Könyvörömök

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Elif Shafak. Összes bejegyzés megjelenítése

A szerelem 40 szabálya olvasása közben szépen kidekoráltam oldaljelölőkkel a könyvem, ugyanis olyan sok számomra fontos gondolatot találtam benne. Ezekből mindig csak néhány fér bele a könyvről írt bejegyzésbe, és már azóta tudtam, hogy előbb-utóbb egy újabban szeretnék megosztani még néhányat belőlük. Ki tudja, kinek jön éppen jól valamelyik. Nem kell szúfinak lennünk ahhoz, hogy kipróbáljuk őket, működnek-e a saját életünkben is. Szándékosan hoztam egyszerű példákat az idézetekhez, mindenki tetszése szerint tovább gondolhatja őket.

És mivel minden mindennel összefügg (erre is van idézet a posztban), a jövő heti könyves bejegyzéshez is kapcsolódik egy kicsit.

NYOLCADIK SZABÁLY: Bármi történjék is veled, ne keseredj el. Ha minden ajtó bezárul is előtted, Ő végül megnyit számodra egy mindenki előtt ismeretlen titkos ösvényt. Még ha e pillanatban nem látod is, a szűk átjárókon túl édenkert rejlik. Légy hálás! Könnyű hálásnak lenni, ha megkapod, amire vágytál. A szúfi akkor is képes köszönetet mondani, ha a kívánsága nem teljesül.

KILENCEDIK SZABÁLY: Türelmesnek lenni nem tétlen várakozást jelent, hanem állandó előretekintést. Mi is a türelem? Hogy az ember a tüskére pillantva képes elképzelni a rózsát, az éjszakát látva a nappalt. Isten szerelmesei a türelmet mint a rózsalekvárt édesen szívják magukba és emésztik meg. És tudják, ahhoz, hogy az égen az újholdból telihold legyen, idő kell.

A következő gondolat teljesen igaz azokra a pillanatokra, amikor kitalálom, hogy: "Most ezt akarom olvasni, mert szeretnék írni róla." Van, hogy olvasás vagy egyéb tevékenység közben bukkan fel egy gondolat, amelyet gyorsan felírok. Vagy amikor leülök ide és elkezdek egy bejegyzést. Van, amikor nagyjából már megvan, mit fogok írni, mely idézeteket választom az adott olvasmányból, és van, hogy leülök és megnézem, miket jelöltem be, milyen érzés köt hozzá és a könyvhöz. Aztán a többi tényleg jön magától. És ez másra is igaz.

Felesleges időtöltés azon rágódnod, vajon hova vezet az út. Neked csupán az a feladatod, hogy megtedd az első lépést. A többi úgyis jön magától.

Ehhez nincs mit hozzáfűzni:

Egy vándordervis megérkezett egy városba. Az ottaniak bizalmatlanok voltak az idegenekkel szemben. - Takarodj! - kiáltották a dervisnek. - Egyikünk sem ismer téged!
A dervis higgadtan azt felelte: - Az a lényeg, hogy én ismerem önmagamat. Higgyétek el, sokkal rosszabb lenne, ha fordítva lenne, vagyis ha ti ismernétek engem, én viszont nem ismerném önmagam.

Aziz Z. Zahara gondolatai kapcsán jutottak eszembe a korlátozó hiedelmek. Amikor valamilyen korábbi meggyőződésünket igaznak hisszük, mert az úgy van. Pl. nem veszek fel sárga felsőt, mert valaki azt mondta tíz éve, hogy nekem nem áll jól a sárga. Erre felpróbálok egy sárga pólót, és kiderül az ellenkezője.

Meggyőződése szerint a világon zajló konfliktusok és háborúk hátterében nem vallási konfliktusok, hanem kommunikációs, "nyelvi" problémák állnak. Az emberek folyamatosan félreértik egymást, téves ítéletet alkotnak egymásról. "Hibás fordításokkal" élünk. Egy ilyen világban ugyanis mi értelme makacsul síkraszállni bármely dologért? Még a legszilárdabb meggyőződéseink is származhatnak egy egyszerű félreértésből. Az életben egyébként sem szükséges, hogy bármely témában következetesek és merevek legyünk. Élni ugyanis annyit jelent, mint szüntelenül változni.

Rumi két fiát nagyon megosztja a tebrizi Semsz barátsága apjukkal. Alaadin gyűlöli, amit testvére, Veled Szultán is észrevesz, és ezt a tanácsot adja neki:

- Anyám azt mondta, hogy ha haragszol valakire, akkor képzeletedben cseréld ki ennek az embernek a képét egy olyan emberére, akit szeretsz.

Hogy a következő szabály mennyire érvényes ma is! Te éppen most, talán a világ másik felén, ezt a bejegyzést olvasod. Vagy gondolj csak egy sporteseményre: ha a kedvenced nem nyeri meg az olimpiát, Te is biztos elszomorodsz egy kicsit, mert szeretted volna, ha ő nyer. Ha viszont megnyeri, Te is jobban érzed magad.

HUSZONHATODIK SZABÁLY: A világegyetem szerves egység. Mindent és mindenkit láthatatlan szálak fűznek egymáshoz. Ne légy kegyetlen senkivel! Ne bánts másokat, főképpen olyanokat, akik nálad gyengébbek! Ne feledd, hogy a világ túlsó felén élő egyetlen ember szomorúsága az egész emberiségnek kedvét szegheti. És egyetlen ember boldogsága mindenkit jókedvre deríthet.

A következő szabály valóban működik. Ha másként tekintünk a dolgokra és a világra, másként kezdünk gondolkodni és elhagyhatjuk a rossz szokásainkat. Ha nem is negyven nap alatt, de sikerülni fog. Nekem is sikerült. Van, aki huszonegy napot javasol, a negyven hatásosabb, mert tovább gyakoroljuk az új szokást.

HUSZONHETEDIK SZABÁLY: A világ olyan, mint egy nagy hegy. Azt visszhangozza, amit mondasz neki. Ha kedves szó hagyja el a szádat, akkor jó dolgokat fog visszhangozni. Ha átkokat szórsz, akkor szitkokat fog visszhangozni.
Éppen ezért, ha bárki rosszat mond rólad, te ne viszonozd, negyven nap negyven éjjelen át csak szép dolgokat mondj. A negyvenedik nap végére tapasztalni fogod, hogy minden megváltozott. Ha megváltozik a szíved, az egész világ megváltozik.

Ha pedig valamit szeretnél magad mögött hagyni, íme, a Sivatag Rózsája nevű prostituált szavai, aki nagy lépésre szánja el magát a regényben. És ha neki sikerült, Neked is fog.

Semmi értelme ijedten bujdokolni, meghunyászkodva rettegni, egy egész életet nyulakhoz hasonlóan üregekben bujkálva eltölteni, és a mögé a közhely mögé bújni, hogy: "Nem tehetek semmit. Ez van a sorsomban megírva." Ha én, Sivatag Rózsája túlélem ezt, mindenképpen elmegyek innét. Méghozzá hátra sem nézve. A tebrizi Semsznek igaza volt. Kosz és szenny, mocsok és genny... akárminek nevezzük is, csak az ember lelkében létezik. Bennünk. Minden mást le lehet mosni, meg lehet tisztítani vízzel.
Becsuktam a szememet. Elképzeltem egy másik Ént. Másik énem patyolattiszta, bűnbánó, bűnbánásában következetes volt. Ugyanakkor nálam fiatalabb, bátrabb és szebb. Őszinte és derűlátó, ügyes és bátor, aki új életet kezdett, miután távozott a bordélyházból. Üde, ragyogó, tele hittel és reménnyel. Annyira valóságos és édes volt ennek még a képzelete is, hogy elmosolyodtam.

Egy ehhez kapcsolódó, és ez lesz az utolsó ebben a bejegyzésben. Erre szoktam mondani, hogy aki néhány éve ismert, és még mindig abban a meggyőződésben él, hogy még mindig ugyanaz vagyok, mint x éve, akkor nagyon téved. Ha valaki Andiamót keresi a blogban, aki tizenhárom éve kitalálta, hogy könyves blogot akar írni, ne keresse, mert ő már meghalt. De azt az Andreát sem találja, vagy legalábbis nem úgy, aki öt éve azt választotta, hogy törli a blogját.

HARMINCNYOLCADIK SZABÁLY: Sohasem késő feltenni magunknak a következő kérdést: Vajon készen állok rá, hogy megváltoztassam az életemet, és én magam is megváltozzam? Nem számít, mennyi idősek vagyunk, és mi minden történt már életünkben; teljesen megújulhatunk.
Szomorú, ha akár egyetlen egy nap is megegyezik az előzővel. Minden pillanatban, minden lélegzetvétellel meg kell újulnunk. Ahhoz, hogy új életet kezdhessünk, meg kell halni még a halál előtt.

Képek: Unsplash - engin akyurt, NASA, Tobias Keller

Elif Shafak regénye 2011-ben már megjelent Szerelem címmel, és egy ismerősöm kölcsön is adta akkor, mert: Ezt el kell olvasnod, én azonban akkoriban épp megcsömörlöttem a mindenféle olvasós kihívásoktól, ezért később olvasatlanul visszaadtam neki a könyvet.

Aztán 2020-ban A szerelem 40 szabálya címmel ismét kiadták, a karantén alatt be is szereztem és nem sokkal később el is olvastam. És igen, tetszett, csakhogy három éve még túl sok olyasmi volt rám hatással, amit később szépen kiirtottam magamból, ami elnyomta azt a nyitottságot, amire - szerintem - szükség van az olvasáshoz és a mindennapokban is.

Nemrég eszembe jutott, hogy újraolvassam, és a legjobbkor döntöttem így.

Vajon az ember képes-e őszinte kíváncsisággal újra és újra elolvasni egy olyan könyvet, amelynek már ismeri a végét?

A válaszom egyértelműen igen, mert minden újraolvasás tartogat meglepetéseket, olyan dolgokat fedezek fel ilyenkor, amikre korábban nem figyeltem, amik akkor nem tűntek fel, mivel akkoriban másra koncentráltam, másként gondolkodtam. Most is egy újraolvasási hullámban vagyok.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy mindenki abban hisz, amiben/akiben akar, úgy nevezi, ahogy neki tetszik és úgy gyakorolja a hitét, ahogy neki tetszik.

Nem vagyok én sem keresztény,
Sem zsidó, sem zoroasztriánus, sem muszlim
Sem keleti, sem nyugati.
Félretettem a kettős mércét,
Megláttam, hogy a két világ valójában egy.

A szúfizmus az iszlám misztikus változata, és a 40 szabály alapján sok hasonlóságot találtam - laikusként - a buddhisták nézeteivel.

A regényben folyamatosan a szerelem szó szerepel, nem tesz különbséget szeretet és szerelem között. Ám saját tapasztalatból tudom, hogy nemcsak egy másik emberbe lehetünk szerelmesek, hanem nagyon sok mindenbe: a sportrajongók biztosan tudják, hogy az ember szerelmes a kedvenc csapatába, és lehetünk szerelmesek egy projektbe is, egy zenébe vagy bármilyen művészeti alkotásba, vagy pl. annak idején előbb az olasz, aztán a spanyol nyelvbe voltam szerelmes (és még mindig imádom mindkettőt).

Elif Shafak regénye két szálon fut, az egyik ráadásul egy regény a regényben, amely nagyon izgalmasan hangzik.

2008 májusában, a Boston közelében élő, Ella Rubinstein a negyvenedik születésnapjához közeledik, három gyerek édesanyja, gyönyörű otthona és sikeres férje van. Ella angol irodalomból diplomázott, ám fiatalon - immáron húsz éve - feleségül ment Davidhez, és megszületett a lányuk, Jeanette, majd tíz évvel később az ikrek: Orly (lány) és Avi (fiú).

Ella irodalomkritikusnak készült, de az élet közbe szólt. Bár megjelent néhány írása, az életét a háztartás vezetése és a családja kiszolgálása tölti ki, ill. csütörtökönként főzőklubba jár. Nincs bejárónője, és ha valamelyik gyerekét születésnapi buliba hívják, ő viszi el és megy érte, intézi a bevásárlást és minden egyebet. Bár kívülről a megvalósult amerikai álomnak látszik az életük, a nő tisztában van vele, hogy David rendszeresen megcsalja, ám éjszakára mindig hazamegy, és az ismerősei is hallgatnak a dologról.

Ella most kapott állást egy kiadónál, ahol az irodalmi szerkesztő asszisztensének asszisztense, és az a feladata, hogy egy ismeretlen szerző könyvét elolvassa és véleményt írjon róla. A regény, A szerelem törvénye, a XIII. századi Anatóliában játszódik, és a híres prédikátor és költő, Mevlána Dzseláleddin, vagy ismertebb nevén Rumi. és lelki társa, a szúfi tebrizi Semsz történetét dolgozza fel. A téma nem is állhatna távolabb tőle, ám Michelle, a kiadóból figyelmezteti, hogy sokan vannak, akik szívesen átvennék a munkáját, így végül belevág.

A tebrizi Semsz mellszobra és Rumi

Azon a bizonyos májusi napon, melyen megismerjük Ellát, a családi ebéd során Jeannette bejelenti, hogy összeházasodnak a barátjával, Scott-tal, mivel őrülten szerelmesek. Ezt hallva, Ella - maga sem tudja, miért - hangosan felnevet és bántó megjegyzést tesz. Ezt követően döbben rá, hogy hiába a húsz év házasság, az ő életéből hiányzik a szerelem. Talán nem véletlenül kerül a kezébe az ismeretlen regény, amely alaposan elgondolkodtatja és felforgatja az addigi egyhangú életét. Az interneten rákeres az író Aziz Z. Zahara nevére, akiről kiderül, hogy fotós és a világot járja. Maga sem érti, miért, de ír egy e-mailt neki, amelyben elmeséli a lányával kialakult konfliktust, és amire nem is számít: választ kap rá, és ezt követően folyamatosan írnak egymásnak.

És ott, abban a pillanatban, az Egyszerű szakácsművészet című könyvből merített vacsora fogyasztása közben, miközben azon morfondírozott, hogyan csókolózik a férje egy másik nővel, Ella fejében világosság gyúlt. Hideg fejjel rádöbbent a valóságra, végre tisztán látott. Igen, talán valóban félénk, visszahúzódó és a családjához túlzottan is kötődő ember volt. Igen, talán élete során valóban nem tanult meg a saját lábán állni, de mégis képes rá, hogy egy napon innen kitörve elmenjen, és mindent és mindenkit otthagyjon: a konyháját, a kutyáját, a gyömbéres süteményt, az illatos gyertyáit, gyermekeit, az elegáns házát, szomszédait, a grillpartijait, a férjét, a polcokon sorakozó szakácskönyveit... Képes rá, hogy mindezt hátrahagyva egyetlen bőrönddel kisétáljon az ajtón, és képes rá, hogy fejest ugorjon a végtelen káoszt és összevisszaságot rejtő külvilágba.
Igen, Ella Rubinstein ezen az estén rádöbbent, hogy egy napon minden átmenet nélkül képes lesz mindent feladni, és abban az őrültséggel teli külvilágban találhatja magát, melyet évek óta csak félelemmel vegyes tisztelettel és előítélettel nézett a hírműsorokban.

És tényleg van ilyen pillanat az életben, mert én is megtapasztaltam, hogy egyszer csak rájöttem, hogy: én nem ezt akarom. Nem kell elfogadnom azt, ami van, hanem igenis lehet változtatni, lehet nemet mondani, lehet újrakezdeni a dolgokat és a feje tetejére állítani az egészet. El is gondolkodtam azon, hogy a saját életemben is hányszor történt meg, hogy felborult minden és mindig valami jó sült ki végül belőle.

TIZENNNEGYEDIK SZABÁLY: Ahelyett, hogy ellenállnál az új dolgoknak, amelyeket az Úr helyezett eléd, add át magadat az Ő akaratának. Hagyd, hogy az élet magával sodorjon! Ne rágódj amiatt, hogy felborult a megszokott rend körülötted, feje tetejére állt az egész életed. Honnét tudod, hogy nem lesz-e jobb az élet fejjel lefelé?

Ella életét tehát a feje tetejére állítja egy könyv, melynek szereplőiről korábban nem is hallott. Megjegyzem, én sem. A szerelem törvénye szereplői saját maguk mesélnek az adott fejezetben, az ő szemszögükből ismerjük meg az aktuális érzéseiket, gondolataikat, eseményeket és a múltjukat. Természetesen a főszereplő Semsz és Rumi, de megismerjük a környezetüket, Rumi feleségét és két fiát, a konyaiakat (ebben a városban él Rumi), köztük a Sivatag Rózsája nevű prostituáltat, Részeges Szulejmánt, egy fanatikust, tanítványokat és egy gyilkost is.

A tebrizi Semsz egy vándordervis, aki már gyerekként is más volt, mint a családtagjai, és a későbbi élete során is kilógott a sorból. Egészen eddig folyamatosan vándorolt, nem volt olyan nap, hogy ugyanott hajtotta volna álomra a fejét. Most azonban úgy érzi, meg kell találnia a lelki a társát, és ehhez kér segítséget. És akár vannak véletlenek, akár nincsenek, a híres prédikátor, Mevlána is épp a lelki társát keresi, így egy közvetítő útján találnak egymásra. Semsz a tudását szeretné átadni, míg Rumi tanulni szeretne.

Minden kihívás és próbatétel után a könyvekben nem szereplő, csupán lelkem lapjaira vésett szabályokhoz mindig hozzátettem egy újat. Nevet is adtam ezeknek a szabályoknak: A NYÍLTSZÍVŰ ÉS VÁNDORLELKŰ SZÚFIK NEGYVEN SZABÁLYA. Ezek a szabályok számomra olyan örök érvényűek és alapvetőek, mint a természeti törvények.

A Rumiét és a konyaiak életét Semsz érkezése forgatja fel. Vannak, akik örömmel fogadták, és természetesen vannak, akik nem nézik jó szemmel, hogy milyen hatással van Mevlánára és hogy ugyanúgy szóba áll a lenézettekkel (Sivatag Rózsájával, Koldus Haszánnal és Részeges Szulejmánnal), sőt, a védelmébe veszi őket, ráadásul bárkivel képes vitába szállni, még a város legelismertebb vallási tanítójával is.

Semsz az a típusú ember, akinek olyan sajátos kisugárzása van, hogy akaratlanul is kíváncsiak leszünk rá, mert olyan dolgokat mond ki, amikre eddig a többiek nem is gondoltak volna és nem ítélkezik.

TIZENKILENCEDIK SZABÁLY: Ha azt várod, hogy mások tiszteljenek, szeressenek, törődjenek veled, előbb neked kell magadat tisztelned és szeretned. Aki nem szereti önmagát, azt mások sem tudják szeretni. Ha elégedett vagy önmagaddal, akkor annak is tudsz örülni, ha tüskét kapsz az élettől. Ez ugyanis azt jelenti, hogy hamarosan rózsát fog küldeni.

- (...) Főnixmadár létedre mi keresnivalód van a szemétdombon?

HUSZONEGYEDIK SZABÁLY: Különbözőek vagyunk. Ha Isten azt akarta volna, hogy mind egyformák legyünk, kétségtelenül egyformának teremtett volna bennünket. Aki nem tartja tiszteletben a különbözőségeket, és a saját igazát kéri számon másokon, az nem fogadja el Isten alkotását.

Nem véletlen, hogy Ella is a regény olvasása elején arra gondol, milyen jó lenne, ha felbukkanna az életében egy modern Semsz, aki útba igazítaná. Ha a mi életünkben fizikailag nem is, a regényben találkozhatunk vele.

Rumi egyik fejezetében van egy nagyon elgondolkodtató rész, melyben a hét lépcsőfokról elmélkedik, amik Isten és az ember között húzódnak. Nyilván ehhez sem kell muszlimnak vagy bármilyen valláshoz tartozónak lenni - szerintem -, mert nyugodtan nevezhetjük az önismeret szintjeinek őket, mert az Egó különböző fázisait írja le bennük, hogy mely dolgok fontosak számunkra az életben. ~~Nagyon megörültem neki, hogy valahol középtájt tartok.~~

Elif Shafak harmincnégy könyvet jelöl meg forrásként a könyv végén, tehát alaposan utána olvasott a kornak és a szereplőknek egyaránt. Egy olyan kornak, ahol folyamatosak voltak a harcok, amikor ember embert: keresztény muszlimot, muszlim keresztényt, keresztény keresztényt és muszlim muszlimot gyilkolt.

Miért érdemes elolvasni? Mert mindegy, hogy ki miben hisz (vagy nem hisz), Semsz 40 szabálya közül legalább 35 mindannyiunk életébe átvehető és alkalmazható. Nemcsak egy majdnem nyolcszáz évvel ezelőtti barátságot ismerünk meg és a kort, ill. egy napjainkban élő nőt, aki mert változtatni az életén, hanem igazi hús-vér szereplőket, az érzéseiket, a gondolataikat, hogy mit és miért tesznek. Mellette pedig nagyon olvasmányos, elgondolkodtató és minőségi irodalom.

Ha pedig valaki épp egy Ellához hasonló helyzetben van, rájön, hogy másként szeretne élni, a története nagyon inspiráló lehet a számára. Ahogy már sokan mondták: ha neki sikerült, nekem is menni fog. Mert mi van akkor, ha mostantól valami mást teszünk az üstbe?

A tebrizi Semsz egy óriási üsthöz hasonlította a világot, amelyben fontos étel készül. Minden, amit teszünk, érzünk, kimondunk, sőt gondolunk, alapanyagként belekerül ebbe az üstbe. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit tettünk hozzá ehhez az egyetemes ételhez. Sérelmeket, haragvást, bosszút és erőszakot? Vagy szerelmet, hitet és harmóniát?

Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya

Eredeti cím: Aşk

Fordította: Csáki-Sipos Kata és Nagy Marietta

504 oldal

Európa Kiadó, 2020

3999 Ft

Képek: magyar és angol Wikipédia