva egy percig sem unatkoztam és örülök, hogy belevágtam. Pontos időpontot nem ígérek, de a közeljövőben jöhet a Csikóéveink is.
Robert Merle: Francia história
Francia história sorozat I. kötet
Eredeti cím: Fortune de France
Fordította: Görög Lívia
400 oldal
Európa Kiadó, 2010
3000 Ft
A borítón: Jean és François Clouet: I. Ferenc francia király
A kedvenc szereplőm egyértelműen Maligou néne lett, aki túlzott vallásos buzgalma mindig mosolyt csalt az arcomra:
Maligou asszony jött és maradt. A néne éppoly termetes volt, mint Barberine, de nem oly keményhúsú s mindig borzas. Feje nagy volt, mégsem fért meg benne szemernyi bölcsesség, sem józan ész, lévén csordultig tele hívsággal s szófia beszéddel. Határtalanul hiszékeny volt és babonás, naponta hússzor is keresztet vetett magára, ha nem a két ujját tette éppen keresztbe; a rontást elűzendő sót hányt válla fölött a földre vagy a tűzbe, s ahányszor nekiállt főzni - amiben különben felülmúlhatatlan volt - , előbb kört rajzolt ujjával a kőre maga mögé, nehogy az ördög, hipp-hopp, felrántsa a szoknyáját, s meghágja, amikor ő épp a tűzhely fölé hajol.
Ez után ez idézet után, nem kell magyaráznom, miért ő lett a kedvencem.
Bár a regény zömében a mespechiek mindennapjait meséli el, a kinti élet fontos történéseiről sem maradunk le, legyen szó az aktuális uralkodó intézkedéseiről, haláláról, pestisjárványról vagy a már említett országjárásról.
Egyetlen bakit fedeztem fel: Jean de Siorac életkorával kapcsolatban. Aki a harmincas évei közepén jár fiai születésekor, az első rész végén Pierre és Samson 15 éves, tehát apjuk nem járhat már a hatvanas évei felé, ahogyan azt Merle korábban említi. Ha jól emlékszem, azt írja, Siorac 56 vagy 57 éves.
Ahogyan az elején már említettem, a régies nyelvezet egyáltalán nem zavaró, sőt, még inkább közelebb hozza a 16. századi mindennapokat. Az ominózus második fejezet elején részletes várároképítést leszámítva egy percig sem unatkoztam és örülök, hogy belevágtam. Pontos időpontot nem ígérek, de a közeljövőben jöhet a Csikóéveink is.
 |
| A teljes sorozat, Forrás: a kiadó honlapja |
Robert Merle: Francia história
Francia história sorozat I. kötet
Eredeti cím: Fortune de France
Fordította: Görög Lívia
400 oldal
Európa Kiadó, 2010
3000 Ft
A borítón: Jean és François Clouet: I. Ferenc francia király
Bejegyzések
2 hozzászólás
Ha majd nyugdíjas leszek (nyehehe milyen jó vicc a mai világban erre várni), akkor majd végigolvasom az egész sorozatot. Elejétől végééig, megállás nélkül.
VálaszTörlésJa, és kérek egy hatalmas piros pontot, mert megint magamtól vettem észre, hogy megváltozott a sablonod. :D :D :D
Látod, ezért kezdtem neki, mert sose leszek nyugdíjas :S.
VálaszTörlésNaná, hogy most van leárazva, de sebaj, a negyedik részig majd beosztom és novemberben-decemberben megint akciós lesz, és akkor talán megvettem a maradékot. Ahogy Szerelmünk is megmondta: "Álmodik a nyomor."
Nyehehe, jár a nagy mezei piros pont, hogy ilyen hihetetlenül szemfüles vagy és észrevetted :P.