Széles körben elfogadott igazság, hogy a tojás, ha túlságosan hosszú ideig tárolják, előbb-utóbb megromlik. Az Oakley Farm tojásai ugyan nemrégiben kerültek somercoat-i konyhájába, Mrs. B- azonban máris valami olyan fogásról szövögette terveit,a melynek révén a szomszédság megismerkedhet kincseivel, ő pedig - legalábbis reményei szerint - learathatja az elismerés babérjait. Való igaz, a természet bőkezűen bánt tojásaival: olyan formákkal áldotta meg őket, melyek méltán tarthattak számot a társaságbeliek elismerős pillantásaira, és Mrs. B- őszintén bízott benne, hogy a következő hét folyamán legalább fél tucat remek partit üthet majd nyélbe. A frissen kinevezett új lelkész érkezése tökéletes alkalomnak ígérkezett, így hát Mrs. B-, idejét egy percig sem vesztegetve, hozzálátott meghívók szétküldéséhez.

(Tárkonyos tojás á la Jane Austen)

Az atya bűntudatosan pillantott Tobaga, az öntudatos testtartású mulatt nő felé, aki az utóbbi tizenöt évben a vacsoráját készítette. A nő konyhai tevés-vevését elnézni olyan gyönyörűséget jelentett számára, melyet fiatalabb éveiben, mikor az érzékiség még meg-megkísértette, megtagadott magától, étvágya azonban már csak visszfénye volt a hajdaninak; a parázs kialudt, és hasztalan volt minden kísérlet, hogy felszítsa.

(Coq au Vin á la Gabriel Garcia Márquez)

    "Velázquez "Vénusz a tükörben" című festményét, amely a világ egyik legszebb aktképének számít, ugyancsak meg kell néznünk, habár a fej a tükörben, amit Ámor tart a meztelen szépség elé, véleményem szerint, in my opinion vagy ˙to my mind˙ kissé nagyra sikeredett. In 1914, this nude was attacked by Militant British ˙suffragets˙, szafrödzsetsz, the feminists of those days - just as STERN's cover girls were attacked in our days. There is a difference though, artistically. Felhívnám szíves figyelmedet a hátravetett "though"-ra, ami ugyanazt jelenti, mint a mondat elején álló "altough", habár ugyanakkor mindazonáltal...
- Te jószagú Úristen!
Mi a probléma?
- Hogy neked a világ egyik legszebb aktképéről a "though" és az "although" jut eszedbe! Nem ismerek rád, Doubleyou"

• Klasszikusok kontra kortárs irodalom
• Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
• Regények kontra novellák

 

Mivel nagyon sokáig csak a kötelező olvasmányok szerepeltek a Molytáp listán, így a kortárs irodalmat csak nemrégiben fedeztem fel. A klasszikusok valószínűleg nem véletlenül érdemelték ki ezt a címkét. Persze a klasszikusok és a kortársak közt is bukkanhatunk igazi gyöngyszemekre vagy számunkra kevésbé tetsző műre. Nem mondanám, hogy bárkinek is féltem volna vagy félnék a műveitől, inkább halogató típus vagyok. Ha nem keltette eléggé fel a figyelmem az író, hajlamos vagyok hátrébb sorolni a várólistán, aztán már nem egyszer fordult elő, hogy miután letettem a könyvet, nem is értettem, miért vártam vele eddig?
Talán a kortárs irodalom (akár magyar, akár külföldi) azért lehet ijesztő, mert jó néhány új könyvet a megjelenésekor, vagy már előtte(???) bestsellernek kiáltanak ki, és amikor valamelyik webáruházban vagy könyvesboltban nézelődik az ember lánya, megdöbben, hogy a sikerlista élén ott feszít XY könyve, akiről eddig nem sok jót, vagy egyáltalán semmit sem hallott. A marketing mindenhatósága csodákra képes, de a gourmand Molyt csak ritkán lehet megtéveszteni. De tudjuk: akit egyszer a kígyó megmart, a gyíktól is fél.
Mindenesetre az új megjelenések között előszeretettel szemezgetek a kortárs művekkel is, és nem egy igazi kincsre bukkantam már közöttük. Pl. Vámos Miklós: Apák könyve, a kortárs olaszok közül: Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap, Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok, de hogy egy francia is legyen: Anna Gavaldától az Együtt lehetnénk.

Úgy vagyok ezzel, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Gondolom, azért Artúr is a minőségit fogyasztja elsősorban.

Elérkeztünk a negyedik témához: az iskolai irodalomórák hatásához, miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok és mit olvastatnék velük?

Kezdjük azzal, miért olvas keveset az ifjúság? Már többen is írták a héten, hogy ott a tévé, az internet, a közösségi oldalak, a számítógépes játékok, a kötelezők közül sokat megfilmesítettek, akkor minek elolvasni? Szerény véleményem szerint, hogy olvasó emberke lesz-e a gyerekből az egyaránt függ a szülőktől és később a tanító nénitől. Érdekes, hogy a saját családomban senki sem volt soha könyvmoly, de minden este kiköveteltem magamnak az esti mesét, délutánonként diafilmeket néztünk.

Ha a gyerkőc megkapja a mindennapi meseadagját, előbb-utóbb elkezdi érdekelni a betűk világa, és amint megismeri őket, mindent el akar olvasni, ami az útjába kerül, legyen az egy tábla, egy újságcikk vagy egy mese.

 

 

Szintén többen említették, hogy sokan nem tanulnak meg rendesen olvasni, funkcionális analfabétának tekinthetőek és hiába szeretne bármit is elolvasni később, ha egyszerűen nem érti, mi van odaírva. Arról nem is beszélve, milyen elszomorító, amikor valaki nem tud egy hivatalos levelet sem értelmezni. Sát, még egy kevésbé bürorkratikusat sem.

Felsőben a szokásos kötelezőket kipipáltuk, viszont hiába jártam emelt magyaros osztályba, kimaradt az Anna Karenina (nagyon röviden átvettük és csókolom) és a Vörös és fekete. Megnéztem egy Európa diákkönyvtáras könyvjelzőt és elég nagy a lemaradásom, amit igyekszem bepótolni.
Ezeket leszámítva a magyartanárokkal nem volt gond, engem sikerült könyvmollyá nevelniük, pedig akkoriban vígan elvoltam a kötelezőkkel, mást nem nagyon olvastam mellettük. Lehet, hogy erre is születni kell? Talán, de mindannyiunkban ott van a könyvmoly, csak hagyni kell kibontakozni.

Hogy mit olvastatnék az ifjúsággal? Nem vagyok nagyon képben a mai ifjúsági könyvekkel, de a pöttyös-csíkos könyvekben a mára klasszikusnak kikiáltott kalandregényekben biztosan nem fognak csalódni. Ezek ideális Mini Molytápok (utóbbi kifejezést tegnap írta Nima ;)).


 Másodikban kötelező volt Victor Hugótól az egyik regényét elolvasni (Kilencvenhárom,  A nyomorultak és A párizsi Notre-Dame), és mivel gyerekkoromban imádtam A nyomorultakból készült rajzfilmet, egyértelmű volt a választás. Amikor szóba került, hogy elolvastam az 1300 oldalas könyvet, az egyik osztálytársam lehülyézett... Azt hiszem, itt kezdődnek a gondok. Miért lenne hülye valaki, mert olvas? Sokkal hasznosabban tölti a szabadidejét, minthogy a közösségi oldalakon tudatja a néppel, hogy éppen fáj a feje, unatkozik vagy egyszerűen csak nyűgös. Amíg mindezt megosztja és várja a sajnálkozó hozzászólásokat, levehetne egy könyvet a polcról és talán az unalma is elszállna. Felejtsé(te)k el a kötelezők röviden sorozatot, mert azok legfeljebb arra jók, hogy felfrissítsék a korábban olvasottakat, inkább irány a könyvespolc otthon, a könyvtárban vagy a boltban! :)

A képeket most is a weheartit-en találtam.

"- Szofi, nézd meg jól magad. Ne a könnyeket lásd, vagy a szomorúságot. Azt a különleges szépséget vedd észre, amivel a jóisten megajándékozott. Mindennap elámulok attól, hogy milyen gyönyörű tinédzserré serdültél. Ez a külső lesz a gondtalan életed, a gazdagságod záloga, ezt soha ne felejtsd el.
Neked nem szabad ebben a tízemeletes panelházban leélned az életedet, nem válhatsz olyanná, mint én, rád ennél sokkal több vár, érzem és tudom. Azok a lányok, akik most csúfolnak a ruhád, a szegénységed miatt, tíz év múlva elhízott családanyák lesznek egy sörtől bűzlő férjjel az oldalukon, de te, Szofi, akkor leszel szépséged teljében, és mindened meglesz, amiről ők nem is álmodhatnak. Nem tudlak egyetemre küldeni, és tudom, hogy nem is érdekel igazán a tanulás. A szépségedből kell megélned. Mert ennek a szépségnek komoly ára van. Most csúnyán becsaptak, de máskor ne hagyd magad. Kérd meg az árát a férfiaktól, hogy veled lehessenek. Vegyenek neked kocsit, házat, tartsanak el, kezeljenek úgy, mint egy királynőt. Mert az is vagy. És még valami, gyermekem. A legfontosabb tanács: soha ne a szívedre hallgass, csak az eszedre. A szív tévútra visz, hamis illúziókkal kecsegtet és eltérít valódi célodtól. Mindig az eszedet használd, és bármit elérhetsz. Csak annak a férfinak engedj, akinek pénze van, aki adni tud neked. Mindig azt nézd, kiből származik valamilyen hasznod. A legtöbb ember fél komoly döntést hozni és fél megvalósítani az álmát. Egész életében álmodozik, de amikor ott van a lehetősége, hogy meg is valósítsa, megijed és nem mer lépni. Pedig a lehetőséget a változtatásra, az előrelépésre mindenki megkapja az élettől. A nagy lehetőség általában észrevétlenül jön, de mindig megérkezik. Látom, hogyan néznek rád a férfiak, és látom, mennyire vonz téged a gazdagság. Szofi, ragadd meg az első utadba kerülő lehetőséget. Ne gondolkozz sokat, és ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolnak majd. Csak a célod érdekeljen, semmi más."

Abba nem mennék bele, hogy Szofi valós vagy csak kitalált személy, de az édesanyjának ezúton is gratulálni  tudok, hogy ilyen jó tanácsot adott a kislányának. Sokan vannak még kis hazánkban, akik nem burzsuj családba születettek, mégse mondta azt nekik az édesanyjuk, hogy legyenek prostituáltak. Még eszükbe sem jutott. Lehet, hogy a volt osztálytársai, akik egykor gyűlölték, ma már családanyák, de nem tartom valószínűnek, hogy mindegyikük férje sörszagú lenne, és azt sem, hogy ezek a nők igénytelenek lennének és elhanyagolnák magukat. Lehet, hogy nem tudják megvenni a több tízezres vagy százezres kencét, nem minden héten jutnak el kozmetikushoz vagy fodrászhoz, nem több százezres ruhában meg táskával rohangálnak, mégsem nevezném őket lepukkantnak. Azt meg egyszerűen nem értem, honnan vette Szofi, hogy egy feleség csak okos lehet, de szép már nem?

Szofi ugye óránként ezer eurót keres, hitelből már autóra is futja neki. Azonban engem ez elgondolkodtatott: ahhoz, hogy valaki hitelt kapjon, minimum 3 hónap bejelentett munkaviszonyra van szüksége. Addig rendben is vagyunk, hogy egy ügynökség közvetíti őt ki, de mindig azt írja, amint megkapja este az ezer euróját, másnap bevásárol belőle az Andrássy úton. Akkor az ügynökség nem kap utána semmit, vagy hogy is van ez? 

Az, hogy ez a nő el van szállva magától, elég hamar kiderült, és ehhez még egy nagy adag butaság is társul. Az első oldalakon kiderül róla, hogy bár "nincs sok iskolája" (mintha egy 80 éves néni mondta volna), de sokat olvasott és bármilyen témáról el tudna beszélgetni bárkivel, azaz a hetérákhoz hasonlítja magát. Nos, mivel az ókorban a nők nem járhattak iskolába (természetesen a köznép leányairól van szó, a nemesek leányai tanulhattak), a hetérák voltak azok a nők, akik műveltségre tettek szert, tehát a férfiak nemcsak azért jártak hozzájuk, mint Szofihoz, hogy a legtitkosabb vágyaikat kiéljék, hanem beszélgessenek is velük irodalomról pl.
Szofi egyszer sem említi, hogy valamelyik kuncsaftja megkérdezné tőle, hogy olvasott-e mostanában valami jót. Egyetlen egyszer említ meg egy könyvet, amelynek a címét valószínűleg elírták, ugyanis rákerestem, és Frank Harrisnek nincs Életem és szerelmeim c. könyve (legalábbis a Google-lal nem találtam ilyet), csak Életem és a szerelem.


Hogy miért buta még ez a nő? A vérvétel után bekékül a vénája, ami bizony komoly probléma az ő szakmájában, ugyanis a teste csak és kizárólag tökéletes lehet, nem lehet rajta egyetlen pattanás vagy kék-zöld folt sem. Kedves Szofi, már elég régóta párszáz forintért lehet kapni a gyógyszertárakban jégzselét, ami néhány nap alatt eltünteti az ilyen foltokat. De egy olcsóbb megoldás is létezik: vizes ruhát kell tenni rá.


Szofi Dubait is megjárja, ahonnan nem egészen úgy jön haza, ahogy elment, de miután meggyógyul, már ezt sem bánja, hiszen néhány nap alatt tízezer euró üti a markát. A pénzéhsége azonban az egészségénél is fontosabb. Sokkal fontosabb neki a luxus, a csillogás, nem számít mennyire megalázzák, mennyi fájdalmat okoznak neki. Ha ez neki jó, csinálja, de azt mégsem értem, két bekezdéssel előbb miért nyekereg azon, mennyi mindent el kell tűrnie azért a pénzért. Ahogy egy családi mondás járja nálunk: Te választottad. Ezt az életet is ő választotta, azt hiszi, hogy mindenki  irigyli, mert több százezres ruhákban meg cipőkben flangál, és a többségnek ez soha sem fog megadatni. Meglehet. Én mégsem irigylem. Néhány év múlva leáldozik a csillaga és ottmarad egyedül, mint a kisujjam. Esetleg összeáll egy elég gazdag férfival, de hogy sosem lesz boldog, az nagyon valószínű. Egyébként, ha valóban nyitott szemmel járna az utcán, meglátná, hogy hány smink nélkül is szép nő jár ott, akiknek bár nincsenek ilyen-olyan márkás ruhái, mégsem nevezhetőek bányarémnek. A pénz nem minden.


Végül néhány szót Szalai Vivien stílusáról: ez rosszabb volt, mint Danielle Steel! Rengeteg szóismétlés, okoskodás található a könyvben, előszeretettel használja pl. a delejes jelzőt. A kedvencem az volt, amikor ezt írja: "ólmos súlyként". Hm, ezt tudtommal ólomsúlyként alakban szokták használni. De ne számítsunk magasröptű megfogalmazásokra, elvégre az írónő a bulvársajtónál tevékenykedik.


Ha valakit érdekel, hogyan lesz valakiből prostituált, inkább olvassa el Alberto Moraviától A római lányt (568 oldal, Európa Kiadó, 2004, 2600 Ft)

" Itt járt valamelyik gyerek! Én vasvillaszemmel néztem rá, mert én éreztem, mit takar a papír, de oly buta, hogy nem ért meg semmit. "Kurnyau!" - sikoltottam több ízben, amiből igazán minden épeszű felfoghatta, hogy azt kiabálom: "Csokrot kaptam, mint egy igazi bálozó kislány!" De ezeknek se fülük, se elméjük, oda se figyeltek. "Kurnyau!" - üvöltöttem most már indulatosan, miközben belehasítottam fogammal a papírba. "Nana - mondta gazdám férje -, még széttépi!" Ekkor előtűnt a vízipálma. Gazdám nevettében hátraesett a székben, és azt sihegte: "Évuka virágot kapott!" Csak azt szeretném tudni, mi van ezen nevetnivaló. Ez szent dolog és élmény."

"- Nem volna kedve, Miss Bennet, felhasználni az alkalmat, hogy erre a dallamra táncoljon velem?
Elizabeth elmosolyodott, de nem felelt. Darcy megismételte a kérdést, kissé meglepődve hallgatásán.
- Ó! - mondta a leány. - Az előbb is jól hallottam, de nem tudtam hamarjában elhatározni, mit is válaszoljak. Ön természetesen azt várta, hogy igent mondjak, mert örült volna, ha lenézheti az ízlésemet; én viszont abban találok örömet, hogy meghiúsítom az ilyen terveket, és nem nyújtok célpontot a kiszámított megvetésnek. Elhatároztam tehát, hogy megmondom önnek: egyáltalán nem táncolok erre a dallamra - most pedig vessen meg, ha mer.
- Igazán nem merem.
Elizabeth azt hitte, megsértette Darcyt, s most elbámult a fiatalember udvariasságán. De a lány modorában úgy keveredett a pajkosság és a báj, hogy viselkedésén alig lehetett megsértődni, Darcyt pedig nő még sohasem bűvölte így el. Érezte, komoly veszélyben forogna, ha nem volna a lány mögött az a közönséges rokonság."

Ezt a viszonylag "nyugodt" családi légkört kavarja fel a szomszédos birtokra érkező Mr. Bingley és kísérete. Mrs. Bennet rögtön leendő vejét látja Bingleyben, így minden esélyt megragad terve végrehajtásához. Ezt azonban nem nézi jó szemmel Bingley legjobb barátja, Mr. Darcy, akit gőgössége miatt senki sem szível. A kísérethez tartozik még Bingley két nővére, akiknek szintén megvan a - nem túl kedvező -  véleménye Bennetékről.

Mrs. Bennet természetesen nem adja fel, sőt hamarosan megérkezik a korábban említett Mr. Collins is, aki hízelgésével az őrületbe kergeti a család egyes tagjait.

Mondanom sem kell, hogy itt még nem ér véget a történet, sok-sok félreértés és egyéb kalamajka nehezíti mindannyiuk életét.

Amikor legelőször olvastam, Mrs. Bennetet és Mr. Collinst szinte állandóan pofon vágtam volna, annyira utáltam őket, de most már jókat nevettem rajtuk, bár tudom, hogy napjainkban is sok hozzájuk hasonló ember van szabadlábon.

A lányok közül egyértelműen - mint mindenkinek - Lizzy lett a kedvencem. Hogy miért? Mert benne minden női olvasó valószínűleg egy kicsit magára ismer és olvasás közben mindenki Lizzy akar lenni.
A másik három lányon ismét remekül szórakoztam, amit mindenki megért, ha elolvassa  az alábbi idézetet, amit apjuk mond két legkisebb lányának, akik éppen a tisztekről áradoznak:

" - Ebből a sok összevissza fecsegésből azt veszem ki, hogy ti ketten a legostobább libák vagytok az egész környéken. Régebben is sejtettem, de most már meg vagyok róla győződve."

 

Naná, hogy nem maradhat ki Mr. Darcy. Először nem értettem, miért van szinte mindenki megőrülve érte, hiszen egy beképzelt alak, de az ellenszenvem hamarosan megváltozott. Hogy miért? Azt nem árulom el, aki már olvasta, úgyis tudni fogja, miről van szó; aki még nem, hátha sikerül kíváncsivá tennem.

Aki esetleg ódzkodik a romantikusnak kikiáltott regényektől, bátran vegye kezébe, nem fog csalódni, mert sehol sem találkozik ömlengéssel, tocsogó leírásokkal vagy párbeszéddel. Egy szó mint száz: félre a balítéletekkel, tessék (újra) elolvasni! ;) azonban egy igen fontos információ: aki igazán jól akar szórakozni, csak és kizárólag Szenczi Miklós fordításában olvassa el! A régi kiadások csak ebben a fordításban kaphatók, az újak között pedig a Lazi és a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent könyveket érdemes keresni! 


A regényből a BBC 1995-ben nagy sikerű  hatrészes sorozatot forgatott, amit olvasás után nem szabad kihagyni.
2005-ben Keira Knightley és a számomra csigafiú Matthew MacFayden főszereplésével készült film belőle, ami pocsék lett.
Mindkét adaptációt említettem korábban.


Jane Austen: Büszkeség és balítélet  
Eredeti cím: Pride and Prejudice
Fordította: Szenczi Miklós
344 oldal
Lazi Kiadó, 2004
2500 Ft
A Lazi 2006 óta sorozatos borítóval adja ki (az ára még mindig 2500 Ft)
A bejegyzésben található képeket a sorozat hivatalos honlapján találtam.