Giotto egyértelműen a kora reneszánsz legnagyobb hatású és legismertebb festője, akinek életét és művészetét ismerhetjük meg Angelo Tartuferi könyvében.
Giotto 1265 körül született Firenzében egy kovács fiaként. Minden valószínűség szerint Cimabue műhelyében tanult, és első igazán fontos művei az Assisiben található Szent Ferenc- bazilika freskói voltak, melyeken felfedezhető a mester újító szelleme, aki a szereplőket nemcsak természetesen ábrázolta, hanem az érzéseiket is megjelenítette a művein.
A művész élete során többször is visszatért szülővárosába, miközben megfordult Assisiben, Rómában, Riminiben, Padovában, és Nápolyban is, állt a pápa, az egyház, magánszemélyek és Anjou Róbert király szolgálatában is, melyek során készített számos alkotását megismerhetjük a kötetben.
A művészettörténészek egyetértenek azzal a feltevéssel, hogy az Izsák Mestereként emlegetett festő azonos Giottóval.
 |
| Ézsau Jákob előtt (1290 körül) Assisi, Szent Ferenc-bazilika |
Természetesen, Giottóra is hatással volt a környezete, az a festészeti stílus, mellyel éppen a korai éveiben találkozott, azonban megőrizte a sajátos látásmódját.
Az assisi bazilika freskóit követően kiemelkedő műve a padovai Scrovegni-kápolna 1303 és 1305 között épült fel, és harminchat jelenet kapott benne helyet, melyek a Szűzanya és Jézus történeteit ábrázolják.
 |
| A padovai Scrovegni-kápolna |
Meglepődtem, hogy a könyvben nem szerepel a Júdás csókja c. freskó, melyről azt gondolom, sokak számára ismert, akkor is, ha nem tudják, hogy Giotto műve.
A következő észrevételért előre is elnézést kérek azoktól, akik bántónak érzik, nem annak szánom, csupán a saját benyomásaim írom le a freskóról. Nagyon meglepett A kufárok kiűzése a templomból, melyen egyértelműen azt látom, hogy Jézus mindjárt behúz egyet az egyik kufárnak, akinek nagyon szép ezüstlilára festette a ruháját Giotto.
 |
| A kufárok kiűzése a templomból (részlet) |
Az utolsó fejezetben olvashatunk a műhelyéről, ill. az építész Giottóról és legismertebb művéről, a firenzei dóm harangtornyáról, és itt derül ki, hogy a Scrovegni-kápolnának is ő volt az építésze, ill. a firenzei Carraia hídnak is.
Ha pontoznám a sorozat ezen kötetét, biztosan nem kapna maximális pontszámot. Valahogy nem éreztem teljesen strukturáltnak.
Tény, hogy az életéről kevesebbet tudunk, mint a későbbi reneszánsz mesterekéről (pl. Michelangeloéról vagy Leonardoéról), így Giottóról az emberről alig kapunk információt.
A másik problémám - ez még inkább egyéni - , hogy bár több napra beosztottam a könyvet, a végére sok lett a vallásos tárgyú művekből, és Giotto leginkább ilyeneket alkotott. Valóban nagyon szépek a freskói és a festményei, azt is megértem, hogy abban a korban erre volt kereslet, mert a templomok ezt kérték tőle, azonban újra és újra látni ugyanazt a témát némi változtatással, számomra sok volt.
Giotto korának legkiemelkedőbb művésze volt, akit már életében is nagyra tartottak, olyannyira, hogy Dante az Isteni színjátékban is dicsérőan ír róla. A művész tette le a modern festészet alapjait, melyek a későbbi generációk számára is elemivé váltak.
A kötetben szereplő képek valóban gyönyörűek, így, aki szeretné megismerni a firenzei festő munkásságát, kiindulási pontként nagyon jó Angelo Tartuferi kötete, mely az utóbbi évek (olaszul 2007-ben jelent meg) kutatásairól sem feledkezett meg.
Egy kis kedvcsináló Giotto műveiből (ebben szerepel a Júdás csókja is):
Angelo Tartuferi: Giotto
Eredeti cím: Giotto
Sorozat: Nagy művészek élete
Fordította: Erdősi Mária Lilian
160 oldal
M-érték Kiadó, 2010
Képek: Arte Svelata, Turismo Padova, La Parte Buona
Bejegyzések
