Danyi Magdolna: Istenkereső

Thomka Beátának

Magadba nézz, ha szólít a vágy

s a kétség, mert sehol máshol

nem lelhetsz rá, mert ha ez vétség,

vállald, -

mert, lehet, ott van, fűben, fában,

vele hajolva a szélben,

vele szikkadva a nyárban,

s mégse van, neked, nekem,

meg se érint, bármily közel

léphetsz hozzá...

Ne keresd hát sehol másban, mint magadban,

egy csendesülő pillanatban, mintha tudnád,

a vágy s a kétség tőle való... Elméd

görnyedez alatta, s lázong.

Ő nem ilyennek akarta, s magát másnak

hitte, s másnak az ember, -

pedig csak élő anyag, ha ez kevés;

formálódunk az időben, mint a fűszál,

mint a fák, mint a vízpartok,

s ő bennünk remeg mozdulatlan,

-atlan, -etlen, sugárzóan

és kínzóan, élni tanít, ő,

a mondhatatlan, a hihetetlen,

a soha sincsen, a sehol sincsen.