Vers hétfőn ~ Ady Endre - Paul Verlaine álma

Ha minden igaz, még senki sem adta ezt a címet a rovatának, így mostantól hétfőnként jelentkezik, kivéve természetesen a jeles napokat.
Paul Verlaine-t is valaki volt olyan kedves és felírta a listára, a Szerb Antal szerkesztette Száz versben pedig ez az első költemény, így erre a hétre ki is szemeltem.
Időközben viszont az Ady Endre összes költeményeiben és más antológiában is belefutottam a versbe, ahol Adyt tekintik a szerzőjének, így javítottam.

Ady Endre: Paul Verlaine álma

Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
forró és különös, áldott, nagy Látomás,
aki sohasem egy, s aki sohase más,
aki engem megért, aki engem szeret.

Mert ő megért. Neki, ó jaj, csupán neki
bús, áttetsző szívem többé már nem talány,
sápadt homlokomnak verejték-patakán
frissítve omlanak az ő szent könnyei.

Barna, szőke, vörös? Ó, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen
mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
mint elnémult drága szavak suhanása.





Vers: innen 
Szerb Antal (összeáll.): Száz vers  
431 oldal
Magvető Kiadó, 2007
Kép: innen

2 hozzászólás

  1. Verlaine-t én írtam fel a kívánságlistára :) Nagyon szépet választottál tőle, köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Akkor Neked jár a köszönet érte ;), a másik meg Szerb Antalnak, aki ezzel indítja a Száz verset ;).

    VálaszTörlés