Az utószóban vált világossá, hogy Krúdy a fejezeteket eredetileg cikkek formájában jelentette meg, de könyvalakban csak a halála után jelentek meg.
Az utolsó békeévben járunk, amikor az Andrássy úti Három Hollóban egy asztal köré gyűlnek újságírók, közgazdász, zeneszerző, mondhatni mindenki, aki számít. Köztük van Zuboly (alias Doktor Bányay Elemér), Reinitz Béla és sokan mások, amikor végre megérkezik a költő. A társaság egy-egy üveg bor mellett vitatják meg a napi történéseket, az újságcikkeket és híreket.
Az anekdotázás közepette bejárjuk a korabeli Pestet, legyen szó kocsmákról, vagy a "Kakasos-házról" vagy kávéházakról. Krúdy pedig gondoskodik arról, hogy mindezek minden fontos eseményeiről tudósítson bennünket. És ez volt a bajom a regénnyel: a sok szereplő közt sokszor elveszett a lényeg: Ady, a főszereplő. Sokszor azt éreztem, hogy az adott fejezet inkább a korabeli Pest egy-egy épületének és annak lakóinak és látogatóinak állít emléket, és nem a címszereplőnek.
Nyilván ez a korabeli olvasókat nem zavarta, de közel 80 évvel az első cikk megjelenése után a mai kor olvasója számára sokak neve ismeretlenül cseng. Ráadásul Krúdy is nosztalgiával emlékszik vissza az elmúlt 15 év történéseire, tehát ő maga is leírja, hogy már most (az írás pillanatában, azaz 1925-ben) is sokat változott a város, pl.: a Három Holló is eltűnt az Andrássy útról és az irodalom világa is átalakult.
Azért Adyról is megtudunk egy-két újdonságot, pl., hogy a korabeli vidékről feljött költőkhöz képest ő azonnal az Andrássy útra költözött, míg a többiek a Józsefvárosban kezdték meg pesti életüket. Kiderül, ki volt az a nő, aki kosarat adott a költőnek és milyen kalandba keveredett az Operaház egyik szfinxével.
...És mégis ezekben a kocsmás-csárdás időkben volt Ő a legdíszesb karácsonyfa a magyar irodalom ligetjében.
A versforrás csodálatos bőséggel bugyogott belőle, akár a Kocsma-csillag állott a feje felett, akár valamelyik barátságos házban évődött. Papirost és ceruzát vett elő a Holló-kocsma asztalánál, hogy javítás nélkül, folyamatosan leírt új versével valamely barátját megajándékozza. De megtette ugyanezt a Télikert kucséberszagú, illatszeres miliőjében is, mintha csak azt akarta volna elérni, hogy barátai sohase felejtsék el a vele töltött éjszakát.
Bár az első két fejezeten elég nehezen rágtam át magam, és egyszer félre is tettem, de a közepétől már hozzászoktam Krúdy meseszövéséhez és a sok-sok másokról szóló történetekhez. Összességében jó volt Krúdy, a barát szemszögéből bepillantani Ady életébe, de mégis kicsit csalódottan csuktam be a könyvet.
Sebaj, a polcon vár rám négy másik, ami Ady életét vagy életének egy-egy szakaszát mutatja be.
Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái
Írók legendáriuma
194 oldal
Noran Kiadó, 2005
1990 Ft
Bejegyzések
0 hozzászólás