Gyilkos szeretet

 A tavaly nyári nagy alexandrás akció során landolt ez a könyv is a virtuális kosaramban, majd a polcomon, és azóta várakozott. Múlt héten A virradat ígérete után pedig egyszerűen fogalmam sem volt, mit olvassak, ki lehet az az író, akinek a könyve labdába rúghat Romain Gary után, így néhány órás agyalás és szenvedés után Szabó Magdára esett a választásom.
Eredetileg már A virradat ígérete előtt elkezdtem a Sziget-kéket és később folytattam, de kb. 35 oldal után beláttam, hogy ehhez az ifjúsági regényhez egész egyszerűen túlkoros vagyok már, mert egyáltalán nem tudott lekötni. Így szétnéztem a polcon és egy újabb anya történetét választottam, ezúttal egy magyarét.

1960-at írunk, amikor Etelkát, egy kis vidéki városban élő öregasszonyt értesítik, hogy a klinikán fekvő férje, Vince meghalt. Etelka azonnal indul a klinikára, később, amikor hazaér, a házat - meglepetésére - nem üresen találja, hanem a Pesten élő, harmincas éveinek közepén járó lánya, Iza várja, aki maga is orvos. Iza minden, a temetéssel járó ügyet magára vállal, és közli anyjával, hogy magához költözteti, miután elkelt a szülői ház, ahol a Szőcs házaspár 49 évet töltött.

 Szőcsék évekkel Iza születése előtt elvesztették a kisfiukat, így a lány születése igazi csoda és öröm volt a számukra. Mindent megtettek érte, még akkor is, amikor a bíróként dolgozó Vincét idő előtt nyugdíjazták egy döntése miatt. Iza mindig is jó tanuló volt, így végül bejutott az orvosi egyetemre, ahol megismerkedett későbbi férjével, Antallal, akivel Szőcsék a mai napig kitűnő kapcsolatot ápolnak. Fiuknak tekintik a férfit, annak ellenére, hogy néhány éve elhagyta a lányukat, amit azóta sem ért senki.

Iza a temetés után Dorozsra, a szomszédos településre küldi pihenni az anyját, míg ő az ügyeket intézi, és meglepődik, amikor Antal közli vele, szeretné megvenni a házat. Bár Iza nem érti a döntését, nyélbe ütik az üzletet, Antal a ház mellett megkapja Kapitányt, Szőcsék nyulát is, Iza pedig Pestre indul Etelkával.

Az, hogy most Pestre költözteti az anyját, voltaképp senki számára sem volt meglepetés. Iza nem is tehetne másképpen, ez rá a jellemző. Nemcsak kiváló orvos, nemcsak hálás gyerek, jó ember is ez az Iza, boldog lehet vele Szőcsné. Vince bácsi ugyan elment, szegény, de itt hagyta maga helyett a lányát, védelemnek. Micsoda öröm lehet Pestre költözni, itt hagyni a szomorú emlékeket, s az új környezetben végre élvezni is az öregséget; nemcsak gondját-baját, magányát viselni, hanem átadni magát, hetvenöt évesen, a békés szemlélődésnek! Iza majd vigyáz rá, soha többet nem lesz gondja semmire.

Csakhogy a pesti élet Etelka számára nem azt hozza, amire ő vagy a szomszédok számítottak. Az öregasszony idegenkedik minden modern géptől, ragaszkodik a megszokott dolgaihoz, azonban Iza lakása a legújabb háztartási eszközökkel van felszerelve, és anyja szeretett, ám szakadt, toldozott-foldozott, törött holmijaitól megszabadult. Minek az anyjának azok, amikor ő keres annyit, hogy újakat vehetnek helyettük? Etelka ebben is egyetért vele.