Két hete kitört nálam az Emma-láz. Pedig amikor néhány éve olvastam, annyira, de annyira utáltam, hogy azt elmondani nem lehet. Azóta is, amikor ránéztem a polcon, mentem is tovább. De mivel nem vagyok híve a könyveladásnak (nagyon ritkán válok meg csak egy-egy könyvemtől), így Emma a polcon maradt, én meg olvastam mást. Aztán megláttam, hogy az m1 délután - amikor más csatornákon már javában mennek a jobbnál-jobb szappanoperák - műsorra tűzi a négyrészes sorozatot.Gondoltam, egy próbát megér, 50 perc kibírható, és már az első résznél megvett. Már akkor ott motoszkált bennem a kis ördög, hogy újra kellene olvasni, hátha most nem fogom annyira utálni és nem szenvedek vele úgy, mint annak idején. Pedig akkor felért egy kínzással, mert naponta buszoztam, és nem vittem magammal másik könyvet.
De a lényeg a lényeg: levettem a polcról, és mintha elfújták volna az utálatomat. Én biz' megszerettem ezt az Emmát. Hogy miért eme pálfordulás? Mindjárt elmesélem.
A bejegyzés bizonyos fokú cselekményleírást tartalmaz, ami - szerény véleményem szerint - elkerülhetetlen volt a megírásához.
Hamarosan megismerkedik a nála néhány évvel fiatalabb és naiv Harriet Smith-szel, akit rögtön pártfogásába vesz, és feltett szándéka, hogy falujuk, Highbury lelkészének, Mr. Eltonnak legyen élete párja, ne pedig egy földművesnek. Harrietnek sem kell sok biztatás:
Harriet olyan lány, aki ha egyszer elkezdte, állandóan szerelmes lesz.
Így Miss Woodhouse nekilát terve megvalósításának. Azonban Mr. Elton már mást szemelt ki a paplak úrnőjének, ami nem kis galibát okoz az érintettek számára.
De mindez még semmi, hiszen feltűnik a színen Jane Fairfax, aki idős nagyanyjánál és vénlány és szószátyár nénikéjénél tölt néhány hónapot, illetve Mr. Weston fia, Mr. Churchill is, akit a helybeliek évek óta nem láttak. (Mr. Churchill felvette az őt nevelő nagynénje és nagybátyja vezetéknevét.) Így felbolydul a kis falu élete, mindig van miről pletykálni, felpezsdül a társasági élet is: egyik meghívás követi a másikat, és Emma szívesen áll az események középpontjában, örömmel mozgatja a szálakat, de mindezért gyakran kap fejmosást Mr. Knightleytól:
- Szavamra mondom, Emma, ha hallom, hogy ilyen rosszul használja az eszét, szinte igazat kell adnom magának. Jobb, ha nincs esze valakinek, mint ha ilyen rosszul használja, mint maga!
Emmát persze mindez nem tántorítja el a további machinálástól, de igyekszik visszafogni magát.
Ahogy azt már a bevezetőben írtam, először szinte minden szereplőt utáltam. Idegesített Mr. Woodhouse állandó aggódása, ahogy minden pitiáner dolgon idegeskedik; Emma folyamatos kombinálása, Miss Bates örökös szájmenése, majd a továbbiakban az Elton házaspár, főleg a feleség okoskodása. De másodjára már csak jól szórakoztam rajtuk.
Emma igenis szerethető minden hibája ellenére, és ahogy az lenni szokott, ő is számtalan hibájával szembesül és fontos felfedezéseket tesz, míg fogynak a lapok. Miss Batesen és Mrs. Eltonon pedig remekül lehet szórakozni. De a kedvencem Mr. Knightley lett, aki őszinteségével nemcsak Emmát, de mást is helyre tesz, ha kell:
- Remélem, magával hozza Eltont - mondta Mr. Knightley -, de mások meghívásával nem terhelem.
- Ó, milyen huncut képet vág! De gondolja csak meg, nem kell semmitől sem tartania, ha rám ruházza a hatalmat. Nem vagyok fiatal lány, aki csak a maga mulatságát nézi. Tudja, férjes asszonyokra bátran rá lehet bízni az ilyesmit. Itt én leszek a rendező. Bízzon rám mindent! Majd én meghívom a vendégeit.
- Nem - válaszolta Mr. Knightley nyugodtan -, egyetlen férjes asszony van a világon, aki azt hívhat meg Donwellbe, akit akar, ez pedig...
- Gondolom, Mrs. Weston - vágott a szavába Mrs. Elton kissé sértődötten.
- Nem, hanem Mrs. Knightley, s míg ő nincs, magam intézem az ilyen ügyeket.
Sokan hibaként róják fel, hogy sok a körítés, de a szereplők miatt ennyi kellett. Elvégre mi lett volna, ha Miss Bates mellékesen nem meséli el, kik látogatták meg őket vagy kikkel futott össze aznap?
Összességében remekül éreztem magam mind a hartfieldi, mind a highburybeliek társaságában, a vendégségek, kirándulások vagy csak a séták során, és örülök, hogy adtam még esélyt a regénynek. Egy sötét, esős napon remek kikapcsolódást nyújt ;). Jane Austen most sem hazudtolja meg önmagát, ahogyan görbetükröt tart a korabeli társaság elé.
A regényből három filmváltozat is készült, volt szerencsém mindegyiket látni, de mind közül toronymagasan kiemelkedik a BBC négyrészes sorozata, amit két hete láttam. Mind a szereplők, mind a körítés remek volt. Olyannyira megszerettem, hogy már be is szereztem dvd-n.
Kate Beckinsale talán nem volt rossz választás a címszerepre, de a többiek...
Erről a filmről bővebben itt.
A Gwyneth Paltrow-féle Emma sem rossz. Itt a sztárokra építettek.
A fordítással kapcsolatban egy észrevétel: előfordult, hogy az Elton és a Weston házaspár az egyik oldalon még tegeződik, a következőn viszont már magázódik. Akkor hogy is van ez?
Mindenesetre én a könyvre és a sorozatra teszem le a voksom. Csak nekünk is legyen annyi szellemi tartalékunk Mrs. Eltonhoz és az ő caro sposójához, mint neki a helybeliekhez.
Jane Austen: Emma
Eredeti cím: Emma
Fordította: Csanak Dóra
428 oldal
Lazi Kiadó, 2006
2500 Ft
Az ulpiusos kiadás több, mint 200 oldallal terjedelmesebb, gondolom, köszönhetően az ötször ekkora betűméretnek és a végén lévő extra részleteknek. Ráadásul drágább is, úgyhogy inkább ezt a fordítást keresse, akinek esetleg meghoztam hozzá a kedvét.
Bejegyzések
