Elizabeth Gilbertnek ezt a könyvét is már többször olvastam, az elmúlt néhány napban pedig, míg a Big Magicet újra elővettem, megfigyeltem, mennyire e körül járnak a gondolataim és mennyi minden kapcsolódik hozzá.
Borisz Paszternak verseit olvastam, és a könyvben is van egy idézet tőle. Megtaláltam a blog fejlécében szereplő fotót, számos gondolat jutott eszembe a könyvről, amiket gondosan fel is jegyeztem magamnak. Kiválasztottam, melyik szerzőtől fogok biztosan olvasni novemberben, pillanatokon belül azt is, melyik könyvét. Találtam egy nagyon jó verset a Vers hétfőn-be, amely miatt egy másikat át is ütemeztem.
Miután pedig befejeztem a könyvet, és nem akartam este egy másikba kezdeni, kerestem egy filmet. És mit találtam? Hogyan írjunk szerelmet. Tudom, hogy elég csöpögős a magyar címe, de ez is a kreativitásról szól! Ma pedig az aktuális nyelvkönyvemben a szópanelekhez értem.
Ahogy Liz írja a könyvében, az ötletek ott keringenek közöttünk, és mindegyik társat keres a megvalósuláshoz:
A feladat azt akarja, hogy elvégezzék, méghozzá azt, hogy te végezd el.
Ezt pedig úgy fordítottam le magamnak, hogy ez a könyv azt szeretné, hogy újra elolvassam, és írjak róla bejegyzést. Most ezért ülök itt.
A könyv hat fejezetre oszlik: Bátorság, Varázslat, Engedély, Állhatatosság, Bizalom és Felsőbb hatalom, melyek a Big Magic alkotóelemei, és ezek kisebb alfejezeteket tartalmaznak.
Sokan azt gondolják, hogy a kreativitás nem nekik való, minek foglalkozzanak ilyesmivel, és mindig - mint minden másra az életben - akad egy kifogás, miért kell rá nemet mondaniuk. Nincs hozzá megfelelő végzettségem/tehetségem/időm/pénzem/energiám, túl öreg/túl fiatal vagyok stb. Ismerős? Pedig a kreativitás mindannyiunkban ott van, legfeljebb más-más formában, és ha teret adunk neki, sokkal izgalmasabbá tehetjük vele az életünket.
Liz többféle változatát említi a kreativitásnak, és olvasás közben nekem is számos formája eszembe jutott, amikre talán nem is gondolunk, hogy ezek is azok. Pl. hogyan rendezzük el a virágokat a vázában vagy az ágyásokban, hogyan terítjük meg az asztalt. Vagy ma épp máshogy készítünk el egy ételt, kicserélünk egy hozzávalót a receptben, vagy a maradékból dobjuk össze a vacsorát. Vagy lefesthetjük a gyerekeink biciklijét. Vagy az ökrünk szarvát. Vagy elkezdhetünk tanulmányozni egy ókori civilizációt. Vagy - akár negyvenévesen - ismét műkorcsolyázhatunk. Egy szó, mint száz: nem kell Michelangelónak lennünk ahhoz, hogy kiéljük a kreatív hajlamainkat. És mindezt akárhány évesen megtehetjük! Bármikor belevághatunk valamibe, ha kedvünk szottyan hozzá, ha érdekel az a dolog. Tényleg, Leonardo is negyvenéves koráig semmi fontosat nem alkotott! José Saramago pedig hatvanéves kora után kezdett komolyan foglalkozni az írással. Rendben, ők később befutottak, de valószínűleg amúgy is ezekkel ütötték volna el az időt..
Azért hozunk létre dolgokat, mert szeretünk dolgokat létrehozni.Az ihlet pedig láthatólag azért működik velünk együtt a dolgok létrehozásában, mert szeret velünk együttműködni - mert az emberi lények valami olyan különleges plusszal, extravagáns gazdagsággal rendelkeznek, amit Marilyanne Robinson regényíró "mágikus bőség"-nek nevez.Mit jelent a mágikus bőség?Nem más, mint a benned lakozó kreativitás, amely csendesen zümmög és örvénylik a mély rejtekében.
Ha pedig nincs hozzá szakirányú végzettségünk, kit érdekel? Nem orvosi munkát végzünk, ahol ez elengedhetetlen. A kreativitásunk titka: a gyakorlás. Eszembe is jutott, hogy annak idején Lodovico Il Moro sem azzal fogadta Milánóban Leonardót, hogy: Messer, mutassa a kitüntetéses festő és szobrász szakon szerzett mesterdiplomáját. Ha belegondolunk, igen, Leonardo is tanult Verrochio műhelyében, ahogyan évszázadok óta nagyon sokan, és ma is népszerűek a különféle kurzusok és iskolák, amik segíthetnek is, meg nem is.
Azt már csak én fűzném hozzá, hogy az internet világában nagyon sok mindent online is megtanulhatunk, ráadásul akár ingyen is. Vagy összefoghatunk a környezetünkben lévő hasonlóan kreatív emberekkel is, esetleg online is kereshetünk ilyen embereket (persze tevékenységtől függően).
Gilbert példaként természetesen legtöbbször a saját tapasztalataiból merít, mert nem diplomázott sem angol irodalom, sem kreatív írás szakon, mégis írásra adta a fejét. És ha valaki jól akar írni, akkor olvasnia kell. Ezt én is csak megerősíthetem, mert egy-egy más által írott szövegből (legyen az irodalmi, tudományos vagy egy újságcikk) nagyon sokat tanulhatunk.
Az egyik legfontosabb dolog az ötletekkel kapcsolatban, hogy teret kell nekik adnunk. Ahogyan minden másnak is. Pl. ha írni akarunk, le kell pakolni a felesleges kacatokat az íróasztalunkról. (Ezért vagyok nagyon hálás, hogy ezen már túl vagyok, és egy ideje elég minimalista az asztalom.) És a kreativitásunk is időt kér magának. Nagyon tetszik az a javaslata, hogy kezdjünk vele viszonyt. Szakítsunk rá időt, amikor úgy adódik, és várjuk izgalommal ezeket a találkozásokat. És ekkor szól közbe Tristram Shandy úr, aki Laurence Sterne 18. századi regényében, ha írni készült, mindig a legjobb ruháját és a legújabb rizsporos parókáját vette fel:
"Az ember nem képes úgy felöltözni, hogy egyidejűleg ne változtatná meg a gondolatait is; és ha úgy öltözködik, mint egy úriember, akkor az ötletei is úriemberhez méltók lesznek. "
Nyilván egy festő, egy szobrász vagy egy kertész nem a legjobb ruhájában lát munkához, de egy-egy ruha, ha szépen felöltözünk (ahogy az angolok is használják a dress up-ot), valóban nagy segítség. Az elmúlt időszakban több ilyen témájú (Always look presentable - Mindig légy szalonképes, öltözz fel rendesen/kifogástalanul) videót is láttam, és az egyik kedvenc tanácsom belőlük, hogy: Sosem tudhatod, kivel találkozol. Ez valóban így igaz, a ki tetszés szerint behelyettesíthető, és azt is tudjuk, hogy nem más, hanem magunk miatt kell szalonképesnek lennünk. Mert sokat dob a közérzetünkön. De mostantól nyugodtan - és természetesen kedvesen - mondhatjuk annak, aki (gúnyosan) megjegyzi, hogy kiöltöztünk aznap, hogy a Big Magic az oka.
Mert az egész lényege a Big Magic. Az a felvillanyozó érzés, amit közben érzünk. Hogy van egy ötlet, amely velünk szeretne társulni. Amelyre igent és nemet is mondhatunk. És ha igent mondunk, lesznek pillanatok, amikor görcsösen megy az együttműködés, de lesz olyan is, hogy flow-ba kerülünk, és minden másról megfeledkezünk magunk körül.
De mi van akkor, ha a kutya se kíváncsi a munkánkra? Akkor jön a mártírkodás. Igen, én is ezt éltem át annak idején, amikor úgy éreztem, hogy itt ez a blog, mennyi munkám van egy-egy könyves bejegyzés megírásában (órákat szánok a megírására, a javítására; ha olyan a téma, még a neten is utánanézek), és alig olvassa valaki. Ennek a mélypontja volt a négy évvel ezelőtti végleges törlés. Szerencsére volt annyi eszem, hogy letöltsem, így egy fájlban megmaradt minden. Néhány hónapja pedig két különböző ember videójában is elhangzott az a mondat, hogy: ne csak fogyaszd, te is készíts tartalmat. De még vártam. Végül úgy döntöttem, vágjunk bele újra. Kit érdekel, hogy hányan olvassák? Gyerünk, kapd össze magad!
Hagyd abba a siránkozást! Nem a világ hibája, hogy művész akartál lenni. Nem a világ feladata, hogy élvezze a filmeket, amiket készítesz, és semmiképp sem a világ felelőssége, hogy fizessen az álmaidért. Senki sem kíváncsi a sirámaidra. Ha kell, lopj egy kamerát, de fejezd be a nyafogást és takarodj vissza dolgozni!
Werner Herzog
Természetesen nem tartom magam művésznek, és ma már túltettem magam a nyavalygáson is. Mert rájöttem, hogy azért írom ezt a blogot, mert szeretem. Mert szeretek vele szöszmötölni, pepecselni. Mert összeszedem a gondolataim egy-egy olvasmány után, és azt könnyen visszakereshetem hetekkel, hónapokkal vagy évekkel később is. A Bloglovinra visszaregisztráltam, de más oldalakra nem tervezem. Úgy vagyok vele, hogy itt van, aki ilyen jellegű tartalmat keres, megtalálhatja. Mert nincs értelme görcsölni. Ezért nem fejeztem be Fiorella Nicosia Gaugainről szóló könyvét, mert az agyamra ment, amikor minden fejezetben a pénz miatt siránkozott. Ilyenkor érdemes eldönteni: szeretem-e annyira, érdekel-e annyira a dolog, hogy ezt is vállalom vele? Hogy nem olvasnak, nem veszik meg a képeim, az akármijeim? Ha a válasz nem, akkor tényleg hagyjuk inkább abba. De ha a válasz igen, akkor takarodjunk vissza és folytassuk!
Rádöbbentem, hogy a produktum, amit előállít az ember, nem feltétlenül szent csak azért, mert mi annak tartjuk. Az idő szent, amit a feladattal töltünk. A képzeletünk kitágulása szent, amit az idő okoz. És az a változás, amely az életünkben zajlik, és amit ennek a kitágult képzeletnek köszönhetünk.
Ha pedig elkészültünk, bátran engedjük útjára a végeredményt, ne ragaszkodjunk hozzá eszeveszetten. Igen, lesz, akinek esetleg tetszik. Lesz, akinek közömbös. És olyan is, akinek nem tetszik. Majd csinál akkor sokkal jobbat.
Liz Gilbert elmondja, hogy ezt a könyvét is csak a maga szórakoztatására írta, és amennyiben nekünk, olvasóknak segít vele, az nagyszerű. De nem görcsöl rajta, ő nagyon jól szórakozott, míg megírta. És éppen ez a jó és a lényeg az egészben.
Az egyik legfontosabb, amit most magammal viszek: nem kell negatívan nyilatkoznom egy-egy bejegyzésemről. Nincs olyan, hogy borzalmasan sikerült valami. Pedig hányszor éreztem... Akkor és ott az az ötlet és én ezt hoztuk össze. Ennyire futotta. És ugyanez vonatkozik arra is, amikor valaki más munkáját kezdeném el kritizálni: az övé ilyenre sikerült. Ha nem tetszik, akkor csinálj egy sokkal jobbat Te! Ugye, hogy nem is akarsz azzal foglalkozni!
Röviden összefoglalva:
- Ha valami érdekel, szívesen foglalkozol vele, mert örömet okoz, bátran vágj bele!
- Nincs szükséged senkinek, de senkinek az engedélyére, hogy belevágj bármibe is!
- Szakíts időt a kreatív tevékenységre!
- Ne akarj belőle (azonnal) megélni! Lehet, hogy előbb-utóbb hozz valamit a konyhára, de az is lehet, hogy nem. Legyen mellette egy rendes állásod/bevételi forrásod.
- Lesznek nehezebb és csodálatos időszakok, tarts ki! Jobban éreznéd magad, ha végleg felhagynál vele? Ugye, hogy nem?
- Vedd komolyan a munkád, de lazán is (ne görcsölj, nyugodtan tudd elengedni, ha elkészültél és javíts bele, vágj ki belőle, ha úgy adódik).
- Ha most nem megy, csinálj valami mást (sétálj egyet, mozogj).
- A mások véleménye nem a te dolgod! (Imádom ezt a tanácsot.)
- És a legfontosabb: csináld!
Két dolog volt, amely kicsit negatívumként marad meg bennem. Az egyik egy Jézusnak tulajdonított idézet, amely a Tamás, 70.-et jelöli meg forrásként. Erre mondom én azt, amely az egyik alfejezet címe is: WTF? (Elnézést, szóval: Tessék?) Az idézet egyébként találó, mely röviden arról szól, hogy hozzuk ki magunkból, ami bennünk van, mert ha nem, akkor az fog elpusztítani minket. Két keresőbe is beírtam, de egyik sem dobott ki ilyet találatként, az idézetet ellenben igen.
A másik a számos helyesírási, elírás és nyomdahiba, ill. a következetlenség. Az angolban a you te, Ön, ti és Önök jelentésű, Balázs Laura pedig a te jelentést használja a magyar fordításban, amely teljesen helyénvaló. Azonban itt-ott a te helyett becsúszik egy ti is az igék esetében.
A Big Magic mindenki számára remek választás, aki szívesen használja ki a kreatív energiáit vagy csak szeretné kiélni azokat. Tartalmas, számos példát hoz fel és történelmi vonatkozást, miközben őszinte, szókimondó és humoros is. Olvasás közben vagy után pedig garantáltan mindenki kedvet kap valamilyen kreatív tevékenységhez, legyen az bármilyen apróság vagy régóta halogatott dolog is.
Miután az utolsó idézetet is begépeltem a megfelelő helyre, és sokadjára átolvastam a bejegyzést, útjára engedem, hogy hamarosan egy újabb kalandba vágjak bele a Big Magic társaságában.
Minden józan tanács ellenére mi, emberek makacsul igyekszünk továbbra is tetszetős dolgokat alkotni, minden különösebb észszerű ok nélkül, ahogy azt mindig is tettük.Ez egy rögös út? Hát persze.Érdekes életet eredményez? A lehető legérdekesebbet.Fogsz-e szenvedni a kreativitással elkerülhetetlenül együtt járó nehézségek és akadályok miatt? Ez - cserkészbecsületszavamra - csakis rajtad áll.
Elizabeth Gilbert: Big Magic - Kreatív élet félelem nélkül
Eredeti cím: Big Magic: Creative Living Beyond Fear
Fordította: Balázs Laura
255 oldal
Partvonal Kiadó, 2016
3490 Ft
Kép: Medium.com
Bejegyzések
