Legbelső félelem

Szörnyek nem léteznek. Az emberektől kell félned, nem a szörnyektől.

Niccolò Ammaniti kisregényéről már sok jót hallottam, és az olaszmániámnak is köszönhetően, nem egyszer megfordult a fejemben, hogy ez a könyv kell nekem. Végül hála az Alexandra nagy nyári akciójának, tavaly beszereztem, és múlt szombaton végre sort kerítettem rá.

1978 nyarán Acqua Traversében járunk, egy aprócska dél-olasz faluban. Narrátorunk az immár felnőtt Michele, aki visszaemlékszik az akkor kilencéves önmagára és a történtekre.

A parányi faluban alig laknak, így a gyerekek egyetlen szórakozása a biciklizés. Michele ötéves húgával, Mariával, a bandavezér Kobakkal (becsületes nevén Antonio), Remóval, Salvatoréval és Barbarával tölti napjait. Rendszerint versenyeznek és aki az utolsó lesz, büntetést kap, amit Kobak eszel ki. 


Egy napon a falun kívül eső dombot szemelik ki. Felfelé azonban Maria elesik, és - immáron sokadjára - eltöri a szemüvegét. Így Michele és húga ér fel utoljára, azonban szavazás után Barbara kapná a büntetést, amit a fiú igyekszik megakadályozni, így végül rajta csattan az ostor. A büntetése: be kell mennie a dombon lévő elhagyatott házba és le kell ereszkednie a falon. Michele el is indul és nem is sejti, milyen felfedezés vár rá a ház egyik titkos zugában... Ez a felfedezés pedig ettől a perctől fogva nem hagyja nyugodni...





Szeretné megosztani a titkát valakivel, de kivel? Édesanyjuk alig szól hozzájuk, ugyanis az apjuk kamionsofőr, aki sokat van távol a családtól, és olyankor az anyjuk fokozatosan elnémul.
Bár az apa hazaérkezik, de hamarosan bejelenti, hogy vendéget várnak, aki egy darabig náluk fog lakni.
A vendég meg is érkezik és Michele ismét különös dolgok tanúja lesz, és lassan minden részlet összeáll előtte és egyre inkább érzi, hogy az apjának volt igaza, hogy az emberektől kell félnie.

Bevallom, az első kb. 70 oldal után félretettem a könyvet, hogy majd másnap befejezem. Aztán vasárnap a végére is értem. Rendkívül nyomasztó és letehetetlen olvasmány. Folyamatosan fenntartja az Olvasó figyelmét és kíváncsiságát, mi is érezzük a bőrünkön a perzselő olasz napsütést, a Michelét uraló félelmet, ill. ahogyan a fiú igyekszik azt legyőzni. És közben bennünk is felrémlenek a gyerekkori emlékek, amikor a mi kis közösségünkben is mindig volt valaki, aki a parancsnoki szerepet játszotta, aki uralkodni akart rajtunk, mi pedig igyekeztünk kitörni az elnyomása alól. De Michele e mellett egy súlyos titkot is őriz. Ahogy fogynak az oldalak, számunkra is kezdenek a helyükre kerülni a kirakói darabjai. 
A végén pedig akkorát üt, hogy csak nézünk magunk elé. Ammaniti Michele bőrébe bújva zseniálisan adja vissza a fiú érzéseit és gondolatait.
Ezek után biztosan árgus szemekkel lesem, mikor lesz akciós a többi könyve. 

 A fordításról csak annyit, hogy jót mosolyogtam, amikor azt olvastam, hogy Michele apja kamionista. Az olaszban így mondják, de magyarul eddig csak kamionosként hallottam.

A regényből 2003-ban filmet is készítettek, amit itthon is bemutattak.


Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Modern Könyvtár sorozat
Eredeti cím: Io non ho paura
Fordította: Matolcsi Balázs
264 oldal
Európa Kiadó, 2008
1900 Ft
Az író honlapja (olasz nyelvű)
Kép: MovieLand

5 hozzászólás

  1. Tudtam, hogy Neked is tetszeni fog. Amilyen pici ez a könyv, akkorát "szól" szerintem.

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon izgalmasan hangzik!

    VálaszTörlés
  3. Nikkincs: abszolút egyetértek Veled! :) A meccs közben fejeztem be és utána csak néztem ki a fejemből.

    Abile: az is, az elején nem gondoltam volna, hogy ekkorát fog szólni.

    VálaszTörlés
  4. Most annyira kíváncsivá tettél, hogy el sem tudod képzelni, Drága Bubcika! :o) Kell nekem ez a könyv (is)!!!

    VálaszTörlés