Archive for november 2013

Még tavaly olvastam Márai egyik legismertebb művét, a Füves könyvet, amiről - természetesen - korábban már annyi szépet és jót hallottam, olvastam. Már az elején eldöntöttem, hogy nem fogom "befalni", hanem szépen lassan haladok vele, minden napra beosztom, mert ezt a könyvet így érdemes olvasni.

Márai 202 hosszabb-rövidebb tanáccsal látja el az Olvasót. Az élet minden területével kapcsolatban megosztja gondolatait, legyen szó a babonákról, az ünnepekről, a művészetekről vagy az olyan apróságokról, mint a füstszűrő szipkák.

Kicsit meglepődtem, amikor viszonylag az elején azzal szembesültem, hogy az író férfiaknak írta a könyvét, majd miután dicshimnuszt zengett a nőkről, később megnyugtatta az Olvasót, hogy a nőkkel nem kell törődni. Nos, itt az önérzetem fellázadt, de továbbolvastam és nem bántam meg.

Bár akad néhány tanács, ami manapság már kevésbé állja meg a helyét és egy másik ambivalens párosítással is találkoztam (a zenéről: egyszer ne hallgassunk zenét, aztán mégis), de mindezeket félretéve, örülök, hogy elolvastam, mert nem egyszer magamban bólogattam és mosolyogtam:

Nem olyan fontos, hogy mindennap írjál; fontosabb, hogy mindennap olvassál. A művelődéshez mindig legyen időd, mindennap.

Nemrégiben beszélgettem az egyik ismerősömmel a füves könyvekről, hiszen, ha szétnézünk egy-egy könyvesboltban vagy valamelyik webáruház keresőjébe beírjuk a füves könyv kifejezést, számtalan találattal szembesülünk. Az utóbbi néhány évben ugyanis a Lazi Kiadó többféle füves könyvet is piacra dobott (amivel nincs is semmi baj, nekem is megvan a Jane Austené és az Oscar Wilde-é), de azok nem a Márai-féle klasszikus füves könyvek. Márai ugyanis a saját gondolatait írta le egy-egy témával, dologgal kapcsolatban, míg az utóbbi évek terméseiben egy-egy szerző életművéből vagy egy-egy témakörhöz kapcsolódó művekből válogatták össze a szerkesztők az idézeteket. Ezért ha valaki esetleg nem olvasta az adott szerző adott művét, esetleg lelőhetnek előtte egy-egy poént, míg Márainál ez nem történhet meg.

Mindenesetre legyen időnk nekünk is mindennap olvasni egy keveset, akár Márait is.

Márai Sándor: Füves könyv
168 oldal
Helikon Kiadó, 2010
2690 Ft
Tavaly ismét megjelent, de már Kő Boldizsár illusztrációival. Nagyon szép kiadás.

Amikor bő egy évvel ezelőtt megláttam ezt a regényt (csak a címét olvastam el és már kattintottam is tovább) az előrendelések között, csak legyintettem a címet olvasva, hogy: úgyis csak egy újabb romantikus regény, amiből nem kérek, köszönöm. Aztán ismét találkoztam a könyvvel, és kiderült, hogy nagyon is érdekel, és az első akció alkalmával be is szereztem. És egy évig várt a sorára...

Hadley Richardson 28 éves, egy nem éppen rózsás gyerekkort és családi légkört tudhat a magáénak, így ennyi idősen már nem sok jót remél az élettől. Azonban, amikor egy barátnőjéhez utazik látogatóba, megismerkedik az akkor 20 éves Ernest Hemingwayjel, aki már megjárta az olasz frontot és leghőbb vágya, hogy író lehessen.

A mindennapos találkozások alkalmával valami ösztönösen vonzza őket egymáshoz, de Hadley nem biztos magában. Tisztában van vele: ő nem az a fajta nő, aki után minden férfi megfordul az utcán, ráadásul jóval idősebb is. Végül mégis igent mond, és hamarosan Párizsban találja magát immáron mint Mrs. Hemingway, akinek legfontosabb feladata, hogy mindenben támogassa írói babérokra törő férjét.

Párizsban zajlik az élet: itt él Gertrude Stein, F. Scott Fitzgerald és felesége, Zelda és még sokan mások az elveszett generációból. Ők azok, akik szintén segítik Hemingway elindulását, akik Hadley mellett hisznek abban, hogy a fiatal férfi nevét egy napon az egész világ megismeri.

Egy írói vénával megáldott férj mellett sem egyszerű az élet, Hadley folyamatosan fejet hajt férje óhajai előtt.
A pezsgő párizsi élet mellett rendszeresen utazgatnak Spanyolországba és télen síelni is. Hemingway nemcsak az írás, de a veszély megszállottja is: imádja a bikaviadalokat, és az átáltek alapján írja meg az első sikert hozó regényét, a Fiesta- a nap is felkel címmel.

Csakhogy a siker a fejébe száll, és gyökeresen megváltozik tőle. Ekkor csöppen az immár háromtagú család életébe Pauline Pfeiffer, aki később a harmadik szerepét kapja a szerelmi háromszögben...

A Hemingwayjel töltött hat évet Hadley szemszögéből ismerhetjük meg. Míg a Vándorünnep Hemingway vallomása, addig A párizsi feleség a Hadley-é. A Vándorünneppel ellentétben ez a regény nem tündérmese, ami csak az együtt töltött szép emlékeket hivatott felidézni. Hadley őszintén beszél mindkettejük kételyeiről, érzéseikről egymás iránt és a nehézségekről:

- Néha azt kívánom, bár képesek lennénk kitörölni a hibáinkat, és újrakezdeni, elölről - mondtam. - És néha azt hiszem, semmi másból nem állunk, csak hibákból.

Mindketten a házasságba menekültek a családjuktól, de nem számoltak valamivel:

Hadley társaságában szinte mindig úgy érezte, minden rendben van. Jó volt, erős és igaz, és számíthatott rá. Épp annyi esélyük volt arra, hogy sikerüljön a házasságuk, mint bárki másnak, de mi van akkor, ha a házasság semmit sem old meg, senkit sem vált meg, még egy kicsit sem? Akkor mi lesz?

Hemingway szeretett és tudott is élni, ezt már a Vándorünnepből is megtudhattam, de Hadley is csak megerősített benne. Szerettem a párizsi életről szóló részeket, és bár nem szeretem a bikaviadalokat, Hemingway fanatizmusa egy kicsit rám is átragadt. Mégis haragszom rá: nagyon szeretem a műveit és minden tiszteletet megérdemel az írói munkássága, de emberileg egy szemét volt - bocsánat a kifejezésért, de hirtelen nem jutott eszembe szalonképesebb.

Mindenesetre örülök, hogy megismerhettem Hadleyt, aki nem omlott össze, hanem meg tudta őrizni a méltóságát a külvilág előtt a legnehezebb percekben is. Már csak ezért is érdemes elolvasni a regényt. Hemingway-rajongóknak pedig kötelező. És nem kell megijedni, nem limonádéval van dolgunk, hanem egy őszintén és jól megírt életrajzi regénnyel, ami egy-egy szomorú őszi délutánon/estén tökéletes kikapcsolódást nyújt.

Paula McLain: A párizsi feleség
Eredeti cím: The Paris Wife
Fordította: Csonka Ágnes
376 oldal
Alexandra Kiadó, 2012
3499 Ft

Mostanában eszembe jutott, hogy elég régen olvastam olasz szerzőtől és ez nem mehet így tovább. Éppen egy éve, hogy először került le a polcról a Selyem, és akkor egyetlen értelmes gondolat sem jutott róla eszembe, így elmaradt a bejegyzés róla. De annyira jó ez a könyvecske, hogy nem hiányozhat a blogból, így a hétvégén újraolvastam.

1861-ben járunk egy francia városban, Lavilledieu-ben. Itt él a 32 éves Hervé Joncour gyönyörű feleségével, Hélène-nel. Hervé Joncourt apja, a polgármester katonai pályára szánta, de egy napon megjelent a városban Baldabiou, aki kijelölte a fiatalember számára az utat:

Karon fogta Hervé Joncourt, és az apjához vitte:
- Tudja, mi ez? - és kérdezés nélkül az irodájába lépett.
- A fiam.
- Nézze meg jobban.
A polgármester hátradőlt bőr karosszékében, és csurogni kezdett róla az izzadság.
- Hervé fiam két nap múlva visszamegy Párizsba, ahol fényes karrier várja a hadseregünkben, ha Isten és Szent Ágnes is úgy akarja.
- Pontosan. Csakhogy Isten máshol van elfoglalva, Szent Ágnes meg utálja a katonákat.

Így száll először hajóra Hervé Joncour, hogy selyemhernyópetéket vásároljon, majd azokat hazavigye és a város fonodáiban selymet készíthessenek belőle.

Ettől fogva minden októberben útra kel, hogy április első vasárnapján hazaérkezzen a sok-sok apró petével, melynek köszönhette a város és ő is a jómódját. Hervé Joncour megjárta Afrikát, de egy napon titokzatos kór fertőzte meg a petéket, így máshonnan kell őket beszereznie. Baldabiou Japánt tűzte ki úti célul, Hervé Joncour pedig ismét elindul:

- És pontosan hol is lenne ez a Japán?
Mindig egyenesen arra. A világ végén.

Európát és Ázsiát átutazva érkezik meg Japánba, ahol megismerkedik Hara Kei-jel és egy titokzatos nővel, aki (valószínűleg) a férfi szeretője. Ettől a perctől Hervé Joncour nem tud szabadulni a titokzatos lányka arcú nőtől.

A rövid fejezetek és az egész történet rövidsége ellenére egy igen ütős művel van dolgunk. A folyamatosan visszatérő elemek (Hervé Joncour útjainak leírása, ismétlődő mondatok), a sok tőmondat egyáltalán nem zavaróak, inkább egyfajta ritmust adnak, és ebben rejlik a Baricco-féle varázslat, a minimál irodalom varázsa.

Nem szeretnék többet elárulni a cselekményről, de a történet nemcsak a peték útjáról szól, hanem Hervé Joncour, Hélène és Hara Kei és a titkozatos lányka arcú nő története is. Egyszerre gyönyörű és tanulságos.

Szerintem nem lehet nem szeretni, úgyhogy megéri azt az egy-két órát ráfordítani, míg elolvassuk.

2007-ben film is készült a regényből Michael Pitt, Keira Knightley és Alfred Molina főszereplésével. Olvasás után érdemes megnézni. (Egyetlen negatívum: a regényben Hélène haja fekete, Keiraé pedig eléggé szőke lett a filmben...)

Szándékosan választottam az olasz nyelvű moziplakátot (remélem, Nikkincs, örülsz ;)), mert az eredeti cím is olyan szép, és tervben van, hogy elolvasom eredetiben is. A Klett Kiadó Easy Readers sorozatában már felfedeztem, bár nem tudom, mit hagyhattak ki belőle, ha 88 oldalas az a kiadás.

Alessandro Baricco: Selyem
Eredeti cím: Seta
Fordította: Székely Éva
98 oldal
Helikon Kiadó, 2010
1790 Ft