FIGYELEM! FELNŐTT TARTALMÚ BEJEGYZÉS!!!
Könyvélmény-beszámoló
421. sz. jelentés
TÁRGY: Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek
JELLEGE: Publikus, Felnőtt tartalmú!
KELT: 2013. május 12.


Alulírott, Andiamo tisztelettel jelentkezik a Tisztelt Olvasónál, köszönti őt és jelenti:
  1. Alulírott 2013. április 27. és május 5. között elolvasta Mario Vargas Llosa Pantaleón és a hölgyvendégek c. regényét, amiről az alábbiakban tájékoztatja Önt.
  2. Pantaleón Pantoja, a frissen kinevezett százados 1956-ban különös megbízatást kap feletteseitől: költözzön feleségével és édesanyjával Iquitosba, ahol egy titkos küldetést kell teljesítenie, melyről nem tudhatnak a családtagjai sem. Mivel nemcsak az éghajlat igencsak forró errefelé, hanem az itt állomásozó katonák vérmérséklete is, ezért a civil hölgylakosság erénye sincs biztonságban. A további hasonló bűncselekmények megelőzése végett Panta feladata egy ún. hölgyvendégszolgálat megszervezése, mely szervezett és titkos formában igyekszik szolgálni hazáját és a hadsereget.
Panta eleinte zavarban van küldetése miatt, hiszen nem mutatkozhat katonai egyenruhában, a hadseregtől távol kell albérletben berendezkednie, és éjszakánként fel kell derítenie a szóba jöhető hölgyvendégek jelenlegi munkahelyeit. A remek szervező készséggel megáldott Pantaleón Pantoján nem foghat ki ez a feladat sem, így hamarosan megszületik a HHEÁHSZ (Helyőrségek, Határ- és Egyéb Állomások Hölgyvendégszolgálata), aminek működtetésében segítségére van Chuchupe, Szemölcs és a Kínai Porfirio, akik szakértelmükkel járulnak hozzá Panta munkájához.
 A HHEÁHSZ nem várt sikert arat az igénybe vevők körében és a felettesek elismerését is kivívja.
  3. Azonban semmi sem tökéletes, így nem várt bonyodalmak adódnak. Leonor asszony (Panta édesanyja) és Pochita (Panta felesége) számára is egyre gyanúsabbá válik imádott fia, ill. férje viselkedése, ill., már a kezdet kezdetén felbukkan Francisco Testvér, akit alulírott leginkább vallási fanatikusnak és keresztfetisisztának nevezne. Ugyanis, ahol ő felbukkan, az őt hallgatók kereszteket állítanak, amikre a későbbiekben állatok, majd emberek is felkerülnek áldozat gyanánt.
A hölgyvendégszolgálat és a testvérek történetét egészen 1959-ig követhetjük nyomon. Ez alatt a négy év alatt pedig számtalan humoros és véres eseménynek lehetünk tanúi. 
  4. Talán nem titok a Tisztelt Olvasó előtt, hogy alulírott nagy rajongója a Nobel-díjas író műveinek, aki ezen regényében is alaposan meglepte. Kezdetben zavart okozott számára az egymást szinte soronként váltó párbeszédek szereplőinek azonosítása, ami a későbbiekben is jelen volt, de aztán gyorsan hozzászokott.
A regény első felét igen gyorsan elolvasta és rendkívül jól szórakozott, míg a második fele már nagyobb odafigyelést igényelt, hiszen az események is komolyabbá váltak. De mindent összevetve, alulírott továbbra is a MVL-rajongók táborát erősíti, amit bizonyítani szeretne az alábbi idézetekkel is:

- Luisa Canepát, a cselédemet megerőszakolta egy őrmester, aztán egy tizedes és végül egy közlegény - törölgeti a szemüvegét Bacacorzo hadnagy. - Talán tetszett neki a dolog, vagy mit tudom én, őrnagy úr, de tény, hogy most Csöcsös néven kurválkodással foglalkozik, és egy Ezerarcú buzi a stricije.

 

- Jó reggelt, boldog és vidám hölgyvendégek - kántál Szemölcs. - Gyerünk, sorakozzatok fel az orvosi vizsgálathoz! Érkezései sorrendben, veszekedés nélkül. Mint a laktanyában, ahogy Pan-Pan szereti.
- Milyen kalikás a szemed, Pichuza - csipkedi meg a lány arcát a Kínai Porfirio. - Látszik, hogy neked nem elég a Szolgálat.
- Ha továbbra is dolgozol a saját kontódra, nem sok jövőt jósolok itt neked - figyelmezteti Chuchupe. - Pan-Pan már ezerszer mondta.
- Vagy hölgyvendég, vagy kurva. elnézést a kifejezésért, a kettő nem fér össze - nyilatkoztatja ki Pantoja úr. - Maguk a Hadsereg polgári alkalmazottai, nem pedig szexüzérek.

 5. Alulírott felhívná szíves figyelmét, hogy 1999-ben film is készült a regényből, ami azonban a 20. század végére helyezte a cselekményt, de ettől eltekintve még lehet jó.


Isten óvja Önt!


Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek
Eredeti cím: Pantaleón y las visitadoras
Fordította: Huszágh Nándor
420 oldal
Európa Kiadó, 2005
2200 Ft

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, és az európás könyvmaratonkor a virtuális kosaramban is landolt. Egy december este levettem, hogy megtudjam, ki is volt ez a Roger Casement. Akkor még nem is sejtettem, hogy ilyen nehezen érek majd a végére.


Roger Casement Írországban született, és testvéreivel korán elvesztették édesanyjukat, majd az egyik rokon házaspár nevelte a gyerekeket. Korán munkába kellett állnia, és mivel mindig is vonzotta Afrika, néhány év múlva úgy döntött, a fekete kontinensre települ. Itt szembesült a brit gyarmatosítók kegyetlenségeivel, melyeket az őslakosokon követnek el.

A napokban könyvespolc előtt állva valami könnyed olvasmányt kerestem, levettem hát A beszélőt. Ennél jobban csak akkor nyúltam volna mellé, ha a közelből a Háború és békét vagy Virginia Woolf valamelyik regényét emelem le. Elkezdtem olvasni és rögtön az elején szembesültem azzal, hogy ez bizony nem egy habkönnyű olvasmány lesz, de azért se tettem vissza.


1985-ben az író egy firenzei kirakatban a perui indiánok ruhájába öltöztetett babát pillant meg, majd egy fényképet, melyen egy kisebb csoport egy embert vesz körül. Ő a beszélő. Azonban ez a beszélő ismerős számára, egy egyetemi évfolyamtársára emlékezteti. Közelebbről szemügyre veszi a képeket, és ez indítja el az emlékezés hullámait.