Könyvörömök
  • Főoldal
  • A blogról
  • Ismerd meg az Enneagram 4 típust!
  • Versek A-tól Z-ig
  • Verslelőhelyek

Táncosmedrű, fehérnevetésü patak fut a hegyről,
táncol az őszi levél s taraján kisimulva elúszik.
Nézd csak, az árnyban a som fanyar ékszere villog a bokron
Még süt a nap, de oly érett már, csak a lassú okosság
s villog a fényben a kis füvek éle öreg remegéssel,
tartja az égen, hogy le ne hulljon: félti arannyát.
Lassu, okos vagyok én is e lassu, okos ragyogásban,
féltelek én is a tél hidegétől, tűzifa gondja,
téli ruhák vak gondja növekszik, apad szemeidben
s mint a lehellet futja be tükreit, árad az álmos
bánat a kék ragyogásban, a szádon a mondat elalszik
s ébred a csók. Feketén jön a hó, jön a tél, feketélnek
sarkai máris az őszi nagy égnek, a hajnali órák
léptei már sikosak. Gyere hát elaludni az esték
hosszú szakálla alá; nézd; gyermeked is vagyok én, de
felnőtt, nagy fiad és szeretőd, fele gondra is érett,
nemcsak a versre komoly. Fekszünk majd s hallgatom éji
füllel a szíveden alvó gond ütemét a sötétben.
Hallgatom és várok. S mint ifjú gólyafióka
ősszel szállni tanulván meg-megbillen az égen,
forgok a bő heverőn. S lassan tovaszállok a jajjal.
Átveszem és ütemes dobogása elaltat, elalszunk. –
ketten az egy gonddal. S míg elkap az álom, az éjben
hallani, csapdos az ősz nedves lobogója sötéten.

Élesd - Nagytelekmajor,
1942. szeptember 28. - november 14.






A verset az Így szerettek őkből, a képet a Funzine-ról hoztam. 
Eredetileg egy bőröndnyi könyvet sikerült összeválogatni, ezért ebbe a bejegyzésbe csak egy részüket pakolom be, mert mindannyian elvesztenénk a fonalat, mire a végére érnénk. 
Lássuk, milyen csemegék jelentek és jelennek meg mostanában! :)


Bár csak két regényét olvastam, de nagyon szeretem Philipa Gregory regényeit, ugyanis a színvonalas, mégis szórakoztató olvasmányok közé tartoznak. Ezúttal két társával egy háttérregényt alkotott, ami a rózsák háborújának világába kalauzolja el az olvasót. Az írónő két regénye a korról A vörös királyné és A fehér királyné már a polcomon várakozik...
Nagyon szép a borító, és meglepődtem, hogy a Palatinus adta ki, mert az utolsó két regénye a Cartaphilusnál jelent meg.

Philippa Gregory - Michael Jones - David Baldwin: Asszonyok a rózsák háborújában
Fordította: Görbe Angéla
300 oldal
Palatinus Kiadó
3400 Ft
Már kapható




Nem tudom, miért, de most a Dosztojevszkij-hörcsögölő korszakomat élem.Múlt héten szereztem be a Feljegyzések a holtak házából-t, és most itt van új fordításban A játékos, ami az Alinea Klasszik sorozatában látott napvilágot:

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos
Fordította: Szabó Ede
208 oldal
Alinea Kiadó
2250 Ft
Már kapható



Ez a borító egyszerűen gyönyörű! Annak meg pláne örülök, hogy a Lazi keménytáblásan és nem kartonban adja ki, mint A fehér ruhás nőt tavasszal.
Nálam még a Jane Eyre is várólistás (de szeretném még idén elolvasni), ez meg a ronda ulpiusos kiadásban van meg, de az csak 500 Ft volt :P.

Charlotte Brontë: Villette
Fordította: Róna Ilona
492 oldal
Lazi Kiadó
3499 Ft
Már megjelent 




Szegény Szonyecska is a polcon vár a sorára, de a Magvető már újabb Ulickaja-kötettel, ezúttal novellákkal rukkolt elő. 

Ljudmila Ulickaja: A mi Urunk népe
Fordította: Goretity József
372 oldal
Magvető Kiadó
3990 Ft
Már megjelent


A Cartaphilus folytatja a Hesse életmű kiadását, már a boltokban van Az üveggyöngyjáték. 
Nem tudom, hogy csinálták, de nekem az előző kiadásuk van meg, aminek az eredeti ára 4800(!!!) Ft volt (cartaphilusos akcióban vettem), és ez a mostani kiadás olcsóbb is és terjedelmesebb is. 

Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték
Fordította: Szabó Ede
754 oldal
Cartaphulis Kiadó
3000 Ft
Már megjelent


Nagyon ritka, ha nem kerül be Agatha Christie a kiszemeltek közé, most három regény is megjelent a krimi királynőjétől. 

  
Ebben a kötetben Tommy és Tuppence jár a dolgok végére.

Agatha Christie: Bűnszövetkezetben
Fordította: Katona Tamás
316 oldal
Európa Kiadó
2500 Ft



V
égre egy AC, amit én is olvastam és újra kapható. Legalább be tudom ezt is szerezni majd.


Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállóban
Fordította: Sarlós Zsuzsa
256 oldal
Európa Kiadó
2300 Ft
Már megjelent






Érdekes módon válogatja az Európa a sorozat darabjait, mert a Függönyben búcsút intünk Poirot-nak.


Agatha Christie: Függöny
Fordította: Gy Horváth László
248 oldal
Európa Kiadó
2300 Ft
Mindhárom kötet már megjelent


 


Ha már szórakozás, akkor Bárány Boldizsár! Néhány hete olvastam  Szabó Magda bűbájos verses meséjét és nagyon tetszett :D. Egy másik kiadás volt nálam, amiben nem voltak rajzok, de ez nagyon aranyos. 

Szabó Magda: Bárány Boldizsár
Illusztrálta: Szalma Edit
136 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Már megjelent



Folytatódik a Regényes életek, immáron a hatodik kötettel. 

Henri Perruchot: Cézanne élete
Fordította: Wessely László
398 oldal
Kossuth Kiadó
1590 Ft
Várható megjelenés: november 7.


 

Miután megnéztem itt a videót, a könyv ment is a virtuális kosaramba.

Georges Feydeau: Bolha a fülbe
Fordította: Mészöly Dezső
128 oldal
Kortárs Kiadó
1900 Ft
Várható megjelenés: november 7.
Néhány éve a tévében adták a Csodálatos Júliát, amit meg is akartam nézni, de amikor az első jelenetben Annette Bening bevágtat Jeremy Irons irodájába és elkezd nyavalyogni Bánsági Ildikó hangján, azonnal nyúltam a távirányító piros gombjához, mert annyira irritált. Valamiért úgy éreztem, ezt a szinkront is jól elrontották.




Aztán nemrégiben eszembe jutott, hogy a film a Színházból készült, és elkezdtem kutatni a könyv után. Nagy örömömre meg is találtam ezt a szerintem szép kiadást, és már akkor nézegettem, de csak elnapoltam. Végül vasárnap eldöntöttem, hogy ez lesz a következő olvasmányom, így hát hétfő délután kihasználtam a napsütést és kivonultam a regénnyel a kertbe.


Júlia Lambert, a negyvenes éveinek közepén járó, ünnepelt színésznővel férje közli, hogy meghívta magukhoz ebédre a színházukhoz kiküldött fiatal könyvvizsgálót, Tom Fennellt. Júliát nem hatja meg ez a bejelentés, hiszen az évek során már hozzászokott a rajongókhoz, így a fiatalember nevét sem jegyzi meg. Hamarosan azonban csokrot kap az öltözőjébe, méghozzá Tom Fennell aláírással, és rövidesen Júlia egy életre megjegyzi ezt a nevet. Ekkor még nem is sejti, micsoda változást indít el Tom felbukkanása az életében: Júlia szembesül azokkal az érzésekkel, amiket eddig csak a színpadon ismert.

    A kritikusok csodálták sokoldalúságát. Különösen azt dicsértek, mennyire bele tudja élni magát szerepeibe. Nem volt tudatában annak, hogy megfigyeli az embereket, de amikor egy új szerepet kezdett tanulmányozni, emlékek keltek fel benne, maga sem tudta, honnan jönnek, és úgy találta, hogy ezer dolgot tud arról a szerepről, amelyet alakítania kell, dolgokat, amelyek azelőtt sose jutottak volna eszébe. Elég volt, ha eszébe jutott egy ismerőse, vagy akár csak valaki, akit utcán vagy társaságban látott; ezt az emléket összekapcsolta saját személyiségével, és így épített ki egy szerepet, amely a valóságon alapult, de az ő élményeivel, technikai tudásával és megdöbbentő mágnesességével gazdagodott. Az emberek azt hitték, hogy csak az alatt a két vagy három óra alatt játszik, mialatt a színpadon van; nem tudták, hogy az a szerep, amelyet játszik, egész nap ott van a lelkének hátterében, akkor is, amikor látszólag a legnagyobb figyelemmel beszélget másokkal, és bármivel is foglalkozik közben. Gyakran úgy látta, hogy benne két személy van: a színésznő, a közönség kedvence, a legjobban öltözködő nő Londonban, ám ez csak egy árnyék; és az a nő, akit este ad, az a valóság.




Meglepett, de nagyon tetszett, hogy Maugham nem azonnal vágott bele Júlia és Tom viszonyának történéseibe, hanem előtte visszavitt Júlia gyerekkorába, majd a pályája elejére, amikor megismerte Michaelt, a férjét, és ahogyan fokozatosan megismerték és megszerették a színházba járók.

Az író nagyszerűen kalauzolja el az olvasót a színházi kulisszák között (nem véletlenül, hiszen színművek szerzőjeként alaposan belelátott), ezeket a részeket nagyon szerettem.

Júliával kezdetben nem szimpatizáltam, de később egyre inkább megkedveltem. Imádtam, amikor az öltöztetőnőjét osztotta, ill. amikor egy este az egyik nőismerőse kellemetlen helyzetbe akarta hozni a származása miatt (Júlia apja állatorvos volt), de ő minden természetességét bevetve, a nő ellen fordította az élcet.
Azt olvastam Maughamról, hogy érdekesen viszonyult a nőkhöz (biszexuális volt) - ha fogalmazhatok így -, és örülök, hogy Júlia alakját nem tette végleg antipatikussá.*

Tom mindvégig ellenszenves maradt, aki csak arra használja fel az ismeretséget Júliával és Michaellel, hogy felkapaszkodjon az uborkafára, de nagyon tetszett, ahogy minderre Júlia is ráébredt, bár egy kis külső lökésre szükség volt hozzá.

A regény rendkívül olvasmányos, nekem két nap alatt sikerült a végére érnem és végre a filmet is megnéztem. Nos, azt kell mondanom, hogy remek lett. Már egyáltalán nem idegesített a szinkron, pláne úgy, hogy ismertem Júlia jellemét. Annette Bening tényleg csodálatos volt Júliaként, és a könyv csattanója igazán a vásznon teljesedett ki, a regényben nem ütött akkorát. Mindenesetre jár érte a vastaps!

Néhány szó a fordításról: tudom, hogy sokan szeretik Szerb Antalt, és a regény gördülékenységét az ő fordításának köszönheti, mégis néhányszor kikerekedett a szemem:
  • egyszer felfedeztem egy de viszont-ot, igen, így egymás mellett!!!
  • többször olvastam, hogy XY vesz egy taxit - az rendben van, hogy a vesz a fog szinonimája, de a taxit csak ritkán szokták venni
  • az utolsó lapok egyikén pedig azt olvastam, hogy Phaedra Theseus királynő asszonya - hm, ez elég érdekes megállapítás
Tudom, hülye vagyok, hogy kötekszem, de nekem ezek igenis szemet szúrtak.**


A borítóról: nekem nagyon tetszik, tökéletesen passzol a cselekményhez. Talán lesz, aki azt gondolja, ciki olyan könyvet elővenni nyilvános helyen, aminek a borítóján ott virít nagybetűkkel a Szerelmes Világirodalom felirat, de szerintem semmivel sem cikibb, mint egy olyannal mutatkozni, amin egy félmeztelen fiúka pózol.


William Somerset Maugham: Színház
Eredeti cím: Theatre
Fordította: Szerb Antal
339 oldal
Magyar Könyvklub, 2001
Kiadói sorozat: Szerelmes Világirodalom
Annette Bening fotóját a Media Voir-on találtam.
*Megjegyzés sok évvel a bejegyzés megírása után: már nem emlékszem, hol hallottam/olvastam, hogy a homoszexuális férfiak nőgyűlölők szoktak lenni, ami egy sztereotípia csupán, hiszen nem mindegyikük az, én is tapasztaltam, így ezúton is elnézést kérek Mindenkitől, aki sértőnek érezte/érzi azt a megjegyzést a bejegyzésemben. 😘
**Nem, nem vagyok hülye, csak észreveszem azt, ami fölött mások általában elsiklanak. 

 Nagy hiányosságaim egyike volt Az öreg halász és a tenger. 14 évesen hagytam magam rábeszélni, hogy elolvassam (bezzeg, aki rávett, eszébe se jutott, hogy ő is nekiveselkedjen), de akkor nagyon unalmasnak találtam és félretettem. Az ok egyszerű: éretlen voltam hozzá. De milyen szerencse, hogy már régóta a magaménak tudhatom a könyvet, így csak le kellett vennem a polcról.
Mivel ebben a kiadásban néhány elbeszélés is található, így előbb azokkal melegítettem be.
Volt, amelyiket már korábban olvastam, mint pl. a Francis Macomber rövid boldogságát.

Francis Macomber feleségével vadászaton vesz részt, mely során Wilson áll segítségükre. Macomber úgy érzi mindent megkaphat az élettől, ezért is választja a vadászatot kihívásként, azonban akad egy aprócska gond: a félelem, ami elhatalmasodik rajta, ha meg kell húznia a ravaszt és amit természetesen igyekszik eltitkolni. Azonban Wilson éles szeme előtt nincsenek titkok, és hamarosan Macomber szeme is felnyílik...

 A másik kedvencem az Aki nem adja meg magát lett, amiben Hemingway egyik kedvenc időtöltéséről, a bikaviadalról ír. Főszereplője Manuel García, aki korábban torreádorként vett részt a viadalokon, de miután az testvérét megölte egy bika, elkerülte az arénát. Most azonban ismét visszatérne, de önállóan, nem beugróként. Manolo meg is kapja a lehetőséget másnap este.

Manolo készülését és visszatérését követhetjük nyomon, majd a bikával folytatott élet-halál küzdelmét.
Nos, ha valakire, rá valóban mondhatjuk, hogy elszánt, kitartó, aki  képes a végsőkig küzdeni
 Bár nem vagyok oda a bikaviadalokért, de végig szorítottam érte, és olyan volt, mintha én is a nézőtéren ültem volna. Hiába, Hemingway tudott írni.

A végére tartogattam a címadó kisregényt, és ezúttal megfogadtam, most nem teszem félre és nem futamodok meg.

Santiago immáron nyolcvannégy napja üres csónakkal tér vissza a tengerről. Negyven napig vele tartott egy fiú is, akit korábban ő tanított meg a halászat mesterségére, és ezért a fiú a mai napig is halás az öregembernek és amiben tud, segít neki.
Santiago most érzi úgy, hogy másnap megtörik a jég és élete nagy fogásét sikerül hazahoznia. Bár a fiú szívesen elkísérni, az öreg egyedül indul útnak. Egyre messzebb hajózik a tengeren és egyszer csak felfedezi a zsákmány érkezését.
– De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

Leginkább ezzel a sokat idézet mondattal lehetne kettejük elszánt küzdelmét jellemezni. És Santiago nem a hallal, hanem a tengerrel és az élettel harcol. Hogy kettejük harcát ki nyeri, nem árulom el, de Santiago és a korábban említett Manolo személyében Hemingway igazi hősöket alkotott.

Miután befejeztem a kisregényt, az jutott eszembe, hogy a manapság oly divatos és listavezető önsegítő könyvek* helyett inkább ezt a két művet kellene elolvasni. Miért? Mert egyszerűen csak elgondolkodtatják anélkül, hogy szájbarágósan minden oldalt tele pakolnának bölcsebbnél bölcsebb gondolatokkal. Hemingway-nek sikerült mindezek nélkül is ezt elérnie. És mielőtt valaki azon kezdene siránkozni, milyen unalmas Az öreg halász és a tenger, megnyugtatom, hogy egyáltalán nem az. Hemingway zseniálisan írja le a már említett harcot, ahogyan az öreg halász a múlt emlékeiből merít erőt a jelenhez, a kitartását, hogy tudja, nincs vesztenivalója, hogy a majd három hónapnyi kudarc után sem adja fel. Ez lenne olyan unalmas? Nem hiszem, csak időt kell szánni az olvasásra.


A kisregényből filmváltozat is készült 1958-ban Spencer Tracy, 1990-ben pedig Anthony Quinn főszereplésével.


Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Eredeti cím: The Old Man and the Sea
Fordította: Ottlik Géza
A kötet a címadó kisregényen kívül az alábbi elbeszéléseket is tartalmazza:
Indián tábor (Indian Camp)
Fordította: Szász Imre
Bérgyilkosok (The Killers)
Fordította: Máthé Elek
Ötven rongy (Fifty Grand)
Fordította: Sükösd Mihály
Wyomingi bor (Wine of Wyoming)
Fordította: Déry Tibor
Francis Macomber rövid boldogsága (The Short Happy Life of Francis Macomber)
Fordította: András T. László
A Kilimandzsáró hava (The Snows of Kilimanjaro)
Fordította: Szász Imre
Aki nem adja meg magát (The Undefeated)
Fordította: Réz Ádám
284 oldal
*Azokra a lenézett önsegítő könyvekre nekem is szükségem lett volna ekkoriban. 
Sylvia Plath: Pipacsok októberben
Fordította: Tandori Dezső


Még a nap-felhőknek sincs ilyen szoknyájuk ma reggel.
Se a mentőkocsibeli nőnek:
Szíve pirosa bámulatosan átüt fehér köpenyén –

Adomány, szeretetadomány,
Kéretlen, váratlan,
Egeké :

Sápadtan lángra
Lobbantják szénmonoxidjuk; szemeké:
Keménykalapok alól merednek megállva.

Ó, Isten, ki vagyok én,
Hogy ily kései szájak nyílnak ordításra
Fagy erdején, búzavirágok pirkadatában.





A verset innen hoztam, ahol eredetiben is elolvasható. Nagyon szeretem azt az oldalt, igazi gyöngyszemekkel van tele ;).
Ezúton csókoltatom az Európát, amiért 2002 óta nem adta ki a Lyra Mundi sorozatában Sylvia Plath verseit, pedig - valószínűleg - lennénk egypáran, akik megvennénk és csak mellékesen jegyzem meg, hogy antikváriumban sem kapható a kötet.
Mivel van egy-két olvasóm, aki nem Moly, miattuk - és ki tudja, talán mást is érdekel majd - megmutatom itt is a Hadi tortát. A Pilátusban olvastam róla, és kíváncsi lettem, milyen lehet ez a sütemény:
Egyszer a kalauz felesége kiabált át hozzá, nem tud-e ajánlani valami jó tésztareceptet, de olyat, amibe nem kell sok tojás, s akkor hosszú idő múltán érezte jól magát, mert még emlékezett a haditortára, amit Vince úgy szeretett, ami előtt olyan önfeledt szemmel állt a gyermek Iza – milyen olcsó volt, mily jó ízű, hogy be lehetett csapni vele, aki ette; mindenki azt hitte, igazi finom sütemény.

Rá is kerestem, de az elsőként kidobott recept hozzávalóinak mennyisége annyira kevés volt, hogy inkább továbbnézelődtem, és rábukkantam Móra Ferencné szakácskönyvében a receptre, ma pedig meg is sütöttem. Nem ez lett a legszebb torta, amit valaha sütöttem, de az íze kárpótol érte. Bolti málnalekvár került a közepébe, de a tetején lévő csokimáz az én művem. Sikerült a legrondábban vágott szeleteket lefényképezni, ezért elnézést kérek.


Végül a lényeg: a recept:
Hozzávalók:
  • Vaj 6 dkg,
  • kakaó 5 dkg,
  • tojás 1 db,
  • cukor 25 dkg,
  • tej 2.5 dl,
  • sütőpor 1/2 csomag,
  • gyümölcsíz 10 dkg.
  • 25 dkg liszt
Elkészítése: Hat dkg vajat 25 dkg cukorral habosra keverünk, hozzáteszünk egy egész tojást, 5 dkg kakaót, negyed liter tejet, 25 dkg lisztet, fél csomag sütőport. Kikent lisztezett formában sütjük, kettőbe vágjuk. Gyümölcsízzel töltjük, csokoládémázzal bevonjuk.

A receptet innen hoztam.
Ha lesz rá igény, akkor máskor is lesz ilyen kitérő.
Frida Kahlo vitathatatlanul a múlt század egyik legnagyobb hatású festője volt. Azt azonban nem sokan tudtuk róla, hogy az egyik barátnőjétől kapott kis fekete füzetben gyűjtögette azokat a recepteket, melyek élete egy-egy meghatározó eseményéhez és személyéhez kötődtek, és amit Füveskönyvnek nevezett. A könyv azonban nem sokkal a halála után eltűnt, és azóta sem került elő.

Egy júliusi éjszakán a Casa Azúlban (Kék Ház) egy ismeretlen lovas jelenik meg, akit a szolgálók pillantása kísér a hálószobában fekvő Fridához, aki egy üzenet átadására kéri a férfit, aki nem sokkal később eltűnik. Ő a Hírvivő, aki gyerekkora óta minden fontos változás előtt felbukkan Frida életében.

Frida harmadik lányként született a négygyermekes családba, ő volt édesapja kedvence, aki a kezdetektől fiúnak nevelte. A gyermekkori paralízis következményeként egyik lába deformálódott, ami miatt iskolatársai csúfolták, ill. később ezért hordott hosszú szoknyákat.

A forradalom kitörésekor a gyermek Fridát és egyik nővérét küldik ki kémkedni az utcára, ahol a kislány ekkor találkozik először a Hírvivővel. Bár a titokzatos lovas nem szól hozzá, a találkozás emléke végig kíséri egész életét.

Egy szeptemberi napon a tizennyolc éves Frida barátjával, Alejandróval száll buszra. Bár rossz érzése támad, mégis követi a fiút. A busz egy villamossal ütközik, melynek következtében Frida életveszélyes sérüléseket szenved. Miközben élet-halál között fekszik a kórházban, különös álmot lát: egy titokzatos, fekete fátyolos nő birodalmába kerül, aki az életét kéri, Frida azonban egyezséget köt vele, hogy továbbélhessen:
- Az lehetséges, hogy a képed helyettesítsen, de figyelmeztetlek, hogy amint telnek az évek, egyre inkább a közelembe kerülsz, apránként fogom elvenni az életedet, amely után most annyira áhítozol. Van, amit az ember nem tehet meg nem történtté. Ám most kegyet gyakorolok veled szemben, amiért emelted az ünnepség fényét. Mielőtt elbúcsúznánk, keresztanyád jogán engedd meg, hogy megajándékozzalak egy gondolattal: Frida, légy óvatos a vágyaiddal... mert időnként valóra válnak!
- Nem fogsz csalódni bennem, Keresztanyám! Megígérem, nem felejtem el a kedvességedet.
- Frida, ha a kedvemben akarsz járni, minden évben szép áldozatot kell készítened a számomra. Örömmel veszem, ha étellel, virággal, ajándékokkal kínálsz. De figyelmeztetlek: mindig azt fogod kívánni, bárcsak ezen a napon meghaltál volna! Gondom lesz rá, hogy erről életed egyetlen napján se feledkezz meg!

A megpróbáltatások sora pedig ez után veszi csak kezdetét: Frida hónapokig ágyhoz kötve tengeti napjait gerinctörése és egyéb sérülései miatt. Ekkor kezd festegetni.
Csodával határos módon talpra áll, és úgy dönt, festő lesz. Egyik önarcképével felkeresi a kor legnagyobb festőjét, Diego Riverát, akit már korábban is ismert, és aki azonnal felismeri a lány tehetségét.

Habár Diego nős és számtalan szeretője akad, mégis Fridát választja. Azonban az újabb házassága sem akadályozza meg, hogy új felesége mellett más nők kegyeit is keresse.

Végigkövetjük az Egyesült Államokban, majd az ismét Mexikóban töltött éveket, Frida elismert művésszé válását, kettejük se veled, se nélküled kapcsolatát, a számtalan szerető felbukkanását mindkettejük életében, melynek ellenére mégis tudják: ők összetartoznak.

A szerző nem egy szokásos életrajzot írt. Minden fejezetben szó esik egy-egy ételről, melynek a receptjét a fejezet végén olvashatjuk. Így akár mi is bármikor elkészíthetjük Frida vagy Diego kedvenc ételét. Bevallom, nem vagyok járatos a mexikói konyhában, de nem is sejtettem, hogy ennyiféle chili létezik, és azt sem tudtam, hogy a mexikóiak Halottak napján oltárt állítanak elhunyt szeretteiknek, melyre azok fényképei mellett kedvenc ételeik is felkerülnek, melyeket a halottak a hiedelem szerint el is fogyasztanak.

Két hibát fedeztem fel a könyvben: az egyik fejezetben Frida nővérének, Cristinának két lánya van, majd néhány mondattal később egy lánya és egy fia. Aztán ismét szóba kerülnek a gyerekek (Isolde és Antonio), tehát ezek szerint Cristinának egy lánya és egy fia volt.

A XVIII. fejezet egyik fő szereplője a Szegeden született, később New Yorkban élő Muray Miklós fotós, aki Frida legnagyobb szerelme volt. Az ebben a fejezetben szereplő recept hozzávalói a Mole de ollaéi, ami már egy korábbi fejezetben szerepelt.

De ezektől eltekintve, a regény rendkívül olvasmányos, érdemes tehát időt szakítani rá, mert nem akaródzik majd letenni.
A fejezetek elején szereplő rajzok zöme pedig Frida egy-egy festményének részlete, melyek egyben utalások az aktuális fejezet történéseire. Annak ellenére, hogy a Rivera házaspár életében rendkívül fontos szerepet töltött be a politika (mindketten kommunista elveket vallottak), az ezt taglaló részek sem unalmasak, nem törik meg az olvasás lendületét.

 Bár láttam a Frida életét bemutató filmet, a regény mégis számtalan újdonsággal szolgált.
 Mindenkinek ajánlom, aki szereti az életrajzi regényeket és kíváncsi erre a hihetetlen élni akarással bíró asszony nem mindennapi életére.

Érdekesség: a borítón szereplő fényképet Muray Miklós készítette Fridáról.
A Casa Azúl, a festőnő egykori otthona évtizedek óta ad otthont a Frida Kahlo Emlékmúzeumnak.

A Casa Azúl nem csupán lakóhelyül szolgált, de szentély, menedék és oltár is volt úrnője számára. A Casa Azúl egy volt Fridával.

 





F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve
Rejtélyek, vágyak, receptek
Eredeti cím: Hierba Santa
Fordította: Kepes János
345 oldal
Libri Kiadó, 2012
3490 Ft
Képek: SFGATE

 A tavaly nyári nagy alexandrás akció során landolt ez a könyv is a virtuális kosaramban, majd a polcomon, és azóta várakozott. Múlt héten A virradat ígérete után pedig egyszerűen fogalmam sem volt, mit olvassak, ki lehet az az író, akinek a könyve labdába rúghat Romain Gary után, így néhány órás agyalás és szenvedés után Szabó Magdára esett a választásom.
Eredetileg már A virradat ígérete előtt elkezdtem a Sziget-kéket és később folytattam, de kb. 35 oldal után beláttam, hogy ehhez az ifjúsági regényhez egész egyszerűen túlkoros vagyok már, mert egyáltalán nem tudott lekötni. Így szétnéztem a polcon és egy újabb anya történetét választottam, ezúttal egy magyarét.

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

1960-at írunk, amikor Etelkát, egy kis vidéki városban élő öregasszonyt értesítik, hogy a klinikán fekvő férje, Vince meghalt. Etelka azonnal indul a klinikára, később, amikor hazaér, a házat - meglepetésére - nem üresen találja, hanem a Pesten élő, harmincas éveinek közepén járó lánya, Iza várja, aki maga is orvos. Iza minden, a temetéssel járó ügyet magára vállal, és közli anyjával, hogy magához költözteti, miután elkelt a szülői ház, ahol a Szőcs házaspár 49 évet töltött.

 Szőcsék évekkel Iza születése előtt elvesztették a kisfiukat, így a lány születése igazi csoda és öröm volt a számukra. Mindent megtettek érte, még akkor is, amikor a bíróként dolgozó Vincét idő előtt nyugdíjazták egy döntése miatt. Iza mindig is jó tanuló volt, így végül bejutott az orvosi egyetemre, ahol megismerkedett későbbi férjével, Antallal, akivel Szőcsék a mai napig kitűnő kapcsolatot ápolnak. Fiuknak tekintik a férfit, annak ellenére, hogy néhány éve elhagyta a lányukat, amit azóta sem ért senki.

Iza a temetés után Dorozsra, a szomszédos településre küldi pihenni az anyját, míg ő az ügyeket intézi, és meglepődik, amikor Antal közli vele, szeretné megvenni a házat. Bár Iza nem érti a döntését, nyélbe ütik az üzletet, Antal a ház mellett megkapja Kapitányt, Szőcsék nyulát is, Iza pedig Pestre indul Etelkával.
Az, hogy most Pestre költözteti az anyját, voltaképp senki számára sem volt meglepetés. Iza nem is tehetne másképpen, ez rá a jellemző. Nemcsak kiváló orvos, nemcsak hálás gyerek, jó ember is ez az Iza, boldog lehet vele Szőcsné. Vince bácsi ugyan elment, szegény, de itt hagyta maga helyett a lányát, védelemnek. Micsoda öröm lehet Pestre költözni, itt hagyni a szomorú emlékeket, s az új környezetben végre élvezni is az öregséget; nemcsak gondját-baját, magányát viselni, hanem átadni magát, hetvenöt évesen, a békés szemlélődésnek! Iza majd vigyáz rá, soha többet nem lesz gondja semmire.

Csakhogy a pesti élet Etelka számára nem azt hozza, amire ő vagy a szomszédok számítottak. Az öregasszony idegenkedik minden modern géptől, ragaszkodik a megszokott dolgaihoz, azonban Iza lakása a legújabb háztartási eszközökkel van felszerelve, és anyja szeretett, ám szakadt, toldozott-foldozott, törött holmijaitól megszabadult. Minek az anyjának azok, amikor ő keres annyit, hogy újakat vehetnek helyettük? Etelka ebben is egyetért vele.

Rögtön az első napon megismeri Terézt, lánya házvezetőnőjét, akit ő azonnal gyanúsnak talál. Hiába van ott Teréz, aki mindent elvégez, az öregasszony mégis bemerészkedik titokban a konyhába, de ténykedését lánya nem fogadja kitörő örömmel. Akárhogy igyekszik a későbbiekben hasznossá tenni magát, és ettől kezdi egyre jobban érezni magát az idegen környezetben, Teréz és Iza szemében ezek a kísérletek mindig balul sülnek el.

Hamarosan rá kell jönnie, hogy az ő tökéletes, sikeres orvoslánya életében rá jut  a legkevesebb idő. Mert Iza vagy dolgozik, vagy cikket ír, vendéget fogad, szórakozni megy vagy csak fáradt, és pihenni szeretne. Hiába dicsérte mindenki a szülővárosa utcájában Izát, milyen hálás, mennyit törődik a szüleivel, hogyan támogatja őket, Iza valódi arcát csak Antalnak sikerült megismernie.
Néhány hónap múlva azonban Etelka is meglepő felfedezést tesz:
Lehet, hogy ő is meghalt már, csak nem vette még észre? Lehet, hogy az ember hamarabb meghal, mint tudomást szerezne erről?

Szabó Magda - most is - zseniálisan mutatja be a szereplők lelkiállapotát, ahogyan fokozatosan megismerjük a jelenüket, a múltjukat, majd ismét visszacsöppenünk a jelenükbe. Megismerjük az öregasszony minden egyes rezdülését, a pesti ismeretlen világgal való találkozását és ismerkedését, azt, hogy miért olyan fontos számára a múlt: Kapitány, az Antalnál maradt nyúl, a fiatalkori emlékek, és Izát, aki bár mindenki szemében tökéletes, figyelmes orvos, gondoskodó gyermek, nem is sejtenénk, mi rejtőzik e mögött a tökéletes külső mögött.

Ahogy fogytak a lapok, és egyre jobban megismertem a két nőt, megértettem Antalt, és a kezdetben még szimpatikus Iza egyre inkább ellenszenvessé vált a szememben. Amikor elérkezett egy bizonyos pillanat (aki olvasta a könyvet, úgyis tudja, aki pedig nem, majd megtudja, ha elolvassa, csak néztem magam elé a döbbenettől. Szabó Magda Az őz után ismét letaglózott. Vajon hány Etelka és hány Iza jár köztünk ma is?

Megrázó, fájdalmas, felkavaró, elgondolkodtató és mindezek ellenére letehetetlen olvasmány. Nem szabad kihagyni.


Szabó Magda: Pilátus
280 oldal
Európa Kiadó, 2008
2300 Ft
Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok
szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok,
ha süvít a böjti szél: »Nincs szükség rátok!
Már vége a násznak, megestek a lányok.«

Komolyan és szürkén, mint a gőgös szerény,
fiait ringatva ül a termés, helyén,
kész elbocsájtani a Szentmihály szelén
s hős anyaként halni a November derén.

S már érzi az éh nyúl, hogy a fű kopaszabb.
Jajgat a sok madár, folyton vérzik a nap.
Megy a gőzös, Pestre, füstje a földre csap.

Ideges a farkas a gyürött erdőben.
Ideges az ember szíve a mezőben.
jön valami amit minden ért, csak ő nem.






Vers: WIKIFORRÁS 
Kép: Unsplash - Ricardo Gomez Angel


Romain Gary neve valószínűleg a Lady L. szerzőjeként lehet ismerős, azonban sokan a másik álneve, az Émile Ajar, az Előttem az élet szerzőjének hallatán kapják fel a fejüket. Bevallom, az említettek közül egyik művét sem olvastam, de ez sem pozitív, sem negatív irányban nem befolyásolt A virradat ígérete olvasásakor. Nem volt semminemű elvárásom a regénnyel kapcsolatban, egyszerűen csak kinyitottam és hagytam, hogy már az első mondatokkal magával ragadjon.

Elöljáróban még annyit mondanék, hogy minden új olvasáskor  az adott könyv hátulját teleaggatom oldaljelölő ragacsokkal, hogy kéznél legyenek, amikor szükség van rájuk. Általában öt-hattal indítok, aztán később keresek még, ha szükséges. Az első három fejezetnél elfogytak a ragacsok, és  a későbbiekben pótolnom kellett őket. Azt hiszem, már ez sokat elmond.


 Az első fejezetben a negyvennégy éves író a Big-Sur homokján emlékszik vissza élete meghatározó pillanataira, de a legfontosabb szerepet az édesanyja kapja, aki annak idején képes volt öt órát taxizni, csakhogy hadba induló egyszülött fiától búcsút vehessen néhány percre. Ennek, a mindennel dacoló, sokszor varázserejű szeretetnek állít emléket önéletrajzi regényében.

A tizenhárom éves Romain egy nap szembesül édesanyja szeretetével, mellyel az őket folyamatosan próbára tevő, maga teremtette istenekkel és az anyagi nehézségekkel dacol. Ez a nap döntő fordulatot hoz az életében: mindent elkövet, hogy valóra váltsa anyja álmát, hogy sikeres művész legyen, akire egy nap büszke lehet. Mert a mama mindig is erre vágyott. Egy asszony, aki valaha színésznő volt, aki egyedül neveli egyszem fiát, akiben mindig is ott látta a nagy művészt, a diplomatát, a katonát, a sikeres franciát. Csakhogy ők litvánnak születtek, így hosszú és rögös út vezetett az álmok valóra válásáig.

A gyermek író Wilnóban (Vilnius) élt, ahol nyolcéves korában édesanyja már mindenkivel közölte, hogy fia egyszer nagy ember lesz. Természetesen - ahogy ez általában lenni szokott -, mind a szomszédok, mind a fiú iskolatársai csak nevettek rajta, nem egyszer konfliktus forrása lett az álom. Édesanyja mindent elkövetett, hogy gyermekét a művészet útjára terelje, azonban ez nem volt zökkenőmentes. A fiúnak nem volt hallása, a hegedűművésszé válás álma porba hullt, így más terület felé kellett nézni. Mivel a mama ismerte Gauguin és Van Gogh tragikus életét, ezért hiába tűnt tehetségesnek fia a festészetben, végül az irodalom felé terelte gyermekét, habár az írók életében is talált kivetnivalót:
Mivel a zene, a tánc és a festészet egymás után kiiktatódott, a fenyegető nemi betegségek ellenére ráfanyalodtunk az irodalomra. Nem maradt más hátra, csak az, hogy, álmainkat megvalósítandó, találjunk magunknak olyan írói álnevet, mely méltó a remekművekhez, amelyeket elvár tőlünk a világ. Napokat töltöttem a szobámban csodásnál csodásabb nevekkel írva tele a papírt.

Így esett a választás a literatúrára, melyben fontos szerepet játszott  az anya irodalom - főleg az Anna Karenina - iránti rajongása. A művek megszületése mellett a megfelelő írói név megtalálása játszotta ekkor a legfontosabb szerepet.
A siker érdekében mindent maguk mögött hagyva később Nizzába költöztek, elvégre fiának Franciaországban kell gimnáziumba járnia, és a hőn áhított francia állampolgárság megszerzésében sem elhanyagolható dolog a lakóhely.

A jogi egyetem és a tiszti előkészítő elvégzése után az immáron felnőtt Romain megkapta behívóját. Édesanyja álma úgy tűnt, valóra válik. Azonban nem mindenkinek adnak mindent olyan könnyen és a fiú nem akart csalódást okozni.

A nyolcéves kisfiú emlékeitől eljutunk a fiatal katonáig, aki szemtanúja a II. világháború borzalmainak, számára mindennaposak a sorscsapások. Az évek alatt átélt nehézségek legyőzésében pedig mindvégig ott bujkált az anyai szeretet állandó jelenléte, mely számtalan alkalommal segített neki a folytatásban.

Romain Gary humorral és őszintén mesél mindenről, legyen az egy gyerekkori szerelem emléke vagy az édesanyja harciasságát, belé vetett bizalmát bizonyító tett:

"Negyvenötödik életévemet taposva tisztában vagyok vele, hogy naivitás mindent elhinni, amit egy anya mondott, de engem nem lehet eltántorítani. Nem sikerült ugyan megjavítanom a világot, legyőzni az ostobaságot és a gonoszságot, méltóságot adni és igazságot szolgáltatni az embereknek, de legalább megnyertem egy pingpongversenyt 1932-ben Nizzában, és minden reggel tizenkét fekvő felhúzódzkodást csinálok, úgyhogy nincs okom felhagyni a reménnyel."


Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a könyvről. Ez az, amit én IRODALOMnak hívok. De egy szó, mint száz: gyönyörűen megírt regény az anyai szeretet (varázs)erejéről. El kell olvasni.

Még egy megjegyzés a könyv külsejével kapcsolatban: ha kinyitjuk, a védőborító belső fülén az író édesanyja egyik levele olvasható, felül eredeti nyelven, alul pedig a magyar fordítás.



Romain Gary: A virradat ígérete
Eredeti cím: La promesse de l'aube
Fordította: Bognár Róbert
327 oldal
Park Kiadó, 2012
3500 Ft
 Paul Verlaine: Hallgasd a szelíd dalt...
 Fordította: Szabó Lőrinc

Hallgasd a szelíd dalt szíveddel,
érted sír, s mert reméli: tetszhet.
Halk és könnyű, mint lehelet:
Moha fölött fut így a csermely.

Ismered a hangot (s szeretted?):
ragyogását már fátyolozta,
mint bánatos özvegy, de tiszta
büszkesége mit sem felejtett,

s ha őszi szelek hasogatják
nagy fátylát, libbentve mutatja
az ámult szemnek, hogy alatta
csillagként ragyog az igazság.

E hang, hogy újra rátaláltam,
azt mondja: életünk a jóság,
s minden gyűlölség és mohóság
nyugtalan elvész a halálban,

s mondja: a szív egyszerűsége
felett örök glória reszket,
s aranylakodalom a legszebb
s a győzelem-nélküli béke.

Szeresd: szerelem dala, szent hit,
makacs hit ez és nászi ének.
Hisz maga is gyógyul a lélek,
mikor egy másik lelket enyhít!

"Fáradozik" s "az Úrhoz óhajt",
haragtalan tűrés a gyásza,
s oly tündöklő a tanítása. . .
Hallgasd csak, óh hallgasd a jó dalt.




Köszönöm Diamantnak, hogy figyelmembe ajánlotta a verset :)
Vers
Kép: Pinterest
Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, és az európás könyvmaratonkor a virtuális kosaramban is landolt. Egy december este levettem, hogy megtudjam, ki is volt ez a Roger Casement. Akkor még nem is sejtettem, hogy ilyen nehezen érek majd a végére.


Roger Casement Írországban született, és testvéreivel korán elvesztették édesanyjukat, majd az egyik rokon házaspár nevelte a gyerekeket. Korán munkába kellett állnia, és mivel mindig is vonzotta Afrika, néhány év múlva úgy döntött, a fekete kontinensre települ. Itt szembesült a brit gyarmatosítók kegyetlenségeivel, melyeket az őslakosokon követnek el.



" - El tudja képzelni, konzul úr, hogy ilyesmi is megtörténhet a világon?
- Igen, atyám. Most már elhiszek minden rosszat és borzalmat, amit mesélnek. Ha valamit, hát azt megtanultam itt Kongóban, hogy az embernél nincs vérengzőbb bestia."

Később Amazóniába is eljutott, ahol a kaucsukkitermelők körülményeit térképezte fel. Nem is sejtette, hogy a helyi indiánokkal szemben a felvásárlók milyen aljasságokra képesek. Roger diplomataként vette fel a harcot, jelentésben írta meg mindazt, amivel szembesült. Természetesen mindezzel ez érintettéknél kihúzta a gyufát.
„ - A gonoszság a lelkünkben lakozik, barátom - jelentette ki félig tréfásan, félig komolyan. - Ilyen könnyen nem szabadulhatunk meg tőle. Az európai országokban meg az enyémben rejtett marad, és nyíltan csak háború, forradalom vagy lázadás esetén mutatkozik meg. Indítékra van szükség, hogy nyilvánossá és tömegessé váljon. Amazóniában azonban nem kell a hazafiság vagy a hit álcája ahhoz, hogy gátlástalanul megjelenjen, és a legszörnyűbb gaztetteket kövesse el. Elég hozzá a pénzsóvárság. A bennünket mérgező gonoszság ott van mindenütt, ahol emberek élnek, és mélyen gyökerezik a szívünkben."

Roger Casement


Egész életét az igazságra, ill. Írország függetlenségére tette fel, azonban az utóbbiért való munkálkodása miatt börtönbe került és bíróság elé állították.

E rövid összefoglalóból is kiderül, hogy Roger Casement élete igazán kalandos volt. Pedig még nem nem is említettem, hogy olyan emberek barátságát mondhatta magáénak, mint Joseph Conrad író vagy Alice Stopford Green történész. Roger azonban nemcsak munkásságával, hanem a későbbiekben napvilágra került homoszexualitásával is kivívta többek haragját.

A cselekmény két szálon fut: először a jelenbe, Roger börtönéletébe csöppenünk, majd felváltva jutunk  el a gyerekkorától az utazásain át ismét a jelenbe, ahol egyetlen olvasmánya Kempis Tamás Krisztus követése c. könyve, és állandó látogatói közt szerepel Alice Stopford Green és Carey atya.

A regény megírását hosszas kutatómunka előzte meg, melyhez az író Roger Casement naplója mellett szép számmal akadt segítőkre is. Mindez csak még hitelesebbé teszi a regényt, azonban sokszor úgy éreztem, mellékhatásként az unalmat is magában hordozza. Bizonyos fejezetek iszonyatosan szárazak voltak, sokszor el is vesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda. Bár ennek az is oka volt, hogy hónapokat pihent  a polcon.
Amikor vasárnap ismét elővettem, kb. 200 oldal volt hátra, de többször nagyon szenvedtem vele és az utolsó mondat után szó szerint fellélegeztem, amikor becsukhattam a könyvet.

Mario Vargas Llosát sokan a mesélőképessége miatt szeretjük, azonban ebben a regényében éppen ezt nem tudta kamatoztatni. Hiába a hosszas kutatómunka, nem egyszer döcögősen ment az olvasás, és ez nálam a könyv félretételét vonja maga után. Bizonyos részeket leszámítva, ha nem tudtam volna, ki a szerző, el sem hittem volna, hogy ezt Vargas Llosa írta. Az ötlet jó, hogy ismerjük meg Roger Casement életét, akiről Írországban is sokáig megfeledkeztek, sőt szándékosan a feledés homályába merült a neve, mégis többször az volt az érzésem, hogy egy, sokszor az adatokra épülő történelemkönyvet olvasok.
Vargas Llosa a sokszínűsége miatt is népszerű, azonban ebben a műfajban - szerintem - nem aratott osztatlan sikert. Pedig A beszélő témájában picit hasonlít ehhez, és azt szerettem.

 Roger Casementről az angol nyelvű Wikipedián, a fotót is onnan hoztam. 


Mario Vargas Llosa: A Kelta álma 
Eredeti cím: El sueño del celta
Fordította: Tomcsányi Zsuzsanna
568 oldal
Európa Kiadó, 2011
3400 Ft
Nemes Nagy Ágnes: Október

Most már félévig este lesz.
Köd száll, a lámpa imbolyog.
Járnak az utcán karcsú, roppant,
négy-emeletnyi angyalok.
S mint egy folyó a mozivászon
lapján, úgy úsznak át a házon.

Acetilén fényében ázik
az útjavítás. Lenn a mélyben,
iszamos, hüllő-hátu cső,
pára gyöngyösödik a kérgen,
s a városon, mint vér a gézen,
általszívódik a nyirok.

Vékony tűz nyüszít, sustorog,
mellette kucsmás, birka-bundás,
mint a makk-ász, guggol a munkás,
fölötte hengerhasu gépek,
rájuk irva: „Consolidated…”
S egy fa. Akár a régi csap,
csöpörésznek a targalyak,
szalad, olajjal töltekezvén
a gép gömbölyű béka-testén,
majd a bundára ér a csepp,
s fölsír a tűz: megérkezett.

Neonfény lobban és lehull.
A vizes kőre rácsorog.
Valaki, messze, úgy vonul,
hogy a köd kilométer-odva
énekét tompán sokszorozza –
hallani, amint tántorog.



A verset innen hoztam.
Kép: weheartit. com
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

.

A borítókat fokozatosan cserélem, ezért a türelmed és megértésed kérem. Ha a betűtípus olvashatatlan, esetleg halott linket, képet találtál, jelezd, kérlek, hogy javíthassam. Köszönöm :).

Mottó

"Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát (...)." (Szabó Magda)

.

Massimiliano Allegri - Ilyen egyszerű

Tavaly úgy alakult, hogy nem olvastam egyetlen olasz szerzőtől sem, így januárban máris pótoltam, méghozzá nem is akárki, hanem Massimiliano...

Aki keres...

Andrea

"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!" (Tennessee Williams: A vágy villamosa)

A blog az Instagramon és a Pinteresten

Népszerűek a héten

  • Februári gondolatok
  • Vers hétfőn ~ Jékely Zoltán - Mikor a Holdból...
  • Vers hétfőn ~ Radnóti Miklós - Októbervégi hexameterek
  • Az imádott Júlia
  • Vers hétfőn ~ Ada Negri - Piazza di San Francesco Lodiban
  • Jane Austen - Meggyőző érvek
  • Vers hétfőn ~ Szergej Jeszenyin - Ménes
  • Vers hétfőn ~ Edmund Spenser - Az Amoretti-ből 62 és Reviczky Gyula - A kik a tapsot kedvelik,
  • Vers hétfőn ~ Tihanyi Tóth Kinga - Homokba írj
  • Vers hétfőn ~ Heinrich Heine - Pillangó

Szerzők

A. A. Milne Ada Negri Adolf Meschendörfer Ady Endre Afonso Cruz Agatha Christie Alan Brennert Alberto Moravia Alejandro Romualdo Alekszandr Blok Alekszandr Szergejevics Puskin Alekszandr Szolzsenyicin Alessandra Fregolent Alessandro Baricco Alessandro D'Avenia Alessandro Manzoni Alexandra Kiadó Alexandre Dumas id. Alfred Tennyson Alice Hoffman Almudena Grandes Almási Kitti Amanda Palmer Amelia Blas Nieves Andreas Ebert Andrew O'Hagan Andrássy Réka Anette von Droste-Hülshoff Angelo Tartuferi Anna Gavalda Anne Brontë Anton Pavlovics Csehov Antonietta Abbruscato Arany János Aranyosi Ervin Arthur Rimbaud B. Radó Lili Babits Mihály Bagdy Emőke Balassi Bálint Baranyi Ferenc Barbara Corrado Pope Bea Johnson Bedő Gábor Benedek Elek Berg Judit Beth Hoffman Betti Alver Bezerédj Amália Boda Magdolna Boldizsár Ildikó Boris Dänzer-Kantof Borisz Paszternak Bret Easton Ellis Bródy Sándor Buda László Bács Ferenc Bálint Ágnes Bódás János Bókay János Böjte Csaba Böszörményi Gyula C. W. Gortner Carlo Goldoni Carlos Ruiz Zafón Carol McCleary Carol S. Dweck Carolina Pérez López Cecília Meireles Cesare Pavese Charles Baudelaire Charles Bukowski Charles Casillo Charles Dickens Charles FitzRoy Charles Frazier Charlotte Brontë Cheryl Strayed Chuck Palahniuk Claire Tomalin Clarissa Pinkola Estés Claudia Hammond Csiky Gergely Csokonai Vitéz Mihály Csukás István Csáth Géza Csíkszentmihályi Mihály Csóka Judit Czesław Miłosz Czóbel Minka D. H. Lawrence Damjan Damjanov Danielle Steel Danyi Magdolna Darvas Ferenc David Foenkinos Delmira Agustini Denis Diderot Dimitri Casali Dizseri Eszter Dr. Gyarmati Andrea Dsida Jenő Dutka Ákos Edgar Allan Poe Edith Eva Eger Edmund Spenser Eduardo Sacheri Elaine N. Aron Eleanor H. Porter Elena Ferrante Elena Ginanneschi Elif Shafak Elisabeth Szél Elizabeth Barrett-Browning Elizabeth Gilbert Emauela Marri Emily Brontë Emily Dickinson Eric-Emmanuel Schmitt Erich Kästner Erlend Loe Ernest Hemingway Ernestina Champourcín Eszéki Erzsébet Eugenio Montale Eva Wenzel-Bürger F. G. Haghenbeck F. Scott Fitzgerald F. Várkonyi Zsuzsa Fabio Geda Faludy György Federico García Lorca Fehér Béla Fekete István Fernando Pessoa Fiorella Nicosia Fjodor Tyutcsev Frances Mayes Francesca Marciano François Trassard Friedrich Dürrenmatt Friedrich Schiller Füst Milán G. B. Shaw Gabriel García Márquez Gabriel Harvey Gabriela Mistral Georg Trakl George Byron George Cattermole George Orwell George Sand Georges Feydeau Gerald Durrell Giacomo Leopardi Gilles Néret Giosuè Carducci Giovanni Pascoli Giuseppe Tomasi di Lampedusa Giuseppe Ungaretti Graham Spence Grégorie Delacourt Guillaume van der Graft Gulyás Pál Gyallay Domokos Gyalwa Dokhampa Gyulai Pál Gyurkovics Tibor Győrei Zsolt Gábor Andor Gárdonyi Géza Géró Györgyi H. M. R. Hajnal Anna Halina Poświatowska Halász Péter Hamvas Béla Havanna Heinrich Heine Heinrich Mann Helen Fielding Helikon Kiadó Heltai Jenő Hendrickje Stoffels Henri de Toulouse-Lautrec Henrik Ibsen Henrik Nordbrandt Henry Gidel Hermann Hesse Hilda Conkling Hilde Domin Hilde Østby Honoré de Balzac Hozleiter Fanny Ian McEwan Ian Morgan Cron Illyés Gyula Isabel Allende Italo Calvino J. L. Runeberg Jack London Jackie Bouchard Jacques Prévert Jakupcsek Gabriella James Herriot Jane Austen Janikovszky Éva Javier Marías Jean Shinoda Bolen Jean de La Motte Jean-Gabriel Causse Jean-Paul Didierlaurent Jeanette Winterson Jeannie Labno Jennifer Lopez Jesús Moncada Joanne Harris Johann Wolfgang von Goethe Johannes R. Becher John Banville John Irving John Keats John Vermeulen Jorge Amado Jorge Luis Borges Josefina Pla José Gomes Ferreira José Saramago Juan Ramón Jiménez Judith Sills Juhász Gyula Jászai Mari Jékely Zoltán Jókai Mór József Attila Kaffka Margit Karafiáth Orsolya Karel Schulz Karen Essex Karinthy Frigyes Kassák Lajos Kasza-Marton Lajos Katarina Mazetti Kate Chopin Kathryn Stockett Katie Fforde Kazuo Ishiguro Keresztes Ágnes Kertész Erzsébet Kertész Judit Kiss Angéla Kiss Judit Ágnes Kondor Lajos Kosztolányi Dezső Kozma-Vízkeleti Dániel Krúdy Gyula Kádár Annamária Kálnay Adél Kányádi Sándor Károlyi Csaba Kölcsey Ferenc Kövecses Anna Laurel Corona Lawrence Anthony Lea Singer Lev Tolsztoj Lewis Carroll Liane Schneider Lily Prior Lisa Genova Lope de Vega Lord Chesterfield Louis Aragon Louisa May Alcott Louise Labé Lucius Annaeus Seneca Lucy Maud Montgomery Luigi Guarini Luigi Pirandello Luis De Góngora Luis Leante Lux Judit Marcello D' Orta Marcos Ana Margarita Görrissen Marie Under Mario Puzo Mario Vargas Llosa Mariolina Venezia Mark Crick Mark Wolynn Martin Pistorius Mary Anning Mary Shepard María Dueñas Massimiliano Allegri Mathilde Campilho Matthew Quick Maurice Lever Max Lucado Melinda French Gates Michael Kumpfmüller Michael Ondaatje Mihai Eminescu Mihail Bulgakov Mihail Jurjevics Lermontov Mikszáth Kálmán Milan Kundera Milena Busquets Modla Zsuzsanna Mohás Lívia Molière Molnár Ferenc Moretti Gemma Muriel Barbery Márai Sándor Mészáros István Móra Ferenc Móricz Zsigmond Mörk Leonóra Nagy Lajos Nagy László Nagy Szilvia Nemes Nagy Ágnes Niccolò Ammaniti Niccolò Machiavelli Nicholas Oldland Nick Bruel Nick Hornby Nicole Krauss Nicolás Guillén Nikolaus Lenau Nora Ikstena Nyikolaj Vasziljevics Gogol Nyáry Krisztián Nádori Lídia Octavio Paz Odysseas Elytis Orbán Ottó Orosz Katalin Orvos-Tóth Noémi P. L. Travers Pablo Neruda Paksy Gáspár Paolo Santarcangeli Parti Nagy Lajos Passuth László Paul Fleming Paul Valéry Paul Verlaine Paul Éluard Paula McLain Pedro Calderón de la Barca Percy Bysshe Shelley Peter Mayle Petőfi Sándor Philippa Gregory Pierre La Mure Polcz Alaine Popper Péter Publius Ovidius Naso Pál Ferenc Quintus Horatius Flaccus Radnóti Miklós Raeleen d'Agostino Mautner Rainer Maria Rilke Rakovszky Zsuzsa Ray Lionel Rejtő Jenő Reményik Sándor Reviczky Gyula Richard Dehmel Richard Maltby Jr. Richard Rohr Richard Wilbur Robert Browning Robert Burns Robert Capa Robert Desnos Robert Frost Robert Fulghum Robert Merle Robin Maxwell Romain Gary Romain Puértolas Rose Tremain Ross King Rudyard Kipling Rupert Brook Rupert Livesey Salman Rushdie Salvatore Quasimodo Samuel Beckett Schlachtovszky Csaba Schmidt Lívia Selma Lagerlöf Sergio Martinez Sibilla Aleramo Silvia Avallone Silvia Borghesi Simon Józsefné Sofi Oksanen Sofia de Mello Breyner Andresen Somlyó György Somlyó Zoltán Sophia Loren Srečko Kosovel Stan Phillips Stefan Augustin Doinas Stefan George Stefano Benni Stéphane Mallarmé Sully Prudhomme Sulyok Vince Susan Cain Susan David Suzanne Stabile Sylvia Plath Sylvie Matton Szabadi Lívia Szabó Lőrinc Szabó Magda Szabó T. Anna Szalai Vivien Szendi Gábor Szendrey Júlia Szentkuthy Miklós Szerb Antal Szergej Jeszenyin Szilágyi Domokos Szilágyi Rita Szilágyi Tibor Szondy Máté Szádeczky-Kardos György Száraz Miklós György Szécsi Margit Szécsi Noémi Szép Ernő Szűcs Judit Sárbogárdi Jolán Sárközi Mátyás Sütő András T. S. Eliot Tarbay Ede Tari Annamária Telegdi Ágnes Tennessee Williams Tersánszky Józsi Jenő Thomas Gray Tihanyi Tóth Kinga Tolnai Lajos Tomas Tranströmer Tracy Chevalier Truman Capote Tótfalusi István Tóth Enikő Enci Tóth Eszter Tóth Krisztina Tóth Árpád Török Sophie Túrmezei Erzsébet Umberto Eco Umberto Saba Vanora Bennett Varga P. Melinda Varga-Körtvélyes Zsuzsanna Varró Dániel Vas István Vermeer Vicente Cervara Salinas Victor Eftimiu Victor Hugo Vidra Krisztina Virginia Woolf Viviane Villamont Vjacseszlav Ivanovics Ivanov Vladimir Nabokov Váci Mihály Vágó István Vámos Miklós Váradi Krisztina Várnai Zseni Vörös Tibor Vörösmarty Mihály Walt Whitman Walter Tevis Walter Trier Wass Albert Werner Lansburgh Weöres Sándor William Black William Blake William Butler Yeats William Glendown William Shakespeare William Somerset Maugham William Wordsworth Woo-kyoung Ahn Yael Adler a dalai láma ifj. Alexandre Dumas Ágai Ágnes Áprily Lajos Émile Ajar Émile Zola Étienne de la Boétie
Üzemeltető: Blogger

Műfajok, egyebek

A Költészet Világnapja II. világháború Karácsony LMBTQ Négy évszak - öt könyv a saját könyvespolcomról Serie A Színházi világnap Vers hétfőn a Költészet Napja abszurd advent adventi gondolatok allegrizmus antológia babona ballada barokk bestseller buddhizmus carmen családregény családállítás cserokik disztópia divat dokumentumregény dolgozat dráma dvd egészség elbeszélés elbeszélések emigráció epigenetika erotika esszé evolúciós pszichológia farsang felvilágosodás feminizmus festészet film filmadaptáció filmadaptációk füveskönyv gasztronómia gasztroregény groteszk gyerekszemmel gyerekszáj gyermekirodalom gyász gótikus regény hangoskönyv hiedelmek holokauszt hulladékgazdálkodás humor humoreszk hétköznapi mágia ifjúsági regény illusztrált impresszionizmus interjú irodalmi karikatúrák irodalomtudomány ismeretterjesztő jelenet kalandregény kisregény krimi kvíz képzőművészet kétnyelvű költészet környezetvédelem levelezés levélregény melankólia memoár mese meseregény meseterápia mesék mitológia mágia mágikus realizmus művelődéstörténet művészet napló naplóregény naturalizmus novella nyelvkönyv nyelvtanulás nyelvvizsga népszokás opera operamese posztimpresszionizmus posztmodern pszichiátria pszichológia publicisztika pályázat rajzfilm-adaptáció realizmus reklám reneszánsz romantikus sakk sorozatadaptáció spiritualizmus szakmai szókincs szatíra szegregáció szimbolizmus szonett szuperérzékenység színház színháztörténet színmű szórakoztató irodalom szótár szúfizmus thriller tánc társadalomkritika társadalomtudomány töltelékbejegyzés történelmi vers válogatás vígjáték zsidóság életrajz életrajzi életrajzi regény építészet érdekesség érzelmi rugalmasság évforduló önfejlesztés öngyógyítás önismeret önéletrajzi útirajzok útiszótár

Kiadók

Akadémiai Kiadó Akkord Kiadó Alfaguara Alinea Kiadó Art Nouveau Kiadó Aréna 2000 Athenaeum Kiadó Bethlen Gábor Könyvkiadó Bioenergetic Kiadó Bookline Könyvek Cartaphilus Kiadó Centrál Médiacsoport Ciceró Könyvstúdió Corvina Kiadó Duna International Editorg Kiadó Európa Kiadó Gabo Kiadó General Press Geopen Kiadó Grafo Kiadó Grimm Kiadó HVG Könyvek Harmat Kiadó Helikon Kiadó Holnap Kiadó Háttér Kiadó Interpopulart Könyvkiadó Jaffa Kiadó Jelenkor Kiadó K.u.K. Kiadó Kalligram Kiadó Kelly Kiadó Klett Kiadó Kortárs Kiadó Kossuth Kiadó Kulcslyuk Kiadó Könyvmolyképző Kiadó L'Harmattan Kiadó Lexika Kiadó Libri Kiadó M-érték Kiadó Magvető Kiadó Magyar Helikon Magyar Könyvklub Maxim Kiadó Mojzer Kiadó Míves Céh Móra Kiadó Naphegy Kiadó Nemzeti Színház - Palatinus Nyitott Könyvműhely Open Books Osiris Kiadó Palatinus Kiadó Pannon Könyvkiadó Papirusz Books Park Kiadó Partvonal Kiadó Saxum Kiadó Scolar Kiadó Sensum Donum Kiadó Sensus Kiadó Strucc Kft. Studium-Effektive Kiadó Szent István Társulat Szukits Kiadó Szépirodalmi Könyvkiadó Talentum Kiadó Tarandus Kiadó Tessloff Babilon Timóteus Társaság Typotex Kiadó Ulpius-ház Unikornis Kiadó Ursus Libris Kiadó Vince Kiadó XXI. Század Kiadó Zeneművészeti Kiadó i.P.C. Könyvek Édesvíz Kiadó

Bejegyzések

  • 2026 14
    • február 5
    • január 9
  • 2025 111
    • december 14
    • november 8
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 7
    • július 9
    • június 10
    • május 10
    • április 9
    • március 9
    • február 9
    • január 8
  • 2024 112
    • december 13
    • november 8
    • október 10
    • szeptember 10
    • augusztus 10
    • július 9
    • június 8
    • május 8
    • április 11
    • március 8
    • február 9
    • január 8
  • 2023 126
    • december 11
    • november 9
    • október 10
    • szeptember 8
    • augusztus 11
    • július 10
    • június 12
    • május 12
    • április 10
    • március 10
    • február 12
    • január 11
  • 2022 50
    • december 13
    • november 10
    • október 9
    • szeptember 9
    • augusztus 2
    • július 1
    • február 2
    • január 4
  • 2020 1
    • március 1
  • 2018 66
    • június 8
    • május 11
    • április 12
    • március 12
    • február 10
    • január 13
  • 2017 92
    • december 11
    • november 13
    • október 13
    • szeptember 15
    • augusztus 14
    • július 12
    • június 10
    • május 2
    • január 2
  • 2016 10
    • december 3
    • november 1
    • október 2
    • március 3
    • február 1
  • 2015 92
    • október 1
    • szeptember 1
    • július 4
    • június 15
    • május 12
    • április 13
    • március 16
    • február 16
    • január 14
  • 2014 139
    • december 15
    • november 12
    • október 8
    • szeptember 13
    • augusztus 9
    • július 14
    • június 14
    • május 13
    • április 11
    • március 13
    • február 9
    • január 8
  • 2013 103
    • december 13
    • november 10
    • október 8
    • szeptember 12
    • augusztus 1
    • június 6
    • május 9
    • április 10
    • március 13
    • február 8
    • január 13
  • 2012 130
    • december 14
    • november 16
    • október 13
      • Vers hétfőn ~ Radnóti Miklós - Októbervégi hexamet...
      • Mustra (2012. október - november)
      • Az imádott Júlia
      • Akik nem adják fel
      • Vers hétfőn ~ Sylvia Plath - Pipacsok októberben
      • Egy kis gasztronómia - Hadi torta
      • Szenvedélyek viharában
      • Gyilkos szeretet
      • Vers hétfőn ~ Babits Mihály - Magyar szonett az ős...
      • Varázserejű szeretet
      • Vers hétfőn ~ Paul Verlaine - Hallgasd a szelíd da...
      • "Az embernél nincs vérengzőbb bestia" 🔞
      • Vers hétfőn ~ Nemes Nagy Ágnes - Október
    • szeptember 13
    • augusztus 8
    • július 8
    • június 11
    • május 12
    • április 9
    • március 10
    • február 8
    • január 8
  • 2011 97
    • december 10
    • november 9
    • október 7
    • szeptember 6
    • augusztus 11
    • július 11
    • június 8
    • május 9
    • április 7
    • március 7
    • február 3
    • január 9
  • 2010 31
    • december 7
    • november 4
    • október 2
    • szeptember 2
    • augusztus 5
    • július 2
    • június 3
    • május 1
    • április 3
    • március 2

Hozzászólások

Híres ember

Ady Endre Beatrix Potter Boleyn Anna Caravaggio Cesare Borgia Claude Monet Coco Chanel El Greco Elizabeth Barrett-Browning Eugène Delacroix Fedák Sári Fernando Pessoa Filippo Brunelleschi Flora Tristán Franz Kafka Frida Kahlo Gabriel Harvey Giacomo Puccini Giotto Henri de Toulouse-Lautrec Isadora Duncan Jane Austen Jászai Mari Jósika Júlia Jósika Miklós Leonardo Da Vinci Marie Antoinette Marilyn Monroe Marlene Dietrich Mary Anning Michelangelo Molière Molnár Ferenc Niccolò Machiavelli Paul Gauguin Rembrandt Roger Casement Sophia Loren Steve Jobs Szabó Magda Szendrey Júlia VIII. Henrik XVI. Lajos

Ország, város

Anglia Azerbajdzsán Belgium Brazília Brüsszel Cortona Csehország Erdély Firenze Granada Görögország Hawaii Honolulu Indonézia Itália Kecskemét Kongó Korfu Lisszabon London Madrid Marokkó Milánó Márrakes New Orleans New York Nápoly Németalföld Pacifikus Túraösvény (PTÖ) Palesztina Portugália Párizs Róma Salzburg San Francisco Savannah Siena Spanyolország Svédország Szahara Szentpétervár Toledo Toscana Törökország Velence Írország

Személyiségtípusok

INFJ INTJ enneagramm

Sorozatok

A Rougon-Macquartok A krimi királynője A magyar dráma gyöngyszemei A magyar próza klasszikusai A világ múzeumai Anne Arany klasszikusok Arany pöttyös könyvek Barcelona-trilógia Barátnőm Bori Csokoládé-trilógia Francia história Katalán Könyvtár Kisasszonyok Korfu-trilógia Lyra Mundi Lélekbúvár Könyvek Magvető Remekírók Magyar királynék és nagyasszonyok Magánélet sorozat Micimackó Millenniumi Könyvtár Miss Marple Modern Könyvtár Mrs. Ariadne Oliver Móricz Zsigmond prózai művei Nagy művészek élete Nemzeti Színház Színműtár Nobel-díjasok könyvtára Nyaralás-trilógia Nyitott Akadémia Nápolyi regények Osiris Klasszikusok PONS Paletta Poirot Pom Pom meséi Radnay-trilógia Romantikus Klasszikusok Szerelmes Világirodalom Talentum Diákkönyvtár Történelmi útikönyvek Ungvári Tamás színműfordításai Vörös Pöttyös Könyvek

Feliratkozás

Bejegyzések
Atom
Bejegyzések
Megjegyzések
Atom
Megjegyzések

Copyright © Foodicious Theme. Designed by OddThemes