Fordította: Galgóczy Árpád
A kora ősz szelíd varázsa
Tündökletes, bár fájón kurta csak -
A nappal mintha kristályfényben ázna,
S az esték napsugarasak...
Hol fürge sarló sújtott dús kalászra,
Kihalt a tarló, minden puszta lett, -
Csupán pókhálók lenge szála
Csillog barázdáink felett.
Madár nem énekel, üres a levegő, de
Az első hóvihar még jó sokára dúl -
S az égboltnak meleg és tiszta kékje hull
A végre megpihent mezőre...
Vers: Babelmatrix
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).