Roskadoznak a lombok.
Megsárgulva
néznek az égre,
engedélyt kérve,
szabad-e hullani már.
Foszladoznak a gondok.
Szedem a lábam,
nézek előre
jövőt remélve,
velem a Duna, a táj.
Sokasodnak az álmok.
Vár a világ,
a bús, nevetős,
futok utána,
elveszem azt, ami jár.
Csillapodnak a vágyak.
Nem készültem
bántani senkit,
adni akartam,
hurcolom azt, ami fáj.
Halványodnak a színek.
Elmerengve
nézek előre,
együtt boldogok
lehettünk volna talán.
Roskadoznak a lombok.
Megsárgulva
néznek az égre,
engedélyt kérve.
Forrás: Poet
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).