Archive for november 2012

Néhány hónapja, amikor szombat esténként a Duna TV-n színházi előadások voltak, egyik alkalommal a Bolha a fülbe került műsorra (hogy a sok közül melyik társulat előadása, arra nem emlékszem). Csak annyit tudtam a darabról, amit a teletexten sikerült elolvasni róla, hogy rengeteg humorral és félreértéssel tűzdelt. Vártam is az esti kezdést, de a teletexten szembesültem a műsorváltozással. Amit csak azért se néztem meg. Ezért is örültem meg, amikor egy hónapja felfedeztem az előrendelések közt könyvformában, és nem volt kérdés, hogy a virtuális kosaramban landol.

Felhívnám a Kedves Olvasó figyelmét az idézetre, aminek a mindenféle - finoman fogalmazva - korhatáros kereső szavakkal a blogra akadók is valamelyest örülhetnek végre 😁.

A három felvonás (az első és a második helyszíne Párizs) egyetlen nap története, mégis annyi minden történik ez alatt a néhány óra alatt! Raymonde egy postán érkezett nadrágtartó kapcsán szembesül azzal, hogy a férje megcsalja. Pedig éppen ő készült megcsalni a férfit! Mindezt legjobb barátnőjével, Lucienne-nel osztja meg, aki nem akar hinni neki. De mi más lehetne a legjobb bizonyíték, mint hogy Chandebise (a férj) jó ideje hanyagolja házastársi kötelességét, ráadásul megérkezik a már említett a nadrágtartó a Tüzes Kandúr nevű hotelből, melynek neve is árulkodó.

LUCIENNE Ha egyszer nincs bizonyítékod?
RAYMONDE Nincs bizonyítékom? Te mit szólnál hozzá, ha a férjed, miután eddig teljes gőzzel a férjed volt... egyszer csak... - mintha elvágták volna... Vége! Máról holnapra!
LUCIENNE (gyönyörrel) Azt mondanám: végre!
RAYMONDE Mi? Mi? Végre? Így beszél az, aki még nyeregben van! emlékszem én! Tavasszal még sokalltam is! Hű, de fárasztó volt! Már azt mondtam magamban: "Csak egy kis felhő jönne már! Csak egy összeveszés, valami baj, akármi!" Már azon voltam, hogy szeretőt keresek magamnak, csak hogy valami komplikáció legyen.
LUCIENNE Szeretőt!
RAYMONDE Persze! Már választottam is!... A nevét persze nem mondom meg... Romain Tournel - tudod, az, akivel tegnapelőtt voltál itt vacsorán. Nem vetted észre, hogy udvarol nekem? Csodálnám! Egy hajszálon múlt, drágám, egy hajszálon, hogy nem lett a szeretőm.
LUCIENNE Ne mondd!
RAYMONDE De most már nem is lesz!... Nem kell szerető, nem - mióta a férjem megcsal... vége!
LUCIENNE Mondhatok valamit?
RAYMONDE Mit?
LUCIENNE Te fülig szerelmes vagy a férjedbe.
RAYMONDE Én?
LUCIENNE Miért tiltakozol?
RAYMONDE Mert dühös vagyok. Hogy én akartam megcsalni, az rendben van, de hogy ő megcsal!... Ez disznóság!

Ekkor Raymonde tervet eszel ki, hogyan csalja tőrbe hűtlen urát. Lucienne segítségével levelet ír Chandebise-nek, akit aznap délutánra a Tüzes Kandúrba hív randevúra, ahol majd tetten érheti. A levél elkészül és el is juttatják a férjhez. Azonban itt kezdenek bonyolódni ez események.

Megérkezik a korábbi szerető-jelölt, Tournel, Finache doktor, Lucienne borzasztóan féltékeny spanyol férje, de ne feledkezzünk meg Chandebise beszédhibás, ám nőcsábász unokaöccséről, Camille-ről sem vagy az inasról, Étienne-ről és annak feleségéről Antoinette-ről sem.

És ha ez még nem lenne elég, a második felvonásban végre bepillanthatunk a Tüzes Kandúr életébe is, ami számtalan meglepetést tartogat...

A kedvenc szereplőm a már említett Camille és a Tüzes macskában szobát bérlő angol, Rugby volt. Utóbbi csak angolul beszél, ami még több kalamajkát okoz, ill. Camille, akinek érthetetlen beszéde számtalan galiba forrása. De a többiek sem hagyják unatkozni az olvasót, ha egy szürke délutánon vagy estén a kezébe veszi.

Georges Feydeau: Bolha a fülbe
Eredeti cím: La puce à l’oreille
Fordította: Mészöly Dezső
128 oldal
Kortárs Kiadó, 2012
1900 Ft

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie előtt. A kamaszlány az immár 11 éves Anouk, aki szóba elegyedik az extravagáns külsejű nővel, aki azonnal felfigyel a lány anyjára és húgára.

A Csokoládé óta eltelt öt év alatt Vianne életében gyökeres változások történtek: a legfontosabb esemény, hogy megszületett Rosette, aki azonban más. A kislány nem beszél, kizárólag jelbeszéddel, ill. hangokkal kommunikál és sokszor történetek Balesetek. Vianne - aki most Yanne Charbonneau-ként mutatkozik be - egy ideje már Párizsban él a lányaival, sutba vágta a kártyákat és a mágiát, így próbál átlagos életet élni. Emiatt is fogadta el a házi ura a nála jóval idősebb Thierry udvarlását. Ebbe az életbe csöppen bele a nyalókacipőben érkező Zozie, akinek tervei vannak a családdal. Azonban Vianne is nyitott szemmel jár:

De kicsoda Zozie?, teszem fel magamnak a kérdést? A szeme messzebbre lát, mint a mosogatásra váró edények vagy a tányér széle alá csúsztatott bankjegy. A kék szemben könnyebb olvasni, de a szakmai fogás, ami oly sokszor volt hasznomra, ha nem is a legjobban, valamiért nála mégsem válik be. Vannak ilyenek, mondom magamban. De akár keserű, akár tej, puha közepű vagy ropogós, a legkeserűbb narancs- vagy rózsakrémes, Manon blanc vagy vaníliás trüffel, még azt sem tudom, hogy egyáltalán szereti-e a csokoládét, még kevésbé, hogy melyik a kedvence.

Ahogy közeledik a karácsony, a látszólag békés felszín alatt nagy dolgok vannak készülőben, és egy napon Roux is felbukkan...

A történet három szereplő: Zozie, Anouk és Vianne szemszögéből bontakozik ki. Zozie az, aki folyamatosan kiszól az Olvasóhoz is. Zseniális húzás volt Joanne Harris-től a hármas narráció, sokkal személyesebbé és közvetlenebbé tette az eseményeket és ahogy fokozatosan, lépésről-lépésre bontakoztatja ki előttünk a múltjukat. Apránként derül fény Zozie gyerekkorára, korábbi viselt dolgaira és a Vianne-ék elmúlt éveinek történéseire. És Anouk úgy érzi, végre barátra talált.

És ott a chocolaterie, ahol Vianne keze alól finomabbnál finomabb édességek kerülnek ki, a környékbeliek, akik először furcsán néznek a boltra, de hamarosan megbarátkoznak vele. Egyszerű, hétköznapi emberek, olyanok, akik mellett nap, mint nap elmegy az ember az utcán, akiknek ugyanúgy megvannak a problémái, mint bármelyikünknek.

De térjünk vissza a három narrátorunkhoz: itt van Zozie, aki előszeretettel lopja el mások életét és a siker érdekében bármire hajlandó. Az a fajta, aki a jelenlegi külsejével bármit el tud érni, a báránybőrbe bújt farkas. Joanne Harris nagyot alkotott az ő alakjával.

Anouk, aki középiskolába jár, mégis kilóg az osztálytársnői közül. Mert más, mert nem hajlandó ugyanúgy viselkedni, ugyanúgy öltözködni, mint a menők. Ugye, hogy ismerős? Ezek után nem is csoda, hogy azonnal elbűvöli a kopogó nyalókacipőjében parádézó Zozie, hiszen titkon a legtöbb kamaszlány ilyen akar lenni, ha felnő.

Milyen is ez az új Vianne Rocher, akarom mondani Yanne Charbonneau? Tényleg képes volt minden varázslatot félretenni? Úgy tűnik a normális élet érdekében igen, azonban Rosette személye, mássága mindig is a múltjára emlékezteti, azokra az évekre, melyeket annyira szeretne maga mögött hagyni. És az édesanyja altatódala is egyre gyakrabban eszébe jut:

A Csokoládécipő hangulata már sokkal baljósabb, mint a Csokoládéé volt. Ebben a részben nagyobb szerepet kap a babona és a varázslat. Sőt az is kiderül, hogy a csokoládéból is lehet jósolni. Bár az év bármelyik szakában tökéletes kikapcsolódást nyújt, mégis talán érdemes ilyenkorra időzíteni :).

A borító pocsék, nem értem, miért nem lehetett megtartani az eredetit, mint a Csokoládé első kiadásánál? Ennek a résznek semmi köze a filmhez.

Az már csak hab a tortán, hogy amikor először olvastam, a 487. oldalnál szétesett a kötése, és amikor most odaértem, simán kitéphetném belőle a lapokat, mint egy füzetből. És ez került 3500 Ft-ba. ~~A jobb kiadók ennyiért keménytáblás, normálisan kötött, sokszor védőborítóval ellátott könyvet dobnak a piacra.~~

Joanne Harris: Csokoládécipő
Eredeti cím: The Lollipop Shoes
Fordította: Szűr-Szabó Katalin és Térfy Anna
546 oldal
Ulpius-ház, 2007
3499 Ft

A Duna International Kiadó tavaly indította útjára 26 részes Magyar királynék és nagyasszonyok sorozatát, ami szerény véleményem szerint hiánypótló a könyvpiacon, ugyanis olyan nőkről is szó esik egy-egy kötetben, akik valamiért a feledés homályába merültek, pedig többen közülük a maguk korában letettek valamit az asztalra, ahogy mondani szokás.

A sorozat 10. kötete, mely a Magyar Múzsák címet viseli a 18. század végére és a 19. századba kalauzolja el az Olvasót, és nemcsak költőink, hanem zeneszerzőink és festőink szerelmi életébe is bepillantást nyerhetünk.

A kötet nagy részében a költőink, íróink életére nagy hatást tett nőkről olvashatunk. Közülük bár voltak, akik nem múzsaként léteztek a művész életében, mégis rendkívüli volt a jelenlétük vagy éppen az utánuk való epekedés.

Szó esik többek között Csokonai Lillájáról és a gyűrű-legendáról, Vajda János Ginájáról, Himfy szerelméről, Vörösmarty Laurájáról, Arany János feleségéről és a sokat ostorozott Szendrey Júliáról.

Mindannyian hallottuk már legtöbbjük nevét az irodalomórákon, de mégsem tudtuk meg, hogyan élt Lilla vagy hogyan fejezte be életét Szendrey Júlia, aki eldobta az özvegyi fátylat.

Az ember tragédiáját sem kell bemutatni senkinek (legalábbis mindenki hallott már róla), az azonban kevésbé ismert tény, hogy Fráter Erzsébet Madách felesége milyen hatással volt Éva alakjára a műben.

Szinyei Merse Pál: Lila ruhás nő

Az irodalmi múzsák után Liszt Ferenc szerelmei következnek, majd a magyar festők ihletői. Megtudhatjuk, miért nehéz például a kiállítók és a restaurátorok dolga egy-egy Munkácsy-festménnyel, ki volt a Lila ruhás nő és milyen kapcsolat fűzte Lotz Károlyt nevelt lányához, Kornéliához.

Az aktuális múzsát bemutató fejezet rengeteg információval szolgál korabeli forrásokkal (versekkel, levelekkel) kiegészítve, és nemcsak az adott hölgyről és művészről, hanem a korról is. Olvashatunk például a cirkuszról Gina kapcsán vagy George Sandról, aki a kötet két szereplőjének életében is meghatározó szerepet játszott.

Bevallom, picit meglepett a néha kicsit lazább stílus, de ennek oka valószínűleg az, hogy a tizenéves korosztály - aki éppen most ismerkedik költőinkkel, festőinkkel - is bátran kezébe vegye a kötetet és ne érezze úgy, mint ha egy tankönyvet olvasna.

A kiadás igényes, és a képek száma nem megy a tartalom rovására. Nem kell attól félni, hogy egy album került a kezünkbe, amelyben a számtalan képhez csupán néhány soros információ tartozik.

A sorozat májusban elnyerte az oktatást-nevelést segítő kategóriában a Budai-díjat, ezért a fiatalabb korosztály is bátran fellapozhatja.

A kötet végén nemcsak bibliográfiát, hanem a sorozat többi kötetéről is találunk információt.

Szilágyi Rita: Magyar múzsák
Magyar királynék és nagyasszonyok sorozat - 10. kötet
96 oldal
Duna International Kiadó, 2012
1695 Ft
A sorozat a Facebookon

Nagyon szégyellem magam, mert Ady-rajongó lévén eredetileg Krúdy Gyula Adyról írt regényéről terveztem bejegyzést a mai napra. Hiába kezdtem el időben olvasni, egyszerűen nem voltam ráhangolódva és félretettem. De ígérem, később pótolni fogom. Helyette inkább egy verset hoztam a jeles alkalomból, aminek kiválasztásában a most elhatalmasodott Párizs-mániámnak is szerepe volt.

Ady Endre: Egy párisi hajnalon

Sugaras a fejem s az arcom,
Amerre járok, száll a csönd, riad,
Fölkopogom az alvó Párist,
Fényével elönt a hajnali Nap.

Ki vagyok? A győzelmes éber,
Aki bevárta, íme, a Napot
S aki napfényes glóriában
Büszkén és egyedül maga ragyog.

Ki vagyok? A Napisten papja,
Ki áldozik az éjszaka torán.
Egy vén harang megkondul. Zúghatsz,
Én pap vagyok, de pogány pap, pogány.

Harangzúgás közt, hajnalfényben
Gyujtom a lángot a máglya alatt,
Táncolnak lelkemben s a máglyán
A sugarak, a napsugarak.

Evoé, szent ősláng, Napisten.
Még alszik itt e cifra rengeteg,
Én vártam, lestem a te jöttöd,
Papod vagyok, bolondod, beteged.

Sápadt vagyok? Piros sugárt rám.
Boldog Ad-üköm pirosabb legény
Volt, ugyebár, mikor papod volt?
Hej, sápadok már ezer éve én.

Szent Napkeletnek mártirja vagyok,
Aki enyhülést Nyugaton keres,
Táltosok átkos sarja talán.
Sápadt vagyok? Óh, fess pirosra, fess.

Gyűlölöm dancs, keleti fajtám,
Mely, hogy kifáradt, engemet adott,
Ki sápadtan fut Napnyugatra,
Hogy ott imádja Urát, a Napot.

Hogy volt? Mindegy. Fáradt a vérem,
Imádom a fényt, lángot, meleget,
Keresek egy csodát, egy titkot,
Egy álmot. S nem tudom, mit keresek.

Keleti vérem, ez a lomha,
Szomjúhozóan issza Nyugatot:
A Napisten legbúsabb papja,
Rég kiszórt, fáradt sugara vagyok.

Egy nóta csal. Rég dalolhatta
Szent Ázsiában szép, vad, barna lány,
Egy illat űz, csodavirágból
Lehelte tán be egyik ősanyám.

Valami ősi, régi rontás
Száll előttem s én lehajtom fejem,
Várok valamit. S amit várok,
Nem dicsőség, nem pénz, nem szerelem.

Mit várok? Semmit. Egy asszony
Utamba állt és néha csókot ad:
Sohse látott ez a csókos Páris
Betegebb és szomorúbb csókokat.

Várok. Lesz egy végső borzongás,
Napszálltakor jön, el fog jönni, el
S akkor majd hiába ébresztnek
Könnyes csókkal és csókos könnyüvel.

Elmúlik a Napisten papja,
A legfurcsább és a legbetegebb,
Aki fáradt volt, mielőtt élt
S aki még Párisban sem szeretett.

Evoé, szent ősláng, Napisten,
Kihuny a láng, Páris riadva zúg,
Új csatára indul az Élet,
A nagyszerű, a pompás, a hazug.

Én is megyek, kóbor, pogány hős,
Új, balga Don, modern, bolond lovag,
Ki, mi van is, irtja, kiszórja
Önlelkéből az áldott álmokat.

Sugaras a fejem s az arcom,
Zúg a harang, megyek lassan tovább:
Megáldozott a dús Párisnak
Kövein a legkoldusabb nomád.

Vers

Kép

Ahogy sokan mások, én is az Angyalok városa c. filmben hallottam erről a regényről. Ennek már több, mint tíz éve, de arra tisztán emlékszem, hogy nagyon megtetszett a címe. Aztán néhány hónapja újra felbukkant, amikor több ismerősöm a Molyról is elolvasta és ódákat zengtek róla. Ekkor érkezett el a pillanat, hogy be kell szereznem. Ezt csak kigondolni volt egyszerű, ugyanis a könyv szinte beszerezhetetlen, vagy ha valahol rá is bukkanunk, annyit kérne érte, mint egy újért. Bevallom, annyi pénzt sajnáltam érte, így nagyon megörültem, amikor rátaláltam erre a gyűjteményre 1600 Ft-ért, és máris a virtuális kosaramban landolt.

Azóta eltelt pár hónap és magam sem tudom, miért halogattam az olvasását. Végül múlt hét hétfő este elővettem és egyszerűen magával ragadott már az elején:

Aztán egyszer csak beállt a rossz idő. Olyankor szokott beköszönteni, mikor elmúlt az ősz. Éjszakánként be kellett csuknunk az ablakot, mert bevert az eső, s a hideg szél leszaggatta a leveleket a place Contrscarpe fáiról. Csapzott levelek borították a teret, szélfútta eső csapkodta a nagy zöld autóbuszt a végállomáson, zsúfolt volt a Café des Amateurs, s ablakai bepárásodtak a hőségtől és a dohányfüsttől. Szomorú, csapnivalóan vezetett kávéház volt ez, ahol a városnegyed borisszái verődtek össze, s én kerültem is pállott emberszaga és savanyú részegszaga miatt.

A regényben Hemingway az 1921 és 1926 között Párizsban töltött éveiről ír. A húszas éveiben járó, ekkor még szinte ismeretlen írót elkísérhetjük a francia főváros kávéházaiba, ahol a napjait evéssel-ivással és írással tölti; a kor szellemi központjának számító házba Gertrude Steinhez (aki számított, megfordult az írónőnél); lóversenyre az első feleségével, Hadleyvel, aki akkor sem borult ki, ha minden félretett pénzüket elveszítették egy-egy ló miatt; kicsiny lakásukba, ahol nem volt saját fürdőszobájuk sem; a Sylvia Beach vezette Shakespeare és Társaiba, ahonnan az író sosem távozott üres kézzel, mert a tulajdonos mindig ellátta elegendő olvasnivalóval, és olykor kölcsönnel is. Egy-egy fejezetben felbukkan Ezra Pound és Francis Scott Fiztgerald is, akinek felesége, hogy finoman fogalmazzak, nem egy hétköznapi nő volt.

Hemingway's Paris: A Moveable Feast nagyobb térképen való megjelenítése

A memoár legfontosabb eleme nem az, mi történik éppen Hemigwayjel, hanem a körítés, az, ahogyan mindezt az Olvasó elé tárja. Mert ebben rejlik a varázslat, az a hangulat, ami már az első soroknál elbűvölt. És amikor Hemingway Cézanne képeit kereste fel, ott végleg beleszerettem. Sokan panaszkodnak egy-egy könyv kapcsán a leírásoknál. Nos, itt biztosan nem tennék, mert legyen szó evésről, ivásról, az utcákról vagy egy-egy évszakról, Hemingwayre nem lehet panasz. Bámulatosan bánik a szavakkal.

Az ember azt hinné, hogy ősszel tör ránk a szomorúság. Hiszen évről évre meghalunk kicsit, mikor a fákról lehull a levél, s a szélbe, a fagyos téli fénybe pőrén nyúlnak az ágak. Ám tudjuk, hogy a tavasz megjön mindig, mint ahogy tudjuk azt is, hogy a folyó szabadon árad, ha eltakarodott róla a jég. De ha esett-esett szakadatlanul az ónos eső és megölte a tavaszt, az olyan volt, akár egy ifjú oktalan halála.

Ezért nehéz írni róla, el kell olvasni és hagyni, hogy már az elején magába szippantson. Ráadásul letehetetlen, nekem két este alatt sikerült a végére érnem.

Párizs örök és azok emlékezete akik ott éltek, más mint bárki másé. Újra meg újra visszatérünk, bárhonnan, bármennyit változott is Párizs, és bármilyen nehéz – vagy könnyű – volt odajutnunk. Érdemes volt visszatérnünk, mindig busásan visszakaptuk amit magunkkal vittünk.

A legszívesebben csomagolnék és indulnék Párizsba (ez most egy ilyen párizsos hónap lesz ;)). Útikönyv helyett pedig a Vándorünnepet vinném magammal és hagynám, hogy nyolc évtized távolából Hemingway irányítsa a lépteimet.

Nem akartam elhinni, csak amikor megláttam, hogy utoljára 1996-ban(!!!) a Fekete Sas gondozásában látott napvilágot a regény! (1997-ben a Magyar Könyvklub a Tavaszi zuhataggal együtt jelentette meg.) Miért éppen ez a gyöngyszem merült a feledés homályába? Mert nem kötelező vagy ajánlott olvasmány? Meglehet, de ha csak arra gondolok, hogy az elmúlt években hány műve jelent meg immár sokadik kiadásban - és örüljünk is neki - , de a már korábban említett film kapcsán esetleg sokak kedvet kapnak az olvasáshoz, és nem biztos, hogy megelégednek azzal, ha olvasás után visszateszik a könyvtár megfelelő polcára. Kedves Kiadók! Jó reggelt, kívánok! Tessék újra kiadni! :)

Aki érdeklődik a kor iránt, nézze meg az Éjfélkor Párizsban c. filmet, én pedig előrébb veszem a várólistámon A párizsi feleséget.

Ernest Hemingway: Vándorünnep - Tavaszi zuhatag - Az ötödik hadoszlop - Cikkek, vallomások
Eredeti cím: A Moveable Feast
Fordította: Göncz Árpád (Bart István, Szász Imre)
230 oldal (a kötet 714 oldalas)
Magyar Helikon, 1971

Amikor megláttam ezt a gyönyörű borítót, tudtam, hogy nekem ez a könyv KELL. Aztán megláttam az árát, és kicsit (na jó, nagyon) megijedtem. Aztán megláttam, hogy elértem a +7%-ot a Lírában, így már kicsit nyugodtabb szívvel nyomtam meg az előrendelés gombot, és csak várni kellett, hogy végre megjelenjen.

Ekkor tudtam meg, hogy Nyáry Krisztián ezeket a történeteket eredetileg a Facebookon (amit finoman fogalmazva sem szeretek és e miatt sem vagyok hajlandó visszatérni) tette közzé, ahol hamarosan komoly rajongótábort szerzett magának, így elérkezett az idő, hogy nyomtatásban is megismerjék őket az olvasók.

A könyv borítója élőben sokkal szebb, valóban igényes kiadás. Úgy bontottam ki a dobozból, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékát, elkezdtem lapozni és ámultam-bámultam. Átfutottam a tartalomjegyzéket és nagyon örültem, hogy több olyan író és költő is helyet kapott, akik szóba sem kerültek az iskolában.

Olvashatunk többet között Tóth Árpádról, Tamási Áronról, Fekete Istvánról, de Gozsdu Elekről vagy a feledés homályába merült Vay Sándorról is. Ahogy azt már más is említette, olyan titkokra derül itt fény, amelyek kimaradtak az irodalomkönyvekből, de az is lehet, hogy a magyartanárok sem ismerték.

Megismerhetünk boldog házasságokat (mint például amilyen a Fekete Istváné és a Benedek Eleké volt), megcsalásokat (Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond) és szívfacsaró tragédiákat (Karinthy Frigyes és Böhm Aranka) .

Leginkább egy krémes süteményhez tudnám hasonlítani a könyvet: az ember várja, hogy megkaparinthassa, de nem szabad azonnal befalni, hanem be kell osztani a 40 történetet. Úgy döntöttem, mindennap csak két történetet olvasok el, hogy tovább tartson a varázs.

A sütemény jól sikerült, azonban egyszer-kétszer az volt az érzésem, hogy egy-egy történetnek csak egy icipici szelet jutott, míg egy másiktól Nyáry Krisztián nem sajnálta sem a tésztát, sem a krémet.
Minden történet egy-egy verssel, levél- vagy regényrészlettel vagy korabeli visszaemlékezéssel zárul, amit remek ötletnek tartok, hiszen a már ismert vagy kevésbé ismert személyek ezeken keresztül közelebb kerülnek az olvasóhoz. Ráadásul nekem is nagy segítséget jelentett a legutóbbi két magyar vers kiválasztásához.

Örülök, hogy megvettem és elolvastam, nagyon jó ötlet volt a történetek megjelentetése, a külcsín is remek, azonban néhány történet elég nyúlfarknyi lett. Mindenesetre, örülök, hogy az eladási listákon szépen szerepel a könyv, és a már említett részleteknek köszönhetően egyre többen veszik kezükbe egy-egy magyar író/költő műveit. Már ezért megéri.

A könyv végén megtaláljuk a felhasznált források egy részét, ami nagy segítséget nyújt, ha szeretnénk többet is megtudni egy-egy történetről.

A második kötetről bővebben: itt.

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Magyar irodalmi szerelmeskönyv
130 oldal
Corvina Kiadó, 2012
4500 Ft

A szokásosnál is vegyesebb lesz az a mostani Mustra, ugyanis ezúttal nem szedtem megjelenés szerint időrendbe a könyveket, hanem szubjektíven csoportosítottam őket (még így is kimaradt jó pár, de majd egy másik alkalommal bepótolom), kivéve két könyvet, melyek a legfontosabbak számomra:

Az Európa a tervek szerint jövő hónap elején jelenteti meg Nabokov utolsó regényét. Őszintén? Nagyon örülök neki, de ez a borító egy förtelem! Miért kellett szerencsétlent gyászhuszárnak öltöztetni???

Vladimir Nabokov: Nézd a harlekint!
Fordította: Pap Vera-Ágnes
308 oldal
Európa Kiadó
3200 Ft
Várható megjelenés: december eleje

A Bookline-nál már rendelhető (dehogy, csak azt írták az e-mailben, még mindig csak előrendelhető!), gondolom, a többi boltba is a jövő héten eljut végre a Csokoládé harmadik része, ami a Csokoládés barack címet kapta. Nem értem, miért kell minden kötet címében szerepelnie a csokoládénak? Ulpiusék azt hiszik, anélkül nem tudják majd az olvasók, hogy miről van szó? És mi a manóért kellett ennek a borítójára is rátenni a dvd-borítóról Juliette Binoche-t és Johnny Deppet? Ennyire fantáziátlanok?

Joanne Harris: Csokoládés barack
Fordította: Szűr-Szabó Katalin, Sillár Emőke, Tomori Gábor
540 oldal
Ulpius-ház
3999 Ft!!!
Várható megjelenés: november

A Helikon folytatja a Baricco sorozatát, aminek sokan örülünk. Bár még csak a Selymet olvastam (amiről lesz bejegyzés is, még ha csak nyúlfarknyi is), de olasz íróról van szó, úgyhogy nagy eséllyel pályázott arra, hogy az olvasói kegyeimbe férkőzzön 😁:

Alessandro Baricco: Selyem
Fordította: Székely Éva
98 oldal
Helikon Kiadó
2490 Ft
Már megjelent

Alessandro Baricco: Történet
Fordította: Balkó Ágnes
263 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft
Már megjelent

Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
160 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: november

A Noran új köntösbe öltözteti a Novela sorozatát, ami most az Apák és fiúkkal bővül. Ugye milyen szépek?
Aki esetleg nem ismerné a sorozatot, minden kötetben magyar írók novellái közül válogatnak.

Lakoma - Magyar írók novellái
A kötetben a századelő, századforduló kitűnő magyar íróinak novelláit olvashatjuk ételről, italról, vendéglátásról. A szerzők között találjuk mások mellett Karinthy Frigyest, Kosztolányi Dezsőt, Krúdy Gyulát, Márai Sándort, Molnár Ferencet, Móricz Zsigmondot, Tersánszky Józsi Jenőt, Pap Károlyt,...
224 oldal
Noran-Libro Kft.
2330 Ft

Apák és fiúk - Magyar írók novellái
A kötet szerzői többek között Ady Endre, Csáth Géza, Bródy Sándor, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Nagy Endre, Szép Ernő.
224 oldal
Noran-Libro Kft.
2330 Ft

A szerelem lexikona - Magyar írók novellái
(Múltkor belelapoztam a könyvtárban és többek közt Ady Endre, Heltai Jenő és Kosztolányi Dezső nevét is felfedeztem a tartalomjegyzékben;))

224 oldal
Noran-Libro Kft.
2330 Ft

A reneszánszát élik a magyar irodalom alakjainak magánéletéről írt könyvek. De nem jobb róluk olvasni, mint nem írnék neveket, kikről, akikbe folyton belebotlik az ember lánya a bulvárlapok címlapján?

Sárközi Mátyás Babits Mihály és Tanner Ilona alis Török Sophie házasságába enged bepillantást az olvasó számára. Elöljáróban annyit, hogy kettejük házassága nem a klasszikus értelemben vett szerelmi házasság volt...

Sárközi Mátyás: Párban magányban
158 oldal
Noran
2499 Ft
Már megjelent

A Magvető Kertész Imre Nobel-díjának 10. évfordulójára jelenteti meg ilyen gyönyörű szép kiadásban a Sorstalanságot.

Kertész Imre: Sorstalanság
392 oldal
Magvető Kiadó
2490 Ft
Várható megjelenés: november

Ha már az előbb szó volt a Helikonról, Baricco mellett Márai könyveit is új köntösben jelentetik meg. Az életmű kiegészül a Boros könyvvel.

Márai Sándor: Füves könyv
264 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft

Márai Sándor: A négy évszak
344 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft

Márai Sándor: Boros Könyv
164 oldal
Helikon Kiadó
2990 Ft
Mindhárom kötet várhatóan november 22-én jelenik meg Kő Boldizsár illusztrációival.

Végül, de nem utolsósorban egy kis külföldi irodalom:

A Scolar folytatja az Ungvári Tamás színműfordításai sorozatát, ezúttal Neil Simon egyik komédiájával.
Nem ismerős Neil Simon neve? Talán innen már az lesz ;).

Neil Simon: A Napsugár fiúk
Fordította: Ungvári Tamás
144 oldal
Scolar Kiadó
1950 Ft

Claire Tomalin Jane Austen életéről már írt regényt, ezúttal a Dickensről szólóval rukkol elő az Európa. A megjelenését hetek óta tologatja, de előbb-utóbb csak megjelenik ;).

Claire Tomalin: Charles Dickens élete
Fordította: Sipos Katalin
608 oldal
Európa Kiadó
4200 Ft
Várható megjelenés: november

Ha már Dickens, elvégre idén 200 éve született, az Európa folytatja az életműve kiadását, ezúttal egy utoljára 120 évvel ezelőtt megjelent regénnyel és eredeti illusztrációkkal vehetjük kézbe a Barnaby Rudge-t.

Charles Dickens: Barnaby Rudge
Fordította: Szántó Judit
704 oldal
Európa Kiadó
4200 Ft
Várható megjelenés: november

A Cartaphilus a Hesse-életműből ezúttal a Sziddhártát jelentette meg.

Hermann Hesse: Sziddhárta
Fordította:Kászonyi Ágota
Illusztrálta: Jayantha Gomes
216 oldal
Cartaphilus Kiadó
2300 Ft
Már megjelent

Évekkel ezelőtt láttam a filmváltozatot, de csak arra emlékszem, hogy nem tetszett. Tavaly viszont a Cartaphilusnak hála, ismét visszakerült a boltok polcaira a regény. Azt már mondanom sem kell, hogy az első akció alkalmával lecsaptam rá, de eddig váratott magára.

Az első 130 oldal picit kusza volt: több szálon indult a történet, de aztán ezek a szálak szépen lassan összeértek és innentől minden világossá vált.

Az 1920-as években a Maine állambeli St. Cloud's árvaházban él egy kisfiú, Homer Wells, akinek bár rendszerint sikerül nevelőszülőket találni, Homer mindig visszakerül az árvák közé. Az árvaházban dolgozó, már ekkor sem fiatal Wilbur Larch doktor belátja, a fiúnak itt a helye, esze is van, ezért bevezeti szakmája fortélyaiba. Larch doktor ugyanis szülész, aki fiatalon került St. Cloud'sba, ahol a naponta vonattal érkező nőkön vagy abortuszt hajt végre vagy levezeti a szülésüket, és az újszülöttjeiket elhelyezi az árvaházban, ahol Angela és Edina nővér, ill. a leányszárnyban Groganné gondozza őket, míg otthonra nem találnak.

Larch doktor mottója, hogy hasznosak legyünk a világban, ezért Homer a fiúszárnyban olvas fel esténként a Copperfield Dávidból vagy a Szép reményekből, majd később a leányszárnyban a Jane Eyre-ből, ahol a hatalom egy nála néhány évvel idősebb lány, Farby kezében van.

Farby (valamiért neki sem sikerül nevelőszülőket találni) a leányszárny legidősebbjeként tartja rettegésben a lányokat, és kerül barátságba Homerral.

Egy napon azonban, amikor egy ismeretlen fiatal pár érkezik St. Cloud'sba, minden megváltozik. A pár férfitagja, Wally Worthington családja a Tengernéző almáskert tulajdonosa, barátnője, Cuncy pedig Larch doktor segítségét kéri. Mivel mindketten megkedvelik Homert, meghívják a fiút vendégségbe. Az immár húszas évei elején járó Homer Wells számára ekkor nyílik ki igazán a világ, ekkor ismeri meg annak más tájait. Mindezt Farby sem nézheti tétlenül és döntésre szánja el magát.

A főszereplő, Homer életét egészen a negyvenes éveiig, az 1950-es évekig követhetjük nyomon, csakúgy mint Farbyét, az almáskertét és az ekkor már matuzsálemi korú árvaházi dolgozókét. Eközben kitör a II. világháború, ami a három fiatal életét gyökeresen felforgatja.

A kezdeti kuszaság után nagyon szerettem olvasni a könyvet, ami a humort sem nélkülözte. A kedvencem az a rész volt, amikor Larch doktor egy hullát szerez Homernak, hogy a fiú azt tanulmányozza, de az állomásfőnök nincs elragadtatva az ötlettől (többet nem szeretnék elárulni az esetről).

Szívembe zártam az árvaházat, ahol a fiúgyerekek a két nővértől, a lányok pedig Grogannétől kapják nemegyszer nem mindennapi nevüket. Imádtam a kis kópékat, akik kartondobozzal szánkóznak az árvaház melletti domboldalon vagy abban húzza végig a kisebbet a nagyobb a folyosókon, és akik mindent megtesznek azért, hogy őket fogadja örökbe, ha ismeretlen érkezik St. Cloud'sba.

Az egyik kedvenc szereplőm a kezdetben ellenszenves Farby lett, aki kitartásával és szívósságával mindig feltalálta magát, és sokadszor is elolvasta a Jane Eyre-t, ami végig elkísérte bárhová is ment, és amiből mindig útmutatást kapott.

A másik kedvencem Larch doktor volt, aki mindvégig rendületlenül kitartott az eszméi mellett: nemcsak ingyen ellátta a St. Cloud'sba érkező nőket (akiktől cserébe némi adományt természetesen elfogadott), de emellett belekezdett a St. Cloud's rövid történetébe, mely az évek alatt jelentősen bővült.
A külvilág számára bogaras orvos nemcsak szaktudásával, de a gyerekek iránti szeretetével is kivívja az olvasó szimpátiáját.

Wilbur Larch úgy szerette Homer Wellst, hogy a történelemhamisításig elment, amely tevékenységet, bár kontár módra űzte, fölötte nagyon szeretett és becsült. (Homer Wells aktájának egyik bejegyzését, mely szerint: "Senki és semmi mást nem szeretek úgy, mint Homer Wellst. Ennyi." Larch doktor helytelen hangvétele, pontosabban a történelemhez nem illő hangvétele miatt nyomtalanul eltüntette.)

Homer ugyanígy érez a doktor iránt, aki apja helyett apja, mentora és barátja is egyben. Az árvaház falain belül ő a tipikus jófiú, de mint rangidős ez el is várható tőle. Mindenki - az árvaházon kívül is - a szívébe zárja és igyekszik kerülni a konfliktusokat. A kinti élet azért számos meglepetést és ismeretlen dolgot tartogat a számára. A kívülállók számára talán túlontúl jófiú.
Engem viszont roppant zavart, hogy minden mondat végét megismételte, de az állandó perszézés még jobban. Hogy lehet mindenre azt mondani, hogy persze??? Aztán eljött a pillanat, amikor nem voltam egyedül ezzel az érzéssel és a kisördög nagyon vigyorgott bennem.

Két dologról olvashatunk nagyon sokat a regényben: az abortusz pontos menetéről és az almatermesztésről. Az előbbi taglalásakor az jutott eszembe, hogy minden magát 10-18 évesen nagylánynak érzővel elolvastatnám.
Mindezek mellett kiemelt helyen szerepel a barátság, az emberség és a bizalom is.

Bevallom, kicsit csalódottan csuktam be a könyvet, ugyanis rengeteget olvashattam Homer, Cuncy és Wally életéről, de történt valami (igyekszem virágnyelven leírni), amiről nem tudták, hogy mondják el a másiknak. Erre a pillanatra éveken át készülnek, végül mégsem tudunk meg róla semmit. Úgy éreztem, az író egyszerűen elsumákolta a dolgot. Egyébként tetszett a lezárás, annak ellenére, hogy maradt egy kis hiányérzetem.

A regény végén található szerzői jegyzetek pedig nemcsak hasznosak, de érdekesek is. Pl. megtudhatjuk, John Irving miért ilyen járatos az orvosi szakkifejezésekben.

A filmről: ha nem olvastam volna a könyvet, biztosan nagyon tetszett volna. Ha nem a saját négy szememmel látom az elején, hogy a forgatókönyvet is John Irving írta, talán el sem hiszem. Miért? Mert az alaptörténetet meghagyta, de a többit szépen átírta. Pl. hol van Groganné és Farby? Elég gyenge húzás volt, hogy a szende Mary Agnesből csinált Farbyt. Aztán Cuncy miért lett Candy? Csak néztem nagyokat, amikor meghallottam a gyerekek neveit és nem értettem, ki kicsoda a regényben, mert őket is átkeresztelték. Megértem, hogy 20-30 évet nehéz belesűríteni két órába, de hogy csak két évbe hellyel-közzel bedobni, ami belefér és fontos szereplőket kihagyni???
A film inkább a regény alternatív változata. Annak viszont jó.

John Irving: Árvák hercege
Eredeti cím: The Cider House Rules
Fordította: Pásztor Péter
572 oldal
Cartaphilus Kiadó, 2011
3490 Ft

Azóta fájt a fogam Agatha Christie regényére, mióta tavaly az Európa azzal a gyönyörű borítóval megjelentette. De gyönyörű borító ide, gyönyörű borító oda, ha olcsóbb, de kevésbé szép borítóval is megveheti az ember lánya. Így csaptam le a nyáron végre a regényre, amikor egy akciónak hála rábukkantam.
Vasárnap este kivételesen nem volt más programom, és eszembe jutott, hogy a Story-n éppen Az ABC-gyilkosságok lesz és megnéztem. Azt a regényt már olvastam, és miközben néztem a filmet, az jutott eszembe, milyen jó is lehetett azokon a vonatokon utazni, pláne Poirot társaságában. Így másnap egyértelmű volt, hogy végre levegyem a polcról ezt a könyvet és felszálljak az Orient-expresszre Monsieur Poirot-val.

Poirot-nak Szíriában akadt dolga, ahonnan bebugyolálva indul útnak vonattal Isztambulba, hogy ott töltsön néhány napot turistaként. Azonban mielőtt felszáll a vonatra, felfigyel egy fiatal és csinos nőre, ill. egy úrra, akik szintén vele utaznak. Az egyik állomáson, amikor Poirot is leszáll, hogy megmozgassa berozsdásodott tagjait, véletlenül fültanúja lesz az ifjú hölgy és az ezredes (ő a már említett úr) közti beszélgetésnek, mely nem éppen arról árulkodik, hogy csak az úton ismerkedtek meg.

Hamarosan megérkeznek Isztambulba, ahol Poirot a szállodájába siet, ahol egy távirat várja, melyben azonnal a hazautazását kérik. Poirot kelletlenül lemondja a szobát és megkér egy tisztviselőt, szerezzen neki jegyet az este kilenckor induló Orient expresszre. Pechjére az elsőosztályú jegyek már elkeltek, így kénytelen másodosztályon utazni. Ez különösen meglepő, hiszen tél van és ilyenkor nem sokan mozdulnak ki.
Szerencsére még annyi ideje marad, hogy indulás előtt megvacsorázzon, és közben egy régi barátjába, Bouc-ba botlik, aki a Nemzetközi Hálókocsi Társaság elnöke, ráadásul ő is az Orient expresszel utazik ma este. Vacsora közben Poirot két férfire lesz figyelmes az egyik asztalnál: az egyik fiatal, a másik idősebb, de roppant ellenszenves.

Elérkezik az indulás ideje és Poirot-t újabb meglepetés éri: a hálókocsik már megteltek, azonban egy úr még nem érkezett meg, így kedvenc belgánk az ő helyét kapja meg, amin az étteremben látott fiatalemberrel kénytelen osztozni.

Másnap délben Poirot éppen ebédel Bouc-kal, amikor barátja különös megjegyzést tesz:

- Ó - sóhajtott nagyot. - Ha úgy tudnék írni, mint Balzac! Ezt a jelenetet rajzolnám meg. Körbemutatott a kezével.
- Érdekes gondolat - mondta Poirot.
- Szóval egyetért velem! Azt hiszem, ezt még nem írták meg. Pedig... pedig valósággal kínálkozik a regényes feldolgozásra, barátom. A legkülönbözőbb korú, a legkülönbözőbb osztályokhoz és nemzetiségekhez tartozó emberek vesznek körül bennünket. Három napra összekerültek, bár nem is ismerték egymást. Egy fedél alatt étkeznek és hálnak, el sem szökhetnek egymás elől. És a három nap végeztével elválnak, mindegyik megy a maga útján, és talán soha többé nem látják egymást.
- De tegyük föl - mondta Poirot -, hogy egy baleset...
- Az isten szerelmére, barátom!
-Belátom, hogy a maga szempontjából ez sajnálatos esemény lenne. De azért egyetlen pillanatra mégis csak képzeljük el magunknak. Mert ebben az esetben mindezeket az embereket egyesítené valami. Mondjuk egy haláleset.

Poirot-ból mintha csak a próféta szólna. De ne szaladjunk ennyire előre! Miután barátja befejezte az ebédet, az előző este látott ellenszenves férfi ül Poirot-hoz, hogy a segítségét kérje, amit a belga azonban visszautasít.

Ahogy az Orient expressz halad az útján, éjszaka Jugoszláviában hóviharba kerül, ami útját állja. Az utasok türelmetlenek, de hamarosan a hideg mellett más is borzolja a kedélyeket: egy gyilkosság.

Vajon ki lehetett a tettes és mi volt az indítéka? Poirot ennek a két kérdésnek ered nyomába, amikor elkezdi egyesével kihallgatni az utasokat. Ekkor még nem is sejti, milyen meglepetéseket tartogat mindez:

- Szeretnék tisztán látni a dolgokban - mondta. - Ki maga tulajdonképpen? Hogy kerül bele ebbe az egészbe?
- A Nemzetközi Hálókocsi Társaságot képviselem - mondta Poirot, majd egy kis szünet után folytatta. - Nyomozó vagyok. A nevem Hercule Poirot.
Csalódott, ha azt hitte, hogy ennek hatása lesz. MacQueen csak azt mondta, hogy igen, igen, és várta, mi következik ezután.
- Talán már hallotta a nevemet.
- Igen, ismerősnek tetszik. De mindig azt hittem,hogy női szabó.
Hercule Poirot megvetően mérte végig.

Poirot ezután pedig egyszerűen hátradől a székében és elkezd gondolkodni. Azzal igazán nem árulok el meglepetést, hogy mindenre fényt derít.

Már a regény elején remekül szórakoztam, ahogy Poirot bebugyolálva köszönt el a kalauztól és a már említett véletlenül kihallgatott párbeszéd nekem is azonnal gyanús lett. Miután felszálltunk az Orient expresszre, az utazás kezdett egyre izgalmasabbá válni. Adott volt hozzá minden: tizenhárom ismeretlen ember, egy gyilkosság, hóviharban rostokoló vonat és Hercule Poirot.

Most is volt egy-két tippem a gyilkos személyére, de az igazságra nem számítottam. Nagyon meglepett ez a most is zseniálisan kitervelt bűntett.
Bevallom, nagyon meglepődve szálltam le az Orient expresszről. Merci, le voyage, Monsieur Poirot!

Azóta volt szerencsém a filmváltozatot is többször megnézni, és az is nagyon tetszett.

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Eredeti cím: Murder on the Orient Express
Agatha Christie - A krimi királynője sorozat 6.
Fordította: Katona Tamás
Európa Kiadó, 2010
295 oldal
990 Ft
A kép forrása: adventurelantern.com

Ahogy megígértem, mivel a múltkori kitérő sikeres volt, eljött az ideje egy újabbnak. Ezúttal Frida Kahlo kedvenc narancsos omlós süteményét készítettem el. Közzéteszem természetesen a receptet is, de lesz hozzá néhány megjegyzésem.

Narancsos omlós sütemény

5 deka liszt, 12 deka margarin, 10 deka cukor, 1 narancs leve és lereszelt héja, 1 tojás sárgája és 1/4 kanál szódabikarbóna.

Habosra keverjük a zsírt a cukorral, és rögtön hozzáadjuk a tojás sárgáját, a narancs levét és lereszelt héját. Ehhez keverjük hozzá lassanként az átszitált lisztet és a szódabikarbónát. Összegyúrjuk a tésztát, és sodrófával fél centiméter vastagra nyújtjuk. 5 centiméteres karikákat vágunk belőle, és zsírozott tepsire rakjuk. 200 fokon pirosra sütjük. Hagyjuk elhűlni, majd meghintjük porcukorral.

Mivel az 5 dkg lisztből készült süti a fél fogamra sem lett volna elég, így rögtön dupla mennyiséggel dolgoztam. A margarinból az egész kockát felhasználtam, mert a csomagoláson ígért 25 dkg sem biztos, hogy megvan annyi. Mindent a recept szerint csináltam, azonban a tészta mindenre hasonlított, csak olyan állagúra nem, amit össze lehet gyúrni, így még bőségesen adagoltam hozzá a lisztet és legalább 1 teáskanál szódabikarbónát. (A recept szerinti kanalat evőkanálként értelmeztem.) Nagy nehezen végre elkezdtem gyúrni és újabb lisztes rásegítés után végre rendesen összeállt! Fogalmam sincs, mennyi lisztet adtam még hozzá pluszban, de a lényeg, hogy végre összeállt rendesen, és nem olyan volt, mint a nokedli vagy a fánk.

A kör alakú szaggató helyett elővettem a képen is látható három kisebb formát: virágot, csillagot és meg nem mondom, milyen alakút. Zsírozás helyett sütőpapírral bélelt tepsiben sütöttem meg a sütiket, de amikor már szépen megsült az aljuk, lejjebb kapcsoltam a sütőt és még néhány percig bent hagytam őket. Így világosak maradtak felül, de belül omlósak. A második adag már kicsit megbarnult és keményebb lett, de kekszes dobozban majd megpuhul.
Szerintem felesleges porcukorral megszórni, mert így is elég édesek.
Narancs helyett citrommal is finom lehet.

A recept Frida füveskönyvéből van.

Gerald Durrell neve garancia az igényes szórakozásra. Ezért is, és egy kihívás teljesítése kapcsán esett a választásom erre a könyvére.

Míg a legtöbb gyerek rendőr vagy tűzoltó akar lenni, a kis Gerry már ekkor is egy saját állatkertet szeretne. Csak akkor kezdenek furcsán nézni rá, amikor évek múltán sem tesz le az álmáról. Amikor pedig összegyűlik az állatsereglet, melyet a nővére hátsó kertjében helyeznek el, a szomszédok okoznak gondot. Így hát új hely után kell nézni. Ekkor értesülnek Jersey szigetéről, ahol hamarosan végleges otthonra talál az állatkert.

Azonban egy állatkertben sem zökkenőmentesek a mindennapok. Nem is sejtenénk, hogy itt is 24 órás készenlétben kell lenni, hiszen az állatok is állandó odafigyelést igényelnek: itt is előfordulnak betegségek, szökések, kisebb-nagyobb galibák, melyekről Durrell sok-sok humorral mesél ezúttal is.

Az állatok néha olyan ostobaságokat csinálnak, hogy az embernek megáll az esze.

A vicces történetek mellett akad egy-két szomorú is, de akármilyen esetről legyen szó, ott van mögötte Durrell hatalmas tudása és az állatok iránti szeretete. És ez a szeretet nem tesz különbséget egyetlen állat közt sem, ő mindegyiket ugyanúgy szereti, ami valljuk be, ránk nem feltétlenül igaz.

Nagyon tetszett, hogy a fejezetek elején Durrell itt is egy-egy hozzáírt levélből idéz, és az adott fejezetben részletesen "válaszol"is rájuk, ill. az állatok gyógyításáról szóló fejezet. Talán eszünkbe sem jut, hogy egy-egy állat gyógyítása sokkal nehezebb, mint az embereké, hiszen az állat nem tudja megmondani hol és mije fáj.

Malabar mókus

Számomra most is számtalan újdonsággal szolgált az állatokról és sok új állattal ismerkedtem, mint pl. a malabar mókussal vagy a kariámával. Örülök, hogy bepillanthattam az állatkert kulisszái mögé, és közben remekül is szórakoztam.

A könyv hátulján ott szerepel a Tíz éven felülieknek figyelmeztetés (?), amiről az jutott eszembe, mennyivel jobban járna ez említett korosztály, ha ~~a hülyeségek helyett inkább~~ Durrellt olvasna.
Az már más kérdés, hogy ez a regénye 1996 óta nem jelent meg.

Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül
Eredeti cím: Menagerie manor
Fordította: Jászay Gabriella
Illusztrálta: Kondor Lajos
176 oldal
Móra Kiadó, 1979
Eredeti ár: 42 Ft
Antikváriumokban beszerezhető