Frida Kahlo vitathatatlanul a múlt század egyik legnagyobb hatású festője volt. Azt azonban nem sokan tudtuk róla, hogy az egyik barátnőjétől kapott kis fekete füzetben gyűjtögette azokat a recepteket, melyek élete egy-egy meghatározó eseményéhez és személyéhez kötődtek, és amit
Füveskönyvnek nevezett. A könyv azonban nem sokkal a halála után eltűnt, és azóta sem került elő.
Egy júliusi éjszakán a
Casa Azúlban (Kék Ház) egy ismeretlen lovas jelenik meg, akit a szolgálók pillantása kísér a hálószobában fekvő Fridához, aki egy üzenet átadására kéri a férfit, aki nem sokkal később eltűnik. Ő a Hírvivő, aki gyerekkora óta minden fontos változás előtt felbukkan Frida életében.
Frida harmadik lányként született a négygyermekes családba, ő volt édesapja kedvence, aki a kezdetektől fiúnak nevelte. A gyermekkori paralízis következményeként egyik lába deformálódott, ami miatt iskolatársai csúfolták, ill. később ezért hordott hosszú szoknyákat.
A forradalom kitörésekor a gyermek Fridát és egyik nővérét küldik ki kémkedni az utcára, ahol a kislány ekkor találkozik először a Hírvivővel. Bár a titokzatos lovas nem szól hozzá, a találkozás emléke végig kíséri egész életét.
Egy szeptemberi napon a tizennyolc éves Frida barátjával, Alejandróval száll buszra. Bár rossz érzése támad, mégis követi a fiút. A busz egy villamossal ütközik, melynek következtében Frida életveszélyes sérüléseket szenved. Miközben élet-halál között fekszik a kórházban, különös álmot lát: egy titokzatos, fekete fátyolos nő birodalmába kerül, aki az életét kéri, Frida azonban egyezséget köt vele, hogy továbbélhessen:
- Az lehetséges, hogy a képed helyettesítsen, de figyelmeztetlek, hogy amint telnek az évek, egyre inkább a közelembe kerülsz, apránként fogom elvenni az életedet, amely után most annyira áhítozol. Van, amit az ember nem tehet meg nem történtté. Ám most kegyet gyakorolok veled szemben, amiért emelted az ünnepség fényét. Mielőtt elbúcsúznánk, keresztanyád jogán engedd meg, hogy megajándékozzalak egy gondolattal: Frida, légy óvatos a vágyaiddal... mert időnként valóra válnak!
- Nem fogsz csalódni bennem, Keresztanyám! Megígérem, nem felejtem el a kedvességedet.
- Frida, ha a kedvemben akarsz járni, minden évben szép áldozatot kell készítened a számomra. Örömmel veszem, ha étellel, virággal, ajándékokkal kínálsz. De figyelmeztetlek: mindig azt fogod kívánni, bárcsak ezen a napon meghaltál volna! Gondom lesz rá, hogy erről életed egyetlen napján se feledkezz meg!
A megpróbáltatások sora pedig ez után veszi csak kezdetét: Frida hónapokig ágyhoz kötve tengeti napjait gerinctörése és egyéb sérülései miatt. Ekkor kezd festegetni.
Csodával határos módon talpra áll, és úgy dönt, festő lesz. Egyik önarcképével felkeresi a kor legnagyobb festőjét,
Diego Riverát, akit már korábban is ismert, és aki azonnal felismeri a lány tehetségét.
Habár Diego nős és számtalan szeretője akad, mégis Fridát választja. Azonban az újabb házassága sem akadályozza meg, hogy új felesége mellett más nők kegyeit is keresse.
Végigkövetjük az Egyesült Államokban, majd az ismét Mexikóban töltött éveket, Frida elismert művésszé válását, kettejük se veled, se nélküled kapcsolatát, a számtalan szerető felbukkanását mindkettejük életében, melynek ellenére mégis tudják: ők összetartoznak.
A szerző nem egy szokásos életrajzot írt. Minden fejezetben szó esik egy-egy ételről, melynek a receptjét a fejezet végén olvashatjuk. Így akár mi is bármikor elkészíthetjük Frida vagy Diego kedvenc ételét. Bevallom, nem vagyok járatos a mexikói konyhában, de nem is sejtettem, hogy ennyiféle chili létezik, és azt sem tudtam, hogy a mexikóiak Halottak napján oltárt állítanak elhunyt szeretteiknek, melyre azok fényképei mellett kedvenc ételeik is felkerülnek, melyeket a halottak a hiedelem szerint el is fogyasztanak.
Két hibát fedeztem fel a könyvben: az egyik fejezetben Frida nővérének, Cristinának két lánya van, majd néhány mondattal később egy lánya és egy fia. Aztán ismét szóba kerülnek a gyerekek (Isolde és Antonio), tehát ezek szerint Cristinának egy lánya és egy fia volt.
A XVIII. fejezet egyik fő szereplője a Szegeden született, később New Yorkban élő
Muray Miklós fotós, aki Frida legnagyobb szerelme volt. Az ebben a fejezetben szereplő recept hozzávalói a
Mole de ollaéi, ami már egy korábbi fejezetben szerepelt.
De ezektől eltekintve, a regény rendkívül olvasmányos, érdemes tehát időt szakítani rá, mert nem akaródzik majd letenni.
A fejezetek elején szereplő rajzok zöme pedig Frida egy-egy festményének részlete, melyek egyben utalások az aktuális fejezet történéseire. Annak ellenére, hogy a Rivera házaspár életében rendkívül fontos szerepet töltött be a politika (mindketten kommunista elveket vallottak), az ezt taglaló részek sem unalmasak, nem törik meg az olvasás lendületét.
Bár láttam a Frida életét bemutató
filmet, a regény mégis számtalan újdonsággal szolgált.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti az életrajzi regényeket és kíváncsi erre a hihetetlen élni akarással bíró asszony nem mindennapi életére.
Érdekesség: a borítón szereplő fényképet Muray Miklós készítette Fridáról.
A Casa Azúl, a festőnő egykori otthona évtizedek óta ad otthont a
Frida Kahlo Emlékmúzeumnak.
A Casa Azúl nem csupán lakóhelyül szolgált, de szentély, menedék és oltár is volt úrnője számára. A Casa Azúl egy volt Fridával.
F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyveRejtélyek, vágyak, receptek
Eredeti cím: Hierba Santa
Fordította: Kepes János
345 oldal
Libri Kiadó, 2012
3490 Ft
.jpg)
Bejegyzések
