Fordította: Szabó Lőrinc
A nyárnak az őszbe kacag most
halk illata és zamata.
Fonja be lenge hajad most
repkény és veronika.
A rét füve aranyözön még,
bár színe kopott valamit.
A rózsa is áldva köszön még,
csak tüze sápadozik.
Ne mondd ki a tilosat, és csak
hidd, hogy szíved ennek örül,
bár, ami jut, az egész csak
egy séta a ház körül.
Vers: Babelmatrix
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).