Később legalább négy ismerősöm is csak jókat mondott a regényről, melyet el is olvastam, ám nem volt jó az időzítés. Egy olyan időszakban voltam, amikor nem tudtam annyira figyelni a regényre, így azért nem született bejegyzés róla akkor.
Néhány évvel ezután Charlotte Brontë két másik regénye tette próbára a türelmem, így akkor félre is tettem az írónő mindegyik könyvét. Mostanában azonban egyre jobban ott motoszkált bennem, hogy olvassam újra, mert lehet, hogy végre megváltozik a véleményem Charlotte Brontë-ról is. Ráadásul kíváncsi voltam, hogy Jane INFJ vagy INFP-e. Hogy mire jutottam, azt egy későbbi bejegyzésemben mesélem el. 😊
Jane Eyre története sokak számára ismerős, hiszen a regényből több film-, ill. sorozatadaptáció is készült. Maradjunk azonban a regénynél, mely Charlotte Brontë számára is meghozta az elismerést.
A regény Jane Eyre visszaemlékezése, aki gyerekkorától meséli el az életét. A kislány nagyon hamar elvesztette szüleit, ezért anyai nagybátyja, Mr. Reed vette magához, aki szintén nem sokkal később elhunyt, ám megígértette feleségével, hogy a kislányt is a sajátjaként fogja nevelni.
Mrs. Reed azonban ki nem állhatta Jane-t, ahogyan a néhány évvel idősebb unokatestvérei, John, Eliza és Georgiana sem. Egyedül a pesztonka, Bessie részéről érez szeretetet a házban.
Mivel a kislány lobbanékony természetű és nagynénje számára egyre elviselhetetlenebb a jelenléte, végleges döntésre jut: beadja a lowoodi árvaházba, ahonnan a szünetekre sem kell visszatérnie a Reed családhoz, így az akkor tízéves kislány és Reedék között minden kapcsolat megszakad.
Jane eleinte nehezen viseli az árvaház szigorú szabályait, ám barátságot köt a mindent nyugodtan tűrő Helen Burnsszel. Hat évet tölt Lowoodban diákként, majd kettőt tanítóként.
Tizennyolc évesen úgy érzi, új vizekre szeretne evezni, ezért felad egy hirdetést, melyben nevelőnői állást keres. Választ egy bizonyos Mrs. Fairfaxtől kap, aki Thornfield Hallban él.
A külső világgal még levél vagy üzenet útján sem érintkeztem. Iskolai szabályok, iskolai kötelességek, iskolai szokások, és fogalmak és hangok és arcok és mondások és ruhák, és rokonszenv és ellenszenv: ez volt minden, amit az életből ismertem. És most egyszerre úgy éreztem, hogy ez nem elég. Egyetlen délutánon megcsömörlöttem az utolsó nyolc év hétköznapjainak örökös körforgásától. Szabadságra vágytam, szabadság után epedtem, szabadságért imádkoztam, de sóhajaimat mintha szerteszórta volna a gyenge szellő. Erre beértem szerényebb, alázatosabb kéréssel is, most már csak ösztönző változatosságért könyörögtem, de ismét hasztalan. Végre is kétségbeesetten így fohászkodtam: "Adj nekem, Istenem, legalább egy másik szolgálatot - egy másik állást!"
Jane útnak indul, és már az érkezésekor meglepetés éri. Mrs. Fairfax csupán a házvezetőnő, a kislány, leendő tanítványa, Adèle Varens pedig a tulajdonos, Mr. Rochester gyámleánya, aki Párizsból érkezett ide a gyereklányával (dadájával). Mr. Rochester pedig nem tartózkodik a házban.
Főszereplőnk hamar megszereti a távol eső házat és a házbelieket is, azonban különös dolgokra figyel fel. Mintha valami titok lengené be Thornfield Hallt, melynek gazdája néhány hónap múlva végre megérkezik Mr. Rochester érkeztével pedig újabb meglepő események történnek.
 |
| John M. Burns képregény-illusztrációja (2008) |
Jane és Mr. Rochester egymásba szeret, azonban egy nagyon komoly akadályra derül fény kettejük között.
Mi lehet az, ami Fairfax Rochester lelkierejét ennyire megtöri, sőt testét is megremegteti?
A Jane Eyre az a regény, amelyet sokféle szemszögből olvashatunk. A legtöbb olvasó számára valószínűleg az egyik legromantikusabb regény, míg mások fejlődésregényként tekintenek rá és a női öntudat ébredésére, aki nem akarja magára venni a viktoriánus korban ráosztott szerepet. Milyen érdekes, hogy a patriarchális korban éppen egy nő, Viktória királynő uralkodott, aki maga is ellent mondott ezzel a korabeli nőtől elvártaknak.
Mindképpen kiemelendő a főszereplők jellemfejlődése, amiről bőven lesz szó a másik bejegyzésemben.
Végre rehabilitáltam Charlotte Brontë-t! A Shirley-vel és a Villette-tel az volt a bajom, hogy a sokadik oldalon átcsaptak szappanoperába és csak a szemem forgattam tőlük. Talán a Jane Eyre esetében az is sokat segített, hogy az Úton önmagunkhozzal párhuzamosan olvastam, és már sokkal könnyebben túltettem magam bizonyos részeken.
 |
| G. C. Wilmshurst illusztrációja The Illustrated London News számára (1908) |
Az 1847-ben megjelent Jane Eyre egy új nőalakot teremtett meg az irodalomban (mindig is voltak ilyen nők, csak kevesebb szó esett róluk), aki képes a maga kezébe venni a sorsának irányítását és szembenézni az életében felbukkanó akadályokkal. Minderre Jane Austen hősnői is képesek, azonban nekik ott a biztonságos családi háttér, míg Jane Eyre már gyerekként is csak önmagára számíthat, hiszen a nagynénje családja éppen csak, hogy elviseli és tőlük is egyedül utazik egészen az árvaházig.
A Jane Eyre-t többen is ősszel szeretik olvasni a hangulata miatta. Azt gondolom, valójában teljesen mindegy, mikor vesszük a kezünkbe, ha nem egy szokványos habos-babos olvasmányra vágyunk. A Jane Eyre nagyon is életszagú regény, hiszen Charlotte Brontë önéletrajzi elemeket is beleszőtt.
Olvashatjuk kikapcsolódásként, hiszen van benne rejtély, szerelem, jellemfejlődés hús-vér szereplőkkel, és akkor is, ha egy inspiráló olvasmányra vágyunk. Mert bármilyen nehéz helyzetbe is kerülünk, mindig van valaki, aki ott van velünk. Mi magunk.
Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal. Minél társtalanabb, minél magányosabb vagyok, minél kevesebb a jóakaróm, a pártfogóm, annál többre kell becsülnöm önmagamat.
A regény népszerűsége a megjelenése óta töretlen, hiszen számos filmes és színpadi adaptációja született, ahogyan az illusztrátorokat is megihlette, és ma már szinte bármin megtalálhatjuk Jane Eyre-t vagy a regény egy-egy idézetét. Egy külön oldal is született az illusztrációknak (Jane Eyre Illustrated), a bejegyzésben szereplőket is onnan hoztam.
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Eredeti cím: Jane Eyre
Fordította: Ruzitska Mária (a verseket Görgey Gábor)
607 oldal
Palatinus Kiadó, 2005
A Palatinus most sem okozott csalódást, ismét felbukkantak a tőlük megszokott érdekes elválasztások és elgépelések: pl. as-szony vagy viszsza, amiken már csak jókat mosolygok. Régebben nagyon zavartak.
A teljes regény a MEK-ben ugyanebben a fordításban is elérhető. (Az idézeteket is innen hoztam.)
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).