460 éve ezen a napon született Balassi Bálint, akinek az egyik legismertebb versét hoztam mára. De hogy őszi vers nélkül se maradjunk, Nemes Nagy Ágnestől is választottam egy költeményt.
Balassi Bálint: Adj már csendességet
1
Adj már csendességet, lelki békességet,
mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
kit sok kín fúr!
2
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
vesztségére!
3
Nem kicsiny munkával, fiad halálával
váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet
teljesíts meg!
4
Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága
feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen
s romlást valló.
5
Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást
ereszthet-é?
Éngem, te szolgádat, mint régen sokakat,
ébreszthet-é?
6
Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem
igéd szerint,
Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen
hitem szerint,
7
Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak
áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek
letört szárnyát;
8
Repülvén áldjalak, élvén imádjalak
vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván,
bú s kín nélkül!
Nemes Nagy Ágnes: Őszi hajnal
Valami messze fény dereng fel,
igen, az ajtón. Már fehér.
Valami fütty. Vonat? Hajókürt?
Recseg a padló. Társzekér.
Nedves kézzel benyúl a Hajnal
és megsimít most. Árvaság.
- A régi őszök íze hol van?
A dús gyümölcs, a sárga fák?
Az át nem élt, vagy félig élt ősz,
az eljövő, vagy rég halott,
mondd merre van? - Kértem a Hajnalt.
Ő állt. Fehér volt. Hallgatott.
Budapest, 1939. október 21.Versek:
Balassi BálintNemes Nagy Ágnes