Évekkel ezelőtt annyi szépet és jót olvastam az Ida regényéről, hogy tudtam, az én polcomon is ott a helye és el kell olvasnom. A beszerzés megtörtént, ám az olvasás - mint általában - most is váratott magára. De éppen kapóra jött, hogy az M3 múlt hétvégén műsorra tűzte az 1974-ben készült kétrészes filmváltozatot, így rögtön tudtam, hogy most kell levenni a polcról.
Egy úriember a kávéházban az újságírókon háborog, amikor előtte terem egy fiatalember, Balogh Csaba, aki közli vele, hogy ő is zsurnalisztaként keresi a kenyerét és mellesleg az apróhirdetéseket nem az újságírók írják. Az úr bocsánatot kér, majd távozik. Csaba kezébe veszi a lapot, hogy megtudja, mi bőszítette fel annyira az illetőt:
FÉRJHEZ ADNÁM a lányomat művelt fiatalemberhez, akinek foglalkozása vagy hivatala hacsak kissé is úri, de nem iszákos, nem kártyás, és ép, egészséges. A lányom móringja most 300 ezer korona készpénzben. Később örökség ennél is nagyobb, talán milliókra is rúgó. Cím a kiadóhivatalban.
Csaba elgondolkodik a dolgon: vajon milyen ember lehet, aki a leányát így kívánja férjhez adni? De végül ő is jelentkezik a hirdetésre, mivel a hozomány megoldaná a családi birtok ügyét is és a húga helyzetét.
Hamarosan találkozik is Ó Péterrel, a gazdag borkereskedővel, aki közli a fiatalemberrel, hogy három napon belül feleségül veheti a lányát és megkaphatja a hozományt is.
De milyen is a menyasszony? Ida még egészen kislányként veszítette el az édesanyját, apja pedig - finoman fogalmazva - nem törődik vele, egy pesti klastromba küldi. Ida itt ismerkedik meg titokban Petőfi költészetével, és úgy dönt, amint kikerül a szigorú intézetből, megvalósítja a "Szabadság, szerelem" eszményét.
Elérkezik az érettségi napja, ami után minden szülő boldogan viszi haza leányát, ám Ó Péter a lánya előtt kéri meg a klastrom vezetőjét, hadd maradhasson még egy évet Ida, hiszen nincs asszony a házban. Idát mintha leforrázták volna, de immáron zongora- és helyettes tanárként él a klastromban. Azonban egy "bűnös eset" után kiteszik a szűrét és végre otthon, a vidéki kisvárosban találja magát. De a szabadulás mégsem azt a felhőtlen örömöt tartogatja a számára, amit várt.
Rá kell jönnie, hogy apját egyáltalán nem érdekli, egy fiatalabb, és az Ida szemében erkölcstelen nőt készül elvenni és ő csak akadályként van jelen a házban. A véletlen folytán szembesül azzal, hogy apja hirdetés útján készül kiházasítani, hogy megszabaduljon tőle.
A vőlegény-jelölt meg is érkezik és Ida végül igent mond. Megállapodnak, hogy egy év után szétválnak, egymás között idegenként kezelik egymást, ám a külvilág szemében fenntartják a látszatot. Az esküvő után pedig Münchenben kezdik meg a közös életüket.
Csaba (aki eredetileg festő) ismét festeni kezd, Ida a háztartást veszi kezébe, megpróbál beilleszkedni a művész feleségek életébe, ami nem is olyan egyszerű egy olyan nőnek, akinek a klastromban azt is meg kellett gyónnia, ha az újságban novellát olvasott és sosem volt pénz a kezében.
Idát rögtön megkedveltem, bár nem egyszer számomra túlságosan erkölcsös volt, de ezt csak a neveltetése számlájára írtam. Az apjáról csak rosszat tudnék írni, hiszen milyen apa az, aki nem tud mit kezdeni az egyetlen gyermekével és csak szabadulni akar tőle?
Minden tiszteletem viszont Balogh Csabáé, aki szinte mindig úriemberként viselkedett és sokszor irigyeltem a türelmét.
Nem is emlékszem olyan szépirodalmi műre, amelyben annyi festő és kép került volna szóba, mint ebben a regényben, úgyhogy ebből a szempontból is egy igazi csemegére bukkantam. De ami a legjobban tetszett, az az udvariasság, ahogyan Ida és Csaba egymással beszélt, és Gárdonyi stílusa.
És hogy a teljes hold bontakozik a fellegek homályából, úgy bontakozott az ő elméjében is a világosság:
- Művész, ha rezdülést érez, valami szépet érez. De mi az a szép? - Ha kinek-kinek más a szép! Ha Rembrandtnak az árnyék-szín a szép, Tiziánnak a világosszín a szép, ha Botticellinek a vonalhullám a szép! És egyszer csak ebéd közben a levegőbe mered a kanala:
- Ami a szívét gyönyöríti. Kinek-kinek az a szép, ami az ő szívét elgyönyöríti! Nyomban következett azonban megint a nagy kérdőjel:
- De hát mi gyönyörítheti el a szívet?
Erre már csak a szivarfüstben találta meg a választ:
Minden! Minden, amire a szeme valamely percben szeretettel néz. A szeretet a laterna magica! A szeretet a mindent arannyá változtató csodaláng. A láng heve a gyönyörület. A gyönyörületet kincsünknek érezzük: tehát mentjük az elmúlástól. A festő menti festékkel, a költő tollal. A képnek az a része a mesteri. A könyvnek az a lapja halhatatlan.
Nagyon szerettem a századelő hangulatát, a művészvilágot, a remek korrajzot és a főszereplők jellemfejlődését, amit érdemes végigkövetni, mert az utolsó oldalak nem várt izgalmakat tartogatnak, így kíváncsian vártam a lezárást. Gárdonyi zseniálisan megoldotta, úgyhogy már ezért is megéri elolvasni.
Újra szembesültem a ténnyel, hogy én bizony szeretem Gárdonyit és nem ártana újabb olvasnivalókat beszerezni tőle.
A filmváltozatot is csak ajánlani tudom, tökéletesen visszaadta a regény hangulatát: a századelőt, a jellemeket és a kor romantikáját is. Venczel Vera és Oszter Sándor pedig egyszerűen remekelt Ida és Csaba szerepében.
1934-ben is készült film a regényből Ágay Irénnel és Jávor Pállal a főszerepben, de a vélemények alapján elveszett a regény lényege.
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Talentum Diákkönyvtár
406 oldal
Akkord Kiadó, 2006
698 Ft
A regény MEK-ben
Képek a filmből Venczel Vera honlapján
Bejegyzések
2 hozzászólás
Remek kis posztot írtál belőle, kedvet csináltál egy újraolvasáshoz, bár akad még Gárdonyi mű, amit nem olvastam. Az Egri csillagok mellett a másik gyermekkori kedvenc A láthatatlan ember volt, a régi szép idők. :)
VálaszTörlésKöszönöm :), ez volt a cél ;). A láthatatlan embert sok éve elkezdtem a könyvtáros néni ajánlására, de valamiért félbemaradt. Azért adok még neki egy esélyt később :).
Törlés