Csokoládé

Hogy miért szeretem annyira ezt a könyvet? Mert elvarázsol, szórakoztat és tele van finomabbnál finomabb csokival.

Azok közé tartozom, akik először látták a filmet és csak később olvasták a könyvet. Persze a film is tetszett, tökéletes a szereposztás, de könyv - ahogy általában lenni szokott - nagyon sok pluszt hozzátesz. Nem véletlen, hogy újra és újra lekerül a polcról. A könyv a '90-es évek végén íródott, így a történet nem az '50-es évek végén játszódik. De nem ez az egyetlen eltérés.

Vianne Rocher hatéves Anouk lányával érkezik meg Lasquenet-be, egy kis francia faluba. Februárt írunk, a faluban éppen karnevál van. Az ismeretlen nő azonnal szemet szúr a helyieknek, leginkább a falu papjának, Reynaud-nak. A kedélyeket még inkább borzolja, amikor Vianne csokoládézót nyit Nagyböjt idején. Ahogy az lenni szokott, az emberek összesúgnak a háta mögött, hiszen hol a férje? Miért egyedül neveli a kislányát? A sugdolózások azonban együtt járnak a kíváncsisággal, így egyre többen látogatják a csokoládézót.

Vianne újabb haragosokra tesz szert, amikor befogadja a részeges férjétől menekülő Josephine-t, valamint szóba elegyedik a vízi cigányokkal. Mondanom sem kell, ezek a faluban főben járó bűnnek számítanak.

A végkifejlet azt hiszem, ismert, de az odáig vezető út számos titkot és meglepetést tartogat az Olvasó számára, aki felváltva Vianne és Reynaud tolmácsolásában ismeri meg az eseményeket, amelyeket tökéletesen összefoglal Vianne:

"Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálcák közé. Hát, olyan nagy bűn ez?"